Lovaktól a kutyákig – Würth Vera
A tavalyi évben legnagyobb örömünkre több lóversenyszakember tért haza, hogy a külföldön szerezett tapasztalatát hasznosítva a Kincsem Parkban folytassa karrierjét. Akkor sokukról beszámoltunk, kérdeztük őket tapasztalataikról. A hazai galopp szezon hamarosan indul, így a következő hetekben azokat a kollégákat keressük meg, akik jelenleg is külföldön élnek és dolgoznak. Hogyan élnek? Hogyan boldogulnak? Hogy látják a nemzetközi lóversenyéletet? Követik-e a Kincsem Park versenyeit?
Sokáig, a kétezres évek elejéig a hazai lóversenysportot erősítetted lovasként, később trénerként. Hogyan kezdődött minden?
Lótenyésztő szakmunkásképző iskola révén kerültem pesti pályára, kitűzött gyakorlati hely volt a tanulóknak. Miután végeztem és a munkavállalás időszaka következett, adott volt hol szeretnék dolgozni a továbbiakban. Gyorsan beleszerettem a telivérek világába. Lovászként kezdtem a pályafutásomat, majd munkában lovagoltam, később minden idők legeredményesebb trénerénél Aperianov Zakariásnál folytattam abrakmesterként. Hatalmas szó volt ez a számomra, hiszen ennél jobb helyen nem is tanulhattam volna meg ennek az összetett rendszernek a működését. Versenyben is lovagoltam a későbbiekben, de sosem motivált az, hogy kiemelkedő eredményeket érjek el benne, így pár alkalom után le is tettem róla. Karrierem csúcspontja az idomári évek voltak, a Kaméleon istálló lovait treníroztam, hála a felajánlott lehetőségnek. Másik jelentős pillanat volt az életemben, amikor a mai napig eredményes ESDE lovakat készítettem az első lovas, Gömöri Sándor segítségével. Voltak szép eredményeink, a tulajdonos idővel a tréner váltás mellett döntött, így én sem folytattam tovább az istállóban a munkát.
A történeted Angliában folytatódott tovább. Mesélnél erről?
Amikor ideköltöztem munkalovas voltam különböző istállóknál, majd megszereztem a lószállításhoz szükséges jogosítványt és a továbbiakban ezzel foglalkoztam. Később sajnos egy sérülés miatt abba kellett hagynom a lovaglást. Jelenleg egy másik szerelem határozza meg az életemet, a kutyák. Newbury mellett élek, tíz évvel ezelőtt saját vállalkozást indítottam, kutyakiképzést vállalok, sétáltatom őket és vigyázok rájuk a gazdák távollétében.
Több magyar szakember is szerencsét próbált már külföldön. Van olyan, akivel tartod a kapcsolatot?
Természetesen, két jó barátommal, Tavaszi Gyöngyivel és Varga Zoltánnal, velük még Magyarországon is együtt dolgoztam. A fiatalabb generációt tekintve pedig Mocsinka Vivient és Tisza Rolandot ismerem.
Évekkel ezelőtt mi volt az, ami megfogott a lóversenyben?
Ez egy végeérhetetlen felsorolás lenne! Amikor fiatal lányként belekerültem ebbe a világba a rabjává váltam, hiszen van egy olyan varázsa, amit sehol máshol nem tapasztaltam meg. Egy-egy nap hangulata, az adrenalin, amit a versenylovak lovaglása ad egyszerűen semmivel sem összehasonlítható. Őszintén mondom nagyon nehéz volt innen kiszakadni és új életet kezdeni.
Az eltelt évek alatt rengeteg emlékkel gazdagodhattál. Melyik lóra emlékszel vissza a legszívesebben?
Ha egy lovat kell kiemelnem, akkor Gazduramot említeném. Nagyon sok szép emléket adott, rengeteg közös élményünk volt együtt.
Követed még a Kincsem Park eseményeit?
Mivel az életemnek már nem szerves része a lóverseny, így sem az angliai sem a magyar pályákon zajló történéseket nem követem napi szinten. A közeljövőben viszont tervezek hazalátogatni, ekkor mindenképpen szeretnék elmenni a Kincsem Parkba!