/ by /   E-Turf Magazin, Friss hírek, Interjúk-szakcikkek / 0 comments

Unsinkable Boxer

Unsinkable Boxer

Írta: Tom Kerr, Racing Post. Fordította és szerkesztette: Kovács Botond.

 1998. március 17-én már lenyugvóban volt a nap, és a jártató körül hűvös szél fújt Cheltenhamben. Nemcsak a kora tavaszi hideg borzongatta a bukmékereket, hanem az előttük álló futam is, amelyben Martin Pipe lova, Unsinkable Boxer (1989 pher, Sheer Grit – Softly Sarah, Hardboy) volt a favorit, és csak úgy özönlött rá a pénz.

A bukik változó szerencséjű nappal a hátuk mögött várták az utolsó futamot. A Cheltenham Fesztivál nyitófutamában a 3800 méteres Champion Hurdle-ben a 3/1-en álló favorit Istabraq magabiztosan igazolta formáját. Egy órával később Tony McCoy Champelve nyergében rövid fejhosszal megnyerte a 3200 méteres Arkle Challenge-et Martin Pipe mesternek, ezzel és csaknem kifosztotta a könyveseket, hiszen vakmerően 13/2-höz adták nyerési esélyeit.

Az utolsó futam előtt szinte minden játékos Unsinkable Boxerben bízott a legjobban, pedig az akkor kilencéves herélt már elég öregnek számított. A fogadók mégis megérezték, hogy élete legjobb formáját nyújtja majd, Martin Pipe nem véletlenül hozta el a fesztiválra. Mire a lovak a starthoz kentréztek az 5000 méteres Handicap Hurdle-t megelőzően mesés összegek kerültek letétbe a fogadásszervezőkhöz.

Unsinkable Boxer 1993 őszén kezdte pályafutását az írországi Mallow-ban, ahol hatodikként ért célba 26 hosszal a nyerő mögött. Abban az időben tenyésztője, a tanítónőként dolgozó Mary Croydon idomította, akinek enyhén szólva bukolikusnak nevezhető tréningmódszereit nem részleteznénk, elég ha csak annyit mondunk, hogy farmján minden állat szabadon kószálhatott, és csak éjszakára zárta be őket istállóikba és ólaikba. Első versenyét 1994 októberében nyerte Tipperaryben és egyre többen kezdtek felfigyelni rá még Nagy-Britanniából is. Decemberben megvásárolta Paul Green üzletember, aki ismert futtatónak számított. 1992-ben övé volt a Cheltenham Gold Cup favoritja, Carvill’s Hill, aki végül csak utolsóként ért célba, a versenyt befejező öt ló közül. A telivér Nick Walker, Green nevelt fia idomításába került. A Supreme Novices’ Hurdle-ben mutatkozott be, de csak a messzi tizenegyedik helyezést tudta elérni. Problémás időszak vette kezdetét. Sérülések és egészségügyi gondok hátráltatták felkészülését, három évet kellett várni az első brit győzelemre. Ezt már Martin Pipe-nak köszönhette a termetes pej telivér, aki az 1997/1998-as szezon elején vette gondozásába. – Azon kívül, hogy jó termete és testfelépítése volt, nem tudtam egyéb pozitívumot mondani Mr. Greennek. Ennek ellenére elvállaltam, mert tetszett a ló. Mivel egész tűrhetően dolgozott tréningben, gondoltam egyet, és beírattam egy plumptoni versenybe. Nagy meglepetésemre megnyerte. Azután az év utolsó napján elvittem Fontwellbe, és mivel ott is nyert, egy hónapra rá Doncasterbe. Újabb győzelem született. A józan ész azt diktálta, hogy a következő kihívás Cheltenham legyen, a Handicap Hurdle.

A győzelmi sorozatnak híre ment, és valóságos rajongótábor alakult ki Unsinkable Boxer körül. Ez azért nagy szó, mert abban az időben még nem az interneten terjedtek a hírek, hanem a nyomtatott sajtóban, és hagyományos módon, vagyis szájról szájra. A szurkolók reményeit erősítette, hogy Tony McCoy-t szerződtették a lovaglásra, aki még csak az elején volt utánozhatatlan champion-sorozatának, de már két címet besepert az előző szezonokban. A kitűnő lovas így emlékszik vissza a történtekre életrajzában: – Együtt mentünk Pipe mesterrel a jártatóba. Egy darabig nem szólt semmit, majd hirtelen a szemembe nézett és azt mondta: Ez a ló a valaha itt versenyzett legbiztosabb nyerő. Ezt hidd el nekem. Nem kételkedtem, már csak azért sem, mert reggel óta hallottam, hogy mindenki ezt a lovat favorizálja. 9/2-höz kezdett, de az odds egészen 5/2-ig süllyedt. Nem kellett hozzá atomfizikusnak lenni, hogy lássam, Unsinkable Boxer-lázban ég az egész pálya. Még közvetlenül a start előtt is Martin szavai jártak a fejemben. Most már utólag bevallhatom, kicsit féltem is, hogy olyan lovaglást kaptam, amit csak elrontani tudok.

Neil Channing bukméker, akiből azóta professzionális póker játékos lett szerint: – Az előtt a futam előtt senki másra nem fogadtak nálam. Tíz font volt a legkisebb tét, amit kaptam, több száz a legnagyobb, pedig nem mentem 3/1 alá. Mintha megőrültek volna az emberek, vagy tömeghipnózis alá kerültek volna. Soha életemben nem tapasztaltam ehhez hasonlót.

Unsinkable Boxer élete legjobb teljesítményét nyújtotta, és úgy galoppozott és ugrott a versenyben, mintha könnyű reggeli munkát menne. Az utolsó három gát előtt a mezőny közepén helyezkedett, majd a finisre begyújtotta a rakétákat és több ezer tízezer ember üdvrivalgása közepette könnyedén négy hosszal nyert favorit Tompetoo előtt.

– Sem a ló, sem én nem izzadtam meg – írta Tony McCoy. – A lelátón szinte őrjöngtek az emberek, örömükben a levegőbe dobálták kalapjaikat, mint a régi szép időkben. Csak a bukmékerek álltak dermedten és némán, arcukról lefagyott a mosoly, mert egy pillanat alatt felmérték, mekkora vereséget szenvedtek a fogadóktól. Channing egyszer elmondta nekem, hogy még két óra múlva is a nyereményeket fizette. A bukik 1 millió fontot buktak aznap abban a futamban, csak a pályán.

Simon Clare, a Coral bukmékerház igazgatója elmondta: – Ez volt minden idők egyik legnagyobb közönségsikere. Az embereknek a szíve diktálta, kire tegyék a pénzüket, és ez alkalommal a fogadók kerültek ki abszolút győztesként a játékból.

Unsinkable Boxer pályája tovább ívelt felfelé a futamot követően. Aintreeben megnyerte a Grade 1-es besorolású Novices’ Hurdle, majd Uttoxeterben is siker várt rá. Egy 1999-ben történt bukás után még egyszer tudott nyerni, de utána már csak két harmadik helyezés ért el. A Grand Nationalben nem ért körbe, lovasa a huszadik ugrás előtt feltartotta. Négy év kihagyás után egyszer még visszatért 2005-ben, de nem szerzett helyezést, ezért végre valóban következhettek a megérdemelt nyugdíjas évek.