Karaszek Sándor
(1939-2020)
Családja generációk óta a magyar galoppsportot szolgálta Dunakeszi-Alagon. Édesapja ugrólovas, a bátyja zsoké volt. 1953-ban, 14 esztendősen került a Lóverseny Vállalathoz, végig járta e nehéz, de gyönyörű szakma minden lépcsőfokát. Lovászfiúként Kovács Márton mellett kezdődött a szakmai karrierje, majd Dara József és Magyarosi József trénerek istállójában dolgozott. 78 versenyt nyert pályafutása során lovasként, de több nemzetközi megmérettetésen képviselte a magyar színeket, így a Szovjetunióban, Csehszlovákiában, Ausztriában, Svédországban, az NSZK-ban és az NDK-ban is. Aljosa és Pasha volt az a két telivér, akikhez lovasként a legjobban kötődött. Zsokékarrierje után Házi László istállójában az abrakmesteri teendőket látta el, a tőle megszokott megbízhatósággal és pontossággal. Horváth Károly idomár nyugdíjba vonulása után trénerként dolgozott tovább a magyar galoppsportban. Legnagyobb idomári sikereivel örökre beírta nevét a hazai galoppsport aranykönyvébe. A töki ménes lovaival, 1988-ban Jagellóval, 1990-ben pedig Pendragonnal megnyerte a Magyar Derbyt, míg Cukornáddal a Magyar Kancadíjat. Nyugdíjas éveiben sem szakadt el a lóversenysporttól, alagi lakosként közöttünk élt, a telepen a telivérekhez és a lovasokhoz mindig volt egy jó szava. Amire a nagy sikerek mellett a legbüszkébb volt, hogy a családi tradíciót, a versenylovak szeretetét a gyermekei és az unokái viszik tovább. A Kincsem Park 2020-ban Életmű Díjjal ismerte el munkáját, amit betegsége miatt akkor nem tudott személyesen átvenni. A kétszeres Derby-győztes tréner nem sokkal később, 81 esztendős korában hagyott itt bennünket.