Írta: Richard Forristal, Racing Post. Fordította és szerkesztette: Kovács Botond.
Ugyan turf rajongói nem tudják a mai nehéz időkben lóversenyzéssel múlatni az időt, de az olvasás talán pótolhatja valamennyire a zöld gyep és a dobogó paták hiányát. Az évkönyveket lapozgatva egy veteránról írunk ez alkalommal, aki győzelmei számát tekintve (1479) nem lenne az élmezőnyben, de hősünk esetében sohasem a mennyiség, hanem a minőség számított.
Mick Kinane 1959-ben született az írországi Killenaule-ben Tipperary megyében. Ahogy az ír szupersztárok esetében oly gyakran előfordul, nem magától kezdett lovagolni, apja Tommy Kinane sikeres National Hunt zsokéként kereste kenyerét, 1978-ban Monksfield nyergében megnyerte a brit Champion Hurdle-t Cheltenhamben. Az ifjú Michael (Mick) 1975-ben kezdte karrierjét, és nem kellett sokat várnia az első győzelemre, amelynek Leopardstownban örülhetett ugyanabban az évben Muscari nyergében. 1978-ban elnyerte az ír apprentisz championi címet.
Az 1970-es és 1980-as évek Írországa merőben más képet mutatott a mostaninál, és ezt nem csak a lóversenyzéssel kapcsolatban mondhatjuk el. Javában folyt az brit-ír konfliktus, amelyben a főszerep az Ír Felszabadítási Hadseregnek (IRA) jutott. A felszín alatt tomboló háború addig fajult, míg 1979-ben végzetes merénylet áldozata lett Lord Mountbatten, a királyi család közeli tagja, Fülöp herceg, II. Erzsébet férjének nagybátyja. Mindenkire gyanús szemmel néztek, aki ír akcentussal beszélt Nagy-Britanniában, vagy éppenséggel brit kiejtéssel kért sört egy ír pubban. Emellett még azt is el kellett viselniük a zöld sziget lakóinak, hogy a hazai kiemelt versenyekre rendre külföldi zsokékat szerződtettek a futtatók. Lester Piggott, Cash Asmussen, Steve Cauthen, Pat Eddery és Walter Swinburn learatták a babérokat. Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy Kinane hatszor volt ír champion 1984 és 1989 között (összesen még hétszer nyerte el a címet: 1991-1994, 1999, 2002-2003). A sikerek ellenére Mick többre vágyott. Senki sem próféta a maga hazájában, gondolta, és tényleg elég messze szaladt. Az első állomása India lett, ahol az 1980-as években számos klasszikus versenyt megnyert. Az igazi hazai áttörést az 1989. évi Irish Oaks (Ír Kancadíj) jelentette, ahol Sir Henry Cecil és Mohamed Al Maktoum sejk szavazott neki bizalmat. Nem hiába, Kinane Alydaress nyergében fényes sikert aratott. Ezután Michael Jarvis ajánlott neki lovaglást az Irish Champion Stakes-ben Carroll House-on, a neves olasz-svájci tulajdonos Antonio Balzarini lován, akit már jól ismert Kinane.
– Emlékszem, nagyon kopogós volt a talaj, és ez nem nekünk kedvezett, de ennek ellenére sikerült nyernünk. Antonio ezen úgy fellelkesedett, hogy engem kért fel az Arc de Triomphe-ban is. Természetesen nem akartam visszautasítani, de tudtam, hogy nem lesz könnyű dolgom. Az lett a szerencsém, hogy a verseny előtt hirtelen leszakadt az ég, és az amúgy kemény talaj felpuhult. Már az öltözőben tudtam, hogy akármilyen taktikát javasol Jarvis mester, a magam feje után megyek. Persze azzal is tisztában voltam, hogy ezzel rengeteget reszkírozok, a karrierem forgott kockán. Csak abban bízhattam, hogy Carroll House puha talajon kicserélt lóként viselkedett, és szinte repült. A futamot végül megnyertük, de úgy érkeztünk a célba, hogy a versenyintézőség vizsgálatot rendelt el, mert szerintük lekereszteztem Aga Khan Beheráját. Végül nem lett semmi az ügyből, de percekig dió nagyságú volt a gyomrom. Abban az időben nagyon keményen büntették az ilyesmit, gyakran elég volt a gyanú is. Kétséges esetekből is rendre rosszul jött ki az a lovas, akit szabálytalansággal vádoltak.
A győzelem belépőt jelentett Mick Kinane számára a nagymenők közé, ezt követően egymásnak adták a kilincset a világhírű idomárok és a dúsgazdag tulajdonosok. 1990-ben newmarketi 2000 Guineas-t nyert Tirolon Richard Hannonnak, a King George VI & Queen Elizabeth Diamond Stakes-t Bekmez nyergében nyerte Sir Henry Cecilnek és Mohamed sejknek. Amikor a Kentucky Kidnek becézett Steve Cauthen 1992-ben nyugállományba vonult, a dubaji milliárdos Kinane-t kérte fel első lovasnak. Meg kellett azonban lepődnie.
– Nem akartam elhagyni Írországot, mert ott élt a családom, és nagyon ragaszkodtak a szülőföldünkhöz. Ezzel én is így voltam, és a haza mellett a család volt számomra a legfontosabb világ életemben. Otthonról is meg tudtam nyerni abban az évben az Epsom Derbyt Commander In Chief nyergében, és 1993-ban is szép sikereim voltak, elég ha csak a Melbourne Cupot említem, ahol Vintage Crop volt a társam. Ez persze nem azt jelentette, hogy nem szívesen tettem eleget a sejk kérésének. Egyszerűen nem az ő lovai és az ő istállója volt számomra a legfontosabb. Lehet, hogy elcsépeltnek hangzik, de nekem sohasem a pénz volt a legfontosabb. Pénzzel nem ment nálam senki semmire.
1997-ben visszavonult az ír sport nagy öregje Vincent O’Brien, és helyét a kezdő Aidan O’Brien vette át Ballydoyle-ban. Akkor még a háromszoros ír champion Christy Roche volt az istálló ásza, de egy évre rá Kinane átvette a helyét. John Magnier és társa, Michael Tabor a tenyerükön hordozták a fiatal zsokét, és egészen addig merészkedtek, hogy az egyre jobb formákat futó Montjeu-ről levették Cash Asmussent (akinek egyébként Brian volt az eredeti neve, de később Cashre, azaz Készpénzre változtatta), aki hat futásból öt győzelmet és egy második helyezést szerzett a klasszis ménnel, köztük az 1999. évi Prix du Jockey Clubot (Francia Derby) és az Ír Derbyt. Vakmerő húzás, Cash egészen biztosan nem zárta szívébe Micket, és lehet, hogy Magnierékre is durcás volt utána egy darabig. Az ötlet azért is őrültnek tűnhetett, mert Asmussen 1998-ban szintén megnyerte a két derbyt Dream Well nyergében a Niarcos családnak, és az Arc de Triomphe-ban is volt már rutinja, hiszen 1991-ben Sauve Dancerrel egyszer már behúzta a nagydíjat. Ennek ellenére Montjeu Kinane-nel állt starthoz a Prix Nielben, a Arc egyik előfutamában, és 1/10-es favoritként annak rendje és módja szerint leiskolázta a mezőnyt. Az októberi nagy erőpróbán sem volt ez másként, pedig ott olyan kihívók akadtak, mint El Condor Pasa (a számos japán második helyezettből az egyik), az ötödikként célba érő Tiger Hill, a kilencedik helyet megszerző Daylami és a tizenegyedikként végző Fantastic Light.
– Cash borzasztó napokat élhetett át, ráadásul az Arc-ban nem kapott lovaglást mástól sem. Sajnáltam, de nem tehettem róla, és eszem ágába sem jutott volna visszautasítani az ajánlatot, amelyet azt hiszem Michael Tabornak köszönhettem, mert ő valamiért mindig szimpatizált velem. A lóversenyzés sem különbözik az élet más területeitől, és gyakran pofára megy a lovasítás. Nem csoda, hiszen emberek vagyunk. Világ életemben utáltam azokat, akik azt hiszik objektívek tudnak maradni. Hogy tudnának, hiszen ők is emberek? Képmutató emberek. Úgy tudom, Montjeu idomárjának, John Hammondnak nem volt beleszólása ebbe a dologba. Az ő feladata az volt, hogy a rendkívül temperamentumos és nehezen kezelhető mén energiáit mederben tartsa. Sikerült neki, ő volt az egyik legjobb ló, akit valaha ültem. Coolmore nagyon kényes ügyfél, és tudtam, hogy csak a győzelem elfogadható számukra, sőt, gyakran még az is kevés. A céljuk az volt, hogy minél több fedezőménjük legyen, és ezzel átvegyék az irányítást a világ telivértenyésztésében. Ma már látjuk, hogy remek munkát végeztek e tekintetben.
Kinane-nek produkálnia kellett, és ezt ő hidegvérrel megtette. Voltak ugyan hullámvölgyek, hiszen Giant’s Causeway-jel kikapott King’s Besttől a 2000. évi 2000 Guineas-ben, és Tiznow-tól is a Breders’ Cup Classicban. Rock Of Gibraltaron is elhúzta a nótáját Dubai Destiantion Doncasterben és Domedriver a Breeders’ Cup Mile-ban, de a számtalan siker megmentette az ír lovast, Coolmore bizalma egészen 2003-ig töretlen maradt. Hogy ne maradt volna, ha olyan szupersztár telivérek jelezték útját, mint Galileo (Epsom Derby, Ír Derby, King George VI & Queen Elizabeth Stakes – 2001), Johannesburg (Breeders’ Cup Juvenile – 2002) és még temérdek jobbnál jobb ló.
– Csodálatos évek voltak. Uralkodókkal, hercegekkel és a világ leggazdagabb embereivel találkoztam a jártatóban. Az marad számomra a legemlékezetesebb, hogy mindannyiuk falfehér volt az izgalomtól, és tőlem várták a megoldást. Az esetek többségében ez sikerült, és olyankor én voltam a számukra a legnagyobb hős. Lesték az óhajaimat, és csak egyetlen szavamba került bármi, amit meg akartam szerezni. Ha viszont nem jött ki jól a lépés, úgy néztek rám, mint egy gazemberre. Ezen jókat kacagtam magamban. Ilyen egy zsoké élete, ez a szakma velejárója, többek között ezért is imádtam lovagolni. Végül egyébként Aidan O’Brien adta ki az utamat, mert nem egyezett mindenben a véleményünk. Addigra már rutinos zsokénak számítottam, ő pedig akárhogy is nézzük, csupán reményteljes kezdő volt. Más kérdés, hogy azóta kinőtte magát, de ezt akkor még nem tudhattuk.
Egy fejezet véget ért Mick Kinane életében, de nem kellett sokáig várnia az új lehetőségre. A csúcson hamar kap új felkérést az ember. John Oxx-hoz szerződött 2004-ben, és Azamour jóvoltából folytatódott a sikersorozat (St. James’s Palace Stakes és Irish Champion Stakes – 2004, Prince Of Wales’s Stakes és King George VI & Quen Elizabeth Stakes – 2005). 2008-ban ugyan egy pocsék szezon következett a klasszis zsoké számára, ám volt megoldás, mert megjelent Sea The Stars, akit kizárólag Kinane ült, és ugyan első futására csak negyedik lett, de utána nyolc győzelem következett a világ élvonalában (2000 Guineas, Epsom Derby, Eclipse Stakes, International Stakes, Irish Champion Stakes, Prix de l’Arc de Triomphe).
– Az első perctől fogva tudtuk, hogy Christopher Tsui egy csiszolatlan gyémántot bízott ránk. Villámgyors ló volt, a közelébe sem ért senki. Ráadásul remek pillanatban jött, mert az évtized végére a karrierem leszálló ágba került. Éreztem, hogy elérkezett az alkalom, hogy emelt fővel távozhassak. Ez igen fontos az én szakmámban. Ha tovább maradok megtépázódik a hírnevem. A bölcs ember időben ki tud szállni ebből a száguldó cirkuszból. A lóversenyzésben sohasem voltak nagy visszatérések, és senki sem tudott évtizedekig a csúcson maradni. Ezt tudomásul kell venni, erre nincs ellenszer.
Longchamp-ban két világsztár búcsúzott egyszerre a közönségtől. Sea The Stars ménesbe került, és ma már 150 ezer euróért fedez a Gilltown Studban. A visszavonuló Kinane a Hong Kong Jockey Clubtól kapott megbecsült szakértői állást. Még jóval visszavonulása előtt tenyészteni kezdett az izgága, örök nyughatatlan ír lovas, méghozzá szenzációs eredménnyel. Az ő lángelméjét dicséri Authorized, aki kétévesen Racing Post Trophyt, 2007-ben, Dante Stakes-t, Epsom Derbyt (!) és International Stakes-t nyert. – Már hatvan éves múltam, de úgy érzem sok szép év áll még előttem. Azt hiszem az a legfontosabb, hogy az ember azt csinálja, amit szeret, és persze az sem elhanyagolható kérdés, ha eközben elég pénzt keres.
Mick Kinane főbb győzelmei világszerte:
Amerikai Egyesült Államok
Belmont Stakes – (1) – Go And Go (1990)
Breeders’ Cup Juvenile – (1) – Johannesburg (2001)
Breeders’ Cup Turf – (2) – High Chaparral (2002, 2003 holtverseny)
Secretariat Stakes – (1) – Ciro (2000)
Ausztrália
Melbourne Cup – (1) – Vintage Crop (1993)
Franciaország
Critérium de Saint-Cloud – (1) – Alberto Giacometti (2002)
Poule d’Essai des Poulains – (1) – Landseer (2002)
Poule d’Essai des Pouliches – (1) – Rose Gypsy (2001)
Prix de l’Abbaye de Longchamp – (1) – Committed (1985)
Prix de l’Arc de Triomphe – (3) – Carroll House (1989), Montjeu (1999), Sea the Stars (2009)
Prix du Cadran – (1) – Alandi (2009)
Prix de la Forêt – (1) – Somnus (2004)
Prix Jean-Luc Lagardère – (3) – Second Empire (1997), Ciro (1999), Rock of Gibraltar (2001)
Prix Lupin – (1) – Ciro (2000)
Prix Maurice de Gheest – (1) – Pursuit of Love (1992)
Prix Morny – (3) – Orpen (1998), Fasliyev (1999), Johannesburg (2001)
Prix du Moulin de Longchamp – (1) – Rock of Gibraltar (2002)
Prix de la Salamandre – (1) – Giant’s Causeway (1999)
Prix Vermeille – (1) – Volvoreta (2000)
Hongkong
Champions Mile – (1) – Able One (2007)
Hong Kong Mile – (2) – Additional Risk (1991), Winning Partners (1993)
Hong Kong Champions & Chater Cup – (2) – Viva Pataca (2006, 2007)
Hong Kong Cup – (1) – Precision (2002)
Hong Kong Derby – (2) – Sound Print (1992), Che Sara Sara (1996)
Hong Kong Gold Cup – (1) – Idol (2001)
Hong Kong Vase – (1) – Luso (1997)
Stewards’ Cup – (1) – Sound Print (1992)
Queen Elizabeth II Cup – (3) – Deerfield (1994), Red Bishop (1995), Viva Pataca (2007)
India
Indiai 1000 Guineas – (1) – Nauvkhal (1986)
Indiai 2000 Guineas – (2) – Eversun (1984), Sir Bruce (1985)
Indiai Derby – (3) – Sir Bruce (1986), Cordon Bleu (1988), HotStepper (2008)
India Kancadíj – (3) – Revelation (1985), Silver Haven (1986), Golden Treasure (1990)
Calcutta 1000 Guineas – (1) – Wheels (1983)
Golconda Derby – (1) – Deccan Star (1984)
Írország
Ír 1000 Guineas – (3) – Trusted Partner (1988), Yesterday (2003), Saoire (2005)
Ír 2000 Guineas – (3) – Dara Monarch (1982), Flash of Steel (1986), Rock of Gibraltar (2002)
Irish Champion Stakes – (7) – Carroll House (1989), Cézanne (1994), Pilsudski (1997), Giant’s Causeway (2000), High Chaparral (2003), Azamour (2004), Sea the Stars (2009)
Ír Derby – (2) – Galileo (2001), High Chaparral (2002)
Ír Kancadíj – (2) – Alydaress (1989), Dance Design (1996)
Irish St. Leger – (4) – Vintage Crop (1993, 1994), Kastoria (2006), Alandi (2009)
Matron Stakes – (2) – Eternal Reve (1994), Clerio (1997)
Moyglare Stud Stakes – (3) – Flutter Away (1987), Quarter Moon (2001), Necklace (2003)
National Stakes – (4) – Definite Article (1994), Mus-If (1998), Hawk Wing (2001), One Cool Cat (2003)
Phoenix Stakes – (5) – King Persian (1983), Fasliyev (1999), Minardi (2000), Johannesburg (2001), One Cool Cat (2003)
Pretty Polly Stakes – (3) – Market Booster (1992), Dance Design (1996, 1997)
Tattersalls Gold Cup – (6) – Cockney Lass (1987), Prince of Andros (1995), Definite Article (1996), Dance Design (1997), Montjeu (2000), Black Sam Bellamy (2003)
Japán
Japan Cup – (1) – Pilsudski (1997)
Hanshin Juvenile Fillies – (1) – Yamakatsu Suzuran (1999)
Kanada
Canadian International – (1) – Ballingarry (2002)
Nagy-Britannia
2000 Guineas (4) – Tirol (1990), Entrepreneur (1997), King of Kings (1998), Sea The Stars (2009)
Ascot Gold Cup – (3) – Classic Cliche (1996), Kayf Tara (2000), Yeats (2007)
Champion Stakes – (1) – Pilsudski (1997)
Cheveley Park Stakes – (2) – Blue Duster (1995), Donna Blini (2005)
Coronation Cup – (1) – Scorpion (2007)
Coronation Stakes – (2) – Kissing Cousin (1994), Sophisticat (2002)
Epsom Derby – (3) – Commander in Chief (1993), Galileo (2001), Sea the Stars (2009)
Dewhurst Stakes – (1) – Rock of Gibraltar (2001)
Eclipse Stakes – (4) – Opera House (1993), Pilsudski (1997), Hawk Wing (2002), Sea the Stars (2009)
Falmouth Stakes – (1) – Sensation (1996)
Fillies’ Mile – (2) – Reams of Verse (1996), Sunspangled (1998)
Golden Jubilee Stakes – (2) – Big Shuffle (1987), Cape of Good Hope (2005)
International Stakes – (3) – Giant’s Causeway (2000), Electrocutionist (2005), Sea the Stars (2009)
July Cup – (2) – Stravinsky (1999), Mozart (2001)
King George VI & Queen Elizabeth Stakes – (5) – Belmez (1990), King’s Theatre (1994), Montjeu (2000), Galileo (2001), Azamour (2005)
Lockinge Stakes – (1) – Hawk Wing (2003)
Middle Park Stakes – (2) – Minardi (2000), Johannesburg (2001)
Nunthorpe Stakes – (2) – Stravinsky (1999), Mozart (2001)
Oaks – (2) – Shahtoush (1998), Imagine (2001)
Prince of Wales’s Stakes – (2) – Lear Spear (1999), Azamour (2005)
Queen Anne Stakes – (3) – Alflora (1993), Barathea (1994), Charnwood Forest (1996)
Queen Elizabeth II Stakes – (1) – George Washington (2006)
Racing Post Trophy – (1) – Saratoga Springs (1997)
St. James’s Palace Stakes – (6) – Dara Monarch (1982), Brief Truce (1992), Grand Lodge (1994), Giant’s Causeway (2000), Rock of Gibraltar (2002), Azamour (2004)
St. Leger Stakes – (1) – Milan (2001)
Sussex Stakes – (4) – Among Men (1998), Giant’s Causeway (2000), Rock of Gibraltar (2002), Proclamation (2005)
Yorkshire Oaks – (1) – Alexandrova (2006)
Németország
Aral-Pokal – (3) – Tel Quel (1992), Monsun (1993), Luso (1996)
Bayerisches Zuhtrennen – (1) – Market Booster (1993)
Olaszország
Olasz Derby – (2) – In a Tiff (1992), Luso (1995)
Gran Criterium – (2) – Sholokhov (2001), Spartacus (2002)
Gran Premio del Jockey Club – (1) – Black Sam Bellamy (2002)
Premio Parioli – (2) – Again Tomorrow (1985), Gay Burslem (1988)
Prenio Roma – (1) – Welsg Guide (2008)
Szlovákia
Szlovák Derby – (1) – Temirkanov (1998)