A bakonyi ménesek

Nyitókép: az előszállási ménes

Az előszállási ménest a XVIII. század első évtizedeiben alapították. A ménes a ciszterci rend, zirci apátságának a tulajdonában volt. A ménest az előszállási uradalomban, Előszálláson és az attól fél óra távolságra lévő Ménesmajor nevű pusztán helyezték el. A ménes célja elsősorban az apátság lószükségletének biztosítása volt. Kezdetben magyar kancákat párosítottak spanyol ménekkel. Az 1830-as években már arabs tenyészirányt folytattak. A ménes kapcsolatban állt az iregi (ma Iregszemcse), az ádándi és a fenéki ménessel is. E ménesek kiváló arabs ménjeiken keresztül fejtették ki hatásukat az előszállási ménes állományára. Az 1840-es évektől kezdve a tenyésztésben egyre inkább angol méneket kezdtek el használni. Az angol félvéreket és telivéreket az ozorai-, ádándi-, fóti-, öreglaki-, lángi- és tótszentmiklósi magánménesből, valamint a mezőhegyesi- és kisbéri állami katonai ménesből szerezték be. Az előszállási uradalom fénykora egyértelműen Hagyó-Kovács Gyula nevéhez köthető, aki 1917-től másodkormányzó, majd 1924-ben jószágkormányzó lesz, nagy hangsúlyt fektet a lótenyésztés fejlesztésére. A vásárokon is díjazott előszállási ménes, országos hírnévre tesz szert. 1923-ban az uradalomba látogat Horthy Miklós kormányzó, és három lovat választ magának a helyi ménesből, majd 1925-ben Hagyó-Kovács egy teljes fogatot küld XI. Pius pápa részére, két fekete előszállási lóval és fekete hintóval. Az előszállási ménes történetén keresztül a magyar lótenyésztés történetének korszakai körvonalazódnak előttünk. Kiváló egyedein keresztül pedig pozitív hatást gyakorolt a hazai lóállomány minőségének javulására.

Magas-Bakonyban, Zirctől 9 km-re fekszik Porva-Szépalmapuszta, ahol szintén egy régi, dunántúli ménesbirtok található. Szépalmapuszta a Bakony egyik gyöngyszeme, a háttérben magasodó, erdős oldalú Kőris-hegy, a tágas legelőkön karámok közt kószáló ménes, az arborétum és az árnyas facsoportok együtt festői látvánnyá állnak össze. A terület a középkorban a Nagy Förtés nevet viselte, és sokáig királyi birtok volt. Mátyás király 1483-ban Szapolyai Istvánnak adományozta, majd 1622-től az Esterházyak uradalma lett. Később átalakult ménesgazdasággá, a Szépalmapusztán tenyésztett telivérek pedig szép eredményeket értek el a hazai lóversenyeken.  Évtizedekig virágzó gazdálkodást folytatva, a Bakony meghatározó méneseként működött. A II. világháborút követő államosítások során, Dióspuszta, Tataremeteség, Kisbér, Apátipuszta, Kisbér – Nyeszkenyepuszta és Kerteskő mellett, Porva – Szépalmapusztát is a Bábolnai Állami Gazdaság fennhatósága alá vonták. 1994-ben már svájci magántulajdonban került és az erősen leromlott állapotú épületek rekonstrukciója ekkor történt meg. Ma, a kis létszámú ménesbirtok mellett, Hotel üzemel a helyén.

SHARE THIS