A Gróf Széchenyi István inspirálta verseny, a Magyar Kancadíj az éves program gerincét képező klasszikus erőpróbák egyik fő száma. 2005-ig Derby távon, 2006 és 2009 között 2000 méteren, míg 2010-töl ismét 2400 méterre futnak a legjobb hároméves kancák. 2011-ben újabb fontos változás történt, hiszen a futam átkerült egy hónappal a Derby után, augusztus elejére. Az idei évben ismét módosult a versenynaptár, és a Kancadíjat új időpontban, az őszi Nemzetközi agár-és lóversenyhétvégén tartjuk.

A „kancák Derbyje” természetesen angol eredetű, melyet a szigetországban Oaks-nak neveznek, mivel az Epsom körüli tölgyes mellett futották a versenyt. A hazánkban, 1829-ben alapított verseny első neve „Húsz hazafiak díja” volt, 100 arany összdíjazással.

A hőskorban nem volt korhatárhoz kötve a részvétel, így fordulhatott elő, hogy Furiosissima négyszer, Kincsem háromszor tudott győzni ebben a klasszikus futamban. A régi városligeti pályán olyan nagyságok győztek, mint Patience, Napfény, Lappalie és Minczi. 1916-ban Alagon Tovább nyert. A két világháború közötti időszakot, Kincsem vérének hazai viszonylatban utolsó nagy fellobbanását képviselő veretlen Melwyn és a kiváló Parola képviseli.

Az 1947-es esztendővel kezdődő korszak első győztese Minci, aki mellett olyan neveket találunk a sorban, mint Lubica, Gulianar, Babatündér és Precíz, ők később a méneket is megverték a Magyar Derbyben.

Érdekes év volt az 1973-as, amikor a Derbyben Imperial lánya Anda győzött, ám előtte a Magyar Kancadíjban kikapott Mákvirágtól.

Az utóbbi évtizedekben elsősorban az importok domináltak: közülük Star, Midway, Musical Prospect, Nawafel, National Flirt, Estemona, Letty, Alcobaca, Claudia Octavia vagy éppen Matidia emelhető ki, míg a magyar tenyésztésű győztesek listáját többek között Cédula, Retorzió, Sárga rózsa, Robinia és lánya Rubinia gazdagítja, a közelmúltban pedig Megkapó, Messerschmitt és Lili ért fel a csúcsra. Lady Sophie 2002-es győzelme után a Kincsem Díjban is nyerni tudott, az utolsó hazai tenyésztésű siker pedig, a tavalyi győztes, Mesetár nevéhez fűződik.

2012-ben tragikus hirtelenséggel, 51 éves korában hunyt el a kiváló idomár, akit mindenki csak „Pöriként” ismert a Kincsem Parkban. Specialistája volt a stéher, a hosszútávú futamoknak a hendikepektől, egészen a kiemeltekig, mindig figyelni kellett az idomítottjait ezekben a versenyekben. Sokáig leginkább székkutasi és szenttamási lovakat trenírozott Alagon, az utolsó években pedig Deák György telivérjeivel dolgozott Felsőpakonyban. Rengeteg sikert ért el, mégis ritkán tűnt elégedettnek, maximum egy apró mosolyt láthattunk a szája szélén. Ilyen volt a mentalitása, így szerettük. Pöri azon kevesek közé tartozott a lóversenysportban, akinek valóban nem volt ellensége.

A világklasszis mén Magyarországot – fél évszázados hallgatás után – ismét felhelyezte a világ lóversenytérképére. Kincsem, Kisbér és Imperiál méltó követője, igazi világklasszis. A kivételes robbanékonysággal és sebességgel megáldott telivért 2008-ban Európa legjobb hároméves sprinterének választották, a világon pedig a harmadik legjobb volt abban az évben.

Pályafutásának kiteljesedését, a patairhagyulladás és a folyamatos sérülések akadályozták. Hatalmas küzdelem után, a súlyos betegséget legyőzve tért vissza a versenypályára. Versenyeket nyert, de már sosem volt a régi, ennek ellenére visszaküzdötte magát Európa legjobbjai közé. Ekkor, korábbi sikerei helyszínén Baden-Badenben szakadt meg mágikus, 14 győzelemből álló veretlenségi sorozata.

Stílusosan, Overdose-hoz méltó, szép olaszországi győzelemmel búcsúzott el a versenypályától. Utoljára, a zseniális Dettori lovagolta.

A szakemberek szerint Imperiál óta nem volt ilyen magasan jegyzett mén a tenyésztésben, hazánkban. Tenyésztésünk felemelkedésének záloga Dióspusztán, a Nemzeti Ménesben kezdte meg ménesi pályafutását 2014-ben. Sajnos csak egy hazai szezonon keresztül tudta szolgálni telivértenyésztésünket. Tulajdonosa jobb kancák reményében egy kisebb németországi ménesbe szállította a fedeztetési szezon kezdetén, ahol sajnos később kólikában elpusztult.

Overdose és lóversenysportunk balszerencséje, hogy Dózi sem a pályán, sem a ménesben nem tudta kifutni az őt megillető karriert, melyre képessége alapján hivatott lett volna.

Névjegy

Tenyésztője: Graham and Mrs. Di Robinson

Tulajdonosai: Mikóczy Zoltán, CIG Pannónia Életbiztosító Zrt.

OTP Bank Nyrt., MOL Nyrt., Euroinvest Zrt., Közgép Zrt.

Trénerei: Ribárszki Sándor (12/12), Jozef Roszival (7/4)

Pályafutása: 19 start, 16 győzelem
Európa legjobb hároméves sprintere (2008)
A világ harmadik legjobb sprintere (2008)
Pénznyereménye: 65.857.477 forint
Képességszámai: 123 RP (2008), 100 GAG (2008)

Blaskovich Ernő
(1834-1911)

A Blaskovich család tagjai kiváló lótenyésztők és futtatók voltak. Blaskovich Ernő nagyapja, József és fia, Bertalan már az első pesti versenynapon jelen voltak 1827 júniusában. Ernő, a család ötödik gyermekeként, 1834. január 14-én született. Blaskovich Ernő és fivérei úgy nevelkedtek, mint a kor akkori arisztokratáinak gyermekei, de csak egy bizonyos határig. Mert amikor eljött a mezei munkák, főként az aratás, a betakarítás ideje, akkor az öt Blaskovich fiúnak ott kellett lenni a munkánál.

Édesapjuk halála után elosztották a földeket, Ernő a tápiószentmártoni birtokot választotta, mert köztudott volt, hogy ott terem a legjobb zab, jó a legelője, már ősidők óta nagyszerű hátas és használati lovakat neveltek itt.

1857-től lovagolt versenyben, a pehelysúlyú úrlovas 84-szer szállt nyeregbe és 25 legitim futamban győzött. 1863-ban elkezdett telivért tenyészteni és futtatni, Aranka és Palmyra nevű angol kancák megvásárlásával, de ezeknek nem volt jelentőségük. Az 1864-ben vett Gipsy Girl már komolyabb érték volt, de az első nagy tenyészkancához Waternymph-hez is ekkortájt jutott. Waternymph eredetileg Blaskovich Sándor nevén volt, majd Ernő átvette fivérétől és ezután öt évig a ló (tenyésztés helyett) a vadászistállóban állt és a falkavadászatokon használta tulajdonosa. Blaskovich Ernőről tudni kell, hogy testvéreivel ellentétben ő egy aprótermetű, vékonydongájú fiatalember volt. De mivel hiú is egyben, szerette a nagy, csontos lovakat, ezeknek a hátán magasabbnak látszott, s mivel Waternymph is ilyen volt, ez lehet a magyarázata, hogy öt évig a ló nem a tenyésztést szolgálta.

Volt egy érdekes eset Waternymph-el kapcsolatban. Akkoriban a vándorcigányok szemet vetettek a nagydarab kancára, és várták az alkalmat, hogy mikor tudnák elkötni a jószágot. Egyik nyári este meglesték, hogy az „uraság”, Blaskovich Ernő mikor megy el és ekkor megpróbálták elrabolni a lovat. Az éj leple alatt bementek a nyitott istállóba, mert a nagy meleg miatt azt nyitva hagyták, viszont három keresztgerendával eltorlaszolták a bejáratot. A keresztgerendák közül a középsőt sehogy sem tudták levenni, így a nagydarab kancát nem tudták kivezetni az istállóból. Közben a ménesmester is felébredt a zajra, puskájával elriasztotta a menekülőket, majd embereivel üldözőbe vette, egészen Pest külső kerületéig kergette, de elfogni nem tudta őket. Később Blaskovich Ernő ezer forint jutalmat ígért a nyomravezetőnek, ami akkoriban nagy pénznek számított, mert zsugori volt ugyan, de amikor a vagyonát védte, nem sajnálta a pénzt. Waternymph így megmenekült és ezután nem sokkal, 1874-ben életet adott a csodakancának, Kincsemnek.

1874-ben Kincsem mellett még hat csikó született a ménesben. Mivel az előző évek futtatásai nem voltak sikeresek, az amúgy is takarékos Blaskovich Ernő arra szánta magát, hogy csikói létszámát csökkentse. A hét csikóból egyet eleve nem árult, mert gyengének tartotta, a másik hatot viszont két csoportra osztotta. A vevők, Orczy báró és Lónyay gróf szerencsétlenségükre egy „szakértőt” is vittek magukkal, a valóban képzett, de másnál mindent „jobban tudó” Majthényi Izidort. A „szakembernek” nem tetszett a csoportosítás, mire újabb beosztás készült. Most meg azért nem tetszett, mert amit ők akartak, oda volt beosztva Kincsem is, erre pedig semmi esetre sem reflektáltak. Végül létrejött az üzlet, Kincsem szerencsére Blaskovich-nál maradt.

A kegyes Fortuna itt is szerepet játszott, de ennél a történetnél amúgy is sok a szerencsés egybeesés, mert – most játsszunk el a gondolattal – nem lehet tudni mi lett volna, ha Kincsemet megveszi Orczy báró, vagy Lónyay gróf? Nyert volna 54 versenyt? Veretlen maradt volna? Vagy, mi lett volna, ha Waternymph mindjárt ménesbe kerül? Vagy a tolvajoknak sikerül elkötni Waternymph-et? Akkor most valószínűleg Kincsem nevű csodakancáról sem beszélhetnénk.

Egyszer a tápiószentmártoni kúrián vendégeskedő társaság egyik tagja megkérdezte Blaskovich Ernőt, a sok hivalkodó tarka-barka dressz mellett miért választott ilyen egyszerű színeket, fehér dressz, világoskék sapka? A válasz méltó volt Blaskovich Ernőhöz: „…Nézz körül nálam! Nézd a kúriát, a portát, az istállókat, mind hófehérre van meszelve és a kék ég a kalpag fölöttük…” A versenyzés közönsége ezt az indoklást nem ismerte, de szemükben a tiszta, minden manipulációt kerülő, sőt tiltó Blaskovich színek a gyanú felett álló, eszményi futtatást képviselték.

Kincsem, a verhetetlen csodakanca

A lóversenyzés több évszázados történelmében voltak lovak, amelyek pályafutásuk alatt nem találtak legyőzőre, ezeket veretlennek mondjuk. – Kincsem nem veretlen, hanem verhetetlen – mondta róla tenyésztője, Blaskovich Ernő, kijavítva azokat, akik csak veretlennek titulálták. 1874 tavaszán a tápiószentmártoni ménesben Waternymph Cambuscan-tól ellett egy szögsárga kancacsikót, melyet a tenyésztő azonnal Kincsemnek nevezett el. Az akkori magyar tenyésztés olyan kiváló állapotban volt, hogy felvette a versenyt az angolokkal. A legjobb vérvonalakból hoztak egyedeket Angliából, amelynek utódaik a brit pályákra is visszakerülve, sikeres versenylovak lettek.

1875 őszén, lábon vezették Tápiószentmártonról Gödre a Hesp-telepre Blaskovich lotját. Már ez év őszén, a munkára fogott yearlingek közül kitűnt egy kivételes képességű ló, Kincsem. A következő év tavaszán Gróf Sztáray János – Blaskovich barátja, aki korának kiváló lovasa, futtatója volt – irányítása mellett indultak Németországba. Kincsem első fellépése június 21-én Berlinben volt, a ló Sztáray neve alatt futott, mivel abban az időben ott csak a német Jockey klub tagjai futtathattak. Ennek köszönhetően, első győzelmét kék-sárga újak, kék-sárga csíkos sapka színekben aratta. Negyedik startjakor Doberan-ban Herceg Zetwertynski színeit vitte győzelemre (fekete-sárga csíkos test, fekete sapka). Majd később Goodwood-ban már a Blaskovich színekben állt a starthoz, de ott a programon „orange, blue cap” volt bejegyezve. Ennyit a színváltozásról.

Berlini futása után tíz nappal Hannoverben a Vergleichs­preis-ben, egy kísérleti versenyben „csak” 1 hosszal nyert, de az itt harmadik hároméves Double Zéro, rá egy hétre könnyen nyeri a Norddeutsches Derby-t. Az ebben a futamban mutatott forma már igen figyelemre méltó volt, majd augusztus 31-én Baden-Baden-ben a Zukunffstpreis-ben hosszakkal győz és ezzel kétéveskori hatodik versenyét nyeri Németországban. Ekkor írta a német sportsajtó: „A gödi invázió végig söpört Németországon.” Ezek után október 2. és 29. között nem egész egy hónap alatt még négyszer győzött: Sopronban, Pesten, Bécsben és Prágában. Kétéves korában tehát tíz versenyt nyert júniustól októberig, Európa tíz különböző pályáján, váltakozó távokon és változatos körülmények között. 1877 tavaszán háromévesen gyorsan behúz három versenyt, köztük az Egyesült Nemzeti-Díjat és a Hazafi Díjat. Blaskovich már az előző évben is számtalan ajánlatot kapott lovának megvásárlására, de ő mindegyiket elhárítva azt mondta: Kincsem nem eladó! Baltazzi Arisztid a freudenaui Derby előtt 40000 forintot ígér, de visszautasította (a Derby díja 16950 Ft!). Ekkor úgy dönt, ha már megvenni nem sikerült, megvereti a Derby-ben Kincsemet. Hazahozza az angliai tréningben álló, a 2000 Guineasben negyedik Buccaneer ivadék Tallost és őt indítja Kincsem ellen. Hihetetlenül bízik lovában, egy vagyonnal lefogadja a bookmakereknél, pláne azok után, hogy az a Silvano nyeri az Epsom Derby-t, amellyel Tallos fej-fejt ment át a célon a 2000 Guineasben.

1878. május 2-án a tízedik jubileumát ünneplő bécsi Derby napján ott volt a császár, a császárné, a trónörökös és még más előkelőségek, szemük láttára Kincsem az egyenesre fordulva élre állt, Madden egy kezében tartotta a szárat, másik kezével lova nyakát simogatta, s könnyedén kenterben ért elsőnek a célba. Először futott hosszúra (1 1/2 mérföld), mivel Bécsben már hetek óta esett az eső. Ferencz József császár magához kérette Blaskovichot, melegen gratulált és örült „hogy a Birodalomban még Kisbérnél is jobb lovat látott ma Freudenauban.” Tallos nagyon jó ló volt, igaz ez a verseny sokat kivett belőle, de később szép sikereket aratott, visszament Angliába és ott a Cambridgeshire-Stakes-ben Newmarketben az akkori idők nagy lova, Isonomy mögött szoros ötödik lett. Majd 1880-ban hétévesen – miután Kincsem háromszor megnyerte a Baden-Badeni Nagydíjat – a sárga mén szintén megnyerte azt. Háromévesen tizenhét versenyben futott egy és két mérföld közötti távokon, igen sűrű menetrend szerint, május 21., 24., 27. Bécsben vagy októberben 7-én Pest, 10-én Pest, 14-én Bécs (Walk-over), 21-én és 23-án Prága. Hat nap alatt, háromszor futott, bár ebben az időben többször megtörtént, hogy két-három napon belül futnak a lovak, de amit Kincsem produkált az felülmúlhatatlan.

Huszonhét nyeréssel a lábában a négyéveskori Kincsemre még erősebb megmérettetés vár. A tavaszi versenyei mutatják, hogy minden rendben van. A legnehezebb hónap következik, Goodwood, Deauville, Baden-Baden. Az angol turf nagyon várja a kontinens csodakancáját. France Cavalliero irányítja a menedzsmentet, ő szervezi az angol, francia utat, a tulajdonos Blaskovich Ernő nem nagy örömére. Nem szívesen viszi lovát át a csatornán, de Gróf Festetics Tasziló, aki az angol Jockey Klubnak is tagja, jól ismeri lóversenyzésüket és rábeszéli Blaskovichot, hogy vigye lovát Angliába.

Június 29-én érkezik Newmarketbe a sárga kanca, óriási érdeklődésnek örvend. A goodwoodi futamra tizenhét lovat neveztek, a talpon lévő legjobbak közül, a franciák Verneuil-t akarják indítani, aki az ascoti meetingen kedden, csütörtökön és pénteken, háromszor futott és hármat nyert, köztük a Gold-Cupot. Augusztus 1-jén a futam előtt sok lovat lejelentettek, s így Kincsemnek csak két ellenfele maradt, Verneuil-t még a pályára is kihozták és az utolsó pillanatban döntöttek úgy, hogy nem fut. A britek nehezen tudták elképzelni, hogy Kincsem nyerhet, a három ló közül a bukiknál harmadik esélyt képviselt. A szokatlan ívű és igen kiszáradt goodwoodi pályán a két és fél mérföldes versenyt két hosszal megnyerte. A ló tulajdonosát igen nagy ovációval fogadták, ünnepelték a nyergelőben. A jelen lévő magyarok örömét az is fokozta, hogy nem kevés összeggel fogadták, így jócskán bekerestek. Blaskovich is boldog volt, annak ellenére, hogy az ő száz fontjával a bookmakere meglépett.

Pályafutása alatt, mint ahogy a fenti példákból látható, nem befolyásolta sikerét a táv, pályaviszonyok, pályaminőségek, zsokéváltozások, sűrű versenyprogram, sérülések, rossz kondíció, hanem minden környezetben és időben képességei maximumát adta. 54 futásából 54-szer győzött, ahogy Blaskovich mondta: „verhetetlen”

Ma, amikor megidézzük a világ telivértenyésztésének egyik felülmúlhatatlan alakját, büszkeséggel tölthet el minket, hogy Kincsem öröke a történelmünk egyik kiemelkedő hőse marad.