Kurucz Attila parádés teljesítménye a FEGAT Férfi Európa-bajnokságon
Október 25-én Szicíliában, a palermói ügetőpályán rendezték meg az idei FEGAT Férfi Amatőr Európa-bajnokságot, ahol Kurucz Attila képviselte hazánkat, és ezüstérmet szerzett – ezzel Magyarország első ezüstérmét hozva el ebben a kategóriában.
A tizenhárom ország legjobbjait felvonultató mezőnyben a magyar hajtó egy futamgyőzelmet aratott, a többi versenyben pedig átlag feletti teljesítménnyel biztosította be második helyét. A palermói nap azonban nemcsak egy sporttörténeti eredményről szólt, hanem egy álom beteljesüléséről is.
“Ez volt az álmom – hogy egyszer Európa-bajnoki érmet szerezzek”
– Gratulálunk az ezüstéremhez! Milyen érzés volt felállni a dobogóra, tudva, hogy ez történelmi magyar siker?
„Köszönöm szépen – nagyszerű érzés volt! Már az, hogy Magyarországot képviselhettem egy Európa-bajnokságon, hatalmas megtiszteltetés volt, de hogy még érmet is szerezzek… az szinte hihetetlen. Ez volt a célkitűzésem, az álmom – hogy egyszer Európa-bajnoki érmet szerezzek, lehetőleg aranyat vagy ezüstöt. Az elmúlt két hónapban mindent ennek rendeltem alá, Franciaországban készültem a bajnokságra.”
Kurucz Attila szerint ez a siker nemcsak az övé. „Ez az ezüst mindannyiunk közös győzelme – a családomé, az idomáromé, a barátaimé és mindenkié, aki itthonról szurkolt. Hálás vagyok minkenkinek, aki hitt bennem. Számomra ez nemcsak egy személyes siker, hanem az egész magyar ügetősport elismerése, hogy egy kis nemzet is meg tudja mutatni magát – és bízom benne, hogy egyszer aranyra is válthatjuk.”
-Hogy emlékszel vissza a versenynapra?
„Sajnos a versenynap elején lejelentették az egyik lovamat, ami miatt már előre tudtam, hogy nem lehet hibátlan a pontozásom, ezért igyekeztem minden más futamban a maximumot kihozni a lovakból. A versenyek alatt nem is figyeltem a pontokat – csak hajtottam. Az utolsó futam után mondták először, hogy talán harmadik-negyedik hely körül végezhetek. Amikor megtudtam, hogy ezüstérmes lettem, szinte el sem hittem. Ilyen sok nemzet között a másodiknak lenni – csodálatos érzés.”
A sorsolás és az idegen lovak kihívása
A bajnokság előtt az olasz szervezők sorsolták ki, melyik hajtó mely lovakat kapja. Minden futam autóstartos volt, hét lóval az első sorban. Ez a szabály az egyenlőség miatt fontos – de hatalmas kihívás is.
„Én mindig szerettem idegen lovakat hajtani, valahogy gyorsan megtalálom velük a közös hangot” – meséli Attila.
„De erre nincs sok idő. Legtöbbször mindössze tíz perc bemelegítés jut a futam előtt, és már startolunk is. Most sem volt másképp. Minden lóhoz kapunk egy rövid leírást – szinte egy használati utasítást –, és abból kell dolgozni. Ha minden jól alakul, a pályán már ösztönből jön, mit kell tenni.”
Az első futamban Filippo Jet nevű lóval indult. „Róla azt mondták, ne idegesítsem fel, tartsam távol a többi lovat. A parádé után nem is a versenypályán maradtam vele, hanem egy kis homokpályán melegítettem, ahol csak a V.I. kocsi közlekedik. Kicsit ideges lett, mert az első startot visszahívták, de a másodiknál minden jól alakult és sikerült élre állnunk. Onnantól rajtam múlt, hogy jól osszam be az erejét – és szerencsére sikerült. A győzelem pillanata felejthetetlen volt, a tulajdonos is meghatódott. Ott éreztem először, hogy ebből akár érem is lehet.”
A küzdelem és a koncentráció versenye
„A másik két lóval nehezebb volt. Az utolsó futamban például egy nagyon ideges lovat kaptam, aki a startautó mögött ágaskodott, majd a rajtnál ugrott párat. Szerencsére sikerült gyorsan korrigálni, és ügetésben tartani. Sokáig a vezető ló mellett haladtunk, de végül visszacsúsztunk ötödiknek – viszont pont a belga hajtó előtt értünk célba, aki összetettben bronzérmes lett. Ezek apró, de döntő pillanatok.”
A végső győzelmet Peter Arnqvist, a svéd hajtó szerezte meg, aki két futamot is megnyert.
„Nagy mezőny, gyors lovak, szinte kézzel fogható a feszültség. Én büszke vagyok arra, hogy higgadt tudtam maradni, és minden futamból kihoztam, amit lehetett. Az utolsó lovamat, ha nem sikerül visszahozni ügetésbe és kizártak volna, akkor most ezüst helyett hetedik lennék.”
— „Sose szabad feladni az álmokat”
A magyar ezüstérem több mint sporteredmény – üzenet is.
„Sose szabad feladni az álmunkat, mert ha kitartóak vagyunk és mindent beleadunk, akkor teljesül, amikor már nem is gondolnád, hogy sikerülhet” – mondja Attila.
„Nekem soha nem volt egyszerre kettőnél több aktív versenylovam, mégis el lehet érni nagy sikereket és a csúcsra jutni. A lovakkal való kapcsolat, az apró részletek megértése és a hit abban, hogy képes vagy rá – ez visz előre.”
Kurucz Attila szavai mögött nyugalom és erő van. Egy emberé, aki megtanulta, hogy a siker nem egyik napról a másikra jön, hanem évek türelmes építkezésének eredménye.
Attila pályafutásában tavaly jött el a nagy fordulat. Az elmúlt két évben látványosan fejlődött, és komoly eredményeket ért el saját lovaival is.
„Amikor elértem a 15. győzelmemet, lehetőségem nyílt, hogy a profik között is versenyezzek – ez minden amatőr számára mérföldkő. Nekem majdnem húsz évembe telt, de végre sikerült. Ez óriási fejlődést hozott. A két lovammal másfél év alatt hat újabb győzelmet szereztem.”
A siker mögött komoly háttérmunka áll.
„Szeretném külön megköszönni a feleségemnek és szüleimnek a támogatást. A kitartó Szindikátus tagoknak, akik társtulajdonosok a versenylovakban. Továbbá hatalmas szerepe van a sikerekben az idomáromnak, Varga Sándornak, aki rendkívül lelkiismeretesen foglalkozik a rá bízott lovakkal és készíti fel őket, ahogy teszi ezt az egész ladánybenei csapat.”
Attila azonban itt még nem áll meg: „A legnagyobb rutint az elmúlt két hónapban szereztem – Franciaországban, ahol a sportág igazi otthonában tanulhattam.”
A versenyről a videó ide kattintva érhető el.
(A folytatás nemsokára, a 2. részben: Franciaországi élmények, a legendás Abrivard-istálló, és hogyan segített ez a nemzetközi tapasztalat a palermói sikerhez.)
Írás: Kurucz Attila
Fotók: Maria Luisa Ferraro, FEGAT, Kurucz Attila