Wootton Bassett (GB), a világ egyik legjobb fedezőménje, tragikus hirtelenséggel, élete 17 évében hagyott itt minket. A mén halálhírét a Coolmore erősítette meg kedden: fulladást követő, gyors lefolyású tüdőgyulladás végzett vele. A hivatalos közleményben az alábbiakat írták:
Wootton Bassett, a világ egyik legnagyobb hatású fedezőménje ma az égi legelőkre távozott a Coolmore Australia telephelyén, miután fulladásos rohamot követően akut tüdőgyulladás alakult ki nála, amely gyorsan súlyosbodott. A Hagyard Equine Medical Institute (Kentucky) szakembere, Dr. Nathan Slovis irányításával, állatorvosok egész csapata próbálta megmenteni, de minden erőfeszítés hiábavalónak bizonyult.
A kiváló Iffraaj (GB) leszármazott éppen ötödik fedeztetési szezonját töltötte Ausztráliában, ahol rekordszámú, 385 000 dolláros (AUD) fedeztetési díjjal állt a kancák rendelkezésére. Halála óriási veszteség a Coolmore csapatának, akik 2020-ban vásárolták a mént a francia Haras d’Etreham ménesből. Az idei szezonban 24 stakes-nyerőt adott, köztük a kétszeres Group 1-győztes kancát, Whirl-t (IRE), az Ír St Leger (Gr.1) hősét, Al Riffa-t (FR), a Poule d’Essai des Poulains-t (Gr.1) nyerő Henri Matisse-t (IRE) vagy a Prix du Jockey Club (Gr.1) bajnokát, Camille Pissarro-t (IRE).
Wootton Basset 2008 egy februári reggelén látta meg a napvilágot a Laundry Cottage Stud Farmon. A ménes az angliai Knebworth-ben, Hertfordshire megyében található. A ménes tulajdonosai, Colin-és Melba Bryce áldozatos munkájukkal építették birodalmukat, ahol tenyésztési ars poeticájuknak a kvalitatív tenyésztést tűztek ki célul – azaz a mennyiség helyett, a minőségi állomány kialakításán dolgoznak a mindennapokban. A házaspár maga foglalkozik lovaikkal, ők vezénylik le az elléseket és ha lehetőségük adódik, maguk viszik fedeztetni is kancáikat is. Ezt szem előtt tartva a tenyészkanca-létszám általában nem számlál tíz állatnál többet. A Laundry Cottage élén eltöltött 16 év tapasztalata a hertfordshire-i duót megtanította arra, milyen nehézségekkel szembesülnek a kisebb tenyésztők, amikor profitábilis módon próbálnak a telivérpiac tengerében úszni – és arra, hogy a jó eladásokhoz mennyire szükséges a szerencse is.
A 2019-es decemberi Tattersalls árverés történetük egyik legerősebb kereskedelmi szereplése volt. Colin és Melba Bryce ménese Jamie Railton közvetítésével értékesített egy-egy Bated Breath (GB) és Farhh (GB) apaságú méncsikót 185 000-, illetve 110 000 guineas árban, valamint egy Caravaggio (USA) utódot 80 000 guineáért. Sem Bated Breath, sem Farhh fedeztetési díja nem haladta meg a 10 000 fontot a fogantatás idején, a Caravaggio leszármazott pedig egy olcsón vásárolt kanca gyümölcse volt az előző nyárról. A páros hírnevét tovább erősíti, hogy Wootton Bassett nem az első kiemelkedő képességű ló volt, mely munkájukat dicsérte. Náluk nevelkedett a Godolphin Meydan Classic (Listed) nyerő- és Vintage Stakes (Gr.2) második helyezett heréltje, Zaman (GB), a Silver Tankard Stakes (Listed) győztes Lady Heidi (GB) vagy a több black type csikót adó, Flying Fillies’ Stakes (Listed) bajnok Mullein (GB) is.
Wottoon Bassett 2009-ben, egyéves korában, 46 000 fontért cserélt gazdát angliai Doncasterben megrendezett St Leger árverésen. Már származása is ígéretesnek bizonyult, hiszen apai vonalán a gyorsaság, anyai ágon pedig megbízható miler erények egyesültek. A financiális megtérülésre nem kellett sokat várni, hiszen Balladonia (GB) fia kétévesen hurrikánként söpört végig a versenypályákon: öt startjából öt alkalommal haladt át elsőként a célvonalon, kétéves idényét veretlenül zárta. A Prix Jean-Luc Lagardere (Gr.1) győzelme után a szezon koronázásaként neki ítélték a kétéves champion telivérnek járó címet Franciaországban és a harmadik legmagasabbra értékelt kétéves lett Európában. Veretlen szériája és klasszikus sikere rögtön reflektorfénybe állította, már akkor a brit telivértenyésztés egyik nagy reménységeként emlegették a sötétpej mént. Richard Fahey idomítottja hároméves szezonjában négy versenyben indult és ugyan voltak pénzdíjat érő helyezései, az előző évi bravúrt nem sikerült megismételnie. Év végén bejelentették visszavonulását, majd a francia Haras d’Étreham-ban állították fel fedezőménként. A normandiai ménes 2012-től 2020-ig adott otthon a kezdetben 6000 eurós díjért fedező ménnek. Első idényéből származó csikói (összesen 23 utóda született azévben) között volt Almanzor (FR), aki nem csupán 100 000 eurós vételárával hívta fel magára a figyelmet, hanem eredményeivel is. A Grand Criterium de Bordeaux (Listed)-, Prix du Jockey Club (Francia Derby, Gr.1)-, Irish Champion Stakes (Gr.1), Champion Stakes (Gr.1)-, Prix Guillaume d’Ornano (Gr.2) és Prix de Guiche (Gr.3) győzelmek is nevéhez fűződnek. Az Európai 3 éves Champion címet elnyerő Almanzor később szintén a Haras d’Etreham falai között kezdte meg ménesi karrierét.
Utódai sikere révén Wootton Bassett fedeztetési díja 2017-ben 20 000 euróra emelkedett, majd néhány éven belül meg is duplázódott. 2020 különösen sikeres év volt számára: The Summit (FR), Speak Of The Devil (FR) és Mageva (GB) mind klasszikus helyezéseket szereztek Franciaországban, míg Wooded (IRE) megnyerte a Prix de l’Abbaye-t (Gr.1). Későbbi leszármazottai között volt a James Fanshawe idomításában futó Audarya (FR), – aki a Prix Jean Romanet (Gr.1) mellett a Breeders’ Cup Filly & Mare Turf-ben (G1) is diadalmaskodott – , illetve a kétévesen már Gr. 2 nyerő Chindit (IRE) is.
E sikerek hatására vásárolta meg a Coolmore 2020-ban, ahol első évében 100 000 eurós fedeztetési árcédulát tűztek a neve mellé, amit 2022-ben és 2023-ban 150 000 euróra emeltek. 2024-ben 200 000 euróra-, idei, utolsó szezonjában pedig 300 000 euróra kúszott fel az ára. Az első Coolmore-szezonból származó csikói rekordot állítottak fel: tíz Group-győztes kétéves került ki közülük, amivel megdöntötte a korábbi, hét-hét kétéves nyerőből álló rekordot, amelyet addig Danehill (USA) és Galileo (IRE) tartottak. Közülük is kiemelkedett négy, Group 1-nyerő egyed: Camille Pissarro ((IRE), Prix Jean-Luc Lagardère – Gr.1, Prix de Jockey Club – Gr.1), Henri Matisse (Breeders’ Cup Juvenile Turf, G1), Tennessee Stud (Criterium de Saint-Cloud, Gr.1) és Twain (Criterium International, Gr.1).
Wootton Bassett sikeressége fedezőménként nem csupán a saját versenyteljesítményén és genetikai állományán alapult, hanem azon a jól átgondolt párosítási stratégián is, amelyet esetében alkalmaztak. Apai vonala, Iffraaj révén, a Mr. Prospector–Gone West vérvonalat képviselte, ami ideális kontrasztot adott a klasszikus, állóképességet hordozó, Galileo (IRE) vagy Sadler’s Wells (USA) vonalú kancákkal szemben. E kombináció során erőteljes heterózishatás alakult ki, amely a gyorsaságot, a robbanékonyságot és a versenyképességet egyaránt fokozta. A heterózishatás azt a jelenséget írja le, amikor két eltérő genetikai hátterű – de jó teljesítményű – vérvonal keresztezése révén az utódok egy vagy több tulajdonságban felülmúlják a szülői tulajdonságok átlagát (fenotípusos előny). Ennek alapja a genetikai diverzitás növekedése. A telivérek esetében ez a hatás általában a teljesítőképesség, a gyorsaság, az állóképesség vagy az alkalmazkodóképesség javulásában nyilvánul meg, és gyakran figyelhető meg akkor, amikor különböző „domináns” vérvonalak – például Northern Dancer és Mr. Prospector – találkoznak egymással a pedigrében.
A legsikeresebb utódok gyakran olyan erős családokból származtak, amelyeket a szakma Reine-de-Course-ként minősít (az adott kancát/ kancacsaládot a szakértők kiemelkedő genetikai értékű tenyészanyagként ismernek el. Ezen állatok jellemzője, hogy nagy biztonsággal örökítik a sprinter és miler képességeket, vagy amelyek több kiemelkedő generáción keresztül bizonyították minőségüket a tenyésztésben). Ezek a vonalak jól örökítették az állóképességet és a klasszikus távokra való hajlamot is.
Érdekesség, hogy a legjobb csikói gyakran nem sprinter típusú kancákból születtek, hanem inkább a mérföldes-és klasszikus távokra versenyző, kiváló állóképességet hordozó anyákból – jól illeszkedve Wootton Bassett saját genetikai profiljához. Ez a gondosan kialakított párosítási stratégia vezetett ahhoz, hogy első Coolmore-szezonjából származó csikói rekordot állítsanak fel. A Group 1 nyerő leszármazottak jelentős része Galileo-vonalú vagy Danzig apaságú kancákból származott: ez a kombináció biztosította, hogy a gyorsaság és a kitartás az utódokban egyesüljön.
Utolsó éveiben több, mint 200 kancát kapott, ún. „shuttle stallion”-ként (olyan mén, amely a fedeztetési szezonok váltakozása miatt az északi és a déli félteke között ingázik, hogy évente két fed.szezonban is részt vegyen) Ausztráliában is „dolgozott”, így apaménként globális hatást gyakorolt a telivértenyésztésre. Ménesi pályafutása során eddig 71 stakes-nyerőt adott a világ lóversenysportjának, köztük 16 Group 1-bajnokot. Halála nemcsak a Coolmore-nak jelent óriási veszteséget, hanem a nemzetközi tenyésztésnek is, hiszen ménesi pályafutása csúcsán távozott, amikor még számtalan fedeztetési idény állhatott volna előtte. Wootton Bassett öröksége azonban tovább él: utódai révén maradandó hatást gyakorolt a lósportra és ivadékaihoz, köztük Almanzor-hoz szintén komoly reményeket fűznek a tenyésztők.
Dr. Kis Judit
képek: Facebook/ Bronwen Healy Photography
