A X. Lóversenygála keretein belül veheti át közel 30 éves fantasztikus munkájának elismeréséért járó Életmű Díjat, Büki Gábor. A 90-es évek kiemelkedő ügetőidomárja volt, akinek szimpatikus, „lóbarát” és rendkívül eredményes hajtásai miatt kollégái és a fogadók is egyaránt kedvelték. Sajnos ahogy egyre jobban „civilizálódott” a lóverseny, úgy ő egyre jobban elhidegült a sporttól, míg egy napon közölte, „elég volt, befejezem.”
Kivétel nélkül nagyon sajnálta mindenki, hiszen egy nagyon értékes szakembert veszített el vele az ügető, egy olyan embert, akivel még szebb jövője lehetett volna ennek a sportnak.
A lóverseny körforgása iránt egy Hemingway novella hozta meg az érdeklődését, végül bátyja volt az, aki első alkalommal kihozta őt az ügetőre. Nagyon féltette, hiszen azt gondolta, hogy a fogadás fogja majd idekötni, azonban a lovak miatt maradt a Kerepesi úti ügető pályán. Az érettségit követően egyből jelentkezett is dolgozni, de csak később vették fel, Döme Lajos istállójában kezdte meg pályafutását. Időközben állatpszichológiát is tanult, amelyet a későbbi karrierje során számtalan alkalommal tudott kamatoztatni. Ez a fajta szemlélet mondhatni védjegyévé vált, e szerint egyenrangú társként szükséges tekinteni a lovakra.
Három egymást követő évben is ő hódította el a segédhajtó champion címet, 1975-1976-1977-ben. Első kiemelt sikerét az 1978-as Tavaszi Hendikepben aratta, Csasztuska sulkyjában. Közel egy évtizedet kellett várnia a következő nagydíj győzelemig, az 1988-as Téli Nagydíjat Imámmal húzta be, míg bő két hónappal azután, későbbi egyik nagy kedvencével, Jokerrel a Munka Ünnepe Díjat nyerték meg. Hosszú, tanulással és tapasztalatszerzéssel teltek az évek Ferge Lászlónál, majd Németországban is, ahonnan hazaérkezve előbb Gosztonyi Dénes mesterhez került, majd Papp Albert halálát követően, idomítottjait átvéve, trénerként folytatta pályafutását.
A sikereket számára a csikók hozták meg igazán. 1991-ben Riporterrel megnyerte a Derby Kísérleti Versenyt, majd egy évvel később, Tripszinnel a Kétévesek Nagydíját. Az 1993-1996 közötti szezonok voltak számára a legeredményesebbek: az import, Speedy Fosterrel 93’-ban Lovasélet Sprinter Kupát, ’94-ben Őszi Kísérleti Versenyt nyert, háromszor a Marschall József Emlékversenyben is diadalmaskodni tudtak, valamint a 93’-as év végén Spring Home-mal a Baka Hendikeppet is behúzták. Legrangosabb győzelmét 1994-ben, Huszár László idomítottja, Up Star sulkyjában ülve aratta, a hőn áhított 80. Magyar Ügetőderby-ben haladtak át elsőként a célon. 1995 nyarán mindenki „ősanyjával” Vas Lady-vel megnyerte a Kanca Díjat, egy évvel később Tripszinnel a Bródy János Emlékversenyt és a Marschall József Emlékversenyt is behúzta, ez az utolsó kiemelt sikere is volt egyben.
Pályafutása során nem csak a segédhajtók között volt bajnok, hanem négy alkalommal hajtó champion is: 1991, 1993, 1994 és 1995-ös években, összesen 946 tréneri elsőséget és 583 hajtó diadalt tudhat magáénak. Számára kedves lovak voltak még a korábban említetteken kívül Komornyik, Thália, Nomád, Ófalu, Móring és Red Ally is. Számos, a későbbeikben sikeres hajtónak és trénernek is ő volt a mentora, mint például a 2023-as év Derby-győztesének, Csordás Emilnek, a több, mint 300 versenyt nyert Vezér Emesének, a ma is aktív, Papp Istvánnak valamint Élő Rudolfnak és Göböly Zoltánnak is.
Forrás és fotó: Kincsem Park archívum