A Nemzeti Díj
A Nemzeti Díj lefutásának napja a versenyév első piros betűs ünnepe. Az angol kipróbálási rendszert alapul véve klasszikus versenynek tekintjük a háromévesek legfontosabb tenyészpróbáit, amelyekben kizárólag mének és kancák – leszámítva a gyengébb nemnek járó 1 1/2 kg engedményt – egyenlő teherrel futhatnak. A klasszikusok sorozatának bevezetője a 2000 Guineas-nek megfelelő Nemzeti Díj. Követi az Alagi Díj (2000 m, június 1.), a Magyar Derby (2400 m, július 7.), a Magyar Kancadíj (2400 m, szeptember 8.), majd következik az utolsó állomás, a Magyar St. Leger (2800 m, október 6.).
Minden közreműködő – tenyésztőtől a versenylovasig – álma a legértékesebb trófea, a Derby ”kékszalagjának” megnyerése. Semmit nem von le az előtte lefutott klasszikusok értékéből, hogy a Derbyhez vezető út felkészítő állomásai. Ennek megfelelően, e célt szolgálva 400 méterenként, fokozatosan emelkedik a táv, a besorolás. A Derbyre felkészülni más módon, kisebb versenyekben, évjárat összehasonlítókban, napi főversenyekben is lehet, abban azonban minden idomár egyetért, hogy a távot és a terhelést illetően a fokozatosságot szem előtt kell tartani.
Fennállása óta érzelmi okokból kötődünk annyira a Nemzeti Díjhoz. Egyik legrégebbi, ma is programra kerülő nagyversenyünk. Tekintettel alapításának körülményeire, generációkon keresztül a legmagyarabb versenynek mondták.
1830. június 6-án futottak először Nemzeti Díjat. Az elnevezésen kívül mai versenyünkhöz sok köze nincs, de a nemes szándék miatt ne menjen feledésbe. Széchenyi és kortársai a lóversenyt a hazai lóállomány nemesítése, színvonalának emelése miatt tartották fontosnak. Hét hazafi fejenként 40 – 200 aranyat befizetve 440 arany tőkét alapított, melynek évi 35 arany kamata biztosította a díjat. “Futhat ollyan, 4 esztendőnél nem fiatalabb, magyar honi, nem angol vagy arabs televér mén és kancza, mellynek szülei is már magyar honiak. 1600 posoni öl. A lovas született magyar legyen.”
Az első mai értelemben vett Nemzeti Díjat 1836. június 3-ra írták ki: “200 arany harmincz aranyat érő és Magyarország czimerével ékesített serlegben az első lóé, 50 arany a másodiké. Kamatjából azon 4900 arany tőkének, melyet alapítottak (megj. 44 fő fizetett be 50- 500 aranyat). Ezen díj az eddigi Húsz Hazafi, Első nevetlen, Esterházy és Nemzeti Díjakból olvasztatott egybe.”
A távot, mely azóta nem változott, mérföldben állapították meg. Csak magyarhoni lovak indulhattak, de külföldi lovas is lovagolhatott, aki 4 fonttal vitt többet a nyeregbe.
Elnevezése az idők során többször változott. 1858-ig Nemzeti Díj, 1859 -től Egyesült Nemzeti Díj, 1886-tól Egyesített Nemzeti és Hazafi Díj. 1947-ben futották utoljára.
A régmúlt győztesei közül említsük meg a legkiválóbbakat: Waternymph (1863, Kincsem anyja), Kincsem (1877), Fenék (1886, 50 hosszal nyerte az Alagi Díjnak megfelelő német Union Rennen-t, második a Német Derby győztese), Miczi (1913, a Blaskovich tenyésztés egyesek szerint Kincsem után második legjobbja), Az utolsó történelmi versenyt Hellas nyerte a későbbi Osztrák Derby nyerő Intermezzo II. (Imi apja) előtt. Minci (Imi anyja) még negyedik, a Derby napjára ért a csúcsra, a legnagyobb tenyészpróbában távbírásának köszönhetően fél hosszal előbb ért célba a nagy rivális, középtávú Hellas előtt.
Az osztályharcos években elképzelhetetlen volt, hogy verseny ilyen elnevezéssel és múlttal lefutásra kerüljön. Nemzeti Díjunk újkori története 1956-ban kezdődött, nyerője romjaiból újjáépült telivértenyésztésünk első büszkesége, Imi.
Az előző évi fiatalok legjobbjai, mivel nyereményük alapján más versenyekben tehertöbbletet vinnének, tavasszal rendszerint a Nemzetiben jönnek pályára, itt mutatják meg, mennyit fejlődtek a téli szünetben.
A Nemzeti Díjat többször kimondottan rövidtávú, egyenespályás lovak is megnyerték: Librettó (1966), Nánika (1974), Artist (1975), Köröző (1984). Magas klasszisuk átsegítette őket a sprintertáv és a mérföld közötti 200 – 300 méteren. Mindent felülmúlt a sprinterkirály Tour To Paris győzelme 2018-ban, amikor addigi egyetlen középtávú versenyében úgy ahogy akarta, távolozta az ellenfeleket. A remek telivér utána szép eredményekkel Franciaországban is bizonyította átlag feletti képességét. Felejthetetlen Mágnás Miska 2022-es diadala is, aki utána rövidtávra váltva, bizonyult szinte verhetetlennek.
A ma délutáni Nemzeti Díjat, nyerje bárki, legyen egyenletesen átfutott verseny, legyen starttól a célig tempó, tisztázza az erőviszonyokat!
Turf Archív, Hesp József
A Hármas Korona
A „Hármas Korona” (Triple Crown) az egyetemes galoppsort legnagyobb elismerése, a hároméves korosztály három legnagyobb presztízsű versenyének megnyerését jelenti. Európában ezek a klasszikus rövid-, közép- és hosszútávú futamok, amiket az északi féltekén májusban, júniusban és októberben futnak. A magyar Hármas Koronát a Nemzeti Díj (1600 méter), a Magyar Derby (2400 méter) és a Magyar St. Leger (2800 méter) alkotják. Mint a lóversenyben szinte minden, ezek a versenyek is angol mintára születtek, így a hagyományoknak megfelelően, idehaza is mének és kancák privilégiuma. A világ összes országában a 2000 Guineas (Newmarket), az Epsom Derby, valamint a St. Leger Stakes (Doncaster) mintájára írják ki ezeket a nagydíjakat. Az USA Hármas Koronája a Kentucky Derby, a Preakness Stakes és a Belmont Stakes, a többi országban pedig többnyire az angolszász rendszernek megfelelően, a 2000 Guineas, a Derby és a St. Leger neveket használják.
A „Hármas Korona” elhódításához, azaz a Nemzeti Díj, a Derby és a St. Leger megnyeréséhez egyszerre kell átlag feletti képesség, küzdeni tudás, keménység, sebesség és szerencse. E kivételes bravúr elérésére csak nagyon kevés, klasszisnak született telivér volt képes a lósport történetében. Magyarországon a Monarchiát követő időszakban Try Well első, 1936-os „tripláját” követően négy évtizedet kellett várni Bilbao 1977-es sikerére. Érdekes módon, Angliában is erre az időszakra esett egy hosszabb szünet, ott 1935-től 1970-ig, 35 év telt el két Hármas Korona-diadal között, és azóta sem született hasonló. Hazánkban később April Sun (1999) és Saldenzar (2007) tudott győzni, majd utoljára, 2015-ben, első veretlen lóként, Quelindo szerezte meg a Koronát.
A Batthyány-Hunyady Díj
A nagyversenyek sorában a második nagy erőpróba, amelyben a Derby évjárat az idősebbekkel találkozhat, a fokozatosság elvét betartva a Derbyre való felkészítés egyik lépcsőfoka.
A versenyt 1828-ban Batthyány Gusztáv és Iván, Hunyady József és Ferenc alapították, a díjat a grófok által letett 500-500 arany évi 5%-os kamata (100 arany) képezte, és mint létrehozói, ők lettek a névadói. Az első Batthyány-Hunyady Díjat 1829-ben futották, a Hunyady és a Battyány grófok kezdeményezésére került az éves programba, máig szinte változatlan formában. Érdekesség, hogy kezdetben két angol mérföldön (3218 méter) minden korú kancák részére volt kiírva és a zsokék nyeregben vitt terhét is fontban határozták meg. A lovak kétszer egymás után, azaz heatversenyekben lettek próbára téve, az első alkalommal Lichtenstein Herceg kancája, Miracle győzött.
Gróf Széchenyi István 1830 és 1833 között 4 alkalommal nyerte meg ezt a futamot, Estrella nevű lovával ráadásul háromszor egymás után. A Batthyányiak és a Hunyadyak nagy segítői voltak Széchenyinek a lóversenyzés kezdeti időszakában, díjakat ajánlottak fel, Angliából telivéreket importáltak drága pénzen, mecénásai voltak minden tekintetben a hazai futtatásoknak. Többször elnyerték azokat a díjakat, amelyeket ők ajánlottak fel, ezt például Hunyady József lova SYLPH kétszer, majd utána Galvanion és Rosa May, azaz négy egymást követő évben 1852-1855 között voltak sikeresek. Érdekességként megemlítendő, hogy 1881-ben ugyan a pálya minden tekintetben tökéletesen rendben volt, de a futtatók egy indulót sem adtak és ezért elmaradt a verseny.
1836-tól már csak egyfutamos a verseny és a táv is megváltozott, egy angol mérföldre, azaz a máig érvényes 1600 méterre rövidült. Ettől kezdve a Batthyány-Hunyady Díj a tavaszi pesti meetingen a hároméves és idősebb évjáratú telivérek legjelentősebb összehasonlító versenye volt 1896-ig, amikor megjelent a Király, később Millenniumi Díj, hogy átvegye ezt a szerepet.
1949-től a két arisztokrata neve már nem szerepelhetett a programon, így Dákai Díj, majd mivel általában május 1-én (vagy annak közelében) futották, a Munka Ünnepe Díj nevet kapta,1986 és 1990 között pedig lényegében a Káposztásmegyeri Díj töltötte be ezt a szerepet.
A Nemzeti Díj közelsége miatt a Batthyány-Hunyady Díj mára már nem feltétlenül a háromévesek célpontja, ebből adódódóan legtöbbször az idősebb lovak diadalmaskodtak. Természetesen akadtak kivételek, amikor klasszis fiatalok az erejüket bizonyítva megverték a rutinosabb riválisaikat. Tokio, Rascal, Miczi, San Gennaro, Starlight, Tempó, Cagliostro, Kamarás a II. világháború előtt, majd Hellas, Gulianar, Seebirk, Burda, Konfidens, Talár, Korda, Lajta és Devil Princess, illetve a XX. század utolsó Derby évjáratot képviselő nyerője, Finavon, aki 1993-ban a korszak szupersztárját, Ryan’s Giftet utasította maga mögé Varga Zoltánnal. Az utolsó hároméves résztvevő egyébként 1995-ben Gálya volt, majd hosszú szünetet követően 2020-ban Kovács-Bakos Szilvia adta indulónak Charlie Firpo-t, aki meg is nyerte a rangos versenyt. Azóta nem állt starthoz a korosztályt képviselő telivér, és idén is csak az idősebb lovakat láthatjuk a Batthyány-Hunyady Díjban.
1757-ben, Kőszegen, nemesi család sarjaként látta meg a napvilágot a magyar lótenyésztés alapjainak lerakója. 17 évesen katonai szolgálatba lépett, ahol kivételes képességei hamar megmutatkoztak, és 1783-ban már másodosztályú kapitány lett. Még ebben az évben a pótlovazáshoz osztották be, ahol bőven volt alkalma tanulmányozni az ország lótenyésztési viszonyait. Munkásságára döntő hatással volt az akkori idők legkorszerűbb lótenyésztési tudományának megismerése, gróf Hunyady József ürményi birtokán. Összegyűjtött ismeretei és gyakorlati tapasztalatai birtokában terjesztette elő javaslatát II. József császárnak a magyarországi lótenyésztés felvirágoztatására. A „kalapos király” anyjához, Mária Teréziához hasonlóan, a hadseregfejlesztés érdekében elengedhetetlennek tartotta a lóállomány javítását, így Csekonics indítványát az Udvari Hadi Tanács jóváhagyta és a császár 1784. december 20-i rendeletében, a mezőhegyesi koronauradalmon megalapította a Királyi Ménest.
A hatvani születésű lovas hölgy karrierjét az Alagi Zsokéiskola növendékeként kezdte, majd Pető Sándor idomár versenyistállójában folytatta, csaknem három évig. Licenszet 2016-ban szerzett, első évében tizennyolc versenyben szállt nyeregbe. 2019-ben megnyerte az utánpótlás lovasok versenysorozatát, a Németh Ferenc Emlékkupát, emellett kétszeres Lovasutánpótlas Kupa győztes. A HH Sheikha Fatima bin Mubarak – Lovastanulók Világbajnokságának spanyolországi fordulójában, orrhosszas különbséggel lett második, Magyarországot képviselve. Mindennapjait a lovaknak szentelte, maximális odafigyeléssel és szeretettel fordult mind a sport, mind a telivérek irányába, szorgalmát és alázatát a tulajdonosok és a trénerek is elismerték. Karrierje során 11 versenyben galoppozott át elsőként a célvonalon a Kincsem Parkban. 2020. október 7-én, tragikus körülmények között hunyt el a fiatal generáció egyik ígéretes lovasa. Kedvessége, energikussága, pozitivitása, kitartása és eltökéltsége mindenki számára példaértékű.
Herceg németújvári Batthyány-Strattmann Gusztáv Güssig örökös ura, Vas vármegye örökös főispánja, 1803-ban született Pozsonyban. Fiatal korában az osztrák hadseregben szolgált, majd magyarországi birtokainak a kezelését öccsére, Kázmérra bízta, ő maga pedig Angliába költözött, ahol főúri (ekkor még grófi) címét az angol parlament még ugyanebben az évben honosította. Az 1848-49-es szabadságharc idején visszatért Magyarországra, honvédtisztként harcolt, de fogságba esett és büntetésként közlegénynek besorozták a császári hadseregbe. Befolyásos ismerősei révén azonban hamarosan sikerült újra Angliába távoznia, ahol a továbbiakban telivérek tenyésztésével foglalkozott. Tagja lett az Epsom Derbyt irányító Jockey Clubnak, majd 1875-ben Galopin révén meg is nyerte a rangos versenyt. Később a klasszis ivadékával, St. Simon-nal is szép sikereket ért el a herceg, aki 1883-ban egy versenynapon, futam közben halt meg a lóversenypályán.
A legendás zsoké neve elsősorban Imperiállal köthető össze, de a híres sárgával szerzett tíz győzelme mellett további 260 alkalommal is elsőként haladt át a célvonalon. Németh Ferenc 1942-ben, alig 15 évesen került az alagi pályára, ifj. Gombolai Ferenchez. Hamar észrevették rátermettségét, kivételes temperamentumát, így 1944-ben már versenyben is lovagolt. Ekkor még mindössze 48 kiló volt és Darázsfészekkel gáton is sikerült nyernie, majd a háború után a Czánt istállóhoz került, ahol folyamatosan hozta a győzelmeket, így 1952-ben már 60, elsőségét ünnepelhette. Mindezt azonban nagyon nehéz körülmények között érte el, hiszen a neves, tapasztalt zsokék mellett keveset foglalkoztatták és a testsúllyal is egyre több problémája akadt. 1957-ben nyert ugyan két nehéz akadályversenyt Riadalommal Pardubicében, de pályafutása nagy fellendülését az 1958-as esztendő hozta meg. A nagy sorozatot a Millenniumi díjat nyerő Rivális nyitotta meg, majd az évek folyamán szinte minden nagyversenyben győzött, némelyikben többször is. A számos hazai és nemzetközi nagydíj mellett három Derbyt nyert (1958. Mormota, 1963. Imperiál, 1965. Regény). Imivel, Imperiál apjával győzni tudott többek között a Szocialista Országok Kupájában is. Elég későn vették számításba a külföldi versenyeknél, de az a pár év is elég volt, hogy győzzön Bécsben, Prágában, Moszkvában, Bukarestben, Varsóban, Drezdában és lmperiállal Malmőben. „Csak” hét nemzetközi futamot nyert, így elmaradt a szükséges tíztől, ami a mesterlovasi címet jelentette volna. Megjárt sok iskolát, volt lovas a Hitch, Tóth, Hujber és végül az Aperianov istállóban, majd zsoké pályafutása befejeztével, 1968-tól kezdve trénerként dolgozott. Az első évek nem sok sikert hoztak, gyenge volt az „örökölt” anyag és elkerülték az istállóját a jobb származású csikók. Később aztán jöttek a jobb eredmények, a kitűnő pedigréjű és a kétéves évjárat legjobbja, lnce már komoly nagyversenyeket, Köztársasági Díjat és Budapesti Díjat nyert. Bűvölő révén sikerült idomárként is Derbyt nyernie, klasszisa pedig az „Év Lova” címet is megszerezte. Tunguzzal a Magyar Kancadíjat is bezsebelte, de a cecei ménes kiváló ménjével Rádiummal, valamint a 70-es évek közepén az importkanca Stinával is szép sikereket ért el.
Vitéz felsődriethomai Pettkó-Szandtner Tibor vezérőrnagy 1886. június 20-án született, Pozsony vármegye Bazin nevű településén. Édesapja középbirtokos volt, a környék neves állattenyésztője, családja evangélikus reformátorként érkezett hazánkba még a mohácsi csata évében.
Papp Sándor 1949-ben, Balogh János istállójában kezdte a szakmát, 27 évet töltött „nyeregben”. Egy kiemelkedő képességű generációnak lett meghatározó lovasa, céltudatosságának, intelligenciájának és fegyelmezett magánéletének köszönhetően. Első versenyét Amondóval nyerte. Tehetségét jól mutatja, hogy első szezonját 17 győzelemmel zárta. Első jelentős sikerét a Totalizatőr Hendikepben aratta, Defiance nyergében, holtversenyben győzött. Foglalkoztatott lovasként hamar felért a csúcsra, 264 versenyt nyert hazánkban, de győzött Ausztriában, Kelet- és Nyugat Németországban, valamint Jugoszláviában. Belgrádi két Derby győzelme mellett, Nem igaz nyergében 1966-ban győzött a Magyar Derbyben is. Dukát, Muzulmán és Srapnel nyergében emlékezetes győzelmeket aratott, többek között Dunai Díjat (ma Kincsem Díj), Béke Díjat és Alkotmány Díjat ünnepelhetett.
