Írta: Kovács Botond.

Commonwealth Cup

A Commonwealth Cup a Commonwealth of Nations, vagyis a Nemzetközösség (az egykori Brit Nemzetközösség) után kapta a nevét. A nemzetközi szervezetet a Brit Birodalomból kivált, függetlenségüket elnyerő államok hozták létre e néven 1948-ban. (Megjegyzendő, hogy a Brit Nemzetközösség 1926-ban alakult. A névváltoztatásra azért volt szükség, mert az első elnevezés azt sugallta, hogy Nagy-Britannia a többi állam felé helyezi magát.) A Nemzetközösség feje (Head of the Commonwealth) II. Erzsébet királynő, ám a titulus nem jár hatalommal, az ügyvezetés a főtitkár feladata, aki jelenleg a dominikai származású Patricia Janet Scotland bárónő. A Commonwealth-nek ötvenhárom tagja van, vagyis a világ országainak több mint negyedét, és ezzel együtt 1.7 milliárd embert foglal magába.

A tagállamokat két csoportra oszthatjuk: nemzetközösségi királyságok és nemzetközösségi köztársaságok. A tizenhat királyság II. Erzsébetet ismeri el uralkodójának, ám az uralkodói címek nem állnak egymással kapcsolatban, ezzel is biztosítandó az államok egyenrangúságát. Az uralkodónő királyi titulusa így hangzik pl. Kanadában: Második Erzsébet, Isten kegyelméből Kanada és más királyságok és területek királynője, a Nemzetközösség Feje, a Hit Védelmezője. Kanadát csak példának hoztuk, az alábbi államok is helyettesíthetők: Antigua és Barbuda, Ausztrália, Bahama-szigetek, Barbados, Belize, Egyesült Királyság (egész pontosan Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága), Grenada, Jamaica, Pápua Új-Guinea, Saint Kitts és Nevis, Saint Lucia, Saint Vincent és a Grenadine-szigetek, Salamon-szigetek, Tuvalu és Új-Zéland. (Őfelsége a királynő férje, Fülöp herceg sem marad ki a sorból, sőt, bizonyos szempontból még magasabb régiókba emelkedett, hiszen a Tuvaluhoz tartozó Tanna szigetén istenként tisztelik.

A nemzetközösségi monarchiákon belül egy kisebb csoport is létezik, ahol helyi uralkodó ül a trónon: Brunei, Lesotho, Malajzia, Szamoa, Szváziföld és Tonga.

Nem szeretnénk, hogy a republikánus érzelműek megbántódjanak, ezért a teljesség kedvéért felsoroljuk a Nemzetközösség köztársaságait is: Banglades, Botswana, Ciprus, Dél-afrikai Köztársaság, Dominikai Közösség, Fidzsi-szigetek, Ghána, Guyana, India, Kamerun, Kiribati, Malawi, Mauritius, Málta, Mozambik, Namíbia, Nauru, Nigéria, Pakisztán, Ruanda, Seychelle-szigetek, Sierra Leone, Szingapúr, Srí Lanka, Tanzánia, Trinidad és Tobago, Uganda, Vanuatu, valamint Zambia.

Megjegyezzük, hogy ugyan Fidzsi köztársaság, de elfogadja II. Erzsébetet nagyfőnökének.

A történelem során természetesen voltak kilépők is. Gambia, Hongkong, Írország és Zimbabwe megköszönték a lehetőséget, és távoztak (Új-Fundland és Labrador csupán az önálló tagságról mondott le, amikor csatlakozott Kanadához.)

Térjünk át azonban a lóversenyzésre. Az ascoti fesztivál legfiatalabb tagja az 1200 méteres futam, 2015-ben rendezték először. Hamdan al Maktoum sejk lova, Muhaarar nyert először Dane O’Neillel Charlie Hills mester istállójából. 2016-ban Quiet Reflection és Dougie Costello galoppozott át először a célvonalon. 2017-ben Caravaggiót, Ryan Moore-t és Aidan O’Brient ünnepelte a publikum, 2018-ban Jim Crowley és Eqtidaar ismét Hamdan sejket örvendeztette meg. Tavaly Adverise és Frankie Dettori lett az első Martyn Meade mester kitörő örömére. A jelenlegi legjobb idő is ekkor született, 1:11.88 is elég volt teljesíteni távot. A futamot kizárólag hároméves telivérek futhatják, ez Nagy-Britannia egyetlen háromévesek számára kiírt Group 1-es megmérettetése, amelybe heréltek is nevezhetők.

Idén az Aidan O’Brien által idomított Lope Y Fernandez (100/30) kentrézett ki a startgéphez favoritként. A fogadók bizalmát az Ír 2000 Guineas-ben szerzett harmadik helyezés indokolta, mindenki arra gondolt, talán a rövidebb táv jobban áll a pej ménnek. Ráadásul csikóként megnyerte a Group 3-as Round Tower Stakes-t a The Currgah-ban, és előtte harmadik lett a goodwoodi Vintage Stakes-ben. Ascot sem volt ismeretlen számára, hiszen tavaly a Listed Chesham Stakes-ben lett második a szupersztár Piantubo mögött. Pierre Lupin (7/2) veretlenül érkezett. 2019. évi debütálásakor könnyen nyert Haydockban, majd Newburyben elegénsan behúzta a Group 2-es Mill Reef Stakes-t, ezért rengetegen bíztak jó szereplésében. Az amerikai tréningből érkező Kimari és a brit Golden Horde esélyeit 5/1-hez adták a könyvesek. Kimari járt már Ascotban tavaly, akkor éppen csak kikapott a Queen Mary Stakes-ben, utána azonban Saratogában Listedet nyert, és a Breeders’ Cup Juvenile Turf Sprintben is elcsípett egy második helyezést. Idei első futását megnyerte egy Oakland Park-i Listedben, így komoly esélyekkel lépett ismét pályára angol földön. Golden Horde tavaly Ascotban futotta első Black Type versenyét a Coventry Stakes-ben, de csak ötödik lett. Ezután Goodwoodban megnyerte a Group 2-es Richmond Stakes-t, Deauville-ben harmadik lett a Group 1-es Prix Mornyban, és ugyanebben a kategóriában második helyezést szerzett a newmarketi Middle Park Stakes-ben.

Millisle (8/1) sem állt rosszul a bukiknál, már csak azért sem, mert ugyan alig két hete csak a középmezőnyben végzett a newmarketi 1000 Guineas-ben, ám tavaly remek stílusban nyerte a Group 1-es Cheveley Park Stakes, és emelett egy Listedben is brillírozott. Találunk még egy Group 3-as második helyezést is a neve mellett tavaly, ahol fejhosszal kapott ki. Mindezek ismeretében rendkívüli izgalmak elé néztek a képernyők előtt ülő turf-barátok, és a kevés ember, akinek megadatott, hogy élőben lássa a futamot.

Végre kisütött a nap a királyi versenytéren, és szép időben vághatott neki a sprint-távnak a mezőny. Mum’s Tipple villámgyorsan jött el a géptől, nem úgy, mint Kimari. Kettejük között Golden Horde, Aberama Gold, Millisle, Royal Lytham és Souther Hills színei tűntek fel. A tempó természetesen helyből elég erős volt, látszott, nem sokat adnak majd a lovasok a taktikának. Féltávnál nem változott a sorrend, azonban a favorizált Pierre Lapin előrébb tört. Négyszáz méterrel a cél előtt a mezőny összetömörült, és Kimari remek pozícióba került a frontban. Royal Crusade-nek momentuma volt a tizedmásodpercenként változó versenyben, ám a szélen száguldó Golden Horde is résen volt, és a távoszlopnál az élre került, szorosan nyomában Kimarival. Száz méterrel a cél előtt már biztos volt, hogy e két utóbbi telivér között dől el az elsőség. Végül Adam Kirby vezényletével a Clive Cox tréningjében álló Golden Horde (2017 sm, Lethal Force – Entreat, Pivotal) szívósan védekezve utasította maga mögé Kimarit, a harmadik díjért Ventura Rebel és Royal Commando vívott látványos csatát, amelyből az előbbi ért haza hamarabb fejhosszal. Ötödikként Millisle ért célba, mögötte Royal Crusade, Southern Hills, Pistoletto, Royal Lytham, Shadn, Lope Y Fernandez, Dubai Station, Les Hogues, Aberama Gold, Mums Tipple és Pierre Lapin lett a befutási sorrend.

Az alábbi linkre kattintva a futam megtekinthető:

Írta: Kovács Botond.

A Gold Cup egyike a legrégebben alapított versenyeknek, 1807 óta csupán három alkalommal nem rendezték meg. Nyugodtan állíthatjuk, hogy az angoloknak legalább egy világháborúra van szükségük ahhoz, hogy ne fussanak a lovak a kupáért, de a két világégés tizenkét esztendeje alatt így is csupán kettőben volt kimaradás (1915, 1940). Az 1964-es törlést a heves esőzések számlájára írták. Az első verseny győztesének, Master Jackey tulajdonosának, III. György király és Sarolta királyné nyújtotta át a tekintélyes összegnek számító száz arany guinea pénzdíjat. Ez elég komoly összeg volt, hiszem abban az időben 8.4 grammot nyomott a guinea-s érme. Az ún. decimailzációs törvény (1971) előtti angol pénzrendszert szívesen taglalnánk bővebben, de ellenállunk a kísértésnek, legyen elég annyi mostanra, hogy egy szobalány az 1800-as évek első évtizedében 19 fontot keresett (1 guinea = 1.05 font) évente.

A verseny történetének érdekességei közé tartozik, hogy 1844-ben I. Miklós orosz cár hivatalos látogatást tett Angliában, és mi sem volt számára természetesebb, mint hogy Viktória királynő társaságában kilátogasson az ascoti turfra. Lefutották a Gold Cupot, mindenki a nyertest ünnepelte, akinek akármennyire furcsán hangzik, addig még nem volt neve. A lelkes tulajdonos, William Keppel, Albermarle 4. grófja, udvari főlovász mester, ekkor gondolt egyet, és a cár tiszteletére elnevezte lovát The Emperornak (A Császár, A Cár). A Romanov-nagylelkűség nem engedte, hogy a gesztus viszonzatlan maradjon, ezért a jóságos Nyikolaj Pavlovics díjat ajánlott fel a győztesnek, egy művészi kivitelezésű és igen súlyos ezüst asztaldíszt, amely I. Péter cárt ábrázolta. Viktória királynőnek sem kellett több, a gesztus viszonzásának viszonzásául úgy döntött, változzék meg a verseny neve, The Emperor’s Plate-re. A derék The Emperor is érezhetett valamit a nagy felhajtásból, mert rá egy évre ismét megnyerte a nagydíjat. Rendben is lett volna mindez, de jött az 1853-tól 1856-ig tartó Krími háború, a barátokból ellenségek lettek, és minden visszazökkent a régi kerékvágásba, jöhetett ismét a Gold Cup elnevezés.

Hogy azonban szakmai dolgokról essék szó, jegyezzük meg, hogy a Gold Cup az úgy nevezett Stayer Triple Crown (Hosszútávú Hármaskorona) első ága a Goodwood Cup és a Doncaster Cup mellett. Négyéves lovak a versenyben 9 stone-t (57 kg), ötéves és idősebb telivérek 9 stone 2 fontot (58 kg) visznek. A legeredményesebb telivér a futam történetében Yeats volt, aki négy egymást követő évben, 2006 és 2009 között, gigászi teljesítményt nyújtva nyert Johnny Murtagh-val nyergében. Ennek emlékére szobrot állítottak a királyi versenytéren Yeats-nek. A legeredményesebb zsoké a valaha élt legnagyobb lovas Lester Piggott volt. Tizenegyszer vehette át a díjat őfelsége kezéből. Az utánozhatatlan sorozatot Zarathustrával kezdte 1957-ben, majd ezt követte Gladness (1958), Pandofell (1961), Twilight Alley (1963), Fighting Charlie (1965), Sagaróval háromszor nyert egymás után (1975, 1976, 1977), utána jött Le Moss (1979), végül Ardross-szal egy szerény dupla (1981, 1982). Hosszú lenne felsorolni a legeredményesebb trénereket, mert hatan is nyertek ötször Gold Cupot, de 1918 óta ez csak a néhai Sir Henry Cecilnek sikerült, és ehhez elég volt három lovat neveznie: Le Moss (1979, 1980), Andross (1981), Paean (1987). A rekorder Aidan O’Brien, akinek hét idomítottja volt eddig sikeres, Yeats (2006, 2007, 2008, 2009), Fame and Glory (2011), Leading Light (1914), Order of St. George (2016). Brit tulajdonosok nevét nem találjuk a legsikeresebb futtatók listáján. Négy győzelem áll a francia Marcel Boussac neve mellett: Le Moss (1979, 1980), Andross (1981) és Paean (1987). Az emirátusokbeli Godolphin istálló ugyanennyiszer volt eredményes: Classic Cliche (1996), Kayf Tara (1998, 2000), Papineau (2004). Az ír Sue Magnier O’Brien mesternek köszönheti elsőségét.

Megjegyzendő, hogy az 1971-es és 1972-es verseny végeredményét meg kellett változtatni. Új idők köszöntöttek a lóversenyzésre. A nyerő Rock Roi dopping-tesztje pozitív lett. Ráadásul két egymást követő évben. Szomorú, mert erről Rock Roi tehetett a legkevésbé, pedig lelkét is kitette kegyetlen gazdái sikeréért. 1988-ban Mohamed sejk egy óvásnak köszönhette Sadeem győzelmét, a nyerő Royal Gaitet diszkvalifikálták hosszú tanácskozás után a stewardok. Az emír (akkoriban még csak egyszerű herceg) azonban a következő évben ismét indította lovát, aki akkor gond nélkül hódította el az Arany Kupát. Az értékes tiszteletdíj nyilván most is ott díszeleg valamelyik palotája egyik vitrinjében, ha nem éppen pompás sivatagi sátra mélyén, hiszen a királynő által átnyújtott trófeákat (Gold Cup, Royal Hunt Cup, Queen’s Vase) nem kell visszaszolgáltatni a következő évben, mint ahogy ezt meg kell tenni a többi ascoti díjjal.

Óriási várakozás előzte meg az idei Gold Cupot, ugyanis Stradivarius triplázásra készült. Esélyeit 4/5-re értékelték a bukmékerek a start előtt. Bjorn Nielsen tenyésztő-tulajdonos lova háromszor nyert Goodwood Cupot, kétszer Yorkshire Cupot és Lonsdale Cupot, ezen kívül behúzott még egy Doncaster Cupot és Queen’s Vase-t is. Életnyereménye meghaladja a 4.5 millió fontot. Statisztikája huszonegy start, tizennégy győzelem és öt dobogós helyezés. Stradivarius legesélyesebb kihívója Technician (10/3) volt. A bizalmat azzal érdemelte ki, hogy tavaly októberben megnyerte a Group 2-es Prix Chaudenay-t és a Group 1-es Prix Royal Oakot Longchamp-ban. Az előbbiben a most is induló Moonlight Spiritet (10/1) verte, aki előtte stílusos győzelmet aratott a 3000 méteres Prix de Lutece-ben és negyedik lett at ascoti Queen’s Vase-ban. Cross Coutnernek (7/1) ez volt a második Gold Cupja, tavaly negyedik lett, ám előtte ő nyerte a Dubai Gold Cupot Meidanban. Nayef Road (14/1), 2019-ben harmadik lett a doncasteri St. Legerben, és alig két hete megnyerte a 3300 méteres Group 3-as Sagaro Stakes-t, ami bizonyította, hogy Ascotban is számolni kell vele. Mekong (22/1), a 2019. évi Melbourne Cup második helyezettje, a világutazó Prince Of Arran (40/1) és Withhold (50/1) nagyon nehéz feladat előtt álltak.

A hatéves Stradivarius (2014 sm, Sea The Stars – Private Life, Bering) bebiztosította, hogy neve a világ valaha élt legjobb versenylovai közé kerüljön, favoritként káprázatos stílusban nyerte harmadik Gold Cupját. Az indítás után Nayef Road és Withhold párosa tűnt fel az élen, mögöttük Moonlight Spirit, Stradivarius és Prince Of Arran helyezkedtek, majd Technician, Cross Counter és a kissé megkéső Mekong következtek. A tempó érthetően komótos volt, a tribün előtt elhaladva tíz-tizenkét hossz volt a mezőny eleje és vége között, változatlan sorrend mellett. Az iram nem növekedett egy mérfölddel a kezdés után sem, Stradivarius-t az ötödik helyen lovagolta Frankie Dettori. Az egész napos esőzés miatt a belső nyomsávtól kijjebb helyezkedtek a lovasok. A lelátóval szemben elhelyezkedő Swinley Bottomshoz érve a vezető Nayef Road rátett egy lapáttal, Withhold követte, mögöttük továbbra is tartotta pozícióját Moonlight Spirit, Prince Of Arran és Stradivarius, a sort Mekong zárta. Az utolsó mérföldet emelkedőnek felfelé kell megtenni a Gold Cupban, 1200 méternél a mezőny elkezdett tömörödni, Stradivarius-t agitálni kezdte a talján zsoké fenomén, és nagyon könnyedén feljöttek a negyedik helyre. A kanyarban tovább gyorsult a páros és a célegyenesre érve már a közben vezető Nayef Road mögé ért. Withholdot és Moonlight Spiritet erősen lovagolni kellett, Mekongnak halvány momentuma volt, és látszott, hogy Cross Counter hátulról indít majd támadást.

300 méterrel a cél előtt Dettori egyetlen mozdulatára Stradivarius elszállt a mezőnytől, a távoszlop után már négy hosszal galoppozott Nayef Road előtt, és előnyét folyamatosan növelve teljesen szétzilálva a világ legjobb stayereiből álló üldöző sereget tíz hosszas győzelmet aratott. Másodikként Nayef Road galoppozott át a célvonalon, őt nyolc hosszal leszakadva Cross Counter követte, majd Withhold, Mekong, Prince Of Arran, Technician és Moonlight Spirit volt a sorrend.

(Kiemelt képünkön William Keppel, Albermarle 4. grófja látható.)

Az alábbi linkre kattintva a futam megtekinthető: