July Cup
Szombaton ér véget a háromnapos July Festival Newmarketben, és angol sporttársaink e napra tartogatják a legizgalmasabbnak ígérkező versenyt, a July Cupot. Nem hirtelen ihlettől megszállva vagy kósza hóbortból rendezik a Kupát az utolsó napon, így megy ez már 1876 óta. A verseny díjaként felajánlott 500.000 font sterling (179.6 millió forint) jelzi, hogy nagyon komoly eseményről van szó, informálisan sprinter Európa-bajnokságaként is emlegetik a futamot.
Az 1876-os esztendőt sosem feledte a jóságos Viktória királynő. A Pax Britannica csúcspontján járt, a Brit Birodalom virágkorát élte, tengeri és kereskedelmi dominanciája megkérdőjelezhetetlen volt világszerte. Igaz, hazája pontosan száz évvel azelőtt veszítette el végleg az Amerikákat, csak azért, hogy létrejöhessen egy ingatag államszövetség, amelyet az állandó szétesés fenyegetett, de ez Queen Vic-et aligha érdekelte már.
Külügyi tanácsadói javaslatára röviddel a Declaration of Independence (Függetlenségi Nyilatkozat) aláírásának századik évfordulója előtt felvette az India Császárnője címet. Az Isten kegyelméből uralkodó királynő budoárjában gyakran felkacagott azon, hogy milyen képet vág majd ehhez a centenáriumot ünneplő, mindig zord Ulysses Grant elnök a tengeren túl, aki hivatalát az állampolgárok szavazatainak, kényének-kedvének és holmi választási kampánynak köszönhette. Megáll az ész!
Jókedvét csak fokozta, hogy alig volt hátra pár nap egy nagyszerű új verseny, a newmarketi July Cup megrendezéséig, amelyre saját tenyésztésű lova, Springfield is be volt nevezve. Csalódásra nem is lett oka, a telivér fölényesen nyerte az első versenyt, és nem volt ez másként a következő évben sem. Ha Grant elnöknek lett volna ideje az államügyek mellett a brit lóversenyzéssel foglalkoznia, bizonyára megüzente volna Viktóriának, hogy fütyül ő Newmarketre és a July Cupra, ráadásul biztosan az 1861-es springfieldi csata után kapta a győztes ló nevét, ahol az északiak fölényes győzelmet arattak a konföderációs csapatok felett, egy bizonyos Charles Zagonyi (Zágonyi Károly) vakmerő lovasrohamának köszönhetően, amelyet Zágonyi halállovaglása címen a Fehér Háznak is megfestettek. (Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc hős veteránja a kép címe ellenére túlélte a csatát.)
Érdekes és ismert tény, hogy Grant elnök nagyon szerette a lovakat és annak ellenére, hogy a gyalogságnál kezdte tiszti karrierjét, már a West Point akadémián bebizonyította, remekül értett a lovakhoz, és korszakának kiemelkedő szakembere e téren. Két híres lovát is ismeri az utókor, a hatalmas termetű, 173 cm marmagasságú telivért Cincinnatit, és a polgárháború során, Jefferson Davis konföderációs elnök birtokáról zsákmányolt és ezért Jeff Davis-nek nevezett csatamént. Grant Cincinnati hátán ment tárgyalni a konfliktus végén Robert Lee tábornokhoz.
Az elnök nevéhez fűződik egy rendőrségi ügy is, amely a lóversenyzéshez kapcsolódik. Az egykori tábornok egyszer megkérte barátját, Robert Bonnert, hadd próbálja ki remek ügetőlovát, Dextert. A próbakörből őrült száguldozás lett Washington utcáin, és egy kötelességét tisztességesen ellátó rendőr gyorshajtásért megbírságolta az államfőt, aki természetesen a helyszínen rendezte az ügyet anélkül, hogy felfedte volna kilétét. Egy másik eset is az utókorra maradt, amely során az elnök és barátja, Edward Beale tábornok Washington utcáin állt neki egymással versenyezni. Ebből is rendőrségi ügy lett, viszont itt már nem tudták leplezni kilétüket a szereplők. Úgy sikerült eltussolni az incidenst, hogy az egykori bajtársat kinevezték nagykövetnek egy nagyon távoli helyre, az elnök pedig jelentős összeggel járult hozzá a rendőrség jótékonysági alapítványához. Kevéssel utóbb, 1876-ban Beale átadta megbízó levelét I. Ferenc Józsefnek. Nemhiába, nincsen jó sztori magyar szál nélkül.
Visszatérve a turfra, Springield duplázását meg tudták ismételni néhányan, de Sunridge-hez hasonlót egyetlen telivér sem nyújtott még a verseny történetében. Egymás után háromszor nyert 1902 és 1904 között. Két sikert köszönhetett neki Charles Morton mester, másik kettőt Spanish Prince 1912, 1913 és egyet Golden Sun 1914 nevű lovainak. Így ő lett az egyik legsikeresebb tréner a July Cupban.
Jack Joel tulajdonos azért lett ötszörös tulajdonosi rekorder, mert mindig kitartott Morton mellett. Ötszörös nyerő idomár a híres Vincent O’Brien (aki csupán névrokona Aidan O’Briennek) is: Thatch (1973), Saritamer (1974), Solinus (1978), Thatching (1979), Royal Academy (1990). Ha összeadjuk a két tréner sikereit, megkapjuk azt a számot, ahányszor Lester Piggott nyerte meg a July Cupot. Vigo (1957), Right Boy (1958, 1959), Tin Whistle (1960), Thatch (1973), Saritamer (1974), Solinus (1978), Thatching (1979), Moorestyle (1980), Mr Brooks (1992). Vajon mikor lesz felülmúlható ez a teljesítmény?
Zágonyi ezredeséhez hasonló tempóban galoppoznak majd a cél felé azok a hároméves és idősebb telivérek, akik nekivágnak az 1200 méteres távnak, magyar idő szerint 17.40-kor.
Vége.