Írta: Kovács Botond.
A Cheltenhan Fesztivál záró napján futották a 625 ezer font összdíjazású Gold Cupot, amely verseny a brit ugrószezon legrangosabb eseménye. A mezőnyben felsorakoztak a hazai és az ír sport legjobbjai, a legkiválóbb zsokék és a legeredményesebb idomárok álltak a jártatóban.
A Kupát ötéves és idősebb lovaknak írják ki éppen száz éve, vagyis 1924 óta, a táv 5294 méter (3 mérföld, 2 furlong és 70 yard), amely során huszonkét akadályt kell leküzdeniük az indulóknak a New Course-on. Nem szokták megjegyezni, de a Gold Cup eredetileg síkverseny volt, és 1819-ben futották először a pálya szomszédságában álló Cleve Hill tövében 4800 méteren. Az első nyerő Red Splash (1919 sher, Cooper Ore – La Manche, Wavelet’s Pride) volt. A sok győztesek közül a legkiemelkedőbb Golden Miller (1927 sher, Goldcourt – Miller’s Pride, Wavelet’s Pride), aki ötször nyerte egymás után a futamot (1932-1936). Megemlítjük még Cottage Rake (1939 pher, Cottage – Hartingo, Hartford) a II. világháború utáni első ász nevét, aki 1948 és 1950 között háromszor nyert zsinórban, megadva a kezdő lökést Vincent O’Brien mesternek a világhír felé vezető úton.
A nagy Arkle (1957 pher, Archive – Bright Cherry, Knight Of The Garter) teljesítménye mellett sem megyünk el, aki 1964 és 1966 között nem talált legyőzőre. Az új évezredben Best Mate (1995 pher, Un Desperado – Katday, Miller’s Mate) hívta fel magára a figyelmet egy újabb triplával 2002 és 2004 között, és ne feledkezzünk meg Kauto Star (2000 pm, Village Star – Kauto Relka, Port Etienne) sikereiről sem 2007-ben és 2009-ben. L’Escargot (1970, 1971) és Al Boum Photo (2019, 2020) szintén duplázók.
Az idei küzdelmet tizenegy telivér vállalta, köztük a címvédő Galopin Des Champs (2016 fher, Timos – Manon Des Champs, Marchand De Sable). Az élete addigi 18 versenyéből 11 alkalommal győzedelmeskedő hűséges fekete az idei szezonban két győzelemmel és egy harmadik helyezéssel várta a startot. Februárban behúzta a Leopardstownban az Irish Gold Cupot, decemberben ugyanott a huszonhárom hosszal nyerte a Savills Chase-t, a John Durkan Memorial Punchestown Chase-ben nagyon közeli harmadik volt. Mindezt persze Grade 1-es szinten. Hősünk legnagyobb ellenfelének egyértelműen Gerri Colombe (2016 pher, Saddler Maker – Ruse De Guerre, Cadoudal) bzonyult már a bukmékereknél is, hiszen soha életében nem volt másodiknál rosszabb, 9 győzelem és 2 második helyezés állt neve mellett, négy Grade 1-es nagydíj begyűjtése mellett. (Síkpályafutását három győzelemmel kezdte.)
Nem született meglepetés a cheltenhami gyepen, hiszen a zavartalan start után, végig az élbolyban haladva a francia tenyésztésű, 10/11-es favorit Galopin Des Champs magabiztos, már-már könnyed győzelmet aratott állandó lovasa, a champion Paul Townend kezében a második kedvenc Gerri Colombe (13/2) és Jack Kennedy előtt. A harmadik helyezést Corach Rambler (14/1) szerezte meg Lucinda Russell-lel nyergében.
Mrs. Audrey Turley többnyire hősünknek köszönheti a futtatói sikereit, mondjuk nyilván az sem hátráltatja a folyamatot, hogy férje Greg multimilliomos lett gépkocsik internetes bérbeadásából. Tenyésztőként a francia Hubert Bunel-nek gratulálhattunk volna, ha ott vagyunk a győztesek körében. Monsieur Bunel a G A E C Des Champs (Groupment agricole d’expoitation en commun – kb. Közös Mezőgazdasági Csoport) álnév mögé rejtőzve produkálja jobbnál jobb lovait.
A nyerőt idomító Willie Mullinsról köteteket lehetne írni, ezért most csupán annyit említünk meg róla, hogy negyedszerre került hozzá a Gold Cup tiszteletdíja (Al Boum Photo – 2019, 2020, Galopin Des Champs – 2023, 2024), a Cheltenham Festival valaha élt legsikeresebb idomárja, múlt hét szerdán szerezte századik cheltenhami győzelmét (a mítinget kilenc sikerrel zárta). Az sem mellékes, hogy tizenhétszeres címvédő ír champion tréner az ugrások felett (200/2001, 2007/2008-2022/2023). Szintén megjegyezzük, hogy Mullins mester apja, Paddy Mullins hatszoros champion volt egykor.
Az alábbi linre kattintva a futam megtekinthető: