Nem szokatlan, hogy „Stani”, azaz Stanislav Georgiev mesterhármast érjen el egy adott napon, azonban most mindenképpen kiemelendő, hogy most Gézával, a Derby egyik – ha nem a legnagyobb – sanszával is elől végzett. Ennek kapcsán kérdeztük a regnáló, 10-szeres zsoké championt.

• Gézával rövid nyakhosszal végeztetek elől. Könnyű siker volt, vagy nehéz?
• Az utolsó 100 méteren már éreztem, hogy miénk az első hely, mert nagyon belelendült a lovam. Ugyanakkor nehézséget okozott, hogy nem volt egy jól átfutott verseny, lassú volt a kezdőtempó, aztán 1200-tól gyors ritmusváltás történt. Ez, így, nem kedvezett nekünk. Géza az utolsó 400-on azért jól megindult, és már éreztem, nem lesz gond. És hadd tegyem hozzá, hogy a kicsit fogós pálya sem mellettünk szólt. A távval szerencsére semmi problémánk nem akadt, 1600-tól legalább 2400-ig minden jó neki, ráadásul megvan megvan a végspeedje is, egyértelmű, hogy klasszis telivér. A verseny után egészséges maradt, jó a kedve és jól eszik. Nagy reménységünk!
• Ráadás sikere hogyan jött össze?
• Jó kis kanca, és nála meg éppen a puha pálya adott még némi pluszt a sikerhez. Benne is megtalálható a klasszis, ugyanakkor keményre nem megy jól. Éppen ezért, bár tervezzük vele a jelentős kancaversenyeket, csak akkor indítjuk azokban a nyáron, ha puha pályán mehet, mert láthattuk a Hazafi Díjban is, hogy kemény felületen nem adja tudása maximumát, ezért is kapott akkor ki Reshiramtól, akinek most visszavágott.
• Wall of Wallstreettel is nyertél, ő kellett a napi mesterhármashoz…
• A befutás után nem is tudtam, hogy én értem-e haza? Nagy küzdelemben tudtuk csak Expect No Mercy-t megverni Mounir Madihivel a nyergében. Lovam most hozta azt, amit vártam tőle, első futása nekem is csalódás volt. Ugyanakkor hozzá kell tennem, hogy sajnos vannak egészségügyi problémái, a májfunkciója messze nem tökéletes.
• Két lovaglásod volt még, és a legtöbben Amore Boy versenyére kíváncsiak.
• Nem voltunk elégedettek az e heti Milleniumi Díjban való szereplésével, többet vártunk mint az elért 4. helye. Sajnos ő sem 100%-os, hátfájása van, ami befolyásolja folyamatosan a szereplését. Tavalyi formái nem valószínű, hogy visszaköszönhetnek, épp ezért a tulajdonos úgy döntött, hogy eladja, ami már meg is történt, Szerbiába került a ló. Sajnálom, mert szerettem, de látni kell, hogy a befolyó pénzből majd új, fiatal lovakat vásárolhatnak.
  Ami Gainer Boyt illeti, ő egy formatartó telivér, megbízható, ugyanakkor most valami hiányzott belőle. Hozzáteszem, hogy számára az 1200-1400 méter az ideális, most ez az ezres sprint nem volt a legmegfelelőbb számára.
• Viszonylag ritkán látunk idén lovagolni. Ez változni fog a jövőben?
• Inkább a kiemelt, nagyobb versenynapokra koncentrálok, nem szeretnék napi 2-3 lovaglásnál többet vállalni, ha nem muszáj. Kelemen Zénó ügyes, és több olyan fiatal is van, akikre bátran bízhatok lovaglásokat. Persze a championi címről nem tettem le, de korai még erről beszélni…

-kömi-

Ezúttal a napi főversennyel összhangban, egykori kiváló versenylovakról, a Dióspusztán jelenleg fedező ménekről neveztük el a keretprogram hendikep futamait

Cirfandli sm (Overdose-Chiaraluna) – 2015-ben a Bábolna Nemzeti Ménesbirtok dióspusztai angol telivér ménesének saját tenyésztéseként született, a legendás Overdose egyedüli fiaként örökíti tovább a remek sprinter vérvonalát. Anyja a régió legjobb lovai közé tartozott (5 győzelem, 9 helyezés) és anyakancaként is adott már több nagyszerű lovat. Cirfandli a Bábolna-Tatai istálló színeiben, Csupor Ferenc idomításában kezdte karrierjét, de egy év múlva ősszel Fézer Róbert tréningjébe, az Ungaro Racing-hez került. Ötévesen már a Diós-Mikecs istállónál, Stanislav Georgiev idomítása alatt indította a szezont, 2021-ben pedig visszakerült Bábolnára és a ménes színeiben fejezte be pályafutását. Kétévestől hatéves koráig összesen 28 versenyben futott, melyből 10 győzelem mellett 12 alkalommal végzett a dobogón. A kitűnő és kemény mén hatalmas hajrájáról volt ismert. Többek közt nyert Káposztásmegyeri Díjat, Imperiál Díjat és kétszer Buccaneer Díjat. Legjobb helyezéseit Listed kategóriában érte el külföldön, ahol az 1400 méteres Premio Chiusura-ban második, valamint harmadik helyen is végzett, csakúgy, mint az 1600 méteres Premio Bereguardo-ban.

Mokarris pm (More Than Ready-Limonar) – 2014-ben született az NHL-ben szereplő Florida Panthers jégkorongcsapat tulajdonosához tartozó, egyesült államokbeli St Elias ménesben. 2016-ban a Tattersalls árverésén 220 ezer guineast tett le érte Hamdan Al Maktoum, aktív éveit Simon Crisford idomításában töltötte. Angliában főként rövidtávon versenyzett, két győzelme volt kétévesen, legmagasabb RPR száma 107. Főbb győzelmei, helyezései: TKP Surfacing Rose Bowl Stakes (L.), második volt a Godolphin sztárja, Blue Point mögött az Irish Thoroughbred Marketing Gimcrack Stakes-ben (Gr.2), valamint helyezett lett a Betway Cleves Stakes (L.). Apja karrierje kezdetén öt versenyt nyert zsinórban, amit később még kettő követett. A Group sikerek mellett számos helyezése volt, elsősorban sprinversenyekben. Anyja, a black type kanca három versenyt nyert, legmagasabb RPR száma 110 volt. Három csikójából Mokarris és Spanish Mission is black type ló, American World nevű csikója jelenleg Japánban áll tréningben.

Écrivain sm (Lope de Vega-Sapphire Pendant) – 2017-ben a híres Wertheimer & Frere istálló saját tenyésztéseként jött világra, és az istálló közismert kék-fehér színeit képviselte a pályán. Kétévesen augusztusban győzelemmel debütált a deauville-i meeting legrangosabb maiden-ében, ezt követően megnyerte a Group 3-as besorolású Prix des Chenes-t, Longchamp-ban. A következő megmérettetése a legnagyobb francia kétéves futamban volt, a Qatar Prix Jean-Luc Lagardere (Group 1), ahol a nyerő majd későbbi francia 2.000 Guineas nyerő Victor Ludorum mögött egy hosszal, a negyedik helyen végzett. Hároméves pályafutását a Prix de Fontainebleau-ban (Group 3) egy második hellyel, de trénerének, Carlos Laffon-Parias istállóján 2020 nyarán egy betegséghullám vonult át, mely Écrivain az évi karrierjét is negatívan befolyásolta. Négyévesen Group 1 es szinten szerzett több pénzes helyezés után megnyerte a Group 3-as Prix Bertrand du Breuilt Chantilly-ban. Érdekesség, hogy ebben a mérföldes futamban az Écrivain által elért legnagyobb sebesség, 70,06 Km/h, azóta is az egyik leggyorsabb teljesítmény Franciaországban. Ötévesen Amerikában futott, de az ottani versenystílus (mint a legtöbb európai lónak) nem vált be így lehetőség nyílt a kezdő mén megszerzésére. Apja francia 2.000 Guineas valamint Derby-győztes, jelenleg Európa első öt fedezőménje között van számon tartva. Anyja Írországban versenyzett és legmagasabb formáját az 1.000 Guineas Trial-ban (Group 3) szerzett második helyével érte el.

Különdíjak

A dióspusztai angol telivér ménes a ménjeikről elnevezett futamokban (Cirfandli Hendikep, Écrivain Hendikep, Mokarris Hendikep), a győztes lovak tulajdonosainak felajánl egy-egy kedvezményes árú fedeztetést, Écrivain nevű ménjükkel. A kedvezmény a következő két fedeztetési szezonban használható fel! További információkért keressék Földes Bence ménesvezetőt, az alábbi telefonszámon: +36 20 9455981

A dióspusztai angol telivér ménes

A dióspusztai ménest a felvidéki Gömör megyei családból származó, de ekkor már Vas megyei Jaross Sándor alapította, akinek eszménye a minőségi telivér tenyésztése. Jaross Sándor a lóversenyzés körében elsősorban arról volt híres, hogy nagy összegű fogadásaival félelmetes ellenfele volt a könyveseknek, a bukmékereknek, ám egy nagy adóssága miatt kénytelen volt eladni lesvári ménesét, amelyet tőle báró Springer Gusztáv vásárolt meg, és a magyar telivértenyésztés meghatározó ménesévé emelte. Ekkor még működött az Esterházy Miklós által életre hívott tatai idomítótelep. Dióspuszta Tata mellett, a Bécset Budapesttel összekötő út mellett feküdt, és a Kisbéri Állami Ménes is elérhető közelségben volt, ahol kiemelkedő angol telivér mének álltak a magántenyésztők rendelkezésére. Az itt elhelyezett sárló kancát át lehetett lovagolni a fedezőménhez Kisbérre.

A korábbi Esterházy-birtok részét képező Dióspusztán, a Tata városától 4 km-re, a tengerszint felett 195 méterre fekvő enyhén lankás, dombos, erősen meszes, homokkal kevert lösztalaj, a lovak nevelésére kiváló kemény meszes víz és a dombos felszínen történő mozgatás atletikus alkatú, versenyképes csikók felnevelését tette lehetővé. Jaross Sándor a ménes impozáns központjaként megépítette az eklektikus stílusban ma is álló kúriát és elkezdődhetett a szakszerű tenyésztés.

A ménes első fedezőménje Falb volt, akit Jaross Sándor még Lesvárról hozott magával. Az I. világháború megszakította a ménes fejlődését, előbb az Olasz – Magyar Bank, majd 1920-ban Halász Béla tulajdonába került, aki kitűnő üzleti érzékkel megalapította a Magyar Lótenyésztő Rt-t. A ménes saját állománya 3 mén és 32 kanca, a panziós állomány 5 mén és 50 kanca volt. Itt fedezett az állami tulajdonban lévő Rascal, valamint a társaság saját ménjei, Bony és Öreglak. A honosult kancacsaládok közül érdemes megemlíteni a Kincsem-vérű Kitáblázást, akinek lánya, Pistike révén átmentődött Kincsem vonala a II. világháború utánra.

1929-ben született a dióspusztai ménesben az Angliából importált mén Tamar után, a kitűnő Tempo, aki az első Magyar Derby győzelmet szerezte meg 1932-ben a ménes számára, majd 1937-ben Rüdiger sárga ménnel Dióspuszta Osztrák Derbyt nyert. A ménes a hasban import Botond, és a saját tenyésztésű Raphael révén is Derby-győzelmet ünnepelhetett, előbbi náluk is maradt fedezni, utóbbi pedig az orosz voszhodi ménesbe került, ahonnan Laky Ferenc közbenjárásával, Regény segítségével tért vissza a vére Magyarországra.

1947 őszén államosították a ménest, először a Honvédség, majd a Földművelésügyi Minisztérium vette át a vezetést. Babochay Sándor, majd Adamovich Károly került a ménes élére, de a kancák között 1952-ben bekövetkező vetélések miatt, Kertész Jenőt nevezték ki vezetőnek.

Dióspusztán született az első, már a világháború után belföldön nevelt Magyar Derby-nyerő Szaladin.1954-ben két importált Magyar Derby-győztes – Róbert Endre és Lubica – Dióspusztán nevelt fia, Rubint is elhódította a kékszalagot. 1955-ben Roppant nyert Derby-t, de 1953-ban Dióspusztán született a magyar telivértenyésztés egyik kiemelkedő versenylova és örökítője, az 1956-os Derby-győztes Imi is. A Magyar Derby babérkoszorúja továbbra is a dióspusztai ménest illette, 1957-ben Almáriom ,1958-ban Mormota, 1959-ben Indok, 1960-ban Hadnagy, 1961-ben Frappáns ért fel a csúcsra.

1962. január 1-jével az angol telivér ménesek, Dióspuszta, Tataremeteség, Kisbér, Apátipuszta, Kisbér – Nyeszkenyepuszta, Kerteskő, Szépalma és Porva a Bábolnai Állami Gazdaság fennhatósága alá kerültek. Röviddel ezután Burgert Róbert eltávolította a ménes éléről Ludván Lórántot, majd Bartha Miklóst, helyettük Lomniczi Bélát, majd Roskoványi Tamást bízták meg. A Tataremeteségi ménest az Esterházy vadászkastélyával együtt értékesítették.

Az 1963-ban született Nem igaz hozott újból hazai és nemzetközi dicsőséget a ménesnek, hiszen az 1966-os Magyar Derby mellett az Osztrák Derbyben és a Bayerisches Zuchtrennenben is győzni tudott. A ménes eddigi történetének kiemelkedő utolsó örökítője, sikereinek kovácsa Imperiál volt. Az 1968-ban Dióspusztán született Isztopirin már kétévesen bizonyította kiemelkedő képességét a Zukunfts-Rennen megnyerésével, ami később az 1971-es Magyar Derby, majd Berlin – Hoppegartenben az NDK Államtanácsa elnökének díjáért kiírt verseny megnyerésével erősített meg.

1968-ban a fiatal, tehetséges Prutkay Zoltán lett a ménes vezetője. Az 1969-ben született Immer, az 1972-es Magyar Derby-ben, a Millenniumi Díjban, a Kincsem Díjban, a Magyar St. Legerben és a Ménesek Nagydíjában bizonyította kiemelkedő képességét. 1978-ban Dimitrij könnyen nyerte a Derbyt, 1982-ben pedig Királyhágó győzött a ménes számára. A XX. század utolsó dióspusztai tenyésztésű Derby-nyerője 1994-ben Sir Khan volt.

Mivel Dióspuszta a hazai angol telivér tenyésztés utolsó bástyája, a kistenyésztők támogatásában és a hazai tenyésztési irányok kitűzésében meghatározó jelentőségű. A lóállomány tekintetében az állami ménes a legnagyobb hazai szereplő. Feladatuk a versenylovak tenyésztése, versenyeztetése és a magántulajdonban lévő kancák panziós kiszolgálása. Dióspusztán 64 bokszos istálló áll a tenyészkancák rendelkezésére, amelyet kiegészít egy 4 bokszos karantén istálló, valamint egy 36 bokszos istállósor pihenő és fedeztetésre érkező lovak számára. A ménistállóban 8 bokszban helyezhetők el a fedezőmének. A ménesben összesen 6 futóistálló található, melyek a csikónevelést szolgálják.

A ménes évről évre 40-45 saját kancával tenyészt. Jelenleg már a tenyészkancák 70%-a import, amelyek nyugat-európai színvonalú pedigrével rendelkeznek. A saját csikólétszám általában évi 28-30. A ménesben yearling korig nevelkednek a lovak, majd innen kerülnek a tréningpályákra saját idomításban, illetve értékesítés vagy bérbeadás után. A tréningben lévő versenylovak száma 60-70.

Az elmúlt évek tenyésztésének eredményességét bizonyítja, hogy 2015-ben Megkapó a Derby második helyezése és a Kancadíj megnyerése után a legeredményesebb magyar tenyésztésű ló lett, 2016-ban pedig My Luck a Nemzeti Díjban, a Kovács Mihály Emlékversenyben és a Magyar St. Legerben elért győzelmei alapján az „Év Lova címet kapta”. 2018-ban Esti Fény nyerte a Magyar Derbyt, így 24 év szünet után ismét dióspusztára került a kékszalag. Később a Kincsem Díj és a Magyar St. Leger megnyerése után az „Év Lova” címet is kiérdemelte. Azóta már Black-Type státuszba került és a közelmúltban Ausztráliában ért el kiemelkedő sikert.

A közelmúltban a tragikus körülmények között elhunyt Hegedűs Zsolt vezette a ménest, aki hitt abban, hogy nálunk is lehet minőségi lovat tenyészteni, amivel megkezdheti a magyar telivértenyésztés felzárkóztatását. Nemzetközi szinten is jegyzett származású vemhes kancákat vásárolt, munkájának gyümölcse még most érik be igazán. Jelenleg a Kincsem Park korábbi munkatársai, Földes Bence (ménesvezető) és Földes Luca (ménesgazda) irányítják a dióspusztai angol telivér ménest.

Tata – a magyar Newmarket

A XIX. század lóversenyzésének fellegvára volt Tata, melynek Count Niki, azaz gróf Esterházy Miklós nagy szakértelemmel volt a létrehozója. Ez idő tájt Angliában treníroztatták lovaikat a tehetős magyar főurak, akik aztán itthon hazai versenyeken mérettették meg kedvenceiket. De miután Count Niki megalkotta a tatai tréning­központot angol mintára, ez lett a magyar lóversenyzés központi tere. A valamikori várból megmaradt egy-két bástya környezetében a kor minden igényének megfelelő idomító telep hozott létre, valamint egy igen jó hangulatú versenypályát. A stílusos tribünjét Feszty Árpád tervei szerint építették meg, ide érkeztek zsokék és trénerek, Webb, Heath, Smart, a Bulfordok, Hawthorne, Harry Milne, Hough, Adams és Hitchek. Lüktető, pezsgő élet költözött Tatára az angol kolónia megjelenésével, akik távol hazájuktól, de angol stílusuknak megfelelően élték mindennapi életüket. A tatai trafikban a gyarmatbirodalom minden áruját megkaphatták, a szivarokat, a whiskyket és a kedvelt pezsgőjüket.

Az európai arisztokrácia kedvenc találka helye volt a tatai lóversenytér, együtt szorongott a svájci stílusban megépített fatribünökön Ferenc József, Vilmos császár és a szerencsétlen sorsú Rudolf gróf, valamint Batthyány Elemér kedvenc barátjával, a Walesi herceggel. Ebbe a virágzó turfi világba érkeztek a művész világ tehetséges alkotói, Emil Adam, Pálik Béla, mint lóportré festők, de felcsendültek itt Johann Strauss premierek is. A tatai színpad többszöri vendégei voltak színészek Bécsből és Berlinből, jó nevű zenészek a bécsi Operából és világhírű balett táncosok Párizsból.

Le Maire, May, Royston, Webb, Heath, Adams, Taral, a tatai istállók szerződtetett zsokéi voltak, de itt lovagolt az angol Barrett is, aki 1893-ban, az Osztrák Derby-ben Batthyány Elemér lovával, Gourmaand-dal diadalmaskodott. Az egyik legjobban megfizetett zsokénak, a dúsgazdag Kodolitsch-lány lett a felesége, így nem csoda, hogy volt miből kifizetni a napi 150 üveg pezsgőt a tatai vendéglőben. Az Adriai-öbölben várta jachtja, ha éppen a dalmát partokhoz volt kedve.

Felnevelkedett köztük néhány magyar fiú is, Kaposi és Janek. Tatai volt Gulyás Mihály is, aki a nyerő Kokorón ült 1912-ben, a Derby-ben. Majd öreg korára saját trafikjában árulta a szivart a még itt lévő angoloknak.

Az 1890-es évek kezdetén, az Alagi Tréningközpont megnyitásakor Tata elcsendesedett. Talán az utolsó angol, az öreg tréner Hough volt, aki kitartott második keresete, a ringlispil üzemeltetése mellett, a tatai gyepen.