A Kovács Mihály Emlékverseny – Magyar Háromévesek Nagydíjának (Gd-2) idei mezőnyében egy különleges helyzetben lévő „külföldi” nevezőt is találunk. Gräfin Sophia ugyan jelenleg Szlovákiában, Jozef Chodúr tréningjében készül, ám Magyarországon született és magyar lóként öregbíti tenyésztője hírnevét a hazai hároméveseknek kiírt nagyversenyben.

Az Ito (GER) – Gambia Reve (FR) párosításból született hároméves kanca tenyésztője Veres Sándor, futtatója a Stall Krone. Gräfin Sophia eddig hét alkalommal állt starthoz, két győzelmet szerzett, idei szezonja pedig különösen emlékezetesre sikerült. Áprilisban a 1800 méteres Cena Legionaraban nem talált legyőzőre Michaela Jakábovával, majd augusztus 8-án a Magyar Kancadíjban (Gd-2) aratott diadalt: 2400 méteren, Monir Madihival a nyergében bizonyult a legjobbnak. A Kancadíj-győzelem nem csupán a telivér versenykarrierében jelentett fontos mérföldkövet, hanem a mindössze 37 éves tenyésztője számára is különleges visszaigazolásként szolgált munkásságáról.

Veres Sándor 2021-ben tűnt fel először tenyésztői minőségben, így Gräfin Sophia története különösen figyelemre méltó: az első igazán tudatos tenyésztési döntésének „terméke” háromévesen rangos hazai klasszikust nyert.

A tenyésztéshez vezető útról, a párosítás hátteréről, a külföldi tréningről, a hazai lehetőségeiről és természetesen Gräfin Sophia jövőjéről beszélgettünk Veres Sándorral.

Hogyan kerültél kapcsolatba a telivértenyésztéssel? Melyik ló irányított erre a pályára?

Teljesen véletlenül került hozzám az első telivérem, Avar (Brahy (USA) – Amira) és ez a kanca volt, aki igazán beszippantott a telivértenyésztés világába.

Hány éve foglalkozol tenyésztéssel, és hogyan indult ez számodra?

Avarral kezdtem el a tenyésztést, az első saját tenyésztésű csikóm pedig 2021-ben született. Akkor még abszolút zöldfülűként próbálkoztam, rengeteget kellett tanulnom és sok tapasztalatot kellett szereznem.

Hol található a székhelyed, jelenleg hány lóval foglalkozol?

Kezdetektől fogva Dióspusztán vannak a lovaim, és ez ma sincs másképp. Jelenleg hét lovam állomásozik Tatán: három tenyészkanca – Gambia Reve (FR, Harzand (IRE) – Gaggia (GER)), Tatienne (IRE, Nayef (USA) – Taita (GER)) és Impression (GB, Dutch Art (GB) – Past Forgetting (IRE)) –, két yearling és két idei csikó. Ők alkotják a kis ménesemet.

Milyen szempontok alapján választasz tenyészanyagot? Inkább a pedigré, a teljesítmény vagy a ló külleme, karaktere számít?

Nincs egyetlen konkrét szempont, ami alapján választanék. Gambia Revet (FR) és Tatiennet (IRE) egyértelműen a származásuk miatt választottam, hiszen nagyon jó kancacsaládokból származnak. Impression (GB) esetében azonban elsősorban saját versenyteljesítménye volt a döntő. Mi több, nála a küllem és a pedigré is rendben van, így ebben az esetben számomra minden fontos szempont egyszerre teljesült.

Van olyan tenyésztő, akinek a munkáját különösen nagyra tartod? Van kedvenc vérvonalad?

Ha kettőt kellene mondanom, akkor egyértelműen a Juddmonte Farmot és a Coolmoret, illetve az általuk képviselt szakmai közösséget emelném ki példaképként.

Vérvonalakból, ha ötöt kellene választanom, akkor a Galileo (IRE)-, Dubawi (IRE)- és Sea The Stars (IRE)-vonalat említeném meg mindenképpen, Németországból pedig az Adlerflug (GER)- és Monsun (GER)-vérvonalat szeretem különösen. Ezzel talán azt is elárultam, hogy a szívemnek a stayer lovak kedvesek.

Fiatal tenyésztőként mi a legnehezebb része ennek a szakmának Magyarországon?

Egyértelműen az anyagiakat mondanám. Ha nem dolgoznék Németországban, én sem tudnám finanszírozni ezt az egészet. Nagyon sok terhet levesz ugyanakkor a vállamról a diósi csapat, akik maximális odafigyeléssel gondozzák a lovaimat. Ezúton is szeretném megköszönni az egész csapat munkáját!

Van konkrét tenyésztési filozófiád, vagy inkább minden párosításnál az adott kancából indulsz ki?

Minden fedeztetésnél a kancák származásából, konstítúciójából, tulajdonságaiból indulok ki, és a lehetőségeimhez mérten próbálom megtalálni számukra a legjobb mént.

Mit kell tudni Gräfin Sophia származásáról? Miért pont ezt a párosítást választottad?

Gräfin Sophia volt az első igazán tudatos fedeztetésem. Gambia Revet (FR) Németországban vásároltam, ő egy Harzand (IRE) x Monsun (GER) vérvonalú tenyészanyag. Komoly szerepet játszott a vásárlási szándékomban, hogy a kanca pedigréjében Prince Ippin (GER) keresztül, relatív közel helyezkedik el Imperiál neve (a negyedik sorban)!

Az egyik kedvenc tenyésztési párosításom az Adlerflug (GER) ménvonal Monsun (GER)-kancával való keresztezése. Gambia Revenél (FR) ugyan csak az anyai nagyapa Monsun (GER), azonban emiatt mindenképpen Adlerflug (GER)-vonalból szerettem volna mént választani számára. Ezek alapján Ito (GER) bizonyult számomra a legjobb opciónak, ezért esett rá a választásom.

Már csikóként láttad benne azt, hogy komoly versenyló lehet belőle, vagy később kezdett kirajzolódni a benne rejlő lehetőség?

Volt egy konkrét kívánságom: szerettem volna egy sötétpej kancát, valamilyen kis hókával. Minden kívánságom teljesült. Nagyon szép küllemű csikónak született, tényleg minden adottsága megvolt ahhoz, hogy jó versenyló legyen. Én már akkor is nagyon bíztam benne.

Milyen volt csikóként? Volt valami tulajdonsága, ami már akkor megkülönböztette a többiektől?

Csikóként nagyon különleges színe volt, szürkés árnyalatú, nyakigláb alkatával pedig azonnal odavonzotta a tekintetet. Emellett nagyon jó idegrendszerű, hízelgős, bújós csikó volt, és valóban gyönyörű. Már akkor is különlegesnek tartottam.

Hogyan került Gräfin Sophia külföldi tréningbe? Ki döntött úgy, hogy érdemes külföldön folytatnia a felkészülést?

Yearlingként, nyár elején egyáltalán nem volt tervben, hogy külföldre kerül. A nyár folyamán azonban több tréner is járt Dióspusztán csikókat szemlézni, így több megkeresés is érkezett hozzám Sophiaval kapcsolatban. A szakemberek azt mondták, hogy egy nagyon korrekt küllemű, ígéretes csikó – ezekből az érdeklődésekből végül nem körvonalazódott vásárlás. Ezután keresett meg Markus Höfler, egy osztrák tulajdonos, aki hozzám hasonlóan nagy kedvelője az Adlerflug (GER) x Monsun (GER) vérvonal keresztezéseinek: ő azonnal beleszeretett a lóba. Markus felvázolt számomra egy nagyon szimpatikus tervet arról, hogy milyen jövőt képzel el a telivérnek, hová adná tréningbe, és azt is egyértelműen jelezte, hogy megfelelő képességek esetén magyarországi indulásokat is terveznének vele. A jövőképe nagyon tetszett, ezért eladtam neki Sophiat. A kanca végül Szlovákiába, Jozef Chodúrhoz került tréningbe és úgy gondolom ez a lehető legjobb döntés volt számára.

Mennyire volt nehéz tenyésztőként elengedni egy Magyarországon született lovat külföldre?

Ilyen feltételek mellett egyáltalán nem volt szívfájdalmam. Ígéretet kaptam arra, hogy amennyiben a képességei jók lesznek, úgy Magyarországon is versenyezni fog Gräfin Sophia, ráadásul Jozef Chodúr munkásságát is nagyra tartottam, elsősorban az Opasan (IRE) miatt (Cseh Derby és Kincsem Díj nyerő telivér – szerk.).

Mit jelent neked tenyésztőként, hogy egy általad tenyésztett ló külföldön készül, majd hazatér és Magyarországon áll starthoz?

Óriási büszkeséget jelent. A kanca már Szlovákiában és Csehországban is megmutatta, hogy számolni kell vele. Úgy érzem, hogy a Derbyben elért gyengébb futását a Kancadíj-győzelemmel teljes mértékben kárpótolta, és egy Kancadíj-nyerő lovat már itthon is elismernek. Nagyon jól esik az is, hogy sokan szurkolnak neki annak ellenére, hogy nem magyar tréningben készül.

Kapsz visszajelzéseket a külföldi tréningről? Miben fejlődött a legtöbbet Sophia?

Igen, mindig kapok aktuális helyzetjelentést, nagyjából heti rendszerességgel. Jó kapcsolatot ápolunk a tulajdonossal, aki mindenről tájékoztat. Igazából van néhány dolog, amit a ló nem nagyon akar elhagyni. Ilyen például a startgépből való komótos „kiugrás” – bár ezt inkább kivánszorgásnak nevezném. Ő viszont így szeret startot venni. Ha így indul, ráadásul még meg is késik, általában mindig jól fut. Tipikus hosszútávú ló. Imádja, ha egy 2400 méteres versenyben nagyjából 2000 méterig hagyják bandukolni, aztán hatalmas végsebességgel érkezik a befutóban, szívesen hajrázik a végén. A menedzsment úgy látja, hogy amennyiben egészséges marad, a következő, négyéves szezonjában még több javulást mutat majd, a családban jellemző, hogy a lovak későn érnek.

Te mit vársz tőle a Háromévesek Nagydíjában?

Nagyon bízom benne, hogy addig nem történik vele semmi rossz, és olyan formában érkezik a Kincsem Parkba, mint amilyet a Kancadíjban mutatott – igaz, most mének társaságában bizonyíthatja tudását. Amennyiben megmarad a lendülete, esetleg még egy kicsit javulni is tud, akkor nagyon jó esélynek tartom, akár a győzelemre is számítok tőle.

Ha Gräfin Sophiat tenyésztésbe lehetne venni, mit szeretnél továbbvinni belőle a következő generációba?

A tulajdonos mindenképpen szeretné a versenykarrierje után tenyésztésbe állítani, különösen most, hogy a Kancadíj-győzelem is szerepel a neve mellett. Szerintem nagyon szép küllemű, szép testfelépítésű ló, ráadásul kiváló az idegrendszere is. Ha ezeket a tulajdonságait és a benne rejlő képességet egy jó ménnel párosítva tovább tudja adni, akkor eredményes csikókat adhat a jövőben.

Mi volt eddig a legnagyobb sikered tenyésztőként, és mi az, amire akkor is büszke vagy, ha kívülről talán nem tűnik nagy dolognak?

Mindenképpen a Kancadíj-győzelem a legnagyobb sikerem. Ugyan számomra már a szlovákiai győzelmével, majd az azt követő csehországi „hatalmas futásával” is bebizonyította, hogy nagyon jó ló. Amire pedig talán még ennél is büszkébb vagyok, hogy soha nem adtam fel az álmaimat. A környezetemben sokan nem igazán hittek ebben az egészben, és többen próbáltak lebeszélni arról, hogy érdemes-e egyáltalán belevágnom, mondván, hogy nagyon sok pénzt visz el. Ez természetesen igaz. Én azonban nem a pénzért tenyésztek, hanem az ilyen élményekért, mint amilyet a Kancadíj-győzelem adott. Mostanra egyre több támogató szellemű ember is érkezik az életembe, így könnyebbek a hétköznapok.

Volt már olyan döntésed, amiről utólag azt gondoltad, hogy tenyésztőként teljesen máshogy csinálnád?

Így visszagondolva szerencsére nem jut eszembe olyan döntés, amit teljesen másképpen csinálnék.

Mi az, amit szerinted egy laikus egyáltalán nem lát abból, hogy mennyi munka van egy versenyló világra jötte előtt?

Egy versenyló megszületése mögött hónapokon keresztül rengeteg munka van. Valójában az egész folyamat már a fedeztetési stratégia kialakításánál kezdődik: az első komoly dilemma, hogy melyik mént válasszam a kancához. A következő kérdés, hogy a kanca sárlani fog-e a fedeztetéshez, majd vemhesül-e. Amennyiben ezek mind rendben zajlanak, csak azután következik maga az ellés, ami szintén rengeteg munkával és stresszel jár az egész csapat számára. Ez tehát óriási csapatmunka. Mindezek után még másfél évnyi munka és izgalom van hátra addig, amíg a csikó tréningbe nem kerül.

Szerinted Magyarországnak van lehetősége visszakerülni a nemzetközi angol telivértenyésztés vérkeringésébe?

Szerintem van rá lehetőség. Úgy gondolom, hogy ehhez több kistenyésztőnek is áldoznia kellene erre a célra, mert nem várhatjuk el, hogy Dióspuszta egyedül vegye a vállára az egészet. Mindent megtesznek, ami tőlük telik, de nagy szükség van a kistenyésztőkre is, akik két-három jó kancával erősítik és kiegészítik ezt a rendszert.

Mi lenne az az eredmény, amire azt mondanád: „na, ezért megérte”?

Nem titkolt vágyam, hogy egyszer egy Derby-nyerő lovat tenyésszek. Ugyanakkor azt gondolom, hogy hálás lehetek azért, hogy az első tudatosan tenyésztett csikóm Kancadíjat tudott nyerni. Köszönöm mindenkinek, aki ehhez hozzásegített, és természetesen köszönöm a Jóistennek is. Már most azt mondom, hogy megérte ez az egész, akárhogy is alakul a későbbiekben. Az kis ménesem utánpótlása már most reményekkel tölt el, még az is lehet, hogy közöttük lesz majd a Derby-álom.

Ha nem lenne pénzügyi vagy infrastrukturális korlát, milyen ménest építenél fel?

Mindenképpen egy legfeljebb húsz, „top” kancából álló ménest építenék, amely számomra jól átlátható és irányítható. Tartanék egy-két saját mént is, emellett a piacot követve kihasználnám az aktuális sztármének adta lehetőségeket is. Olyan ménest szeretnék, ahol én tervezem meg a fedeztetéseket, és nem másra, illetve nem kizárólag különböző „hiper-szuper” programokra bíznám a párosításokat. Ehhez azonban valóban az kellene, hogy ne legyen anyagi korlát. Amíg a jelen helyzet adott, addig ez egy kedves álom marad.

Dr. Kis Judit