/ by /   Friss hírek, Hazai galopp hírek / 0 comments

A negyvenes szám bűvöletében

Minden lovas álma a negyvenedik győzelem, hiszen ekkor léphetnek hivatalosan zsoké státuszba. Timár Zsuzsa a Tízek Társasága Hendikepben Miss Marple-nek hála érte el ezt a címet. 

Viszonylag régóta erősíted a hazai lovastársadalmat. Hogyan kerültél kapcsolatba a lóversennyel? Mindig vonzott a zsoké élet?

Talán 13 éves lehettem, amikor először Dunakeszi-Alagon jártam. Már akkor nagyon szerettem volna nyeregbe ülni, de nem volt rá lehetőségem, hogy heti több alkalommal lovardába járjak. Szüleim ismerték Kígyós Jánost, ő ajánlotta fel, hogy menjek el oda, ahol ő dolgozik. Rögtön a legjobb helyre kerültem, János a legendás Aperianov istállóban dolgozott. Akkoriban teljesen más rendszer működött, örültem, ha ló közelébe juthattam! Eleinte lovat pucoltam, trágyáztam, az istállómunka világába láttam bele. Később felülhettem egy telivérre, de csak kézen sétálni. Az egész nyaramat ott töltöttem, így augusztusban végre nyeregbe szállhattam, de ekkor már kezdődött is az iskola és ez a folyamat megszakadt. Később a szüleim látták, hogy komolyan gondolom a lovazást, így vettek nekem egy lovat, ezután neki szenteltem minden időmet. Évekkel később, 2008-ban a Kincsem Parkba jöttem megnézni a Derbyt, ekkor újra megfogott ez a semmivel sem összehasonlítható hangulat, a nyár további részét már Alagon töltöttem. Tavasszal Németh Ildikó istállójában folytattam, nem volt könnyű időszak, de rengeteg fegyelmet és alázatot tanultam. Viszonylag hamar lehetőséget kaptam arra, hogy versenyben lovagoljak, ami természetesen nagyon tetszett! Ezúton is szeretném megköszönni a belém fektetett bizalmat. Később Klimscha Alberthez kerültem, nála lettem lovastanuló. Jó lovakat lovagolhattam komoly versenyekben, neki is köszönettel tartozom, hálás vagyok azért a tudásért, amit tőle kaptam!

Több alkalommal is szerencsét próbáltál külföldön. Milyen tapasztalatokkal tértél haza?

Külföldre Klimscha Albert révén kerültem először. Franciaországban sajnos nem találtam meg a számításaimat, így mindössze három hónapot töltöttem kint. Később párommal, Jozef Parigállal úgy döntöttünk, hogy télre kimegyünk Svájcba a hazai szezon rajtjáig. Miro Weiss istállójában helyezkedtünk el, sok ló volt és viszonylag kevés ember, emellett a tréning stílus is teljesen más volt. Főleg az intenzív munka jellemezte a napokat, lassú tempót nem mennek a telivérek. A környezet mondanom sem kell, gyönyörű volt és itt is sok tapasztalatot gyűjtöttem.  A következő évben már Írországban próbálkoztunk egy nagy ménesnél, ahol kevés versenyló volt. Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen sikerült egyszer versenyben is lovagolnom, negyedik helyen végeztünk.

Megvan a 40. sikered! Hogyan értékeled eddig a 2020-as szezont?

A célom az volt, hogy kedvenc lovammal, Miss Marple-al kinyerjem a 40. versenyem és így beléphessek a zsokék „világába”. Ez teljesült is, maximálisan elégedett vagyok! Különösen nagy tervek nincsen már idénre, kíváncsian várom mit tartogat még számomra ez az év!

Fotó: Vonczem Gabriella