Írta: Kovács Botond.
A szezon klasszikus-dömpingjének kellős közepén járunk. Az újabb állomás az Irish Oaks, vagyis az Ír Kancadíj volt, amelyet százhuszonhetedik alkalommal futottak szombat délután.
Ismét nagy várakozás előzte meg az ír versenykalendárium negyedik klasszikusát, az Irish Oakst. Mindössze nyolc kanca vállalta a megmérettetést, és ismét nyomasztó volt az ballydoyle-i fölény, hiszen öt lovat Aidan O’Brien nevezett, egyet pedig fia, Joseph. A huszonháromszoros champion apa és a nyomába lépni óhajtó fiú mellett csupán Ger Lyons és James Stack indított lovat, nem sok sikerrel, de ne rohanjunk előre.
Az Irish Oakst 1895-ben futották először. Az akkor még mérföldes száguldást Sapling nyerte, akiről keveset tudunk, de annyi bizonyos, hogy nagyapja Batthyány Gusztáv herceg tulajdonában álló Galopin volt. Ahogy mondani szoktuk, minden jó sztoriban van egy magyar szál.
Tavaly Sea Of Class volt a nyerő, és a hősök, pontosabban a hősnők, illusztris névsorában megtaláljuk még Enable (2017), Oiuja Board (2004) és a fantasztikus Dahlia (1973) nevét. Az első két kancát aligha kell bemutatnunk, de vajon tudták-e kedves Olvasóink, hogy Dahlia (1970 sk, Vaguely Noble – Charming Alibi, Honey’s Alibi) Maurice Zilber és Charlie Whittingham tréningjéből 46 startjából 15 győzelmet aratott, köztük a kétszer a King George & Queen Elizabeth Stakest (1973, 1974 – akkor még nem volt Diamond).
Dahlia az amerikai Nelson Bunker Hunt texasi olajmilliárdos színeit vitte győzelemre, aki egyszer megpróbálta átvenni a hatalmat a világgazdaság felett az ezüst piacon űzött spekulációjával, ám mint látjuk, nem sikerült neki. Élete külön kötetet ér. Dahlia egyébként behúzta még a Washington, D. C. Internationalt (1973) és az International Stakest (1974, 1975), a Man O’War Stakest (1974) és a Canadian International Stakest (1974).
Az Ír Kancadíjat a Zöld Sziget legelőkelőbb versenyterén a The Curragh-n (ejtsd kára) gyepén futják. Nem tudunk ellenállni a nyelvészeti érdekességnek, ezért elmondjuk, az eredetileg Cuirreach helyesírású tulajdonnév jelentése: a száguldó ló földje. Az első versenyt 1727-ben futották a síkságon, pont akkor, amikor Rákóczi György meglátogatta Rodostóban a már egy ideje száműzetésben ott élő apját, II. Rákóczi Ferencet, és ha nemzetközi kitekintésben vizsgáljuk a tényeket, ebben az esztendőben szenderült jobb létre Sir Isaac Newton, akit feleslege bemutatni, és szintén ekkor hagyott el minket II. Katalin cárnő, akiről viszont érdemes megjegyezni, hogy litván parasztlányként látta meg a napvilágot. Ugyanebben az esztendőben mutatták Johann Sebatian Bach híres művét, a Máté-passiót.
Elkalandoztunk a lényegtől, mert a japán tenyésztésű Snowfall (2018 pk, Deep Impact – Best In The World, Galileo) győzelmét csupán 2/7-re taksálták a sokat látott könyvesek, és igazuk volt, hogy szűköltek hosszabb árat adni, még úgy is, hogy néhány héttel ezelőtt puha volt a pálya, most pedig jóval gyorsabb. Az Epsom Oaksban látott győzelem után, amikor Snowfall megsemmisítő, tizenhat hosszas vereséget mért legjobb évjárattársaira Frankie Dettorival, kimondjuk, a világ legjobb zsokéjával, ezúttal Ryan Moore kezében is képes volt nyolc és fél hosszal előbb célba érni az Epsomban harmadik helyezést szerző istállótársára, Devinely előtt. A harmadik helyen szintén az idősebb O’Brien mester idomítottja, Nicest galoppozott át a célvonalon, sőt, a negyedik díj is Ballydoyle-ba vándorolt az epsomi sereghajtó, Willow révén. Az első és az utolsó ló között huszonhárom hossz volt a különbség!
Nem lepődtek meg a játékosok, a hármasbefutó 11.50 eurót fizetett. Snowfall naptára nagyon zsúfolt. Ha minden jól alakul, legközelebb a King George & Queen Elizabeth Stakesben láthatjuk Ascotban, de nevezték az öt nappal későbbi goodwoodi Nassau Stakesbe, az augusztus 18-i yorki International Stakesbe, sőt az augusztus 19-i Yorkshire Oaksba is.
A futamot az alábbi linkre kattintva tekinthetik meg: