/ by /   Friss hírek / 0 comments

Teljesítménycsökkenés és a felső légutak – Lovas Élet

Forrás: Lovas Élet, 2017 április

Szöveg: Dr. Joó Kinga, Dr. Nyerges-Bohák Zsófia, Dr. Korbacska-Kutasi Orsolya

Fotó: Gardenista

“A sport-és versenylovak, de a hobbilovak is számos légúti problémával rendelkeznek, amelyek csökkent teljesítményhez és kóros légzési hangok képzéséhez vezethetnek. A felső légúti funkciózavarok a teljesítménycsökkenést okozó faktorok sorában a második helyen állnak az ortopédiai elváltozások után. Egyes elváltozások már álló helyzetű endoszkópos vizsgálattal is megfigyelhetők vagy legalábbis előrejelezhetők, de hangsúlyozandó, hogy gyakran csak a terheléses vizsgálatok vezetnek egyértelmű diagnózishoz. Dinamikus endoszkópos vizsgálat történhet futópadon vagy lovas alatti munka során is (overground endoszkópia). Sportlovak esetében a felső légutak működésére nagy befolyással lehet a ló nyakának pozíciója, így közvetve a lovas hatása is. Ezeknél a lovaknál előnyben kell részesítenünk az overground endoszkópozást, amely során a ló terepi körülmények között, lovas alatt, a megszokott munkája során vizsgálható. Számos felső légúti funkciózavar közül jelen rövid összefoglaló a két leggyakoribban emeli ki: a bal oldali gégebénulást és a lágy szájpad felső helyzetváltozását.
A bal oldali gégebénulás (köznapi nevén hörgősség) a leggyakrabban előforduló felső légúti rendellenesség, amely során a kannaporcok fő távolító izmának sorvadása figyelhető meg. Ennek következtében a kannaporc nyitása nem, vagy csak csökkent mértékben lehetséges, és az így kialakult légúti szűkület miatt bizonyos helyzetekben a ló kevesebb oxigénhez juthat. Az izomsorvadás az azt beidegző gégeideg károsodása miatt történik. A bal oldalon futó ideg hosszabb, ezért nagyobb károsodási lehetőségnek van kitéve, ez a magyarázata annak, hogy az esetek 95%-ában a gégebénulás a bal oldalt érinti. Gyakori klinikai tünete a terhelés során jelentkező csökkent munkabírás és kóros légzési hangok, amelyeket a belégzési fázisban hallhatunk, a ló hörgő hangot ad. Álló helyzetű endoszkópos vizsgálat során a gégebénulást négy fokozatú osztályozási rendszer alapján írhatjuk le, a dinamikus endoszkópos vizsgálattal pedig három fokozatú (A, B, C) besorolási rendszert használunk. Ha teljes bénulást (4 fokozatot) figyelünk meg, akkor terhelés során is a legsúlyosabb besorolásra kell számítanunk (C). Ellenben ha bármilyen más fokozatot látunk álló helyzetben, akkor dinamikus vizsgálat nélkül nem vonhatunk le következtetéseket a betegség súlyosságáról, ugyanis terhelés hatására romolhat, illetve kompenzálódhat is az elváltozás. A gégebénulás műtéti megoldásokkal kezelhető, melyek közül van, amit álló helyzetben, lézerrel el lehet végezni, és van, amihez teljes altatás szükséges. Annak eldöntése, hogy műtétre, illetve milyen műtétre és mikor van szükség, sokszor nem egyszerű feladat, és mivel mint minden beavatkozásnak, így ennek is lehetségesek a szövődményei, a döntés nagy körültekintést igényel. Az elváltozás nem minden lóban és nem minden formájában okoz teljesítménycsökkenést, ennek oka, hogy sok ló a maximális légzési kapacitását közel sem használja ki. Sokszor azért műttetjük meg, mert a hörgő hang zavaró. Máskor pedig a lovas vagy az edző szerint a hörgő hang nem okozott teljesítménycsökkenést, mégis jobban megy a ló a műtét után (sokszor nem is tudjuk, hogy mire lenne képes a lovunk, ha teljesen egészséges lenne).
A lágy szájpad felső helyzetváltozása során a lágy szájpad, mely a lónál elválasztja az orrüreget és a szájüreget, rendellenes helyzetbe kerül a gégefedő felé. A funkcionális zavar tünetei közé tartozik a teljesítménycsökkenés és a kilégzés során hallható gurgulázó hang, ami azért alakul ki, mert a kiáramló levegő mint egy vitorlát remegteti a lágy szájpad szélét. Ez a helyzetváltozás zavarhatja a lovat, így gyakran nyeldekelhet, hogy megszüntesse, máskor pedig köhögéssel együtt is jelentkezhet. Némely esetben lehet hangtalan is az elváltozás. A diagnosztika során fontos arra törekednünk, hogy feltárjuk ennek a betegségnek az eredetét, ugyanis ez alapján kell meghatároznunk a lehetséges kezelési megoldásokat. A betegség egyik gyakori háttere galopplovakban, hogy a gége túlzottan hátul és lent helyeződik el a garatüregben, így a nyújtott nyakkal futó telivérek és a mozgás során megfeszülő nyakizmok kiváltják a helyzetváltozást. Fiatal versenylovaknál a garat éretlensége – ami hároméves korig fiziológiásnak tekinthető – is hozzájárulhat a betegség kialakulásához. Fiatal és felnőtt lónál is állhat légúti gyulladásos betegség  a funkcionális zavar hátterében. Ezekben az esetekben a gyulladás megszüntetése az elsődleges cél. A gyulladás fiatalabb lovak esetében gyakrabban jelentkezik a felső légutaknál, és sokszor fertőző eredetű, idősebb lovak esetében pedig az alsó légutak asztmatikus megbetegedései a gyakoribbak.
A felső légút vizsgálata összetett szemléletet igényel. Fontos, hogy az alsó és a felső légutakat egy egységként kezeljük, hiszen az alsó légúti rendellenességek gyakran felső légúti funkcionális problémát okoznak, ugyanakkor a felső légutak szűkülete is szerepet játszhat az alsó légúti betegségek létrejöttében.
A felső légúti elváltozások értékelésénél tekintettel kell lennünk a betegség súlyosságára és arra, hogy az adott ló milyen szakágban versenyzik. Versenylovaknál a felső légutak egészen kismértékű funkcionális változása is csökkent teljesítményhez vezethet. Sportlovaknál gyakran előfordul, hogy csak súlyosabb légúti zavarok vezetnek a tulajdonos számára is észlelhető teljesítménycsökkenéshez. Versenylovaknál leggyakrabban megerőltető terhelés hatására jelennek meg a felső légúti funkciózavarok, amikor a ló nagy sebességgel, előrenyújtott nyakkal galoppozik. Sportlovak esetében viszont már kisebb teljesítménynél is visszatarthat a ló a felső légúti funkciózavar hatására, ezeknél a lovaknál, habár nem minden elváltozás esetében, de gyakran összefüggés figyelhető meg a lovak szárra állítása és a felső légúti problémák megjelenése között.”