/ by /   Friss hírek, Interjúk-szakcikkek / 0 comments

Manton – Anglia egyik legpatinásabb tréningközpontja

Írta: Nick Pulford, Racing Post. Fordította és szerkesztette: Kovács Botond.

Manton madártávlatból

A Manton Tréning Központ Dél-Anglia egyik legszebb vidékén, Wiltshire grófság Manton nevű falucskájában található a Marlboroughi-dombságon. A helyet természetes adottságai ideális telivér kiképző bázissá teszik. A változatos domborzat, a hatalmas, egybefüggő füves területek, a tiszta levegő és a táj idilli szépsége rögtön magával ragadja az ide látogatókat. Elhelyezkedése ideális a Londonban élő tulajdonosok számára, és könnyen elérhető innen Epsom, Ascot és Newmarket is. A 2155 hold területen közel százötven esztendeje foglalkoznak versenyló idomítással.

Nemrégiben futótűzként terjedt a hír a lóversenyzés világában, hogy a Sangster család 26 millió fontért meghirdette a birtokot. Nem ez volt az első tulajdonoscsere, az új tulajdonos továbbra is telivéreket tréningeztet a birtokon, jelenleg Martyn Meade kezében van az irányítás.

Robert Sangster

Robert Sangster 1984-ben vásárolta meg a területet, a II. világháború óta ő volt a negyedik tulajdonos. Mr. Sangster-ről érdemes megjegyezni, hogy futtatói karrierje során több mint száz Group 1-es versenyt nyertek lovai, köztük két Epsom Derbyt (The Minstrel, Golden Fleece), két Prix du Jockey Clubot (Assert, Caerleon), három Ír Derbyt (The Minstrel, Assert, El Gran Senor), három Prix de l’Arc de Triomphot (Alleged, kétszer!, Detroit), a Breeders’ Cup Mile (Royal Heroine) már csak hab a tortán. A brit futtatói championátus öt alkalommal került a dúsgazdag üzletemberhez, aki javíthatatlan nőcsábász hírében állt. Háromszor nősült, de ez sem akadályozta abban, hogy titkos kalandokba bocsátkozzon, többek között Jerry Hall-al Mick Jagger feleségével. Egyik mottója az volt, hogy mulatni kell akkor is ha nyernek a lovai és akkor is, ha lemaradnak. Nem mellesleg John Magnier-rel ő rakta le Coolmore alapjait.

Alec Taylor, jr

Mantont 1870-ben alapította Alec Taylor idomár. Tőle fia, a tizenkétszeres tréner Alec Taylor, jr. vette át a stafétát, majd a két elsőséggel rendelkező Joe Lawson következett, utána George Todd. 1987 után Barry Hills, Peter Chapple-Hyam, John Gosden, Brian Meehan és George Baker dolgoztak a híres falak mögött. Manton negyvenhárom brit klasszikus győztest adott a sportnak és jó néhány európai, amerikai és dubai-i nagydíj legjobbját. Sőt, előfordult az is, hogy newmarketi trénerek ide küldték a lovaikat regenerálódni. Így került ide egy időre az 1960-as Epsom Derby hőse St. Paddy, vagy a King George nyerő Aggressor. Ez utóbbit John Gosden apja, John Montague Gosden idomította.

Gainsborough

A legkiemelkedőbb telivérek az ifjabbik Taylor idejében ropogtatták az abrakot Manton istállóiban. Közülük a leghíresebb Bayardo (1906 pm, Bay Ronald – Galicia) volt, aki huszonöt startjából huszonkettőt megnyert, köztük az Eclipse Stakes-et, a St. Legert és az Ascot Gold Cupot. Két Hármas Korona nyerő is állt itt, Gay Crusader (1914 pm, Bayardo – Gay Laura) és Gainsborough (1915 pm, Bayardo – Rosedrop), az 1910-es Epsom Derby nyerője Lemberg (1907 pm, Cyllene – Galicia), az 1925-ös 1000 Guineas-t és Epsom Oaks-ot elhódító Saucy Sue (1922 pk, Swynford – Good and Gay) és négy klasszikus elsősége után ide került tréningbe Sceptre (1899 pk, Persimmon – Ornament) is. Joe Lawson legjobbjai a kétéves évjárat első és 2000 Guineas nyerő Orwell (1929 pm, Gainsborough – Golden Hair) és az 1000 Guineas, Epsom Oaks duplát elérő Exhibitionnist (1934 pk, Solario – Lady Wembley) és az e teljesítményt megismétlő Galatea (1936 pk, Dark Legend – Galaday) voltak. A háború után Todd mester itt idomította a St. Legert bezsebelő Sodiumot (1963 pm, Psidium – Gambade) és a remek stayert, Trelawnyt (1956 pher, Black Tarquin – Indian Night) aki kétszer is jeleskedett az Ascot Stakes-ben és a Queen Alexandra Stakes-ben a királyi mítingen. A Sangster-érában a Derby-nyerő Dr. Devious (1989 sm, Ahonoora – Rose of Jericho), a 2000 Guineas-t elsőként abszolváló Rodrigo De Triano (1989 sm, El Gran Senor – Hot Princess) és az 1000 Guineas hőse, Lahan (1997 pk, Unfuwain – Amanah) öregbítette a hely hírnevét. Mindemellett még ötven Group 1 nyerő állt itt idomításban. Hihetetlen eredmények.

Teddington

A sikerek megalapozója az idősebb Alec Taylor volt, aki szomszédos birtokáról költözött Mantonba, mert úgy vélte, e hely adottságai alkalmasabbak versenylovak kiképzésére. Igaza lett. Az 1851-es Epsom Derbyt Teddingtonnal (1848 sm, Orlando – Miss Twickenham) megnyerő idomár nem szerette a nyilvánosságot, és titkolózó ember hírében állt, ezért nagyon jól érezte magát a zárt telepen. Fegyveres őröket állított fel mindenütt, és a pályákat, amelyek több mint háromszáz holdat ölelnek fel, úgy alakította ki, hogy messziről se lehessen rájuk látni. A negyvennégy lónak helyet adó istállók (Manton House Yard) egy zárt udvarra néznek, az épület kifelé tekintő ablakai szolgálati lakásokhoz tartoznak. A környék talaja mészkőrétegen fekszik, ezért hamar felszívódik a nedvesség, sokak szerint ez a szigetország legjobb gyakorlópályája. 1873-ban született az első komoly siker, amikor Gang Forward (1870 pm, Stockwell – Lady Mary) megnyerte a 2000 Guineas-t William Stuart Stirling-Crawfurdnak, aki Taylor befektetőtársa volt a létesítmény kialakításában. A kezdeti években a sikerek ellenére előfordultak anyagi problémák is, ám az 1878-as Epsom Derby nyerője, Sefton (1875 pm, Speculum – Lady Sefton) megoldotta a gondokat. Történt ugyanis, hogy május közepén Seftont csupán 20/1-hez adták a bukmékerek. Taylor megbízottakon keresztül egy időben, de több helyen 5.000 fontot tétetett a lóra. Mire a fogadók észbe kaptak már 8/1-hez tudták csak játszani Seftont, aki később másfél hosszal nyerte a futamot Epsomban. Ezzel természetesen új lendületet vett a munka.

Barry Hills

Szintén pénzszűkében volt George Todd, amikor az 1950-es szezonnyitó Lincoln Handicapben 100 ezer fontot nyert Dramatic (1945 sm, Fair Trial – Titanic) nevű lovával, akit Pat Eddery ült. A rossz nyelvek szerint Toddnak azért nem voltak klasszikus győzelmei, mert ő a kisebb versenyekre készítette lovait, akiket nagy összegekkel játszott minden alkalommal. A fent említett summa pont jókor jött, mert már három éve tartozott a Tattersall-háznak a birtok áráért. Kevéssé ismert tény ugyanis, hogy a neves árverezők olykor-olykor ingatlan ügyletekkel is foglalkoznak. Todd egyébként sikeres játékos volt, örököseire tekintélyes vagyont hagyott. A szintén nagy fogadó hírében álló Barry Hills, aki tréneri vállalkozásának beindítását is egy sikeres manővernek köszönhette, szintén szép pénzt keresett Strike Force (1985 stpm, Gorytus – Helaplane) nevű lovával az 1988-as Golden Mile-on. Állítólag fél millió fontnál is nagyobb összeget felezett meg egymás között a mester és Robert Sangster.

Michael Dickinson

Mantont az 1980-as években fel kellett újítani. E munkára Michael Dickinsont idomárt kérte fel a tulajdonos, aki remek munkát végzett. A futófelületek megújultak és új szintetikus felületű pálya is épült, csakúgy, mint két új istálló. Ezen kívül még ültettek 30 ezer (!) fát is. Hills mester egyszer sommásan megjegyezte: – Remek fickó ez a Dickinson, és kitűnően ért mások pénzének elköltéséhez. Ettől függetlenül fantasztikus munkát végzett. Eleinte voltak kétségeim, de ő már akkor tudta, hogy néz majd ki minden, amikor az munka elkezdődött. Lehet, hogy építésznek kellett volna mennie.

Michael Dickinson elvégezte a rá bízott munkát és egy év múlva szerződést bontott a tulajdonossal. Ennek oka az volt, hogy megújult ugyan a tréningközpont, de a sikerek elmaradtak. Pedig nem Hills-nek volt igaza. Kollégája számos kiemelt versenyt, köztük Breedrs’ Cupot is nyert utána.

Manton az Egyesült Királyság egyik legszebb idomítótelepe, szinte csak kihalásos alapon kerülhetnek ide a dolgozók. Barry Hills annyira megszerette a helyet, hogy soha nem ment szabadságra, minden idejét ott töltötte. Egyszer Sangster elhatározta, hogy eladja a birtokot. Ekkor az idomár szövetkezett két kollégájával Richard Hannonnal és Nicky Hendersonnal és vételi ajánlatot tettek. Végül a tulajdonos meggondolta magát és megtartotta az ingatlant.

Amikor a család az ingatlanpiacra vitte Mantont az angol lóversenyzés történetének egyik ragyogó ékköve került az ingatlanspekulánsok figyelmének középpontjába. Nagy öröm a lóverseny rajongók számára, hogy a terület megtartotta eddigi funkcióját.