A terjeszkedés kora
Írta: Tony Morris, Racing Post. Fordította és szerkesztette: Kovács Botond.
Sommerville Tattersall volt a hatodik, és egyben utolsó családtag, aki az alapító atya, Richard Tattersall vállalkozását vezette. A megrögzött agglegény 1885 júliusában, Newmarketben vette először kezébe a kalapácsot, amikor apjának váratlanul elment a hangja, és ezért nem tudta levezetni az árverést. A cég vezetését 1898-tól 1936 decemberéig látta el, ő állt a pulpituson a londoni Knighsbridge-en, a doncasteri Glasgow Paddocks-ban és a mára ikonikussá vált newmarketi Park Paddoks-ban. Végül romló egészsége miatt kellett visszavonulnia, 1942 decemberében hunyt el.
Tekintsünk azonban vissza a XX. század elejére. Tizenegy esztendővel Sceptre 10.000 guinea-s rekord árnak számító eladása után, a kanca ismét a piacra került a júliusi árverésen Newmarketben. Hatalmas érdeklődés kísérte az eseményt, hiszen Sceptre négy angol klasszikus versenyt nyert pályafutása során. Sommy jól tudta, nagy esély van rá, hogy a ló külföldre kerül, és úgy döntött hazafias kötelessége ezt megakadályozni. A csarnokban elkezdődött a licitálás, a feszültség szinte tapintható volt. A légy zümmögését talán csak azért nem lehetett hallani, mert Sommerville egyre izgatottabb hangja betöltötte a termet. 6.800 guinea-re Maurice de Rothschild báró még feltette kezét, utána néma csend lett. A mai értéken közel 600 ezer font angol mondás szerint, egy király váltságdíjának számított. Sommy Tattersall mély levegőt vett és 7.000 guinea-t kiáltott. Rothschildnak ennyit már nem ért a ló. Az árverező kalapácsa nagyot koppant. „A ló eladva a Tattersall családnak.” Ezzel a mondattal fejeződött be az aukció.
Előző írásunkban említett rekord megdöntésére, amelyet Westminster 1. hercegének lovai eredményeztek 1925 májusáig kellett várni. Ekkor kerültek a Tattersall-házhoz értékesítésre Sir Edward Hulton sajtómágnás lovai. Sir Edward ismert alakja volt a lóversenyzésnek. Fifinella nevű lova 1916-ban megnyerte a New Derbyt és a New Oaks-ot. Hogy mit keres a „New” szó a két klasszikus futam nevében? Az I. Világháború alatt Epsom, helyett Newmarket adott otthont a versenyeknek. E győzelmeken felül még egy 1000 Guienas és egy Oaks (ezúttal már Epsomban) siker szerepel a tulajdonos neve mellett, aki talán szerénységből Mr. Lytham néven futtatta lovait. A dúsgazdag ember a labdarúgást is kedvelte, a Manchester City Football Club elnöke volt. Sajtóbirodalmának igazgatótanácsában ott ült Harold Harmswoth, Rothermere 1. vikomtja, akit Magyarországon Lord Rothermere néven ismernek, és arról vált nevezetessé, hogy nemzetközi fórumokon kiállt a trianoni diktátum revíziója mellett. Rossz nyelvek szerint azért, mert a magyar koronára ácsingózott. Az 1925-ös júliusi árverésre beadott hetvenhét telivér 288.830 guinea-t (mai értéken kb. 1.3 millió font) hozott az örökösöknek és természetesen busás hasznot Tattersall-éknak is.
Fifinellát 12.000 guinea-ért vásárolta meg a kanadai származású James Buchanan, Woolavington 1. bárója, akinek ez volt mottója: „Whisky és lovak.” Rövid és tömör hitvallás. A kanca azonban csak a negyedik legmagasabb árat érte el az eseményen. Megelőzte őt Soubriquet 12.500 guinea-s áron és az 1924-es Oaks nyerője, Straitlace is, akinek ára 17.000 guinea-re rúgott. Mellesleg eladták még a 2000 Guineas harmadik helyezettjét, Oojah-t is, 13.500-ért.
Akkortájt kezdett Angliában a lókereskedés egyik alapigazsága lenni, hogy halott ember lova mindig jó áron kél el. A rokonok ugyanis nem mindig ragaszkodtak a hű hátasokhoz, akiknek értéke mit sem változott attól, hogy gazdájuk jobb létre szenderült. Ez történt 1932-ben is. Sir John Rutherford, parlamenti képviselő, konzervatív párti politikus lovai kerültek a Park Paddock-ba. Köztük volt a már fedezőménként tevékenykedő Solario is. A derék pejkó megnyerte az Ascot Derbyt, és a St. Legert 1925-ben, rá egy évre a Coronation Cupot és az Ascot Gold Cupot. Az Ascot Derby nem tévedés. 1834 és 1925 között e néven futották a ma King Edward VII Stakes-et a királyi mítingen.
Solario volt az utolsó Ascot Derby nyerő. Ezzel egy időben a világgazdaság váslágba került, és ekkor vetették el számos későbbi történelmi probléma magvát, mégis új rekord beállítását remélhette a Tattersal-ház. Ez az egyre népszerűbbé váló szindikátusi forma elterjedésének volt köszönhető. Nem volt tehát meglepő, hogy egy tulajdonosi csoport vásárolta meg Solariót, méghozzá 47.000 gunea-ért (mai értéken közel 2.5 millió font). A lóért a már ismert walesi Lord Glanely és barátai küzdöttek sikeresen az Arthur Boyd Hancock vezette amerikai delegáció ellen. Mr. Hancock az Egyesült Államok egyik leggazdagabb családjából származott. Az amerikai tenyésztés rengeteget köszönhet munkásságának, tengernyi pénzt költött el Franciaországban és Angliában az Új Világ lóversenyzésének felvirágoztatásáért. Akkor azonban hoppon maradt. Vajon mi késztette a briteket legjobb lovaik otthon tartására? A választ kedves Olvasóinkra bízzuk.
Az amerikai vásárlók azonban így sem panaszkodhattak, hiszen megannyi remek ló került hozzájuk a szigetországból. Az egyik legemlékezetesebb üzlet 1930-ban köttetett, a decemberi árverésen. Edward Riley Bradley ezredes mindössze 1.250 guinea-ért megvásárolta La Troienne-t, a huszadik század egyik legremekebb anyakancáját. A francia tenyésztésű nyeretlen telivér a Kentucky Derby nyerő Smarty Jones és Super Saver pedigréjében is megtalálható. Az ezredes egyébként egyszerű acélgyári munkásként kezdte karrierjét, majd cowboy lett. Ekkor szerette meg a lovakat. A lehetőségek hazájában egyre feljebb küzdötte magát a társadalmi ranglétrán. Már dúsgazdag ember volt, amikor hatvankét éves korában, 1921-ben Behave Yourself nevű lova megnyerte a Kentucky Derbyt. Ezt még három másik követte. Volt még három Preakness Stakes és két Belmont Stakes győzelme is.
A Hármas Koronát is majdnem megnyerte Bimelech nevű lova, ám a derbyben csak második lett. Bradley összes lovának neve „B” betűvel kezdődött, ennyi önzést minden milliomos megengedhet magának. Főleg akkor, ha Wyatt Earp személyes jó barátjának tudhatja magát. Érdekesség, és az ezredes remek humorérzékére jellemző, hogy a Kentucky államban lévő ménesét Idle Hours Farmnak (am. lustálkodás ideje) nevezte el.
Sommy halála után a régi és megbízható üzlettárs, Gerald Deanne őrnagy vette át a cég vezetését. Munkáját 1904-ben kezdte a Tattersall-nál, és az I. világháború alatt lett üzlettárs. Az új vezetésben jelentős szerepet kapott az ausztrál származású Robert Needham is. 1947-ben azonban komoly válsággal kellett szembenéznie a vállalatnak. Deane egészsége gyenge lábakon állt, és Needham hirtelen meghalt.
A reménytelennek tűnő helyzetben, amikor mindenki azt hitte, a hajó kapitány nélkül marad, színre lépett Kenneth Watt, aki alig két éve dolgozott a cégnél. A tapasztalatlan férfinek óriási kihívással kellett szembenéznie. A világ leghíresebb, vezető nélkül maradt lókereskedő házát kellett átvennie a még mindig a II. világháború okozta gazdasági és társadalmi gondokkal küszködő Egyesült Királyságában.
A helyzet azonban csak első látásra tűnt kilátástalannak. A lóverseny, mint ahogy egyéb sportok is, új lendületet kapott a világégés után, talán azért, mert az embereknek hosszú ideig nem állt módjukban élvezni annak örömeit. A mindennapi élet nehézségei ellenére a brit versenyüzem visszanyerte régi fényét. Ebben nagy szerepe volt a külföldi, főleg amerikai vásárlóknak, akik hatalmas összegeket költöttek el Angliában.
Ken Watts nagysága abban rejlett, hogy felismerve az új kor lehetőségeit, terjeszkedni kezdett és érdekeltségeket szerzett külföldön. Az amerikaiak eleinte fedezőméneket vásároltak, de később egyre több yearling és kanca került a tengeren túlra. A ház egyik legjelentősebb üzletfele a Kentucky államban található Claiborne Farm lett, de a kanadai tenyésztő, Edward Plunket Taylor is egy vagyont hagyott Newmarketben, és a telivértenyésztés talán legsikeresebb fejezete kezdődött az ő jóvoltából. Az üzletember 1952-ben megbízást adott ügynökének, George Blackell-nek, hogy vásárolja meg a Tattersall-házban felvezetett legjobb anyakancát. Ez nem volt más, mint Hyperion lánya, Lady Angela, aki Nearcótól volt vehemben. Az utasítás úgy szólt, ha mód nyílik rá, vegye meg Nearcót is. A háború elől Olaszországból Angliába menekített tizennégy versenyben veretlen mén 1947 és 1948 apamén championja volt és a newmarketi Beech House Studban fedezett.
A feladat nem volt egyszerű, mert a ménes nem akarta eladni a remek lovat, akit annak idején 60.000 fontért vásárolt meg tenyésztőjétől, Federico Tesiótól. Annyit azonban sikerült elérni, hogy Lady Angelát ismét befedezze a következő szezonban. Ebből a nászból született meg 1954-ben Nearctic, Northern Dancer apja.
Az 1960-as évek elejére a kereskedőház éves forgalma elérte az egymillió guinea-s álomhatárt (ez ma 17 millió fontnak felel meg). 1964-ben a National Stud tizenkilenc kancáját és tizenegy csikóját értékesítették busás haszonnal. A hatalmas üzlet mintha olaj lett volna a tűzre. Innentől fogva elszabadultak az árak és új dimenziók nyíltak a telivér-üzletben. Erről, és a Tattersall-ház napjainkig tartó történetéről következő írásunkban számolunk be.
(Kiemelt képünkön: Nearco.)
(folyt köv.)