/ by /   Friss hírek, Interjúk-szakcikkek / 0 comments

Cheltenham Gold Cup – 2020

Írta: Kovács Botond.

A Cheltenhan Fesztivál záró napján futották a 625 ezer font összdíjazású Gold Cupot, amely verseny a brit ugrószezon legrangosabb eseménye, sokan az Epsom Derbyhez hasonlítják jelentőségét. A mezőnyben felvonult a brit és az ír sport színe-virága, a legjobb zsokék és a legeredményesebb idomárok álltak a jártatóban, és természetesen nem hiányoztak azok a telivérek sem, akikről csak szuperlatívuszokban tudunk beszélni.

Wilson közrendőr

A Kupát ötéves és idősebb lovaknak írják ki 1924 óta, a táv 5294 méter, amely során huszonkét akadályt kell leküzdeniük az indulóknak a New Course-on. Kevesen tudják, de a Gold Cup eredetileg síkverseny volt, és 1819-ben futották először a pálya szomszédságában álló Cleve Hill tövében 4800 méteren. Az 1920-as évek elején még nem a Gold Cup volt a fő attrakció Cheltenhamben, hanem a National Hunt Chase. Az előbbiben 600 font, az utóbbiban 1000 ütötte a győztes ló tulajdonosának markát. Az átlagkereset 133 font volt ebben az időben, és aki elég öreg, és emlékszik a You Rang, M’Lord? című angol sorozatban Wilson közrendőrre, és talán azt sem felejtette el, hogy azért merte megkérni Mrs. Lipton kezét, mert a 100 fontos éves nyugdíjából boldogan megélhettek kettecskén.

Dorothy Paget és Golden Miller

Az első nyerő Red Splash (1919 sher, Cooper Ore – La Manche, Wavelet’s Pride) volt. A sok győztes közül a legkiemelkedőbb Golden Miller (1927 sher, Goldcourt – Miller’s Pride, Wavelet’s Pride), aki ötször nyerte egymás után 1932 és 1936 a futamot között Dorothy Paget tulajdonosnak, akiről azt tartja a történelem, hogy rendkívül nehéz természetű futtató volt. Gyakran kereste telefonon idomárjait az éjszaka kellős közepén, és a négy Gold Cupot nyerő Basil Briscoe-val azért rúgta össze a patkót, mert Golden Miller nem nyerte meg a második Grand Nationelét. (Itt tesszük hozzá, rajta kívül soha egyetlen lónak sem sikerült Aintreeben és Cheltenhamben is nyerni.) Fulke Walwyntől azért vált meg, mert csak öt verseny tudott megnyerni lovaival a hatból egy borongós angol délutánon. A vénlány és egyben dúsgazdag Paget kisasszony megrögzött szerencsejátékos is volt, gyakran előfordult, hogy 10 ezer fontot tett kedvenc lovaira (ez mai értéken kb. 320 ezer fontnak felel meg). A legenda szerint a nagy bukmékerek külön alkalmazottat tartottak, hogy az éjszakai telefonjait is tudják fogadni, sőt, az is előfordult, hogy olyan versenyekre fogadhatott, amelyeket már lefutottak, mert előtte a szavát adta, hogy nem tudja az eredményt. Más idők voltak.

Cottage Rake

Cottage Rake (1939 pher, Cottage – Hartingo, Hartford) a II. világháború utáni első ász, 1948 és 1950 között háromszor nyert zsinórban, ő adta meg a kezdő lökést Vincent O’Briennek a világhír felé vezető úton. 1959-ben költözött át a futam a New Course-ra, és nem kellett sokat várni egy újabb szupersztárra. Arkle (1957 pher, Archive – Bright Cherry, Knight Of The Garter) 1964 és 1966 között nem talált legyőzőre. Utolsó diadala előtt 1/10 odds mellett kötöttek rá fogadást, ez minden idők legrövidebb nyerő kurzusa a Gold Cupban. Tulajdonosa a szigetország egyik leggazdagabb arisztokratája, az állatjóléti tevékenységéről híres Westminster hercegnője volt.

Jenny Pitman

A verseny történetéről írva megemlítjük, hogy 1983-ban az első öt helyezett idomárja Michael Dickinson volt, amelynél szenzációsabb házibefutót aligha kívánhatunk. Íme a dicsőséges öt név: Bregawn, Captain John, Wayward Lad, Silver Buck és Ashley House. A leghosszabb odds-szal nyerő ló Norton’s Coin volt 1990-ben, akit 100/1-hez adtak a futam előtt a könyvesek. Az új évezredben Best Mate (1995 pher, Un Desperado – Katday, Miller’s Mate) hívta fel magára a figyelmet egy újabb triplával 2002 és 2004 között, és ne feledkezzünk meg Kauto Star (2000 pm, Village Star – Kauto Relka, Port Etienne) sikereiről sem 2007-ben és 2009-ben. Az első hölgy idomár, Jenny Pitman győzelmét 1991-ben jegyezték fel az évkönyvek, miután Garrison Savannah (1983 pher, Random Shot – Merry Coin, Current Coin) átgaloppozott a célvonalon.

Pat Taaffe a vezető lovas négy győzelemmel (Arkle 1964 – 1966 és Fort Leney – 1968). Mindez egyben Tom Dreaper sikere is volt, aki még egyet, Prince Regenttel is nyert 1946-ban trénerként. Egyetlen futtató sem tudta utolérni Dorothy Pagetet, aki Golden Miller fent említett diadalai mellett, magáénak tudhatta Roman Heckle (1940) és Mont Tremblant babérjait is.

Al Boum Photo

Idén címvédés történt. Mrs. Joe Donelly lova, a Willie Mullins idomítása alatt álló Al Boum Photo (2012 pher, Buck’s Boum – Al Gane, Dom Alco) 100/30-as favoritként állt starthoz, de egyáltalán nem volt könnyű dolga. Egyrészt azért, mert tulajdonképpen nem mondható rutinos lónak, élete tizenötödik versenyére készült, amelyből ugyan hatot megnyert, de a tavalyi győzelme óta csupán egyszer futott. Az is nehezítette a dolgát, hogy fantasztikus kihívói között ott volt a kemptoni King George VI Chase nyerője, a tavalyi Gold Cupban ötödik Clan Des Obeaux, a 2019. évi Lancashire Chase első helyezettje Lostintranslation, az Irish Gold Cupban legjobban helytálló Delta Work, a 2018. évi Lancashire Chase nyerője, és ugyanebben a futamban tavaly második helyezett Bristol De Mai, aki ráadásul tavaly harmadik lett a Gold Cupban. Kemboy három Grade 1-es győzelemmel érkezett, Elegant Escape 2018-ban Welsh Grand Nationalt nyert.

Nehéz feladat várt Al Boum Photóra, és érezte a nyomást Paul Townend is, aki végig jól helyezkedett, és csak a célegyenesre fordulva kezdte agitálni lovát. Ekkorra azonban Lostintranslation és Santini is begyújtották a rakétákat, és Monaleet sem lehetett teljesen leírni. Öldöklő küzdelem kezdődött az utolsó métereken, ahol Lostintranslation esélyei szálltak el a leghamarabb, és egy pillanatra úgy tűnt, hogy az 5/1-hez adott Santini meglepetést okozhat. Al Boum Photóban azonban maradt annyi tartalék, hogy az utolsó vágtaugrásokon megtartsa törékeny előnyét, és nyakhosszal hamarabb ért célba.

Ismét győzelem!

A tömeg hatalmas ovációval ünnepelte a győzteseket, a Kupa Írországba került. Willie Mullins hetvenkettőre emelte a cheltenhami nyerései számát, és ezzel messze kimagaslik a valaha élt összes pályatársa közül. A harminc esztendős Paul Townend, aki 2010/2011-ben és 2018/2018 ír ugró champion volt, apprentisz kora óta lovagol Mullins mesternél, és Ruby Walsh visszavonulása óta az istálló első lovasa továbbra is az élvonalban marad, karrierje új magaslatok felé ível.