Talán nem túlzás, ha úgy fogalmazok, hogy az agaras világ egy ‘távolabbi szegmenséből’ kerültél a versenyzők közé. Kérlek meséld el honnan lett az első agarad és hogy keveredtél az agárversenyek közelébe?
Nagyon sokáig nézegettem az agarakat, mint fajtát, mert nagyon szerettem volna egyet, majd rátaláltam a Fajtamentésre, ahonnan elhoztam ez rozoga kis öregecskét, Szundit, aki egy whippet- angol-magyar, nem is tudjuk pontosan milyen keverék agárka. Mivel abban az időben minden nap Pesten voltam, ezért felajánlottam a mentésnek, hogy szívesen besegítek nekik az agarak körüli munkákba. Ennek az lett a vége, hogy négy vagy öt évig napi szinten jelen voltam az agarak életében, ami hatalmas szerelmet eredményezett a fajta iránt. Évekkel később jött Nova, a mentett magyaragár kölyök a képbe, aki minden addigi hipotézisemet megdöntötte, mert sikerült kifognom egy rettenetesen erős habitusú és vadászösztönnel rendelkező kutyát. Amikor Nova elkezdett kamaszodni, eljött az a pont, hogy már nem lehetett biztonsággal elengedni a mezőn, mert nagyon hamar rájött, hogy ‘fel tud kelteni’ mindenféle megbúvó állatot, akiket aztán üldözőbe vett. Ekkor ültünk le Nagy Henivel, a Fajtamentés vezetőjével beszélni, mert tudtam, hogy valahova muszáj vinnem a kutyám, ahol biztonságos körülmények között tudja levezetni a benne lévő energiákat. Ami talán érdekesség, hogy elvileg Nova az egyetlen olyan mentett agár, akire Heni rábólintott, hogy mehet versenyezni.

Hol és miben kezdtetek el versenyezni?
Isaszegen kezdtük el a pályaversenyzést FCI-ben, illetve mellette kipróbáltuk a coursinget is. Nova rettentő jó fejű versenyző, aki hihetetlenül profi módon van jelen minden helyzetben. Tipikusan az az agár, akire azt mondjuk, hogy tudja mi a dolga, mindegy, hogy pályán vagy coursingen kell futnia. Annyira eredményes volt, hogy mindkét sportban arra bátorítottak, hogy semmiképp ne hagyjuk abba, így párhuzamosan űzi mindkettőt. 2019 óta versenyzem vele, azóta komoly sikereket ért el, volt év agara, országos bajnok stb.

Viszonylag köztudott, hogy a Fajtamentés nem igazán támogatja az agarak pályán való versenyeztetését, bár mint a példa is mutatja, tesznek néha kivételt. Felmerül azonban a kérdés, hogy ennyi náluk töltött év után benned nem volt előítélet a sporttal szemben?
De, volt bennem anno előítélet a pályaversenyzéssel kapcsolatban, de nem igazán a mentés miatt, hanem inkább az általános vélekedés hatott rám is, Nova mellett azonban ez megváltozott bennem. Ő ébresztett rá arra, hogy a pályaversenyzéssel nincsen semmi baj, ha vigyázunk és figyelünk rájuk és nem ész nélkül futtatjuk őket egy takaróért. Azóta már azt mondom mindenkinek, hogy inkább a tiszta sportért küzdjünk, ne a sport ellen, mert lehet ezt jól is csinálni. Nagyon örülök annak, hogy nem egy kutyás sportban látom, hogy egyre többször kap hangot különféle posztokban, ha valaki pl. verseny után rosszul bánik a kutyájával, mert az nem nyert. Így apránként, de ki lehet szelektálni azokat a tulajdonosokat, akik nem megfelelő módon űzik az adott sportot.

Nova óta többféle agarad is lett, majd belépett az életedbe egy angol, és ezzel a profi pályaversenyzés is.
Igen, idő közben lett két oroszagaram is, akik óriási szerelem, de egyiküket sem érdekli a versenyzés. Angol agaram pedig azért lett, mert bár a magyar agarak is lenyűgöznek, de valahogy, nehéz megfogalmazni pontosan miért, az angol agár nagyon más. Egy évig nézegettem a különféle tenyésztőket és kölyköket, mikor megláttam Ganyecz Mihálynál az akkori alomtervet (Jaxx on Fantasy x A-Dolce Sarita), melyből megbeszéltük, hogy szeretnék egy fekete kislányt. Ő lett Hédi, azaz Stemgrove Wanheda, ahogy a közönség ismeri.

Hogy tudod megoldani ennyi féle agárral a napi mozgatást, tréninget a munka mellett? Van segítséged?
Egy ügyvédi irodának dolgozom itthonról, úgyhogy teljesen kötetlen időben tudok a kutyákkal foglalkozni. A sprintelésekben a fiam segít, a többieket pedig teljesen jól össze tudom hangolni egymással. Remekül kialakultak a megfelelő párok, akik úgymond segítik egymás edzését. Hédi pl. sokat gyorsított Nován, mert amikor közösen engedem el őket sprinten, akkor azzal, hogy megelőzi, ösztönzi Novát arra, hogy beleadjon még plusz kakaót a saját edzésébe, amit egymaga valószínű nem tenne. A sétákon is össze tudom hangolni őket, először elmegyek Novával a neki szükséges öt-hat kilométeres távra, majd hazamegyünk, felvesszük Hédit és sétálunk még egy együtt egy másfél kilométert. Az oroszokat a mezőre szoktam kivinni a sprint edzésekre, ők amolyan hobbi edzés résztvevők, nem mennek el messzire mellőlem, maximum a sprintelők mögött futnak.

Merre laktok, hova tudsz ennyi agárral biztonsággal kijárni?
Jelenleg Süttőn lakunk, bár éppen költözés közben vagyunk egy nagyobb házba nagy kerttel Szőnybe, ahol olyan 1300 négyzetmétere lesz a kutyáknak. Itt Süttőn 150 méterre lakunk az erdőtől, ami mögött van az említett hatalmas mező. Az egyik gazda olyan rendes, hogy fenntart nekünk egy sprintelő szakaszt, amit mindig fölszánt és kihagy a vetésből, így oda tudunk kijárni dolgozni.

Hogy tartod őket, szeparáltan vannak, vagy mindenki együtt?
Jelenleg mind a hatan bent laknak a házban; az öreg Szundi, a két orosz, Nova, Hédi és egy új baba magyar agár. Nemek szerint három kan és három szuka, de ebből csak Hédi és a baba ivarosak, a többiek nem. Én falka tartásban tartom őket, de megvannak a szigorú rendszabályok, azaz mindenki megmutathatja a másiknak, hogy hol áll a rangsorban, de verekedni, egymást lukasztani tilos, mert azért büntetés jár. Amikor azt látom, hogy ketten egymásnak feszülnek, akkor ők biztosan megnyerik egy időre a közös programokat, vagyis megbontom a párokat és együtt viszem őket mindenhova, kikényszerítve ezzel azt, hogy barátkozzanak és oldódjon a feszültség. A sok év alatt összesen két esetben volt verekedés, úgyhogy azt kell mondjam, működik ez a módszer.

Visszatérve a versenyzésre, izgalmas lehet a két fajtával párhuzamosan dolgozni. Mennyiben különbözik a velük való tréneri munka?
Teljesen más a munkaigényük minden szempontból. Hédit sokkal inkább rövid ideig, intenzíven kell terhelni, Novát viszont hosszú távon. Neki öt-hat kilométer kocogás az alap, amit gyakorlatilag meg sem érez, Hédivel ez teljesen kizárt. A pihentetésük is eltérő, ha Novát annyit pihentetném, mint Hédit, akkor nem tudnék vele versenyezni. Illetve az aktív éveiket illetően is nagyon mások, hiszen a magyar agarak nem lesznek nyugdíjasok hatévesen, szemben az angolokkal.

Hogy boldogultál Hédivel az elején úgy, hogy egy magyar agár tréningjéhez voltál inkább szokva?
Nagyon sok segítséget kaptam Misitől, hiszen semmi tapasztalatom nem volt az angol agarakat illetően. Eleinte mindent ő mondott, mit hogyan csináljak, aztán fokozatosan én magam is kezdtem ráérezni.

Az általánosabb gyakorlathoz képest nálad fordítva lehetett látni a tavalyi táv váltást, hiszen először kezdtél 480 méteren és utána mentél 280 méterre. Mi volt ennek az oka, nem bírta a hosszabb távot?
De, maximálisan bírja 480 méteres távot, azzal nincs baj, viszont azt vettük észre tavaly többed magammal, hogy az egyes kanyarban mindig belassított, mintha nem érezne rá arra az íve, a lemaradásból pedig már nem tudta újra felhozni magát. Ezért tettem át 280 méterre, hogy agyban teljesen ráálljon a versenyzésre, hátha az segít majd. Ez szerintem sikerült is, mert már egészen jól ráérzett a lényegre, úgyhogy idén újra megpróbáljuk a 480 métert, de előtte még gyakoroljuk a kanyarodást az edzéseken.

Van valami kimondottan emlékezetes élmény számodra a tavalyi szezonból?
Az a versenye a legemlékezetesebb számomra, amikor hátulról beleléptek futam közben és ennek ellenére olyan hihetetlen erővel ment tovább, hogy ott menet közben észre sem lehetett venni, hogy valami történt.

Talán fogalmazhatok úgy, hogy három, ha nem is teljesen, de mégis egymástól különböző agaras társaságba jársz a két fajta és a különböző sportágak kapcsán. Érzel bármi különbséget közöttük?
A társaság nagyon hasonló, viszont az angolosoknál azt tapasztalom, hogy sokkal több tanácsot adnak, sokszor még úgymond kéretlenül is szólnak, ha látnak, vagy észrevesznek valamit. Tóth Zsolti és párja Barbara például nagyon sokat segítettek tavaly, hiába futottunk sokszor egy futamban, vagy egy kategóriában, akkor is adtak tanácsot, hogy hogy tudnám jobban csinálni, jobban felkészíteni Hédit, még úgy is, hogy lehet, hogy a végén az én kutyámon lesz a takaró. Valahogy azt érzem itt a Kincsemben sokaknál, hogy nem a versengésről szól minden, hanem arról is, hogy egyik kutya se sérüljön, hogy győzzön a jobbik, és én ezt nagyon becsülöm.

Nagyon szépen köszönöm a beszélgetést és sok sikert kívánok az idei évre Hédivel!

Fotók: The Sighthound Photographer és POP- Pet on Pictures