Írta: Kovács Botond.
Szinte szó szerint lámpással kell keresnünk a versenyeket a világban, a klasszikusokról nem is beszélve. Tudjuk azonban, hogy aki keres, az talál! Irány Japán!
Tegnap lefutották a Hjogó prefektúrában található Takarazuka városának Hansin nevű versenyterén a japán 1000 Guineas-t, vagyis az Oka Sót. Ezzel megkezdődtek a keleti császárságban a klasszikus versenyek, amelyek a két részre oszthatók. Az Oka So mellett a Japán Kancadíj (Jusun Himba) és a 2000 méterre kiírt Suka So alkotja a hároméves Kancák Hármas Koronáját. A héten a 2000 Guineas-zel (Szacuki So) a nemek összecsapása is kezdetét veszi, ezt követi majd, a Japán Derby (Tokió Jusun), végül a Japán St. Leger (Kikuka So), vagyis a Hármas Korona. A távok nem teljesen egyeznek az európai kiírásokkal, de erről majd máskor szólunk bővebben. Mielőtt rátérünk a japán Hazafi Díjra, vagyis az 1000 Guineas-re elmondjuk, hogy a történelem során mindössze öt telivérnek sikerült megszereznie a Kancák Hármas Koronáját: Mejiro l’Amone (1986) volt az úttörő, pontosabban az úttörő lány, őt Still In Love (2003), Apapame (2010), Gentildonna (2012) és Almond Eye (2018) követte.
Idén tizennyolc telivér sorakozott fel a startnál a szakadó esőben. A mély pálya lelátóin egyetlen lelket sem lehetett látni, hiszen zárt kapuk mögött rendezték a futamot. Egy további eltérés is volt a szokásoshoz képest, mégpedig a védőmaszkot viselő startszemélyzet. (Azt hagyjuk, hogy miért volt a fejükön sárga munkavédelmi sisak, mint egy építkezésen, sőt, volt aki csak vászon sapkát biggyesztett a fejére, de ennek is nyilván jó oka van az Oka Són.) A pályát jól ismerő Resistencia volt a favorit 27/10-en, Daring Tact (16/5) a második kedvencként vágott neki a távnak, Ria Ameliában (67/10) is sok fogadó bízott, ami nem csoda, hiszen a Silk Racing Co. a lovaira (Almond Eye tulajdonosa) nap mint nap csillagászati összegeket tesznek a japán sportbarátok. Ha már az anyagiaknál tartunk elmondjuk, hogy idén 226,800.000 jen volt az összdíjazás, amely testvérek között is 679.8 millió forint (ebből a győztes tulajdonos 314.7 milliót zsebelhetett be).
Japánban 1939 óta futják az Oka Sót. A mai helyszínként szolgáló Hansin kejba-dzso, vagyis a versenytér, eredetileg a Kawanisi Repülőgyár tulajdonában állt. A cég számos remek gépet gyártottak a II. világháborúban, köztük N1K vadászgépet és a kamikazék által használt Kawanisi Bajkát is. Ennek természetesen vége lett 1945 után, és a demilitarizációs kényszer miatt jöhettek a telivérek, mivel a kifutónak használt hatalmas teret más célra is lehet használni. (Az 1925 óta működő Kincsem Parkban pont fordított volt a helyzet, a pályát használták a vadászgépek fel- és leszállásra. Meg is lett az eredménye, a pusztítót bombázás. Ezt ma már el sem hinnénk, ha a gyepre nézünk.)
Térjünk vissza azonban a jelenbe. A mostoha időjárási körülmények Daring Tactnek (2017 pk, Epiphaneia – Daring Bird, King Kamehameha) kedveztek. A három futása után veretlenségét megőrző kanca fantasztikus stílusban, várásra lovagolva, eszméletlen végszpídről téve tanúságot nyerte a futamot, néhány ugrással a cél előtt maga mögé utasítva a favorit Resistenciát. Szugijama Haruki mester lovát a harminc esztendős Macujama Kohej ülte, aki annak ellenére nem számít a top-zsokék közé, hogy 8787 versenyéből 677 győzelemmel rendelkezik. A lovas így nyilatkozott a futam után:
– Haruki szán utasítását betartva a ritmusra összpontosítottam a start után. Nem érdekelt, hogy csak a mezőny végén helyezkedünk, bár őszintén szólva a vége felé kezdett a torkomban dobogni a szívem. Tudta, hogy óriási hajrára lesz szükségünk. Ez azonban sikerült, Daring Tact nevéhez méltó teljesítményt nyújtott (angolul Merész Tett), és hihetetlen küzdelemben megnyertük a nagydíjat. Úgy vélem, teljesen mindegy milyen távon indítják, inkább heves természetének kordában tartása igényel nagyobb figyelmet. Őszintén remélem, hogy a Jusun Himbában is lehetőséget kapok, és imádkozni fogok azért, hogy azt a futamot a közönség is láthassa.
Az első japán klasszikusban Takahesi Macusita mester Resistenciája ugyan nem tudott ellenállni a támadásnak az élő legenda, Take Jutaka kezében, de a sikerült megszereznie a 138 millió forintos második díjat Smile Kana előtt, akinek 83 millió forintnak megfelelő összeg jutott. Idén sem indult külföldi tulajdonban lévő vagy külföldi tenyésztésű ló az Oka Sóban. A gájdzsinokat, vagyis a nem Japánban született idegeneket két lovas képviselte, akik már évek óta ott dolgoznak, és szinte tiszteletbeli japánnak számítanak. Christophe-Patrcie Lemair ötödik lett a Prix de l’Arc de Triomphe-al többször próbálkozó Kaneko Makot Holdings lovával, Miyamazukarával, az olasz Mirco Demuro a negyedik helyen ért célba Cravanche D’Or nyergében.
A futam az alábbi linken megtekinthető: