„Annyira, de annyira biztos voltam benne. Egyes programszáma volt, első helyen volt a parádén, és a célvonalon is elsőként galoppozott át.”
A Prix de l’Arc de Triomphe várva várt 100. futama az európai síkversenyzés igazi “ki kicsodáját” vonultatta fel. A verseny végén a nézők megdöbbenten csak annyit kérdeztek: “Ki?”
A német versenyzés számára Torquator Tasso figyelemre méltó győzelme váratlan, de csodálatos okot adott az ünneplésre. Majdnem mindenki más számára érthetetlen volt és zavart okozott, amikor egy 72-1-hez esélyű ló elment Tarnawa, Hurricane Lane és Adayar mellett, és olyasmit ért el, amit csak kevesen láthattak előre.
Alig két hónappal ezelőtt a német zászló színeit viselő ló hazai pályán szenvedett vereséget a Sir Mark Prescott által idomított Alpinist ellen. Ez nem utalt arra, hogy az Arcra szóló jegye sokat hozhat, ám a Grosser Preis von Badenben aratott sikert követően ismét előre tört, hogy megszerezze a sportág legfőbb hosszútávú versenyének a címét.
Nem jelentett sokat a lovat körül vevők neve a sportág szerelmeseinek. Marcel Weiss tréner és Rene Piechulek zsoké nem volt igazán ismert név hazáján kívül. Most azonban büszke helyet foglalnak el a legkiválóbbak dicsőségtábláján, miután Star Appeal és Danedream 1975-ös és 2011-es győzelmei után, immár a harmadik Arc-diadalukat szerezték nemzetüknek.
Szombat éjjel és vasárnap reggel is zuhogott az eső Párizs utcáin, olyan hangot adva, amely zene lehetett egy másodéves tréner és egy zsoké fülének, akinek lova nagyon kedveli a mély pályát. A lovas karrierjét elősegítette a Covid okozta jelentős lovashiány a németországi versenytereken. Az Adlerflug ivadék imádja a mély, kimerítő longchamp-i pályát, képességiet bizonyítva megérdemelten győzött.
A média és a szakma a verseny előtt a szupersztárokra összpontosított, így furcsán szürreális volt a verseny utáni sajtótájékoztató is, amelyen Liz Price újságíró németül beszélgetett a győztes trénerrel és zsokéval, majd tökéletesen lefordította a válaszokat franciára és angolra.
“Az egészet nagyon nehéz megértenem – nem igazán tudom megemészteni, hogy megnyertem ezt a versenyt” – mondta a 44 éves Weiss, aki 20 évig volt trénersegéd, mielőtt 2019 végén átvette Jens Hirschberger mülheimi istállóját. “Tavaly télen kezdtük el tervezni az Arc-ot. Úgy gondoltam, hogy ez az elmúlt évek legerősebb Arc-ja, de mégis érdemes megpróbálni. Nagyon boldogok lettünk volna, ha harmadik, negyedik, ötödik vagy hatodik helyen végez. Ezt is sikernek tekintettük volna. Az, hogy nyert, csak bónusz. A Prix de l’Arc de Triomphe-nál nincs tovább. Minden tréner erről álmodik. Az, hogy megnyertem, teljesen valószerűtlen.”
Nem mintha Weiss fel-le ugrált volna örömében. Egyszerű fekete öltönyben érkezett, akár egy visszafogott adóellenőrnek is nézhették volna. Azonban a modora megváltozott, amikor Torquator Tasso háromnegyed hosszal áthaladt a longchampi győzelmi vonalon Tarnawa előtt, aki a későbbi győztessel és Hurricane Lane-nel együtt csak alig több mint fél hosszal a cél előtt előzték meg a sokáig vezető Adayart.
“A verseny alatt nagyon csendes voltam” – vallotta be Weiss, majd mosolyogva hozzátette: “Amikor nyertünk, sikítottam az örömtől, de senki sem látott.” Piechulek egyenesen sugárzott. “Nem volt gyors a tempó, így azonnal megpróbáltam az élen álló lovakhoz közel helyezkedni” – mondta a 34 éves zsoké. “Olyan helyre akartam kerülni, ahonnan, el tudtam volna indítani a lovamat amikor beérünk az egyenesbe. Minél hosszabb az egyenes, annál jobb lesz, így igyekeztem teljes mértékben kihasználni őt. Már az is megtiszteltetés volt számomra, hogy résztvehetek az Arcban.
Szeretném megköszönni a tulajdonosoknak, a tenyésztőknek és az trénernek, hogy bíztak bennem és hogy Torquator Tassót lovagoljam, annak ellenére, hogy korábban még nem vettem részt ezen a versenyen. El sem hiszem, hogy nyertem. Várjatok holnapig, akkor talán elhiszem.”
Tarnawa trénere, Dermot Weld már meg volt győződve. “Ez nem meglepetés – hangsúlyozta. “A legnagyobb tiszteletem a német versenyzésnek. Időről időre előrukkolnak egy-egy jó lóval.”
A legutóbbi kivételesen jó lovuk a 88 éves Helga Endres résztulajdonában van, aki férjével, Peter-Michael Endres-szel együtt, Gestüt Auenquelle mögött álló egyik fő tulajdonos, akinek dresszében a tavalyi Német Derby második helyezettje is versenyez. “Fantasztikus ez az egész – és igen, elhiszem” – mondta. „Annyira, de annyira biztos voltam benne. Egyes programszáma volt, első helyen volt a parádén, és a célvonalon is elsőként galoppozott át. Számomra mindig ő volt az első számú. Ő egy nagyon kedves ló a szívemnek. Annyira boldog vagyok, nem tudom elhinni.
Eltört a lábam, így jelenleg nem sokat tudok tenni. Egész életemben sportoltam. Síelek, és soha nem tört el egy csontom sem, most elestem a kertben . Már jobban vagyok, most a lónak köszönhetően még annál is sokkal jobbnak”
Torquator Tasso (Adlerflug (GER) – Tijuana (GER)) 126-os RPR számot kapott a 100. Quatar Prix de l’Arc de Triupmhe megnyerésével több, mint 1,2 milliárd Forint életnyereménynél jár. Jól teljesítenek az Adlerflug (GER) ivadékok extra hosszú távon és az Arcban is az elmúlt években. Nem Torquator Tasso az egyetlen, aki sikeres volt, In Swoop (IRE) közeli második volt 2020-ban.
Hazánkban Takács Bence és Gerber Attila saját tenyésztésű lova, Aurora Amica szintén Adlerflug (GER) apaságú. A tavalyi Magyar St. Leger és a Magyar Háromévesek Nagydíjának nyerője, a négyéves kanca tenyésztésben van, világklasszis apját és nagyszerű német anyai oldalát, valamint képességét figyelembe véve várható, hogy klasszis utódokkal gyarapítja majd a magyar telivér tenyésztést.