Hercegfalvi Tibor neve mindenki számára ismert, aki követi a lovassportokat és azon belül is a lovastusa versenyeket. A szakember 1992-ben Barcelonában, 1996-ban Atlantában tagja volt az olimpiai military válogatottnak Lump nevű lovával. Jelenleg Ausztriában dolgozik, többek között az ősszel a Kincsem Parkból vásárolt klasszis telivérrel, Capitaine Fregate-tal.
Több, mint négy évtizede vagy benne a lovassportban, a mai napig aktívan lovagolsz. Hosszú pályafutásod során mely eredményeket tudnád kiemelni, amelyek meghatározóak voltak számodra?
Legnagyobb büszkeségem természetesen a két olimpiai részvétel. Egy álmom vált valóra! Annak idején Rádiházán jött az ötlet, nem volt egyszerű megszerezni a minősítést, sokan megkérdőjeleztek. Más lovasokat is sikerült motiválnom, így már többen küzdöttünk egy célért. Ez volt a lényeg, különbözőek voltunk, de ugyanazt akartuk. Az olimpián kívül két alkalommal szerepeltem eredményesen a Gödöllői Egyetem lovascsapatával a tanintézetek Európa-bajnokságán. Az első évben díjlovaglásban egyéniben zártam győzelemmel, csapatban szintén az első helyet sikerült megszereznünk. A következő évben díjlovaglásban és military-ban sikerült remek eredményt elérni, díjugratásban összevetésben győztem, a csapatsiker is összejött. Hatalmas élmény volt számomra! Sok szép emlék: Világbajnokságok, Európa-bajnokságok, Fiatal Lovak Világbajnoksága több alkalommal Franciaországban. Sok dolgot ki tudnék emelni, amely meghatározó volt számomra!
A közelmúltban került hozzád a Kincsem Park egyik leggyorsabb középtávú lova, Capitaine Fregate (FR) (Fuisse-Gracilia). Miért esett rá a választásotok?
Jó barátom, Csupor Ferenc idomár ajánlotta nekem ezt a csodálatos telivért. Karrierjére nem lehetett panasz, de már kezdett öregedni a síkversenyzéshez, így nem szerették volna tovább versenyeztetni. Visszanéztem a futásait, lenyűgözött a teljesítménye. Tizenkét versenyt nyert, köztük nagydíjat 1600 méterre, pénznyereménye több, mint 10 millió forint volt. Nem is volt semmi kétségem a megvétele felől, tavaly november óta vagyok a tulajdonosa. A galopp sporttal már régóta kapcsolatban állok. Gyerekkori barátaim, Ribárszki Sándor és Székely Károly két kiváló szakember. Nekik is köszönhetem a telivérek szeretetét. Jó volt velük találkozni tavaly, mikor az egyik osztrák tanítványom meghívást kapott a Nemzeti Vágtára a Hősök terére. Szép emlék, a Nemzetközi Futamban Ausztria harmadik lett. Remélem az idei évben is sikerül eljutnunk rá!
Mennyire szeretsz telivérekkel dolgozni?
Nagyon szeretem velük a közös munkát, igazi küzdőképes sporttársak. Rendkívül intelligensek, nagy odafigyelést igényelnek minden területen. A munka is gyakorlatilag kedvfüggő az esetükben, fontos, hogy szeressék, amit csinálnak. Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen több alkalommal is volt lehetőségem telivéreket lovagolni itthon, Amerikában és Dél-Koreában egyaránt. A többségük remekül ugrik, jó technikával. Sarabolo, Bob Herceg, csak pár név, akikre nagy örömmel emlékszem vissza!
Hogyan zajlott Capitaine Fregate átlovaglása? Ő egy meglehetősen gyors, sietős ló volt a versenypályán.
Mivel csak novemberben került hozzánk és a tél meghatározó nálunk itt az Alpokban, ezért óvatosan kezdtünk el vele dolgozni. Eleinte futószáraztam, majd kikötőszárral ment, végül dupla futószárral dolgozott. Mára már szóra lép, üget és vágtázik. Miután az alapok stabilak lettek, elkezdtem vele nyeregből dolgozni. Jelenleg tiedemann szárral lovagolom, sokat segít a közös munkában. Hetente egy napot pihen, gyakran megyünk vele terepre, hogy változatosak legyenek számára a hétköznapok.
Hol tart jelenleg a felkészülésben?
Szépen végzi az ugrómunkát. Gyorsan tanul, hamar rájött, hogy hogyan kell akadályokon dolgozni. Párszor jártunk vele idegen pályán, hogy ehhez is hozzászokjon, eleinte azt hitte, ismét galopp versenyen fog részt venni. Szerencsére idővel megnyugodott. Kis x-eket és palánkot is ugrik, a vizesárok az egyik kedvence. Az akadályok között figyel, nem rohanós típus. Több díjlovagló elemet is elsajátított már, például vállat és farat be, combra való engedés, röviden hátraarc.
A sok jó élmény kapcsán fogsz még további telivéreket vásárolni?
A magam részéről mindig készen állok rá, de ez nem csak rajtam múlik. Rendszeresen nézem a külföldi, illetve a magyar galopp futamokat, nagyon szeretem a Kincsem Parkot. Csodálom a telivéreket és a versenyeket, azt az elképesztő küzdelmet. Rengeteget lehet tanulni a zsokéktól, a lóval való bánásmódról, kiképzésről. Capitaine nem az első telivér, aki nálunk van, legelőször Rénium került hozzánk. Másfél-két évet lovagoltuk a párommal díjlovaglásban, díjugratásban, jelenlegi tulajdonosával rendszeres résztvevője díjugrató versenyeknek, eredményesen szerepelnek. Őt Bandavezér követte Kocsis Edinától, nagyon jól teljesített military-ban, díjlovaglásban és díjugratásban is.
Többször említetted Ausztriát, életed jelenlegi állomását. Mi a helyzet az osztrák lovassporttal? Milyen tapasztalatokat szereztél kint?
Az osztrák lovaskultúrában is tapasztalható a fegyelmezett mentalitás. Nagyon szigorú feltételek vannak, a minimális lazaság sem megengedett. Rengeteg lovarda van és sok versenylehetőség szinte minden ágazatban. Sajnos az itteni galopp versenyekre ezt nem lehet elmondani. Túl a hatvanon én már az oktatásra helyezem a hangsúlyt, tanítványaim rendszeres résztvevők, én magam inkább hobbi szinten versenyzek már csak. Sok tehetséges lovassal dolgozom együtt, vannak amatőrök is természetesen. Sok lóval terápiás munkát végeznek, Felső-Ausztria bővelkedik túra útvonalakban, tájékozódási lovasversenyekben, lóagility-ben. Itt mindenki megtalálja a számára kedvező opciót.
