Földrengésként rázta meg az egyetemes lóversenyt a Paris-Turf hasábjain megjelent közlemény, melyben a francia galopp egyik legsikeresebb idomárja, Jean-Claude Rouget bejelentette, hogy szeptember végén bezárja istállóját és nyugdíjba vonul. A Normandiából származó 73 éves legenda egy közel 50 éves páratlan pályafutást és sikerkorszakot zár le, mely alatt ötször lett hazájában champion, hatszor nyerte meg a Prix du Jockey Club-ot és kétszer a Prix de l’Arc de Triomphe-ot, vidéki szakemberként pedig nem csak a chantilly-i tréningközpont dominanciáját törte meg, hanem több mint 7000 győzelemmel Európa legeredményesebb idomárja lett. Olyan tulajdonosok lovaiért felelt, mint a Richelieu Finance alapítójaként jelentős vagyont építő pénzügyi mágnás, Gérard Augustin-Normand; a történelem legsikeresebb lovaspóló csapatát is birtokló amerikai milliárdos üzletember, műgyűjtő és filantróp, Peter Mark Brant; a korábbi katari emír, sejk Hamad Bin Khalifa Al-Thani által alapított híres Al Shaqab Racing és 19 évig a patinás smaragdzöld-piros dresszben pompázó Aga Khan Stud. Jean-Claude Rouget tagja a francia Hall of Fame-nek, távozása érzékeny vérveszteség a nemeztközi és különösen a francia galopp számára, személyében egy arany fejezet ér véget a gall lósport nagykönyvében.
Erre született – az apai örökség és a kezdetek
Jean-Claude Rouget 1953. augusztus 19-én született a normandiai Calvados megyében található Lisieux-ben. Apja maga is lovakkal foglalkozott, 1952 és 1967 között a korszak egyik emblematikus alakjának, a francia tenyésztők és tulajdonosok doyenjének számító, Jean Stern alkalmazásában állt. Az 1908-as londoni olimpián bajnoki címet szerző vívó a pást mellett katonai lovas és szenvedélyes tenyésztő volt, 1909 decemberében beválasztották az akadályversenyeket felügyelő Société des Steeples bizottságába, majd 1933 és 1940 között az igazgatási bizottság tagja volt. 1930-ban csatlakozott a Nemzeti Ipari Ösztönző Társasághoz (Société d’Encouragement), míg 1934-től 1962-ig a Dieppe Racing Society elnöke volt. Calude Rouget a Jean Stern tulajdonában lévő Cheffreville ménes igazgatójaként felelt a telivérekért, majd maga is tréner lett. Jean-Claude tehát már gyerekként is a lovak és a versenyzés világában nőtt fel, habár fiatalon atlétikában is komoly tehetségnek számított, 19 évesen például síkfutóként Bretagne 1500 méteres bajnoka lett.
Természetesen az örökölt sorsot ő sem kerülhette el, kezdetben amatőr és apprentice lovasként ült a nyeregben és eleinte az ugróversenyek vonzották, főként az Angers környéki régióban. Később számos francia, valamint brit istállónál dolgozott és szerzett tapasztalatot, majd 1978-ban a délnyugat-franciaországi Pauban telepedett le és alapította meg első istállóját. Karrierjét mindössze tíz lóval kezdte, majd fokozatosan bővült és fejlődött. Az igazi áttörés a ’90-es években jött, 1991-ben új francia rekordot állított fel az egy szezonban elért 178 győzelemmel, három év múlva pedig az első Group I-es sikerek is megszülettek Milkom révén a Grand Prix de Paris és a Prix Jean Prat elhódításával, majd az USA-ban is letette névjegyét a Man o’War Stakes-ben.
Az aranykor
Ahogy az istállója nőtt, a lovak létszáma és a könnyebb menedzselés miatt, Deauville-ban is nyitott egy fióktelepet. A sportág legnagyobb nevei – köztük az Aga Khan Studs, Peter Brant és az Al Shaqab Racing – is rábízta a lovait, akiknek köszönhetően egy páratlan sikerkorszakot ért el. Az elsők között volt, aki vidékről képes volt megdönteni a Chantilly-ban állomásozó trénerek egyeduralmát. Gyümölcsöző kapcsolatot alakított ki Gerard Augustin-Normanddal és tulajdonostársával, Antonio Caro-val is, az első nemzetközi sikert pedig a királykék Godolphin istállónak és a Normandiai Tartományi Kormány elnökének, a későbbi védelmi miniszternek, Hervé Morinnak köszönheti. Tőlük kapta ugyanis Literato-t, aki 2007-ben elhódította az első brit serleget a mesternek, a Champion Stakes-et. 2009 újabb jelentős fordulópont volt, ekkor a fantasztikus Le Havre révén először nyerte meg a Francia Derby-t (Prix du Jockey Club), mellette a kancák legjelentősebb klasszikusai, a Poule d’Essai des Pouliches (Elusive Wave) és Prix de Diane (Vermeille) is hozzá kerültek, a szezon végén pedig először ünnepelhetett champion címet. Le Havre fedezésben is nagyot alkotott és kivette részét az istálló későbbi sikereiből, Rouget két lányával is megcsinálta a Pouliches-Diane duplát, előbb Avenir Certain, majd La Cressonniere jóvoltából.
További öt alkalommal győzött a Derby-ben, 2016-ban a brit és az ír Champion Stakes hőse, az Európa legjobb háromévesének is megválasztott Almanzor juttatta a csúcsra. Utódait a Kincsem Parkban is láthattuk, például Varga Áron féltett ménjét, Barssio-t, aki jelenleg az osztrák Markus Geisler idomításában áll és gall földön versenyzik. 2017-ben Brametot szerezte meg a babérkoszorút, 2019-ben pedig egy újabb nagy dobás következett: Peter Brant hozta neki Sottsas-t, aki a Jockey Club után első ízben hódította el a kontinens legrangosabb nemzetközi díját, a Prix de l’Arc de Triomphe-ot. 2022-ben Aga Khan egyik gyémántja, Vadeni írt történelmet a keze alatt, nemcsak az újabb Derby-sikerrel, de Saint-Crespin 1959-es győzelme után az Eclipse Stakes első francia tréningből érkező nyerője lett. 2023-ban pedig az üstökösként lángoló, veretlen Ace Impact koronázta meg pályafutását, aki egy éven belül szállította a hatodik kékszalagot (abszolút versenyrekorddal) és a második diadalívet.
Ekkor már túl volt egy bűvös számon és átadott a múltnak egy rekordot, több mint 7000 győzelemmel Európa legeredményesebb trénerévé vált. 2009 után még további négy alkalommal végzett a hazai ranglista élén és lett idomár champion. A csúcson nagyjából 250 telivér munkáját felügyelte, de még három évvel ezelőtt is 177 ló állt nála tréningben. Rouget sikerének egyik kulcsa a tökéletes vásárlás, különösen jó szeme volt ugyanis a csikókhoz, a yearling árveréseken sokszor saját maga választotta a lovakat. Nem feltétlen a legdrágábbakat nézte ki, különösen az Arqana árverésein volt ismerős, ahol például Le Havre 100.000 euróba, míg Ace Impact 75.000 euróba került neki. Jean-Cloud Rouget tavaly beválasztották a halhatatlanok közé a francia lóverseny ikonok előtt tisztelgő Hall of Famebe.
A csúcson túl – betegség és visszaesés
2024 májusában jelentette be Jean-Claude Rouget, hogy orvosai tanácsára a túlterhelés miatt pihennie kell és szünetet tart szakmai pályafutásában. Kiderült, a nyirokrendszerében daganatos megbetegedést, úgynevezett limfómát diagnosztizáltak nála, amely hosszabb kezelést igényel. Romló egészségi állapota miatt később sem tudott olyan erőteljesen dolgozni, mint korábban, ami folyamatos visszaeséshez vezetett az istállóban. Sajnos már elegendő csikót sem sikerült szereznie, így három év alatt 60 fősre fogyatkozott a ló állománya, ami meglehetősen meredek csökkenést jelent. A helyzet megoldására egy olyan koncepció körvonalazódott, mely szerint egyesítette volna istállóját korunk egyik legdinamikusabban fejlődő, fiatal idomárjával, Jerome Reyniervel. Bár úgy tűnt, sokan támogatják az elképzelést, a színfalak mögött eltérő hangok, a sajtóban pedig hamis információk jelentek meg. A bizonytalanság közepén ráadásul jött a kegyelemdöfés, az Aga Khan istálló ugyanis 19 sikeres esztendő után szakított Rouget-val és lovaikat Francis Graffard-hoz szállították, racionalizálásra hivatkozva. A közös projekt pedig végül nem valósult meg, így kénytelen volt bezárni a deauville-i tréning telepet.
A Pau-ba visszavonuló tréner korlátozottabb keretek között is új csillagokat fedezett fel, tavaly Arrow Eagle személyében a Prix Royal Oak-ba, Leffard révén pedig a Grand Prix de Paris-ba adott Group I-es nyerőt. Mindketten nevezve vannak az idei Arc de Triomphe-ra, az viszont még kérdéses, hogy ki fogja őket felkészíteni a legnagyobb megmérettetésre.
A szomorú lezárás
Tegnap bombaként robbant a hír, hogy a 73 éves legendás idomár befejezi pályafutását. Jean-Claude Rouget a Paris-Turf (ahol állandó rovatot is vezet) hasábjain jelentette be, hogy lezárja 48 éves, páratlan sikerekkel fémjelzett karrierjét. Mivel nincs olyan örökös a családon belül, aki tovább vinné a vállalkozást, ezért eladja élete munkáját. Amennyiben azonban szeptember 25-ig nem érkezik komoly felvásárlási ajánlat, a céget felszámolás alá helyezik. Erről tájékoztatta a munkatársakat is, akik közül többen évtizedek óta szolgálják az istállót. A személyzet elbocsájtásával járó társadalmi felelősség és a felmerülő költségek nagy terhet rónak rá, ezért reméli, egy méltó szakembernek átadhatja a stafétát.
Ez azt jelenti, hogy szeptember végén lezárul a francia és az egyetemes galoppsport életében egy arany fejezet, Jean-Cloud Rouget személyében egy halhatatlan legenda távozik. Talán látjuk még a pálya szélén és a vendégek között, de a Turfokat böngészve biztosan nem találkozunk már a nevével. Addig is, élvezzük ki az utolsó heteket, napokat, amíg gondozottjait futni látjuk!
Mielőbbi gyógyulást és boldog nyugdíjas éveket kívánunk! Köszönünk mindent mester!