Írta: Kovács Botond.

XXI. század és modernitás ide vagy oda, a nagy távolság miatt ritkán érkeznek lóverseny hírek a Dél-afrikai Köztársaságból hazánkba, pedig a szebb napokat is látott országban nagyon komoly hagyományai vannak a sportnak. Mivel a nemesfémekben és gyémántban rendkívül gazdag állam a déli féltekén helyezkedik el, ott épp most fordul őszbe a nyár, és a versenykalendárium pont fordított, mint a miénk. Természetesen ugyanez vonatkozik a tenyésztésre is, az elletések december 31-ig érnek véget minden évben. Írásunknak aktualitást ad, hogy április 1-jén futották a Dél-Afrikai Derbyt. Az eredmény ismertetése előtt azonban nézzünk körül a fekete kontinens legdélibb csücskében.

Az első lovak a holland gyarmatosítókkal érkeztek Dél-Afrikába a XVII. század derekán, egész pontosan a Jóreménység foka környékére, ekkor alapították Fokvárost. Hogy mit kerestek ott a derék hollandusok más lapra tartozik (szemben az őshazával, akadt ott jó termőföld, izmos, naiv és könnyedén áruba bocsátható fekete őslakosok, stb.), minden esetre nekik köszönhető a négylábúak behozatala. Természetesen telivérekről szó sem volt még akkor, hiszen Angliába is csak jóval később érkezett a három alapító ősatya (Byerley Turk – elletett 1680 körül, Darley Arabian – elletett 1700 körül és Godolphin Arabian – elletett 1724 körül), szintén ne firtassuk, hogy milyen úton-módon. Fordult ám a kocka, amikor 1795-ben az angolok elfoglalták az Indiába vezető hajóút miatt stratégiai fontosságú területet. Eltekintenünk attól, miért mentek az angolok Indiába, elég hozzá annyi, hogy ha már kiebrudalták a lóháton száguldásért azóta sem túlságosan rajongó hollandokat, 1797-ben elkezdték szervezni a lóversenyzést. Rossz nyelvek szerint ezzel egy időben terjesztették el az új megszállók, hogy a holland nyelv úgy hangzik, mint amikor egy részeg angol tengerész németül próbál beszélni.

A telepesek az 1870-es években felfedezték az első és máig kimeríthetetlennek tűnő gyémánt és aranybányákat, és  gigantikus vagyonok halmozódtak fel élelmes üzletemberek kezében, aminek logikus következménye lett a The Jockey Club of South Africa megalapítása 1882-ben. A máig futott Group 1-es Sun Met, más néven Cape Metropolitan Stakes (abban az időben Metropoltian Mile) 1883-ban startolt először. E verseny az afrikai kontinens legnagyobb összdíjazású versenye, minden év januárjában rendezik 2000 méteren négyéves és idősebb lovak számára. (Megjegyezzük, hogy a kiírt 2.05 millió rand, vagyis kb. 39 millió forint pénznyeremény két és félszerese, 5 millió rand volt a pandémia előtt. Ez komoly visszaesés, de olyan verseny is volt, amely pénzdíjának kétharmada ugrott.)

A dél-afrikai versenyüzem folyamatosan erősödött, 1958-ban megalapították a Zsoké Akadémiát, amely oly nagyságokat nevelt ki, mint a brit champion Michael Roberts (Mtoto, Eclipse Stakes – 1987, 1988), John Gorton (Sleeping Partner, Epsom Oaks – 1969), Jeff Lloyd (több mint 5500 futamgyőzelemmel rendelkezik Ausztrália, Dél-Afrika, Dubai, az Egyesült Királyság, Hongkong, Makaó, Mauritius, Németország, Szingapúr, Új-Zéland versenyterein) és hogy egy őslakost is említsünk, S’manga Khumalo, aki 2013-ban Heavy Metal nyergében megnyerte az ország egyik legjelenősebb kiemelt versenyét, a Durban July Handicapet.

Az elmúlt évek legkiemelkedőbb, nemzetközi szinten is sikeresen megmérettetett hazai tenyésztésű telivérei Variety Club (Cape Guineas, Kenilworth – 2012, Godolphin Mile, Mejdán – 2014, Champions Mile, Hongkong – 2014), J J The Jetplane (Al Quoz Sprint, Mejdán – 2009 és 2011, Hong Kong Sprint Cup, Sha Tin – 2010), Crimson Palace (Beverly D Stakes, Arlington Park – 2004), Vercingetorix (Jebel Hatta, Mejdán – 2014, Al Rashidiya, Mejdán – 2015), Jay Peg (Cape Guineas, Cape Derby, Kenilworth – 2007, Dubai Duty Free, Nad Al Síba – 2008, Singapore Airlines International Cup, Kranji – 2008) és végül, de korántsem utolsó sorban Shea Shea (Al Qouz Sprint, Meydan Sprint, Mejdán – 2013).

Jelenleg huszonkilenc Group 1-es besorolású nagydíjat futnak Dél-Afrikában, és számos Group 2-es, Grou 3-as és Listed kategóriás versenyre is fogadhatnak a játékosok. Derbyből kettőt is tartanak, az egyik a Fokvárosban (Kenilworth) rendezett Cape Derby, a másik a Johannesburgban (Turffontein) futott Dél-Afrikai Derby.

A dél-afrikai lóverseny fogadásokat a Phumelela Gaming and Leisure Ltd. szervezi. Nyilvános forrásból elérhető adatai 2021-re datálódnak. A független könyvvizsgálói jelentésből megtudjuk, hogy totalizatőr forgalom 821.8 millió randra rúgott (az egyszerűség kedvéért használható a húszas szorzó a forint relációjában), a fixed odds típusú forgalom 230.2 millióra. A bukmékereknél 70.3 millió forgott, a nemzetközi online fogadások 75.7 milliós forgalmat értek el. Mindez összesen kb. 1.2 milliárd rand. A bruttó nyereség 245.2 millió volt, amiből az igen kedvező mértékű adó megfizetése után 226 millió maradt úgy, hogy kincstári befizetés előtt még 93.5 milliót visszaforgattak a versenyüzembe. A versenydíjakra ebből 70.3 millió rand jutott, ami 3.7% növekedés 2020-hoz képest. Óriási szükség volt e kis emelésre, mert a világjárvány nagy csapást mért a lóversenyzésre, és az amúgy is egyre kaotikusabbá váló belső gazdasági helyzet sem kedvez a futtatásnak. (Felkutattuk a múlt novemberben kiadott 2022. évi jelentést is, amely elég szűkszavú, terjedelme a felére csökkent az előző évihez képest, ami nem sok jót sejtet, ráadásul a totalizatőr forgalom kifejezés teljesen hiányzik belőle.) E bekezdés zárásaként jegyezzük meg, hogy a Phumelela privát befektetők kezében lévő cég.

A lóversenyzés tisztasága felett a Jockey Club jogutódja, a szabályokat megalkotó és a méneskönyvet vezető National Horse Racing Authority őrködik teljesen függetlenül az államtól.

Dél-Afrikában kilenc versenytér található (Durbanville, Fairview, Flamingo Park, Greyville, Kenilworth, Scottsville, The Vaal és Turffontein), ebből kettő kivételével (Greyville, Scottsville) az összeset a Phumelela üzemelteti.

A fentiek után nézzük a Dél-Afrikai Derbyt. A futamot 1907 óta rendezik Turffonteinben klasszikus távon, ma már hároméves és idősebb méneknek, kancáknak és herélteknek. A nyerők között elvétve találunk külföldi tenyésztésű (amerikai, argentin, ausztrál és új-zélandi) telivéreket, néhány kivételtől eltekintve csak hazai tenyésztésű lovak diadalmaskodnak. Ilyen volt Mussoulini (1929 pm, Dawson City – Thoroughgood, Catrail), aki 1932-ben nemcsak a Dél-Afrikai Derbyt, de az akkor még létező Natal Derbyt is behúzta, valamint Lenin (1937 stpm, Sunstone – Drohsky, Polyphontes) is 1940-ben, aki egész életében sorra nyerte a nagydíjakat. Úgy látszik, a földrajzi távolság átértékeli a tetteket, és talán ezért lehet, hogy Kim Ir Szen vagy Idi Amin Dada nekünk csupán egy elegáns megjelenésű, mosolygós bácsi.

Az idei nyerő a 11/2-n jegyzett Son of Raj (2019 sher, Duke Of Marmalade – Freudiana, Black Minnaloushe) elnevezése nem ráncolja a homlokokat (nem tévedés a dátum, a déli féltekén vagyunk, Son Of Raj 2019 augusztusában elletett). Sőt, a dél-afrikai közönség hangos üdvrivalgása közepette 2 ¼ hosszal biztosan nyerte a futamot kizárólag hazai tenyésztésű vetélytársai előtt Keagen de Melo kezében Weiho Marving mesternek és Steven Chetty futtatónak. A favorit Billy Bowlegs-nek be kellett érnie a második hellyel. Son Of Raj győzelme így sem volt meglepetés, hiszen két hete 3 hosszal nyerte a Listed-kategóriás Derby Trialt, két jó győzelemmel a lábában.

Vezető képnkön fokföldi ibolya (Saintpaulia ionantha cultivar) látható – nem a hollandok hozták.

Az alábbi linkre kattintva vagy azt a keresőbe másolva a futam megtekinthető:

www.youtube.com/watch?v=G49icrPsW7A

Írta: Kovács Botond.

Április 1-jén, szombat délután elindult a brit síkszezon. No, nem mintha abbamaradt volna, de hivatalosan a késő őszi és téli all weather futamok külön elbírálás alá esnek. Az első versenynapot hagyományosan Doncaster szent gyepén rendezik, és a program fénypontja a Lincoln Handicap. Ez alkalommal a futófelület kifejezetten mély volt, és valószínűleg csak keveseket vigasztalt, hogy helyenként elérte a puha minősítést.

A futam komoly múltra tekint vissza. 1853-ban startoltak először a korán talpon lévő telivérek Lincolnban másfél mérföldön, majd 1855-től visszavették a távot a mai 1600 méterre. 1964-ig minden ment a maga útján, akkor azonban bezárták a lincolni pályát, és a verseny a mai helyszínre, Doncasterbe költözött (a nevet ekkor változtatták Lincolnshire Handicapről Lincoln Handicapre). Első nyerő Cauriere volt, 2022-ben Johan galoppozott át huszonegy vetélytársa előtt a célvonalon. A kiemelkedő győztesek Bendigo (Eclipse Stakes 1886, Champion Stakes – 1887), Sir Gallahad (Poule d’Essai de Poulains, Prix Jacques Le Marois – 1923) és Addeybb (Champion Stakes – 2020) voltak.

Mint ahogy tudjuk, minden jó sztoriban van egy magyar szál, ezért emlékezetes győzelemként tartjuk számon a Mezőhegyesi Magyar Királyi Állami Ménes és egy bizonyos Mr. Ashton színeiben diadalmaskodó Flageolet (1856) remek teljesítményét, valamint a Batthyány Gusztáv herceg által tenyésztett Vandervelde (1867) és Fulmen (1886) sikerét. A Lincoln Handicapben a mai napig nem sikerült megdönteni Charlie Maidment rekordját, aki négyszer nyert (Indigestion – 1868, Royal Rake – 1870, Guy Dayrell – 1872, Vestminster – 1873, nem tévedés, V-vel írták a nevét). A ragyogó lovas Maidment nevének említése szintén megmelengeti szívünket, de nem azért, mert kétszer volt brit champion (1870, 1871 – érdekesség, hogy mindkétszer holtversenyben, először William Gray-jel, majd George Fordhammel), hanem mert az ő kezében nyerte Kisbér az Epsom Derbyt 1876-ban.

A lovak közül Ob és Babur azzal alkotott nagyot, hogy mindketten kétszer húzták be a Lincolnt (az előbbi 1906- és 1907-ben, az utóbbi 1957-ben és 1958-ban). Négy-négy elsőséggel áll az élen Jack Robinson (Clorane – 1896, Winkfield’s Pride – 1897, Prince Barcaldine – 1898, Cindorello – 1910) és William Haggas (High Low – 1992, Very Wise – 2007, Penitent – 2010, Addeybb – 2018).

Az idei évad első kiemelt versenyében huszonkét négyéves és idősebb telivér vállalta a megmérettetést a mérföldes távon. A kifejezetten mély pálya a szélső esélyt képviselő, 18/1-es kvótával starthoz álló, ír tenyésztésű Migrationnek (2016 pher, Alhebayeb – Caribean Ace, Red Clubs) kedvezett Benoit de la Sayette-tel nyergében.

A veterán telivér pályafutása negyedik sikerét aratta, 124 ezer fontos életnyereményével már visszakereste a 72 ezer guinea-s vételárát (Tattersall’s Yearlings Book 2, 2017) a Gail Brown Racing (IX) szindikátusnak. Az apprentisz működési engedéllyel rendelkező Benoit 2020-ban kezdett, akkor csupán egy győzelmet zsebelt be, 2021-ben már 11, tavaly pedig már 67 elsőséget találunk neve mellett.

Ez volt idei első sikere, de a nagyon erős növekvő tendenciát látva, nyilván nem az utolsó. A Pulborough-ban (West Sussex grófság) idomító David Menuisier 2014 óta 113 alkalommal nyergelt győztest, Angliában, Franciaországban és Németországban is remekelt már Group 1-es futamban, Svédországban Group 3-t nyert. A második helyen Awaal (9/2), harmadikként Baradar (9/1) ért célba. A favorit Al Muhbir (4/1) William Haggas lotjábó négy hosszal ötödik.

Az alábbi linkre kattintva a futam megtekinthető: