Írta: Kovács Botond.

1922-ben gróf Jankovich-Bésán Endre 16 ezer holdas öreglaki birtokán Bokros megellette negyedik csikóját, egy pej mént, aki sorozatunk jelen részének főszereplője lesz. Mielőtt azonban belevágunk a történetbe, nézzük milyen történelmi háttérben született a dicsőséges derby-nyerő.

A nemzetközi élet viszonylag eseménytelenül zajlott, a tudomány és a kultúra területén azonban volt mozgolódás bőségesen. Az Egyesült Államokban nagy visszhangot kiváltó per kezdődött, mert egy Tennessee állambeli tanár, John Thomas Scopes a kreacionizmusra fittyet hányva Charles Darwin evolúciós elméletét kezdte oktatni diákjainak. Messze északon, Walter Percy Chrysler megalapította autógyárát, amelyet magáról nevezett el, még messzebb, Londonban forgalomba helyezték a város jelképévé vált emeletes buszokat, a double deckereket. Eközben a skót származású John Logie Baird egy forradalmian új találmány, a televízió utolsó simításain mesterkedett. (Az első közvetítésen egy hasbeszélő bábúja tátogott.) Mindeközben Granthamben, egy álmos Lincolnshire grófságbeli városkában, megszületett Margaret Hilda Roberts, aki a XX. század legkeményebb női politikusa lett. Nevét férje, Denis Thatcher révén jegyezte meg a világ a mai formában. 1992-ben a bárói címet és a felsőházi tagságot is megkapta a Vaslady.

Ha átugrunk Európába azt látjuk, hogy Párizsban megrendezik a rendkívül hosszú nevű Exposition Internationale des Arts Décoratifs et Industriels Modern nevű kiállítást, amely egy új és sokkal rövidebb nevű irányzat, az art deco első nyoma a világ kulturális örökségében.

Visszatérve az Új Világba azt látjuk, hogy valamilyen különleges csillagállás következtében számos szupersztár születése esett az 1925. évre. Egy New York-i magyar családban világra jött Schwartz Bernát, aki később a Tony Curtis nevet választotta Hollywoodban. Az ohioi Newman család a Paul Leonard nevet adta újszülöttjének, Massachusets-ben Lemmmonék nem törték a fejüket, a John egyértelmű választásnak bizonyult, de mivel volt már a családban három is, Jack-nek becézték a babát. A Harlemben hasonló volt a helyzet. Az újszülött Samuel George Davies édesapja után kapta a nevét, és Sammy Davies Junior néven vált világhírűvé.

Mindezek után igazságtalanok lennénk, ha nem említenénk meg, hogy Walesben a Jenkins család is új taggal bővült, aki Richard Burton néven lett halhatatlanná. Minderről mit sem sejtett a huszonkilenc esztendős Francis Scott Fitzgerald, hiszen regénye, A nagy Gatsby (The Great Gatsby) megjelenésével volt elfoglalva.

Itthon az esztendő nagy vihart kavaró eseménye az ún. frankhamisítási botrány volt, amely szálai elértek a legfelsőbb politikai körökig. Mondanunk sem kell, mindez nemzetközi skandalumot okozott. Történt ugyanis, hogy Hollandiában letartoztatták Jankovich Arisztid huszárezredest, Jankovich-Bésán Endre távoli rokonát, mert nem tudott hiteles magyarázatot adni arra a kérdésre, mit keres nála egy hatalmas kofferre való hamis ezerfrankos bankjegy. Csakhamar kiderült, hogy mindez nem a véletlen műve, és nem lehetett titkolni, hogy a magyar honvédelmi minisztérium felügyelete alá tartozó Térképészeti Intézetben készültek a hamisítványok.

Újabb letartóztatásokra került sor Hamburgban, Koppenhágában és Milánóban, komoly nemzetközi konfliktus fenyegetett. Rakovszky Iván belügyminiszter kénytelen volt felelősségre vonni Nádasy Imre országos rendőrfőkapitányt, és mások mellett Windischgrätz Lajos herceget is bíróság elé citálták. Nevezettek azzal érveltek, hogy hazafias kötelességüknek tettek eleget, amikor hatalmas mennyiségű hamis bankjegy forgalomba hozatalával meg akarták rendíteni a franci a gazdaságot. Az érvelés meglágyította bíráik szívét, ezért csak nagyon enyhe ítéleteket hoztak az ügyben. Windischgrätz négy év börtönbüntetést kapott, amelyet szállodákban és szanatóriumokban töltött, Nádasyra három évet róttak, de a kormányzó hamar kegyelemben részesítette.

A történtek mellett csak kevesen emlékeznek rá, hogy Kristóf Károly tollából megszületett az első magyar keresztszórejtvény, amelyet a Ma Este hasábjain publikáltak. Megjegyezzük, hogy születések dolgában mi is nagyon jól állunk. Az 1925. esztendő jelzi Kállai Ferenc, Kálmán György, Makk Károly, a lósport nagy rajongója Raksányi Gellért és Szirtes Ádám születését, akárcsak Vitéz László atyjáét, Kemény Henrikét.

Térjünk azonban vissza témánkhoz, és szóljunk pár szót a Jankovich-Bésánokról. A család nem volt ismeretlen a hazai turf-életben. Endre gróf nagybátyja, Gyula számos sikert tudhatott magáénak. 1893-ban Gourmand megnyerte a Preis des Jockey Clubot (Osztrák Derby), 1908-ban Maxim első lett a bécsi Trial Stakes-ben és a St. Legerben, ráadásul az ő ivadéka volt Alter Draher, az 1924. évi Osztrák Derby hőse. A St. Legerben Garaboncziás (1900) és Gyere velem (1919) is tündökölt. Gyöngyös (1896) a Kancadíjban nem talált legyőzőre, Öreg lak (1915) az Egyesített Nemzeti és Hazafi Díjban remekelt.

A sváb származású Fries Jánosnál, becenevén Hansinál tréningben álló Bokros (1913 pk, Maxim – Becsali), Bajtárs anyja, szintén a legjobbak közé tartozott.

Első futására, tizenöt ló ellen, erős küzdelem után, Smutny Vencel kezében övé lett a Gróf Károlyi Gyula Emlékverseny trófeája, majd Janek Gézával negyedikként ért célba a Kettős Ivadékversenyben. Első szezonját egy hatodik hellyel zárta, és szintén helyezetlenül kezdte a másodikat, de hamar szépített. Először Szilágyi Ferenccel megnyerte az Egyesített Nemzeti és Hazafi Díjat, majd ismét Smutnyval a Kancadíjat.

A sikerek itt megszakadtak, a hároméveseknek kiírt Kettős Ivadékversenyben már helyezetlen, így elküldték az 1882-ben alapított Somogy megyei Öreglaki Ménesbe. Hátralévő élete során hat csikót ellett. Közülük messze kiemelkedik Bajtárs, de szeretnénk kiemelni Bombulus-t is, aki az ugrások felett ért el szép sikereket.

Bajtárs apja az I. világháború után újjáéledő telivértenyésztés kiemelkedő alakja, Pázmán (1916 pm, Pardon – Patrie), a veretlen Patiance unokája volt. Pázmán megtartotta az örökségét, öt futás után makulátlan rekorddal vonult ménesbe. A derék mén gróf Pejacsevich Albert tréningjében állt és Festetics Tasziló herceg színeit vitte. Életében először és utoljára itthon futott egy nyeretlen versenyben, majd áttette székhelyét a Kaiserstadtba, ahol kétévesen pimasz könnyedséggel behúzta az Graf Nikolaus Esterházy Memorialt (majdnem Gróf Esterházy Miklós Emlékversenyt írtunk) és az Austria Preis-t. Háromévesen először a Preis von Mannswörth-öt nyerte, majd a freudenaui derbyt Pretzner Imrével. Sajnos többé nem láthatta a közönség a zöld gyepen, de utódai révén még sokáig emlegették. Az Ászári Ménesbe került, és kilencszeres magyar és kétszeres osztrák apamén champion lett, utódai öt Magyar Derbyt (Bajtárs – 1925, Naplopó – 1926, Tiszavirág – 1928, Canada – 1933, Duce – 1935) és három Osztrák Derbyt (Priel – 1926, Phonix – 1927, Beaupreau – 1929) nyertek. Első évjárata 1922-ben látott napvilágot, ehhez tartozott Bajtárs is.

Mindjárt elérünk hozzá is, ám előtte vessünk egy pillantást tulajdonosára, duneszekcsői Jankovich-Bésán Endre grófra. A hazafias érzelmű főrend családja hatalmas birtokokkal rendelkezett Magyarország déli vidékein. Apja az országgyűlés felsőházi tagja volt, és ő is számos szolgálatot tett az udvarnak, amiért IV. Károly király koronázásának napján grófi címet adományozott neki. Endre imádta a technikai újításokat és a gépeket, rajongott az automobilokért és a repülőgépekért. Így fordulhatott elő, hogy a Nemzeti Hadseregben szolgáló és a vörös uralom letörésében aktív szerepet vállaló lovassági tiszt koncessziót kapott a hazai légi közlekedés megszervezésére. Ez rendkívül komoly és érzékeny feladat volt, hiszen a trianoni diktátum felszámolta hazánk repülő flottáját, és az egykori győztesek árgus szemekkel figyelték mi történik légterünkben (egyesek úgy tudják, hogy a gépek fából készült propellereit karosszékké alakíttatták). Kapóra jött azonban, hogy a Junkers repülőgyár, amolyan egyet fizet kettőt kap alapon F13-as, új modelleket kínált eladásra hazánknak. A kormány üstökön ragadta a lehetőséget, és bevásárolt, ám hoppon maradt, mivel egyik környező állam sem akart légügyi egyezményt kötni velünk. Így került képbe a sokak által csak Bandi grófként emlegetett honatya (örökös felsőházi tag volt, és 1922-ben az alsóházban is mandátumot szerzett), és belföldi járatok szervezésébe kezdett.

Megalapította az Aeroexpress Rt-t, és a mai Szabadság híd (akkor még Ferenc József híd) budai hídfőjénél hidroplán állomást létesített, és a Duna mentén, valamint Balatonra járatokat szervezett. Minden szentnek maga felé hajlik a keze, Jankovich-Bésán Endre a Balatoni Yacht Club elnöke volt. A részvénytársaság a Magyar Királyi Postának is besegített, ezen kívül sétarepüléseket is szervezett, és a társasági élet vonzó elemévé tette az akkor még mindig újszerű közlekedési formát. Később Ausztria, Csehszlovákia és Jugoszlávia engedett, így elindulhattak a nemzetközi járatok.

Térjünk vissza a zöld gyepre, pontosabban Alagra, hiszen Bajtárs itt kezdte felkészülését első kampányára, Horthy Jenő idomításában. Horthy Miklós kormányzó öccse a mai I-es telepen rendezkedett be, házát ma is lakják. A család történetét többször megírták már, ezért most csupán annyit mondunk, hogy Jenő a legkisebb gyermek volt. Kilencen voltak testvérek (István, Zoltán, Béla, Paula, Miklós, Erzsébet, Szabolcs és Jenő). Ez ugyan csak nyolc név, ami azért alakult így, mert két Jenőt ismer a történettudomány. Az első még kisded korában meghalt, és akármilyen furcsának is tűnik, a következő fiú ismét ezt a nevet kapta. A Horthy család a fiai vagy jogi vagy katonai pályára kerültek. A mi Jenőnkre az előbbit testálták, de már jurátus korában látszott, hogy csak erőskezű apja kedvéért koptatja az egyetem padjait, először Berlinben majd Debrecenben.

Alig várta, hogy megszerezze diplomáját, mert onnantól fogva igazi szenvedélyének, a vadászatnak és a versenylovaknak szentelte életét. Számos expedíción vett részt Afrikában, baráti társaságához tartozott gróf Almásy László, Kittenberger Kálmán és gróf Széchenyi Zsigmond.

Ha nem tévedünk, a mai Fóti út közvetlen szomszédságában ropogtatta az abrakot az apjára küllemben és természetben rendkívül hasonlító Bajtárs, aki egyáltalán nem ígérkezett kivételes tehetségű lónak. Ráadásul a szkeptikusok nem hitték, hogy Pázmán első évjáratából klasszis lép pályára. Bajtárs 1924 augusztusában debütált, de csak második lett, és pár nappal később ugyanez az eredmény született. Egy nyeretlen verseny sikerén felbuzdulva, ahol Bogey-t verte, legközelebb Bécsben indították a Töff Rennenben. Itt biztos győzelmet aratott, de formáját nem tudta megismételni a Hugo Henkel Memorialban, kikapott imént említett évjárattársától. Mindvégig Sajdik Sándor vitte a Jankovich-Bésán színeket (kék, vörös ujjak, aranysárga sapka), és Horthy mester a következő szezonban is neki szavazott bizalmat.

Itt egy újabb kitérőt kell tennünk, mert az 5. Magyar Derby arról nevezetes, hogy ezt futották először az Új Lóversenytéren, azaz a mai Kincsem Parkban. Az első kapavágások már 1912-ben megtörténtek, és esztendőre rá tizennégy istálló is elkészült, ám közbeszólt a háború. Leghamarabb 1923-ban kerülhetett ismét a Magyar Lovaregylet napirendjére a pálya befejezése, de gondok akadtak a finanszírozással. A problémát a Bauer Aladár vezette bukmékerek felajánlása és a Csekonics Gyula gróf irányítása alatt álló Lovaregylet teljes vagyonának elzálogosítása oldotta meg. Az is nyomott a latban, hogy az időközben elhunyt Wellich Aladár építész grandiózus terveit Ruppert Vilmos alaposan átdolgozta. Végül, tizenhárom hónapos megfeszített munkát követően, 1925. május 10-én megnyitotta kapuit a máig üzemelő létesítmény. A 2800 méteres körpályájához két könyökpálya csatlakozott, Európa egyik leghosszabb befutóegyenese 800 méter hosszú volt. A két tribün előtt 1300 méteres gyeppálya terült el. Új szakasz kezdődött a magyar lóversenyzés történetében, amelyet Montalto (1922 stpm, Slieve Gallion – St. Jean) és Gutai János félhosszas győzelme nyitott meg az 1600 méteres Váci Díjjal. A pontosság kedvéért azt is megjegyezzük, hogy gróf Zichy Béla győztes lovát a Kisbéri Magyar Királyi Állami Ménes nevelte, és gróf Pejacsevich Albert idomította.

Visszatérve témánkhoz elmondjuk, hogy 1925. május 19-én kezdődött az új szezon Bajtárs számára, az 1800 méteres Kettős Ivadékversennyel, amelyet biztosan megnyert. A május 24-i Alagi Díjban sem bírtak vele ellenfelei, és a futam után végleg eldőlt, ő lesz a derby favoritja. A június 21-i Magyar Derbyben öten álltak ki ellene az eső áztatta, mély gyepen: Pronto (Schejbal József), Montalto (Gutai János), Csavargó II. (Szabó Lajos II.), Sirocco (Janek Géza) és Korál (Gulyás Bálint). Ez lett a befutási sorrend is, Bajtárs biztos, kéthosszas győzelmet aratott, 2 perc 39 1/5 másodperces lefutási idő mellett.

Az alábbi link segítségével megtekinthetik az 5. Magyar Derbyről szóló filmhíradót:

https://filmhiradokonline.hu/watch.php?id=8278

Hősünk augusztusban kikapott a Válaszmányi Díjban Dreher Jenő Koráljától, de a St. Legerben ismét őt ünnepelte a közönség. Igaz, Prontót is, ugyanis holtversenyt futottak (mögöttük Sirocco, Montalto és Korál végeztek). A Lovaregyleti Díjban be kellett érnie a hetedik hellyel.

Négyévesen még négyszer láthatta Bajtárst a közönség. Sajdiknak új feladatokat találtak, helyét Hofbauer Ferenc vette át a nyeregben. A Batthyány-Hunyady Díjban harmadik helyen végzett a páros Montalto és Guzman mögött, de a Millenniumi Díjban már messze a vert mezőnyben értek célba. A Kisbér Díj sem végződött dicsőségesen, de Bajtárs végül mégis a csúcson, győzelemmel búcsúzott a pesti gyeptől. A 3200 méteres Sándor Díjban testvérét, Bikficzet és az egykori Osztrák Derby nyertesét, Alter Drahert verte. Ezután ménesben került, és annak ellenére, hogy számos remek pedigréjű kancát vezettek alá, kivételes képességű ivadékot nem produkált.

Az 1925. év sok viszontagság után reményekkel tölthette el a magyar lóversenyzés barátait, hiszem új pályát avathattunk, amelyen egyre jobb telivérek futottak. Ez utóbbiakból közel száz esztendő után sincs hiány, régen állt ennyi ló tréningben szezon előtt, mint ma. Úgy tűnik, a pandemia véget ér, leküzdöttünk egy újabb komoly akadályt. Egy régi bölcsességgel zárjuk dolgozatunkat, amely így szól: Ami nem pusztít el minket, attól erősebbek leszünk.

A cikk megírásához segítséget nyújtott Hesp József: A magyar galoppsport története című nagyszerű munkája. Köszönjük.

(Folytatjuk)