Írta: Kovács Botond.

Kettős derby-hétvége volt Nyugat-Európában. Először Epsomban, utána Chantilly-ban találkoztak a sport élvonalába tartozó telivérek, tenyésztők, tulajdonosok, idomárok és lovasok. Nem úgy mint hazánkban, a lóversenyek még sem az Egyesült Királyságban sem Franciaországban nem látogathatók a nagyközönség számára, ezért ismét zárt kapuk előtt rendezték meg a Kék Szalagért folytatott küzdelmet.

A Francia Derby ötlete természetesen Angliából jött, viszont nem francia elvek szerint jártak volna el az alapítók, ha derbynek nevezik, ezért úgy döntött a kissé hosszúra sikeredett nevű Société d’Encouragement pour l’Amélioration des Races de Chevaux en France (kb. Versenylovak Tenyésztését Támogató Társaság), egyszerűbben a Jockey Club, hogy a Newmarketben székelő Jockey Club tiszteletére Prix du Jockey Clubnak nevezik el a nagydíjat 1836-ban. Azt is mondhatnánk, így lett a dzsoki klábból zsoké klüb. Hogy történelmi távlatban helyezzük az eseményt elmondjuk, Samuel Colt ebben az évben szabadalmaztatta forgótáras pisztolyát (nem tudunk ellenállni, ezért megjegyezzük, a colt főnév angolul 0-4 éves méncsikót is jelent), Nagy-Britanniában intézményesítették a polgári házasságot és polgári anyakönyvvezetést, megszületett Clément Delibes a Coppélia, a Sylvia és a Lakmé zeneszerzője, és meghalt André-Marie Ampère fizikus, akiről később elnevezték az elektromos áram erősségének mértékegységét.

A Francia Derbyt eredetileg francia tenyésztésű lovaknak írták ki 2500 méterre. Az első megmérettetésen mindössze öten álltak starthoz 1836. április 24-én, és a Thomas Carter által idomított, Lord Henry Seymour-Conway színeit vivő, a Glatigny Ménesben napvilágot látott, stílusosan a Frank nevet viselő telivér bizonyult a leggyorsabbnak a huszonhat éves Tom Robinson kezében. A lordról érdemes megjegyezni, hogy Francis Charles Seymour-Conway, Hertford 3. őrgrófjának fia volt, Párizsban született, és csak néhányszor járt Angliában. Az ő nevéhez fűződik a francia lóversenyzés megteremtése, ő volt a Jockey Club első elnöke. Hívására versenylovas dinasztiák (Carter, Cunnington, Jennings, Watson) költöztek gall földre, és az 1830-as években ő bábáskodott a Thomas Byron által kiadott Francia Versenynaptár (Calendrier de Course de Chevaux) megalkotásánál. Lord Seymour-Conway a biztonság kedvéért két királyi herceget, Orléans-i Ferdinándot és Nemours-i Lajost is fellelkesítette, és maga mellé vette az egyletben. Ismerős recept.

1843-ban 100 métert kurtítottak a derbyn. A verseny az 1848. évi forradalom alatt Versailles-ba költözött, és megtörtént az is, hogy a francia-porosz háború miatt 1871-ben nem futották. (Az 1870-1871 között vívott háború a franciák vereségével végződött, és el kellett tűrniük, hogy Párizs elfoglalása után I. Vilmos Versailles-ben proklamálja a Német Császárság megszületését.). Ugyanez esett meg 1915-ben, ismét a németek miatt, és ez annyira felforgatott mindent, hogy a következő három esztendőben három helyszínen (Moulins, Chantilly és Maison-Laffitte) tartották a futamot Prix des Trois Ans (Háromévesek Nagydíja) néven. A helyszín tekintetében az I. világháború után sem nyugodtak a kedélyek, kétszer Longchamp kapott lehetőséget. Ez azonban még nem minden. A derbyt 1940-ben Prix de Chantilly néven rendezték meg 2600 méteren, majd 1941-ben és 1942-ben ismét Longchamp következett. Megint a németek rovására írható, hogy ezután ismét költözni kellett, de a megszállt területen, a Párizs közelében fekvő Le Tremblay-ben folytatódott a hagyomány 2300 méteren. A béke meglágyította a franciák szívét, 1946 óta külföldi tréningben álló lovak nevezését is elfogadják. Ez eleinte nem futtatót vonzott, így az első külhoni nyerő, Assert neve, csak 1982-ben került az évkönyvekbe. A Prix du Jockey Clubot 2005 óta 2100 méteren futják.

A legnagyobb mezőny, huszonnyolc ló, 1942-ben jött össze, ekkor Magister nyert. Ötször hirdettek holtversenyt a stewardok a közel két évszázad során. Kétszer úgy döntöttek a tulajdonosok, match race-t kérnek, és végül Renonce nyert Prospero ellen (1843), illetve Lion Diamant ellen (1856). A maradék három alkalommal Dandin és Saint James (1882), Upas és Sycomore (1886) valamint Sea Sick és Quintette (1908) futtatói osztoztak a pénzdíjon. A legkisebb különbséget, orrhosszat, Ragmar és Polaris Flight között mérte a célbíró az előbbi javára 1996-ban. A legnagyobb fölénnyel, hét hosszal Old Vic verte Dancehallt 1989-ben.

Két nyertes is ismerünk Monarque néven 1855-ből, illetve 1887-ből. Ez utóbbi életében egyszer futott csupán, mondhatjuk úgy is, a csúcson hagyta abba a pályafutását.

A futam történetében eddig nyolc kancának sikerült nyernie: Lydia (1837), Tontine (1840), Poetess (1841), Jouvence (1853), Gabrielle d’Estrées (1861), La Toucques (1863) és Santerne (1874). Azóta csak elvétve próbálkoznak kancákkal, a legjobb eredmény 1958-ban született, amikor Bella Paola másodikként ért célba Tamanar mögött, illetve 2008-ban, amikor Natagora harmadik lett Vison d’Etat és Famous Name nyomában. Annyira ritka a kanca induló, hogy érdemes megjegyezni az 1992-ben indult Paix Blanche és az 1994-ben látott Moonlight Dance nevét is, akik a híres műkereskedő, Daniel Wildenstein színeiben tizedikek lettek.

Amint említettük, 1946-ig szó sem lehetett arról, hogy külföldi tenyésztésű lovak álljanak starthoz a Prix du Jockey Clubban. A tiltás feloldása sem hozta meg túlzottan a külföldiek kedvét, és egészen 1975-ig kellett várni a jelentősebb eredményre, amikor Patch második lett Val del l’Orne mögött. Két évvel később Artaisus ismét csak az ezüstöt csípte el Crystal Palace-t üldözve, míg végül 1982-ben jött, látott és győzött a Robert Sangster színeit vivő, ír tréningben álló Assert, aki Christy Roche zsoké és David O’Brien idomár nevét írta fel a történelem lapjaira. (David O’Brien a híres Vincent O’Brien fia, nem áll rokoni kapcsolatban Aidan O’Briennel.) Megtört a jég, olyannyira, hogy 1983-ban Vincent O’Brien nyert Sangser másik lovával, Caerleonnal és Pat Edderyvel. A Sangster-O’Brien mesterhármas nem sikerült, mert 1984-ben Sadler’s Wells kikapott Darshaantól.

Az első angol győzelem 1989-ig váratott magára, és Sir Henry Cecil, valamint Old Vic, Steve Cauthen és Mohamed Al Maktoum Sejk nevéhez fűződik.

Szintén érdekes tény, hogy kilenc Prix du Jockey Club-nyerő telivér volt sikeres eddig a Prix de l’Arc de Triomphe-ban is háromévesen: Ksar (1921), Mon Talisman (1927), Le Pacha (1941), Ardan (1944), Sassafras (1970), Suave Dancer (1991), Peintre Celebre (1997), Montjeu (1999) és Dalakhani (2003). Ehhez adjuk hozzá a hat idősebb Arc de Triomphe nyerőt: Biribi (1926), Kantar (1928), Tantième (1950, 1951), Bon Mot (1966), Trempolino 1987) és Subotica (1992).

Mivel a Prix du Jockey Club és az Epsom Derby nagyon közel van egymáshoz a versenykalendáriumban, ezért manapság nem találunk lovat, aki mindkét nagydíjban jeleskedett. Visszapergetve azonban a történelem kerekét, rábukkanunk Insulaire-re, aki 1878-ban megnyerte a Francia Derbyt, majd rá négy napra (!) másodikként ért célba Epsomban Sefton mögött huszonkét induló közül. Durbar 1914-ben Epsomban nyert, majd alig három hét múlva negyedik lett otthon.

Az Ír Derby és Prix Jockey Club viszonylatban már más a helyzet. Négy duplázót is találunk: Assert (1982), Old Vic (1989), Dream Well (1998) és Montjeu (1999).

Ha tenyésztői szempontból vizsgálódunk azt látjuk, négy derby-nyerő származik Brûleurtől: Ksar (1921), Pot au Feu (1924), Madrigal (1926), Hotweed (1929). Szintén négynek Pharis az apja: Ardan (1944), Scratch (1950), Auriban (1952), Philius (1956).

Érdekes azon fedezőmének listája is, akik legalább három Prix du Jockey Club-nyerőt produkáltak. Royal Oak: Poetess (1841), Plover (1842) és Porthos (1852). Young Emilius: Renonce (1843), Fitz Emilius (1845) és Amalfi (1851). Sadler’s Wells: Old Vic (1989), Dream Well (1998) és Montjeu (1999).

Essen végül szó a ritka kancagyőzelmet produkáló Poetessről, aki a tenyésztésben is megállta a helyét, ő adta Monarque-ot (1858). Szintén nem érdektelen, hogy két ivadéka nyert a Francia Derbyben Tarantellának (Gambetti, 1848 és Amalfi, 1851), Currencynek (Saint-Germain, 1850 és Jouvence 1853), Perplexité-nek (Chêne Royal, 1892 és Palmiste 1897), Irish Birdnek (Bikala, 1981 és Assert 1982), valamint Soul Dreamnek (Dream Well, 1998 és Sulamani 2002).

Idén a vendég St Mark’s Basilica (14/5) állt starthoz favoritként, a néhai Khalid Abdullah herceg színeit vivő Derab (66/10) és az Aga Khan istállóból jelentkező Makaloun (76/10) sikerére is sokan számítottak. Nagy szórás következett ezután a tizenkilenc lovas mezőnyben, Cheshire Academy (11/1), Megallan (12/1), Baby Rider (12/1) és Van Gogh (13/1) is népszerű volt a fogadók körében. Tour To Paris idomárja, Pia Brandt Policy Of Truth-t (45/1) indította.

Bizonyos értelemben azonban otthon tartották a győzelmet a franciák. Aidan O’Brien mester francia tenyésztésű favoritja, St Mark’s Basilica (2018 pm, Siyouni – Cabaret, Galileo) magabiztos győzelmet aratott a 181. Francia Derbyben Ioritz Mendizabal kezében a szinte esélytelennek vélt Sealway (53/1) és Franck Blondel, valamint a szintén szélső sansz Millebosc (25/1) és Gregory Benoist előtt. St Mark’s Basilica jó eséllyel pályázna a Hármas Koronára, hiszen május 16-án megnyerte a Poule d’Essai des Poulains-t, így már csak a Grand Prix de Paris-ban kellene brillíroznia, és ő lehetne Zut (1879) és Perth (1899) után a harmadik telivér a francia történelemben, akinek sikerül ez bravúr. St Mark’s Basilica nevét azonban nem találjuk a júliusi nagydíjban. A menedzsment úgy döntött a St James’s Palace Stakes (Ascot, június 15., Ascot), az Ír Derby (The Curragh, június 26., 2400 m), az Eclipse Stakes (Sandown, július 3., 2000 m), a Sussex Stakes (Goodwood, július 28., 1600 m), az Irish Champion Stakes (Leopardstown, szeptember 11., 2000 m) vagy a Prix de l’Arc de Triomphe (Longchamp, október 3., 2400 m) közül választanak, esetleg többet is.

Az alábbi linkre kattintva a futam megtekinthető:

Írta: Kovács Botond.

Szombat délután 242. alkalommal álltak starthoz Epsomban a földkerekség legrangosabb derbyjének várományosai. Nagy-Britanniában még korlátozások vannak, ezért idén sem tombolt a lelátó, de izgalmakban így is bővelkedtünk. Ne vágjunk azonban az események elé, nézzük inkább mit érdemes tudni a világ legismertebb klasszikus versenyének történetéről. A jól ismert, és legendává vált részleteket most nem elevenítjük fel, történelmi érdekességeket gyűjtöttünk csokorba.

Az első nevezetes Epsom Derby, amelyen megakadt szemünk, az 1909. évi, amely azért került be a sporttörténelembe, mert először és utoljára ekkor nyerte brit uralkodó a Kék Szalagot. VII. Eduárd Minoru jóvoltából vehette át a tiszteletdíjat. Igaz nem először, hiszen 1896-ban Perimmon és 1900-ban Diamond Jubilee is nyert neki, de akkor még csupán walesi herceg volt. A hazánkba sokszor ellátogató, és a magyarokat szívből szerető király lovaira sok szép siker várt volna, de Eduárd egy év múlva elhunyt. IV. György is szenvedélyes futtató volt, ám ő is csak walesi hercegként örülhetett a sikernek 1788-ban, amikor Sir Thomas győzelmét ünnepelte. II. Erzsébet királynő lovai a derby kivételével az összes brit klasszikust megnyerték már. 1953-ban, a koronázás évében karnyújtásnyi közelségbe került az álom, ám Aureole kikapott Sir Victor Sassoon Pinzájától.

Archibald Philip Primrose, Rosebery 5. és Midlothian 1. grófja az egyetlen brit miniszterelnök, aki hivatali ideje alatt Epsom Derbyt nyert. Lord Primrose-t igazi lóverseny megszállottnak nevezhetjük. Huszonegy esztendősen vásárolta első lovát, de titokban kellett tartania, mert az Oxfordi Egyetem hallgatói számára tiltott volt a futtatás, és ő is a híres falak között készült graduálni. Amikor mégis kiderült a turpisság, a Christ Church College döntés elé állította az ifjú grófot: eladja a lovát és maradhat diák, vagy a zöld gyepet választja, és nem lesz diplomája. A leendő miniszterelnöknek az utóbbi lehetőség tűnt rokonszenvesebbnek. Évekkel később három derbyt nyertek lovai (Ladas – 1894, Sir Visto – 1895, Cicero – 1905). A turf szeretetét fia, Albert Edward is örökölte, az ő lovai kétszer nyertek (Blue Peter – 1939, Ocean Swell – 1944).

Az első hölgy, aki derbyt nyert, Lady James Douglas tenyésztő tulajdonos volt, Gainsborough jóvoltából. Az 1918. évi esemény azért is emlékezetes marad, mert a versenyt nem Epsomban, hanem Newmarketben futották.

1992-ben Dr Devious volt az első derby-nyerő, aki korábban a Kentucky Derbyben is futott, bár ott csak hetedik lett. Volt még egy hasonló próbálkozás. A Clive Brittain által trenírozott Bold Arrangement második lett az Újvilágban, de Epsomban a tizenhét lovas mezőnyben csupán a tizennegyedik helyezést érte el, messze Shahrastani mögött 1986-ban.

A legnagyobb mezőny egyébként 1862-ben állt ki, 34 telivér versengett az elsőségért, és Caractacust avatták győztessé. A legkevesebben 1794-ben jöttek össze, mindössze négy ló állt starthoz, és Daedalus lett a nyerő. Állatjóléti megfontolásokból manapság legfeljebb húszan indulhatnak.

Kancákat nagyon ritkán látni az Epsom Derbyben. A történelem során csak hat nyertes nevét jegyezték fel az évkönyvek. Kiemelkedik közülük a legutolsó nyerő Fifinella, aki előző nap az Epsom Oakst is behúzta 1916-ban. Őt az alapító atyák egyike, Sir Charles Bunbury lova, Eleanor (1801), a húsz versenyéből tizennégyet megnyerő Blink Bonny (1857), a 2000 Guineas Stakest is sikeresen abszolváló Shotvoer (1882), az olasz Edoardo Ginistrelli lovag idomításában álló és szintén Oaks-nyerő Signorinetta (1908), valamint az 1000 Guineas hősnője, Tagalie (1912) előzték meg.

Napjainkig négy fedezőménnek sikerült négy Epsom Derby-nyerő ivadékot adnia. A legutóbbi természetesen a nagy Galileo (New Approach – 2008, Ruler Of The World – 2013, Australia – 2014, Anthony Van Dyck – 2019). Ugyanebben a dicsőségben osztozik Cyllene (Cicero – 1905, Minoru – 1906, Lemberg – 1911, Tagalie – 1912), Waxy (Waxy Pope – 1809, Whalebone – 1810, Blucher – 1814, Whisker – 1815), Lord Derby ménje Sir Peter Teazle (Sir Harry – 1798, Archduke – 1799, Ditto – 1803, Paris – 1806), Blandford (Trigo – 1926, Blenheim – 1927, Windsor Lad – 1931, Bahram – 1935) és Montjeu (Motivator – 2005, Authorized – 2007, Pour Moi – 2011, Camelot – 2012).

A szuper ötöst három csoportra osztjuk. Az Epsom Derby-nyerőké az egyik: Sir Peter Teazle (1787), Waxy (1793), Galileo (2001), az Epsom Derbyt nem nyert, de derby-nyerő Montjeu (Prix du Jockey Club, Ír Derby – 1999) egyedül a másik, és a hűséges Blandford szintén egymaga a harmadik, aki élete négy startjából hármat megnyert, és élete topját az 1922. évi Princess Of Wales’s Stakesben futotta. Összességében, a részletek mellőzésével megjegyezzük, a mai napig 42 derby-győztes született derby-nyerő apától. Az első a fent említett Sir Peter Teazle, akinek apja, Sir Harry 1798-ban nyert Epsomban.

Ha tovább kutatunk az eredményekben és a pedigrékben kitűnik, csupán két ménnek sikerült elérnie azt a bravúrt, hogy az első három helyezett ló az ivadékai közül került ki. Sir Peter Teazle fedezési díját alaposan felsrófolta Ditto, Sir Oliver és egy név nélküli mén hármasa 1803-ban. A 2000 Guineas és St. Leger-nyerő Stockwell 1866-ban érte el ugyanezt a káprázatos teljesítményt, amikor 1866-ban Lord Lyon, Savernake, Rustic sorrendben értek célba a telivérek az epsomi lankákon.

Maradjunk az apáknál. A legidősebb mén, akitől derby-nyerő származott a huszonhat éves Muley, ő volt az 1840. évi győztes, Little Wonder apja. (Nem szeretnénk tiszteletlennek látszani, de lehet, hogy a figyelemreméltó teljesítmény a névadásnál is szerepet kapott.) A legfiatalabb apának járó kitüntetéssel két mén is büszkélkedhetett: Blue Peter, akitől Ocean Swell (1944) és Prince Chevalier akitől Arctic Prince (1951) származik.

Még jó, hogy a kancák korát nem illetlenség firtatni, mert másként nem mondhatnánk el, Horatia huszonöt évesen ellette Parist 1803-ban. A legfiatalabb kanca a négyéves Betty’s Secret volt, aki 1981-ben adott életet Secretónak. A kancák között csak két nyerőig ér fel az epsomi rekord, viszont sokkal több esetben, mint a méneknél. Két derby-győztes ivadékot adott Flyer (Rhadamanthus – 1790, Daedalus – 1794), a Highflyer-kanca vagy Eagle anyja néven ismert kanca (Didelot – 1796, Spread Eagle – 1795), az fent említett Horatia (Archduke – 1799, Paris – 1806), Arethusa (Ditto – 1803, Pan – 1808), Penelope (Whalebone – 1810, Whisker – 1815), Canopus-kanca (Lap-dog – 1826, Spaniel – 1831), Acrot Lass (St. Giles – 1832, Bloomsbury – 1839), Emma (Mündig – 1835, Cotherstone – 1843), Morganette (Galtee More – 1897, Ard Patrick – 1902), Perdita II (Persimmon – 1896, Diamond Jubilee – 1900), Windmill Girl (Blakeney – 1969, Morston – 1973), Urban Sea (Galileo – 2001, Sea The Stars – 2009).

Tenyésztőként, futtatóként és idomárként egyaránt fantasztikus élmény Epsom Derbyt nyerni, ám van, akinek mindez egyszerre sikerült. Isaac Sadler nevéhez fűződik az első ilyen káprázatos tripla (Dangerous, 1833), utána William l’Anson ismételte meg a bravúrt (Blink Bonny, 1857), sőt duplázta a triplát (Blair Atholl, 1864)! A fentebb már említett Ginistrelli lovag neve is az exkluzív listán szerepel (Signorinetta, 1908), a különleges sort egy újabb duplázó, Arthur Budgett zárja (Blakeney – 1969, Morston – 1973).

Még mindig a tenyésztésnél maradva elmondjuk, az első amerikai tenyésztésű ló, aki elhódította az epsomi trófeát Iroquois volt 1881-ben. Az első francia tenyésztésű telivér, Gladiateur 1865-ben aratott sikert. Az első, és reméljük nem utolsó magyar tenyésztésű ló, Kisbér, 1876-ban. A kanadaiaknak meg kellett várni Nijinskyt 1970-ben.

Sokak a veretlenségben látják egy versenyló nagyságát. Kilenc Epsom Derby-nyerőt nem tudtak legyőzni pályafutása során: Sailor (1820 – 2 győzelem). Middleton (1825 – 1 győzelem!), Bay Middleton (1836 – 6 győzelem), Amato (1838 – 1 győzelem!), Ormonde (1886 – 16 győzelem), Bahram (1935 – 9 győzelem), Morston (1973 – 2 győzelem), Golden Fleece (1982 – 4 győzelem) és Lammtarra (1995 – 4 győzelem).

Essen néhány szó végül néhány egyéb érdekességről is. A legidősebb zsoké, aki Epsom Derbyt nyert, a 60 esztendős John Forth (Frederick, 1829). Forth mester egyben a ló idomárja is volt, sőt, házibefutót hozott össze, mert a második helyezett The Excuisite is az ő istállójában ropogtatta az abrakot. Nagy valószínűséggel szép summát keresetett a lovain (idomárok saját lóra köthettek fogadást), mert mindkét mént 40/1-hez adtál a bukmékerek a start előtt. Legfiatalabb győztes lovaskén a 16 éves John Parsons nevét jegyezték fel a krónikások (Caractacus, 1862).

Az 1855. évi nyerő Wild Dayrell az első nyerő, akiről fotográfia készül. A remek ménről hajót is elneveztek, amely a sors furcsa fintoraként az ópium kereskedelemben kapott szerepet később.

Az Epsom Derby történetében eddig mindössze két alkalommal diszkvalifikáltak lovat. Az első az 1913. évi nyerő, a favorit Craganour volt. A stewardok úgy ítélték, a mént többször nekilovagolta zsokéja a szélső esélyű Aboyeurnek a célegyenesben, és végül ez utóbbit hozták ki nyerőnek. A másik eset ennél sokkal bonyolultabb volt, mert ott a nyerőt polgári bíróság hirdette ki. Történt ugyanis, hogy az 1844. évi győztes Running Reinről kiderült, ő valójában a négy éves Maccabeus. A verdikt megszületése a második helyezett Orlandóhoz juttatta a nagydíjat.

Az egyik legkedvesebb történeti adalék, hogy Sailor 1820-ban a születésnapján, május 18-án nyerte meg a klasszikus futamot.

Az idei derby meglepetés győzelemmel zárult. A játékosok többsége az Aidan O’Brien által idomított Bolshoi Ballet (11/8) győzelmében bízott, de sokan játszották a godolphinos Hurrican Lane-t (6/1), és természetesen Frankie Dettorival kikentréző John Leepert (8/1) is. Borult azonban a papírforma. A favoritok a Tattenham Corner körül elkészültek erejükkel, és a szinte sansz nélkül induló, de végig remekül helyezkedő, és káprázatos finist produkáló, királykék dresszt vivő, 16/1-n jegyzett Adayar (2018 pm, Frankel – Anna Salai, Dubawi) nyerte a versenyt Adam Kirby kezében az estélytelenek nyugalmával induló és hihetetlen végszpídről tanúbizonyságot tévő Mojo Star (50/1) és David Egan, valamint az istállótárs, Hurrican Lane (6/1) és William Buick előtt.

A győzelem igazságtételnek is felfogható, hiszen a győztes lovas szerda délben még úgy tudta, John Leeperel vág neki a másfél mérföldes távnak. Csakhogy Frankie Dettori lovát, High Definitiont lejelentették, ezért John Leeper trénere, Ed Dunlop délután úgy döntött, a fiatal, első klasszikusára készülő Kirby helyett a talján fenegyereket ülteti fel. A Godolphin istálló idomárja, Charlie Appleby azzal a tudattal adta Adayart a champion Oisin Murphynek a hét elején, hogy a ló állandó tréninglovasának, Adam Kirbynek van lovaglása a derbyben. Amikor azonban kiderült, hogy Kirby két szék közül a pad alá esett, Appleby odaállt a regnáló brit champion elé, bocsánatot kért tőle, és azt mondta, mégsem adhatja neki a lovat, mert a becsület azt diktálja, az állandó munkalovas kapja a lehetőséget. A többi már történelem. Úgy véljük, ezért is hívják a lóversenyzést az úriemberek sportjának.

A futamot az alábbi linkre kattintva tekinthetik meg:

Az idén is eljönnek a Kincsem Parkba ecuadori barátaink, hogy a bemutassák kézzel készített eredeti panama kalapjaikat. Az Andes Munay-t azért is érezhetjük egy kicsit magyarnak, mert a forgalmazó céget hazánkban alapították Bryan Solórzano és Belen Llumiquinga tulajdonosok. Az első osztályú kalapokat őshonos ecuadori közösségek lakói készítik kézzel az esőerdők szívében. A panama kalapok viselését VII. Eduárd brit uralkodó vezette be a zöld gyepen a zsakett és a cilinder egyetlen alternatívájaként. Tavaly már két alkalommal is kaphatók voltak a portékák, idén először az Alagi Díj és a Millenniumi Díj napján, utána legközelebb a Derby és Divat Fesztiválon vásárolhatunk az Andes Munay termékeiből.

A cég felajánlása révén az Alagi Díj győztes telivérének tulajdonosa tiszteletdíjként panama kalapot kap.