Tavaly két agárral jártál versenyezni, a közönség által is jól ismert Joes Codyval és egy fiatal újonccal, Outdoor Jillel, akivel nyár elején kezdtétek meg a felkészülést. Joe júniusban futott először, majd legközelebb csak októberben. Meséld el kérlek mi történt, miért hagytatok ki ilyen sok időt?
Joe tavaly már 5 éves volt, így kimondottan a Magyar Derbyre lett felkészítve. Sajnos az előfutamban elszakadt a gracilise, így a remény szertefoszlott és tulajdonképpen ezzel el is dőlt a verseny folytatása. Ugyanakkor ismerve Joe adottságait (testit, lelkit beleértve), bíztam magunkban annyira, hogy őszre sikerülhet őt csúcsformába hozni, ezért a rehabilitáció után, el is kezdtük újra a tréningezést.

Hogy értékeled Joe felépülés utáni teljesítményét, sikerült őt visszahoznod arra a szintre, amire szeretted volna? Furcsa lehet a kérdés, de függetlenül attól a ténytől, hogy lett ezt követően első helyezett is?
Függetlenül az első, illetve a dobogós helyezéseitől, megítélésem szerint jól sikerült a felépülés, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy röviden és hosszútávon is rendre S0 és AA0-ás edzésidőket tudott futni.

Hogy látod őt most, nekifuttok még az idei szezonnak, amíg bírja, vagy nyugdíjazod?
Joe idén hatéves, és biztosan ez lesz az utolsó aktív éve, de mivel elképesztő lelkes és nagyon szeret dolgozni, mindemellett remek egészségi állapotnak örvend, így a napokban elkezdtem vele is az edzésmunkát, aztán majd meglátjuk, mire jutunk, illetve, hogy miként reagál a szervezete a terhelésre. Hiszem és tapasztalom, hogy a jó genetika mellett az izomzat fenntartásában nagyon nagy szerepet játszik a táplálkozás. Tulajdonképpen úgy telelt át, hogy a kondíciójának kétharmadát megtartotta.

Jill ahhoz képest, hogy ennyire fiatal és mindössze négyszer állt csak starthoz, kiemelkedően jól teljesített, hisz mind a négyszer nyílt osztályos időket futott távtól függetlenül. Mi a véleményed, mennyire emelhető még ez a szint mind az ő kvalitásait, mind a te szakmai munkádat illetően?  
Jill tavaly májusban volt még csak egy éves, ezért a versenyfelkészítését is a korához igazítottam. Egyszer egy jó barátom azt mondta, hogy egy igazi vérbeli versenyagának nem kell tanítani semmit, mert mindent elsőre, ösztönesen csinál, hát igaza volt. A jó ütemben felépített edzések és a megfelelő tápanyagbevitel eredményeképpen és az edzésidők alapján az októberi első rövidtávos nyílt osztályos versenyén 17 hónaposan dobogóra (2. hely) állhatott, majd egy hónappal később 18 hónaposan 480 méteren szintén második lett.
Mivel még nincs kétéves és Joe-hoz hasonlóan ő is imád dolgozni, abszolút látok benne további fejlődési lehetőséget, illetve az is reményt ad, hogy az Írországban maradt kan testvére is igen gyors lett. Pár hónappal ezelőtt a 28,66-os futása után potom 12 000 Euróért azonnal meg is vásárolták az angolok. Majd új trénerénél még tovább javult és egy 28,35-ös idővel újabb versenyt tudott nyerni.
Maximalisták lévén, tényleg mindkettőnk szíve, lelke benne van a közös munkában, úgyhogy nagyon bizakodó vagyok azzal kapcsolatban, hogy amit csinálunk az jó és meglesz az eredménye idén is. A tüzelés miatt ugyan ezt az évet egy picit később kezdtük el, de mivel a célokat kitűztük, már nem rohanunk sehová.

Jill elképesztően temperamentumos kis szuka, olyan lendülettel, ami azért nem mondható el minden második agárról. Előnynek vagy hátránynak tekinted versenyzési szempontból ezt a – jó értelemben vett – buldózer szerű jellemét?
Is-is. Ha a versenyzést nézem, akkor előnyös, főleg, ha ezzel egyidőben gondolkodik is, otthon viszont kimondottan hátrányos, mert tulajdonképpen mindent ezzel a temperamentummal csinál. Jill amúgy igazi NŐ, nincsenek szabályai csak hangulata van és amilyen a hangulat, olyan a szabály.

Kamasz fiad aktív élsportoló, akinél a konkrét edzéseken kívül te figyelsz gyakorlatilag mindenre, hogy mikor, milyen anyagokra van szüksége a szervezetének, mikor, mennyit kell pihennie stb. Mennyire tudod ezt a tudást átültetni az agarakkal való munkádba?
A mai gyermek élsportról egy külön cikket is tudnék írni, mert itt aztán van minden, mint a mesében, de válaszolva a kérdésedre, azt gondolom, hogy maximálisan sikerült átkonvertálni ezt a tudást az agarakra is dacára annak, hogy mindenki más, úgyhogy ez azért igényelt némi finomhangolást, de az irány jó.
A versenyidőszakban maximálisan figyelembe veszem mindenkinél – gyereket, agarakat beleértve -, hogy kinek mennyi szénhidrátra, zsírra, fehérjére és egyéb kiegészítőkre van szüksége. Erre nincs általános recept, mert függ a testalkattól, a fizikai terheléstől, az idegrendszertől, a sejtek anyagcsere sebességétől, az egészségügyi állapottól, az évszaktól és még a céloktól is. Továbbá igyekszem figyelni arra is, hogy a kiegészítőket, azok legoptimálisabb felszívódási idejében kapja mindenki és ez a legidősebb agarunkra, aki 9 éves is igaz, mert ezen nagyon sok múlik. Tapasztalatom szerint, akkor adható le a legnagyobb teljesítmény, ha a 100% edzés, 100% táplálkozás elvét követjük, azaz egyformán fontos mind a kettő.
A versenyidőszak után, mindenki egy bél, illetve emésztőrendszeri tisztításon megy keresztűl, majd az izomzat regenerációja jön. Úgy senki nem megy el sem rövidebb sem hosszabb pihenésre, hogy valamilye fáj, vagy nincs rendben. A táplálkozás fontosságáról már fentebb tettem említést, hogy milyen nagy hangsúlyt fektetek rá, ezért nálunk mindenki ennek megfelelően a pihenő időszakokban is -figyelve a változó arányokra -, minőségi tápanyagot és kiegészítőket kap, így maximálisan el tudjuk kerülni a „leépülés fázisát”.
A hosszabb leállást követően, ugyanennek a folyamatnak az inverze következik, értem ezalatt azt, hogy amíg az emésztőrendszer és az izomzat, ízület nincs felkészítve a terhelésre, addig neki sem állunk az edzéseknek. Igaz, hogy mi a természetes módszerek (pld. az ősi népgyógyászat) hívei vagyunk és az is igaz, hogy ez több idő és még több odafigyelés, de megéri, mert hosszútávon így tudja a gyermekem önmagából és így tudom én is kihozni a legtöbbet az agarakból.
Nekem nőként, édesanyaként és trénerként is ez a legfőbb célom, hogy mindig mindenbe beletegyem a maximumot, aztán meglátjuk, hogy mindez mire lesz elég az adott pillanatban, mert a nem sikerült élmény és a kudarc között mindössze annyi a különbség, hogy míg az előbbibe minden, addig az utóbbiba nincs benne minden.

Tavaly azt mondtad, ha Jill beváltja a hozzá fűzött reményeket, akkor elvileg kimehetne a tenyésztőjéhez és kint is megmérettethetné magát. Illetve, ha minden igaz, van egy kinti fedeztetés is tervben? Állnak még ezek a lehetőségek? Ha kimenne mikor, mennyi időre és milyen feltételekkel?
A helyzet nem változott, most így gondoljuk a társatulajdonos barátommal együtt. Jelenleg is napirenden van az ügy és folynak a tárgyalások, hogy hova, kihez, milyen feltételekkel, de meg kellett várjuk a tüzelést. Az évet mindenképpen itthon kezdjük el, de versenyezni biztosan nem a tenyésztővel fog. Az pedig, hogy meddig maradna kint, az a jövő zenéje, mert még egyrészt el sem ment, másrészt ez azért sok mindenen múlik.
A hosszútávú terv egyébként az, hogy Jill a tenyésztőjénél lenne fedeztetve és a kölykök is ott nőnének fel. Azt, amit ők ott biztosítani tudnak, az páratlan. Egy kölyköt szeretne megtartani a tenyésztő, három pedig hazajönne, amiből egy maradna nálunk, a másik kettőre pedig már van jelentkező. A többi kölyök kint kerülne eladásra. Az apa kilétét még korai volna felfedni, de azért elképzeléseink már vannak.

Az idei edzésszezont a tieid mellett még két közös tulajdonú Joe kölyökkel kezdtétek meg Kohajda Jánossal. Ki lesz idővel a trénerük, te vagy János?
Gisele és Toretto (Big Blood Lily x Joes Cody) életét születésük óta figyelemmel követem. Jancsi barátom remek szakértelemmel nevelte fel őket és jelenleg is nála vannak. Mindkét agár esetében közös ugyan a tulajdon, de a tervek szerint Toretto marad Jancsinál, Gisele pedig a tüzelés után a versenyidőszakra hozzánk költözik.

Van segítséged a velük való munkában, vagy mindent egyedül csinálsz?
Hogy oldod meg az “otthoni” edzéseket?
Hála Istennek van segítségem is, de mivel jelenleg csak két agárral dolgozom, így tökéletesen működnek a mindennapok. Háromnál majd meglátjuk mi változik, de előfordulhat persze, hogy több támogatásra lesz szükségem.

Melyik eredményedre vagy a legbüszkébb 2022-ből, illetve volt e bármilyen szempontból nagyon emlékezetes versenynap számodra, akár helyezéstől függetlenül?
Nekem minden verseny emlékezetes, hiszen tudom, hogy mennyi munka van mögötte. Inkább úgy mondanám, hogy örömmel és boldogsággal tölt el, hogy Joe még, Jill pedig már ott volt/van a legjobbak között.

Köszönöm szépen és nagyon sok sikert kívánok erre a szezonra!

Fotók: The Sighthound Photographer