/ by /   Friss hírek, Interjúk-szakcikkek / 0 comments

Red Rum – II. rész

Írta: Steve Dennis, Racing Post. Fordította és szerkesztette: Kovács Botond.

 

Molonyt nagyon bosszantották az Aintreeben történtek és úgy megsértődött, hogy elhatározta, nem indítja többé idomítottját síkversenyben. Szinte kővé dermedt amikor néhány nap múlva Bobby Renton ugrótréner felhívta telefonon, és közölte, megvásárolta Kingsley-ől Red Rumot. Az idomár mélységesen fel volt háborodva az akár sunyinak is nevezhető eljárástól, és szó szerint neki kellett lefognia Jock Mayes főlovászt, aki meg akarta verni a tulajdonost. Tíz síkverseny, két győzelem és nyolc zsoké után váltásra került sor. Red Rum addigi versenyeiben keménységet és gyorsaságot mutatott, logikus lépés volt az ugró szakág megcélzása.

Red Rum sorsa a továbbiakban nem úgy alakult azonban, ahogy megérdemelte volna, mondhatjuk azt is, kifejezetten mostoha körülmények közé került. Új idomárja nem tudta kihozni belőle a képességet akármennyit versenyeztette, ezért megszabadult tőle. Következett Tommy Stack és Tony Gillam istállója, de a helyzet csak rosszabbodott. Éppen aktuális tulajdonosa, Lurline Brotherton eladta, és mire Donald McCain istállójába került már savós patairha gyulladástól szenvedett, úgy tűnt, karrierje végéhez ért. McCain, akit vörös haja miatt mindenki csak Ginger néven ismert, érdekes karaktere a brit lóversenyzésnek. A II. világháborúban a Brit Királyi Légierőnél szolgált először motoros futárként, majd kommandósként. Már 1953-ban kiváltotta a tréner licencet, de csak 1962-ben kezdett idomítani. Kis istállója használt autó telepe mögött helyezkedett el a walesi határ közelében fekvő, festői szépségű Merseyside grófságbeli Southportban. Keresetét olykor taxizással egészítette ki, a lóversenyzés csak hobbi volt számára. Meleg szívű, kifejezetten állatbarát ember volt, és sikerült rábeszélnie egyik tulajdonosát Noel Le Mare-t, hogy vásárolja meg a beteg lovat 1972-ben. Érdekesség, hogy McCain Le Mare személyi sofőrje is volt egyben, és mindig ő vitte a helyi üzletembert a Prince of Wales hotelben megtartott táncestekre. Az üzleti kapcsolatot és barátságukat még az sem árnyékolt be, hogy szintén 1972-ben Ginger tévedésből lejelentette a Mr. Le Mare lovát a Grand Nationalből.

A súlyos beteg Red Rumnak 6.000 guinea volt az ára. A tréner munkához látott, és végtelen türelemmel és szeretettel kigyógyította az esetek kilencven százalékában végzetes kórból a lovat. A tengerben végzett galoppok eredményeként Red Rum ismét erőre kapott, és mesébe illő módon hálálta meg a gondoskodást. 1973-ban abszolút outsiderként, harminc hosszat ledolgozva nyerte meg a Grand Nationalt. Az ausztrál favorit, Crisp utcahosszal vezetett, szinte elszórta a mezőnyt. A futam utolsó fázisában azonban Red Rum megmutatta elképesztő szpídjét. A vezető telivér előnye tizenöt hosszra csökkent, majd az utolsó ugrást követően félelmetes csata vette kezdetét, amelyből Red Rum háromnegyed hosszas nyerőként került ki elsőnek Brian Fletcherrel nyergében. Csak hab a tortán, hogy pályarekord született: 9 perc 1.9 másodperc! Crisp lovasa, Richard Pitman évekkel később így nyilatkozott: – A mai napig visszatérő álmom az a bizonyos futam. Mindig azt látom, hogy tehetetlen vagyok, meghallom Red Rum patáinak dobogását, és elviharzik mellettem, mint egy expressz vonat.

1974-ben ismét megnyerte a Grand Nationalt, és még ugyanabban az évben a Scottish Grand Nationalt is. Red Rum az egyetlen telivér a lóversenyzés történetében akinek a duplázás egy szezonon belül sikerült. 1975-ben és 1976-ban is starthoz állt a nagydíjban, de nem Fletcherrel hanem Tommy Stackkel. A váltásra azért került sor, mert McCain megharagudott lovasára, amiért azt nyilatkozta az 1975-ös futam előtt, hogy Red Rum már nem a régi. Úgy látszott neki volt igaza, mert először L’Escargot, egy évre rá Rag Trade verte meg. Eljött azonban 1977, amikor Red Rum és Tommy Stack történelmet írtak. Megszületett a harmadik győzelem, amire sem azelőtt, sem azóta nem volt példa. Sokan ezt a versenyt tartják a brit sport legkiemelkedőbb eseményének.

Red Rum 1978-ban is elutazott a versenyre, de a futamot megelőző napon, egy könnyű kentre alkalmával lesérült, és nem tudott starthoz állni. Aznap a BBC esti híradójában ez volt a vezető hír, másnap minden lap címoldalon számolt be a történtekről. Ez lett volna Red Rum százegyedik versenye. Élete száz futamából huszonnégyet megnyert, tizenötször volt második, huszonháromszor harmadik. Hosszú pályafutása alatt egyetlen alkalommal sem bukott fel. 1995-ben múlt ki, és Aintreeben a célvonalnál helyezték örök nyugalomra. Ginger McCain 2004-ben ismét megnyerte a Grand Nationalt Amberleigh House-szal. Négy győzelmet csak George Dockeray (Lottery – 1839, Jerry George Dockeray – 1840, Gaylad – 1842, Miss Mowbray – 1852) és Fred Rimell (E.S.B. – 1956, Nicolaus Silver – 1961, Gay Trip – 1970, Rag Trade – 1976) tudott felmutatni. 2011-ben hunyt el, bronz szobra ott áll Red Rum sírja közelében.

Red Rumnak köszönhető az is, hogy a Grand National megmenekült. Az 1970-es évek elején komoly támadások érték a versenyt, és az Aintree Racecourse a csőd szélére került. A nagyszerű ló megjelenése azonban fordulatot hozott. A Jockey Club megvásárolta a pályát, amelyhez felhasználták azt az igen jelentős összeget is, amely közadakozásból gyűlt össze, és az évszázados hagyomány folytatódhatott. Red Rum emlékét számos szobor őrzi, Liverpoolban és Washington D.C-ben utcát neveztek el róla. A brit lóversenyzés valaha élt legnagyobb alakja, a hússzoros champion, Sir Anthony McCoy szavaival zárjuk írásunkat: – Red Rum teljesítményét soha nem lehet utolérni, végképp nem túlszárnyalni. Azt szokták mondani, hogy minden rekordot meg lehet dönteni. Ebben az esetben ez képtelenség.

Név: Red Rum (1965 pher, Quorum – Mared, Magic Red)

Született: Rossenarra Stud, Kilkenny grófság, Írország. 1965. május 3.

Elhunyt: Cholmondeley, Cheshire grófság, Egyesült Királyság. 1995. október 18.

Tenyésztő: Martyn McEnery

Sík: 10 futás, 3 győzelem

Tulajdonos: Maurice Kingsley

Idomár: Tim Molony

Gát, akadály: 100 futás, 24 győzelem. Grand National: 1973, 1974, 1977. Scottish Grand National: 1974 (Grand National – két második helyezés: 1975, 1976)

Tulajdonos: Lurline Brotherton, Noel Le Mare

Idomár: Bobby Renton, Tommy Stack, Tony Gillam, Ginger McCain