Írta: Stuart Riley, Racing Post. Fordította és szerkesztette: Kovács Botond.
A brit idomároknak még a bőrük alatt is pénz van. Szép ruhákban járnak, nagy házban élnek, drága, pezsgős vacsorákat fogyasztanak nagy társaságban, és mindig ők fizetnek, a pincérnek pedig busés borravalót adnak. Legenda ez vagy valóság? Mennyit keres valójában egy brit idomár?
Ha egy trénernek kétszáznál több lova van, és köztük szép számmal akad Group/Grade 1 nyerő, akkor valószínűleg nem jártunk az imént messze a valóságtól. Nem csoda, így van ezzel minden csúcsedző, és jól menő üzletember, aki sikeres a maga szakterületén.
Az éremnek azonban van egy másik oldala is. A közelmúltban anyagi okok miatt vonult vissza Sandra Hughes, Colm Murphy, John Oxx, Patrick Prendergast, Charlie Swan és Oliver Sherwood arra kényszerült, hogy eladja tréningtelepét, és visszabérelje az új tulajdonostól.
Összetett témával állunk szemben. Van olyan idomár, aki megörökli a birtokot, és nem kell érte fizetnie, mások azonban bérelnek, hitelt vesznek fel a vásárlásra, és ez rendkívül megnöveli a vállalkozás költségeit. A nagyobb tréningközpontokban dolgozók szállítás szempontjából előnyben vannak az egyedül trenírozókkal szemben, ugyanakkor, ha valakinek már megvan a saját helye, elég a fenntartásra költenie, nem terhelik a folyamatos pályahasználati és egyéb járulékos költségek a közös létesítményben.
Költségek
Egy idomárnak négy fajta fő költsége van:
1. személyzet
2. takarmány, alom, gyógyszerek
3. rezsi (plusz bérleti díj, hiteltörlesztés, ha van)
4. előre nem látott, járulékos költségek (karbantartás, eszközjavítás)
A személyzet viszi el a legtöbb kiadást, amely egy könyvelő alkalmazása mellett a bevételek több mint 40%-ra is rúghat. Már régen véget ért az egy lóápoló – három ló modell, manapság egy főállású lovász négy-öt lovat gondoz. Ezen felül a legtöbb idomár részmunkaidős munkalovasokat alkalmaz a nagy tréningközpontokban.
Egy harminc lovat idomító newmarketi tréner szerint: – Ingyenes szállást és heti 500 font (181 ezer forint) adok az embereimnek. A munkaidő reggel 6-tól délelőtt fél 12-ig tart, délután pedig 4-től 6 óráig. A harminc lovam mellé hat teljes munkaidőben foglalkoztatott alkalmazottam van, és mellettük alkalmi lovasokat használok. Egy jó lovas 20 fontot (7.300 forint) kér egy lovaglásért, ha három lotja van, az már rögtön 60 font. Havonta 13 ezer fontot (4.72 millió forint) költök bérekre, emellett a két-három lovas havi 17.500 fontot (6.35 millió forint) visz el. Harminc telivér almozása havi 2.000 font (726 ezer forint), szénára 700 fontot (254 ezer forint) költök. A trágyát kétszer viszik el, ez összesen 350 fontba (127 ezer forint) kerül. Az abrak körülbelül 1.500 fontot (544 forint) emészt fel, táplálékkiegészítőkre 400 fontot (145 ezer forint) költök, gyógykészítményekre ugyanennyit. Ehhez hozzá kell még számolni a rezsit (villany, víz, gáz) is, mert azt még nem említettem, és még semmi sem romlott el, vagy semmit sem kellett kicserélni.
A bérleti vagy hitel költségeket is bele kell építenie a költségekbe annak az idomárnak, akinek nincs saját tréningközpontja. Ez függ az istálló elhelyezkedésétől. Newmarketben 3.000 fontot (1.1 millió forint) kell fizetni egy harminclovas istállóért. 120 font (43.500 forint) a pályahasználati díj lovanként, ami egy hónapban újabb 3.600 fontot (1.3 millió forint) jelent. Ekkor még egyetlen lovat sem küldtünk a tréningpályánál messzebb. A Newmarket-Beverley-Newmarket 514 kilométeres utat 750 fontért (272 ezer forint) számítják fel három lónak. Ha tehát egy harminc lóval foglalkozó tréner havi huszonöt alkalommal vág neki az útnak, és átlagnak vesszük a se nem közeli, se nem távoli Beverley-t, harminc nap alatt könnyű szerrel utazhat akár 9.700 kilométert is, amelyért 4.750 fontot (1.72 millió forint) kér el a szállító. Természetesen, ha utazó lovászt alkalmazunk, az tovább növeli a költségeket, és az is, ha a tréner ott akar lenni lova futásakor a versenytéren, és nem a lószállítóval kíván utazni.
Egy kétszáz lovas istálló esetében a nagy számok kedveznek ugyan a költségeknek, de bizonyos kiadások lineárisak, vagyis minél több ló, annál több pénz. Több lónak több személyzet, takarmány és alom kell, a szállításról már nem is beszélve. Egy ugró lovakat trenírozó idomár, akinél kevéssel több, mint száz ló áll, havi költségeit 100 ezer fontra (36.3 millió forint) becsüli. Meglepő, de ez nem sokkal kerül többe, mint egy harminclovas sík istálló fenntartása.
Mi a helyzet a versenydíjakkal?
Az idomárok részesülnek a versenydíjakból, de az a nagymenőket leszámítva elenyésző hasznot hoz a szakma szereplői számára. A győzelemért valamivel kevesebb, mint 10% jár, a helyezésekért alig 6%. John Gosden lovai tavaly 8,516.014 fontot (3.09 milliárd forint) kerestek, amelyből a mester 750 ezer fontot (272.3 millió forint) vághatott zsebre. Ez szép summának tűnik, de tekintve, hogy kétszázhúsz lova futott 2018-ban, a fenti kalkulációt figyelembe véve, három-négy hónapnál tovább nem tudta volna ebből az összegből a költségeit fizetni.
Jonjo O’Neill idomár a huszadik helyet szerezte meg az elmúlt ugrószezonban. A lovai által keresett 639.240 fontból (232.1 millió forint) körülbelül 50 ezer (18.1 millió forint) jutott neki. Egy olyan istálló, amely százhuszonöt lovaz indított egy évadban, egy havi költségeit sem tudja fedezni ebből az összegből.
Megéri egyáltalán?
Mindezek ellenére akár nyereséges is lehet egy idomári vállalkozás. Egy trénernek négy fő bevételi forrása van:
1. pénznyeremény utáni százalék
2. tréningdíj
3. lókereskedelem
4. lószállítás
A trénerek saját bevallásuk alapján, legrosszabb esetben pénzüknél maradnak, ha lókereskedésre adják a fejüket, bár ezt nem árt fenntartásokkal fogadni, itt elég sok pénz állhat a házhoz alkalmanként. Különösen a síkversenyre trenírozott telivérek esetében.
Azok az idomárok, akik szállítással is foglalkoznak folyamatos bevételre számíthatnak. Mark Johnston egy lovat 1 fontért (363 forint) szállít 1 mérföldön (1.6 km), Tim Vaughan ugyanezért csak 75 pennyt (272 forint) kér. Általános igazság: minél több ló van a szállítóban annál jobban megéri a fuvar.
A valódi haszon azonban az idomítási díjban rejlik, ám ezt majdnem mindenki hétpecsétes titokként kezeli. A szóbeszéd úgy tartja, hogy naponta és lovanként a 30 és 90 font (10.800-32.600 forint) közötti régióban kell keresni az igazságot. Nem véletlen azonban, hogy nem látunk árral ellátott reklámokat és hirdetéseket. Ha ismét elővesszük a kockás füzetet, akkor látható, hogy ha egy idomár csak 30 fontot kér el, akkor veszteséges lesz a vállalkozása, és 38.36 fonttal (13.930 forint) van nullán. Természetesen a fenti harminclovas istálló esetében, és persze akkor, ha mind a harminc ló egész évben tréningben van, ami nem igazán realisztikus.
Az a tréner, aki 40 fontért idomít (14.525 forint) 8.000 font (2.9 millió forint) haszonra számíthat. Feltéve, ha nincs sérülés, és ha egyik tulajdonos sem gondolja meg magát hirtelen, és nem viszi máshoz a lovát. Hogy biztonsági tartalék is képződjék, napi 45 font (16.300 forint) lenne az ideális. Találunk azonban olyan idomárt is, aki nyíltan elmondja, mennyiért treníroz. Mark Johnston napi 78 fontot (28.300 forint) kér, és ebben benne vannak már bizonyos állatorvosi költségek is, Vaughan mester 37.50 fontot (13.600 forint) számít fel a tulajdonosainak. Ez a két véglet. A Grand Nationalt nyerő Lucinda Kinross-nál a kettő közé esik a tartásdíj. Van aki engedményt ad több lovat tartóknak, és olyannal is találkozunk, aki a havi tréningdíj 25%-kával többért all-inclusive szolgáltatást nyújt, akárcsak egy ötcsillagos szállodában, és a futtatónak nem kell külön számlákat böngésznie, ha jön a parkolókovács, a gyógymasszőr vagy az állatorvos.
Mint bármelyik más üzletben, a lovak trenírozásánál is a piac törvényei diktálnak. A jó szakembernek jó eredményei vannak, és több pénzt tud kérni a kevésbé jóknál. Általános igazság azonban, hogy nem ér körbe az idomár, ha kevés ló ropogtatja az abrakot az istállójában, arra kell tehát törekedni, hogy minden bokszban álljon egy lehetőleg minél jobb telivér.