Kiemelt kép: Herceg Festetics Tasziló
Gróf Erdődy Rudolf (1884-1966)
1884-ben született, apja, idősebb Erdődy Rudolf, Ferenc József minisztere volt. Az első világháború után el kellett hagyniuk az elcsatolt novi marofi otthonukat, és Horvátországból a somogyi, Dráva völgyében fekvő birtokukra, Kastélyosdombóra költöztek.
1917-től a Pestvidéki Versenyegylet igazgatósági tagja, majd 1932-ben megvált a megyeri pályától, sokkal nagyobb feladatot vállalva, a Magyar Lovaregylet vezetőségébe került, ahol 1934-ben a kötelességteljesítés eszményi példaképeként a szervezet élére választották. A háború utáni utolsó elnökként, egészen az 1950-es államosításig tölthette be a vezetői tisztséget.
Mindössze 10 évre terjedt ki működésének ideje, de ezen idő alatt igen sok, jelentős dolgot teremtett meg a magyar lóversenyzésben, mint például az Alagi Ménes létrehozása, amellyel az akkor stagnáló magyar tenyésztést felfejlesztette. Olyan kiváló fedezőmének fűződnek a nevéhez, mint Bachrein (BlandFord – Moti Mahal), aki Aga Khan méneséből került hozzánk, amely az akkori idők kiváló ménjétől, The Tetrarch-tól származott, vagy a sok jó lovat adó Mannamead (Manna – Pinprick). Sajnálatos módon ez a ménes igen rövid életű volt. Az ő időszakában épült meg az új székház, ami otthont adott a versenyélet minden szervének. A pesti versenyteret kibővítette, új istállóépületek, gondozott futópályák és az üzembeliek jólétéről gondoskodó, szociális intézmények épültek. Kiharcolta a díjkeret jelentős növelését és 1946-ban ott találjuk őt az újrakezdés minden fázisában. Később azonban nem tartottak igényt szakértelmére és ügyszeretetére, így legálisan Nyugat-Európába emigrált.
A Magyarországi Lófuttatások 1814-1942 c. kötete máig a magyar lóversenyzés legteljesebb összefoglalása. Kronológiai sorrendben beszámol minden fontos eseményről és minden olyan személyiségről, amely meghatározó volt a lóversenyzés első 130 évében. 1957-ben Bécsben jelent meg a telivér tenyésztésről szóló, nagylélegzetvételű szakkönyve, a Das Vollblutpfred im Wandel der Zeit. 1966-ban hunyt el, apja mellé Grazba temették.
Gróf Nádasdy Tamás (1870-1916)
A Nádasdy család mindig híve volt a sportnak, különösen az agarászatot és a falkavadászatot űzték nagy kedvteléssel. Korábbi felmenőik nevéhez fűződik, a hazánkban tenyésztett angol telivérek első méneskönyvének kiadása 1832-ben, majd a további méneskönyveket 1918-ig az Osztrák Jockey Clubbal jegyezték. Nádasdy Tamás rokonszenves egyéniség volt és az előkelő társaságoknak is tagja lett. A fiatal gróf 1907-ben Batthyány Elemér lemondása után a Magyar Lovaregylet vezetésében is szerepet vállalt, négy éven át az egylet elnöke volt. Nagy ambícióval és fáradhatatlan buzgalommal intézte a lóversenyek ügyét. Az I. világháború előtt betegeskedni kezdett és orvosai tanácsára egy francia szanatóriumban keresett gyógyulást, de a gondos ápolás ellenére, férfikora virágában, 1916-ban elhunyt.
Herceg Festetics Tasziló (1850-1933)
A hatalmas keszthelyi birodalom ura, az utolsó feudális főúr, akinek a trianoni béke miatt a földjeiből még egy zsebkendőnyi sem veszett el. Kastélyában 2000 fős személyzet dolgozott, a berendezés és műgyűjtemények értéke szinte felbecsülhetetlen. Tasziló herceg magába zárkózó, az embereket megvető személyiség volt, de elismerésre méltó, a hazai telivértenyésztésben és lófuttatásban nyújtott kimagasló tevékenysége. A feltételeket jóval korábban Festetics Kristóf, majd unokája, György teremtették meg. Az angol Jockey Club tag Tasziló, a 19. század nyolcvanas éveiben kezdett telivért tenyészteni Fenékpusztán. Nagy gonddal válogatott kancaanyagukból, a múlt század első éveiben nevelték Patiencét, aki Osztrák és Német Derby-t nyert, majd veretlenül hagyta el a versenypályát. Unokája, a szintén hibátlan, bécsi Derby nyerő Pázmán, a két háború között a legnagyobb hatású telivérek egyike volt. A jó angol kapcsolatokkal rendelkező Tasziló, 1891-től 1914-ig a telivér importokat szervező Kilences Bizottmány elnökeként tevékenykedett, ez időben sok jó lovat sikerült Magyaroroszágra hoznia.
A Festetics istálló sikereit Szigeti Nándor tréner vezényelte és a két háború közti magyar lovasok krémje fémjelezte (Pretzner Imre, Esch Győző). A Fenéki Ménest példásan·vezették és szinte angol színvonalat képviseltek, habár a háború alatt felére csökkent a kancaállomány. A fenéki lovak Patiencén és Pázmánon kívül is számos nagysikert értek el, néhány ezek közül: Fenék (Osztrák Derby, Nemzeti Díj, Hazafi Díj), Canada (Magyar Derby, Magyar Kancadíj), Cagliostro (Magyar Derby, Magyar St. Leger), Link (Osztrák Derby), Hungaria, Perle d’Or, Claire (Magyar Kancadíj), Badacsony, Bizalom (Nemzeti Díj, Hazafi Díj), Duncan (Magyar St. Leger).
Festetics Tasziló egy nappal 83. születésnapja előtt, 1933-ban hunyt el Keszthelyen. Az istállók épületei még megvannak, a Keszthelyi Kastély Múzeum visszavásárolta a Fenéki Ménes 60 hektáros földjeit.