Az utánpótlás mezőny egyik legtehetségesebb lovasa, Sándor Péter emlékezetes balesetet szenvedett tavaly augusztus végén. Ekkor és ezzel számára be is fejeződött a ’25-ös versenyévad, amit 3 győzelemmel hagyott félbe. Szerencsére már felépült komoly sérüléséből, és Svájcban, a téli turfon már azt is bizonyította, hogy lendülete nem tört meg. Egyebek közt erről is kérdeztük a kiváló apprentice-t.

• Mi is történt azon az emlékezetes augusztusi versenynapon veled?
• Lovam, Whistle and Flute a kezemet vette a kikentrénél, és a startgépnél leestem róla, nem volt más lehetőség, csak a „katapult” Miroslav Jovanovic idomítottjáról. Csuklótörést szenvedtem, négy hónapig egyáltalán nem lovagolhattam, sportolhattam. Szerencsére ez már a múlt, most újra nyeregben vagyok.
• Méghozzá a lendületed nem tört meg, ezt jól mutattad St. Moritzban, a téli versenyeken is…
• Szerencsére tényleg jól alakult minden. Surprise of Easterrel egy orrhosszas 2. helyezést, majd egy 3.-at értem el, Miro Weiss idomítottjával pedig egy 4. hely jött össze, vendéglovaglásként. Nagyon jó volt, örülök, hogy élvezhettem ismét a versenyzést. Az külön öröm számomra, hogy tavaly óta Kovács Sándor trénernél dolgozhatom, akitől nagyon sokat tudok tanulni, és a versenyzési lehetőséget is folyamatosan biztosítja számomra, azaz a lehető legjobb kezekben vagyok.

  Amúgy a svájci kirándulás előtt egy hónappal kezdtem meg az intenzív felkészülést az évadra, akkor, amikor megtudtam, hogy lovagolhatom „Szörpi”-t a téli turfon. Sokat dolgoztam, csiszoltam a tudásomat, például az alagi műlovon is. Fő feladatom, hogy tudjam tartani az 58 kilós lovaglásokat, szerencsére ennek most már semmi akadálya, úgy fest elértem ezt a célomat, úgyhogy bizakodással várom a 2026-os szezont!

   

-kömi-