/ by /   Friss hírek / 0 comments

A teljesítményre takarmányozás

A teljesítményre takarmányozás

 Szerző: Reischl Sámuel, lótakarmányozási szakember, UBM Farm cégvezető

 Minden versenyló a teljesítőképessége legvégéig van hajszolva, ezért komoly takarmányozási technikára van szükség a maximális energia igény kielégítésére.

Magas energiatartalom = magas szénhidráttartalom.  Ennek azonban a veszélyei nagyobbak, mint az előnye, mint azt az első cikkben is írtam. Tehát mindenképpen kerülni kell a szénhidrát túletetésből származó veszélyeket.

Gyakorlatilag 3 típusú versenylovat különböztetünk meg:

  • Hosszú távú versenyzők: 2 óránál hosszabb alacsony intenzitású, de folyamatos megterhelés. (ide tartoznak a fogatlovak is – Marathon)
  • Sprinterek: Amikor a ló egy percig vagy rövidebb ideig a teljesítménye 100 %-át nyújtja. (quarter horse versenyek)
  • Közép távú versenyzők: több percig tartó 75 – 95 % közti megterhelés. (800 – 3200 méter közötti versenyek)

Természetesen sok ló ezek valamely keveréke, de alapvetően ez a 3 csoport létezik. Pl az ugrólovak a sprinterek és a közép távú lovak között helyezkednek el.

Tekintet nélkül, hogy melyik csoportba tartozik a lovunk, csak egy dolog tud energiát szolgáltatni: az ATP. Ezt a ló elő tudja állítani glikogénból, glükózból és szabad zsírsavakból.

Amikor a teljesítmény nem maximális, akkor AEROB módon állít elő a szervezet ATP-t. Ez egy viszonylag lassú folyamat, és nem tud 100 %-os teljesítményt biztosítani.  Ilyenkor van szükség az ANAEROB  ATP képzésre, ami rendkívül gyors, de nagyon korlátozott mennyiségben áll rendelkezésre. Kutatók szerint az AEROB forma 600 x képes több ATP-t előállítani, mint az ANAEROB. Az ANAEROB folyamat azonban melléktermékeket is képez, mivel nincsen oxigén a folyamatban: tejsavat. Az ANAEROB folyamat nem is olyan sokoldalú, kizárólag glikogénból és glükózból képes ATP-t előállítani, zsírsavakból és fehérjékből nem. Amint a tejsav mennyisége felszaporodik a szervezetben, akkor az gátolja a további folyamatot, ezért maximum egy pár percig képes a szervezet ilyen módon ellátni magát energiával. Az ANAEROB szakasz kezdete valahol 140 – 150-es pulzus körül van, azaz ekkor kezd el a tejsav termelődni a szervezetben. Versenyen például nagyjából 1000 méter környékén van a holtpont, addig bírja maximális sebességgel a ló, ez az első perc után csökken a sebesség, mert az ANAEROB folyamat nem elég , az AEROB pedig nem elég gyors.

Azt szokták mondani, hogy nem az a ló nyeri meg a versenyt, amelyik a leggyorsabban fut, hanem az, amelyik a legkésőbb lassul le.

A gyakorlatban mindig keveredik a két folyamat, nem lehet csak az egyikre edzeni.

Az IZOM SZERKEZETRŐL:

A lovak izom szerkezete meghatározza, hogy mire valók. 3 féle izomrostot különböztetünk meg, mindegyik különböző energia forrás tárolására képes.

1-es típus: lassan összehúzódó izmok. Jól képesek zsírt tárolni, kisebb mértékben pedig glikogént. Ezek az izomrostok képesek a legkisebb erőfeszítéssel működni, igaz a legkisebb hasznuk is nekik van.

2-es típus: gyorsan összehúzódó izomrostok, ezek adják az erőt és a gyorsaságot. 2 altípusuk van: 2 A – magasan oxidatív, 2 B – kevésbé oxidatív. 2A: jó glikogén tároló képesség, közepes zsír tárolás. 2 B – legjobb glikogén tárolás, minimális zsír tárolás, illetve ennek a leglassabb a glikogén elhasználó képessége.

A különböző izomrost típusok jelenléte a szervezetben elsősorban genetikai eredetű, ezért a lovak teljesítőképességének korlátai előre meghatározottak.

Alapvető takarmányozási javaslatok:

A nagy teljesítményű lovaknak a testtömegük 3 %-át fel kell venniük takarmányban.

(500 kg ló = 15 kg szárazanyag) Semmiképp ne legyen 50 %-nál kevesebb a tömegtakarmány. Ezért mert ezek az állatok elit atléták, még elsősorban legelő vadállatok. Rendkívüli mód megnő a gyomorfekély és a kólika veszélye alacsonyabb rosttartalom etetése esetén. Előfordulhat, hogy ugyan napi 7,5 kg abrakot kap a ló, mégsem jut elegendő energiához. Ilyenkor kell okosnak lenni. Növelni kell úgy a takarmány adag energia tartalmát, hogy az ne terhelje túl az emésztő rendszert.  Mindig inkább többször etessünk keveset.  6-10 % zsírtartalom a teljes takarmány adagban még nagyon jól emésztődik a lóban, optimális energiaforrást biztosítva az AEROB energia átalakítási folyamathoz. A lovak alapvetően kevesebb hőt termelnek, ha zsírt égetnek el, ez pedig kisebb energia vesztéssel jár, azaz több marad munkára. A zsír etetése azt is jelentheti, hogy csökkenthető a napi abrak bevitel, ezzel tovább minimalizálható a kólika és egyéb megbetegedések kialakulásának az esélye.  A zsír etetésével nő a glikogén mennyisége az izmokban. Azok a lovak, akik magasabb zsírtartalmú takarmányt esznek ugyanazon sebességű munka mellett alacsonyabb pulzussal bírnak és később következik be az ANAEROB „halál”.

Nagyon fontos szempont, hogy a szervezet megtanulja „használni” a zsírt az energia metabolizációban, ezért körülbelül 11 hétre van szükség, mire a hatás érzékelhető.  Ennek a pontos magyarázata még nem ismert, hogy miért tart ennyi ideig, de sajnos így van, azaz – türelem.

Fehérje teljesítményfokozásra:

Szinte az egyetlen táplálóanyag, melynek mennyisége nem sokat változik a munka intenzitásától függően. A túlzott fehérje bevitel inkább hátrányosan érinti a ló szervezetét: túlterheli a szívet, a légzőrendszert, több izzadság, és egy idő után csökkent teljesítmény. A szervezet képes a fehérjét is felhasználni az energia forgalomban, de 3 – 6 x több hőt termel a folyamat során a szervezet, mintha szénhidrátot vagy zsírt használna. Ez párosul a megemelkedett vízveszteséggel, ami együtt jár az elektrolit szintek csökkenésével. Ezekhez csatlakozik még a túlzott nitrogén ürítésből fakadó ammónia terhelés az istállóban.

Egy csoportja van a sportlovaknak, melyek extra fehérje igénnyel bírnak: a fiatal telivér versenylovak. Ezeknek a csikóknak a napi takarmányadag 12 % -ban van szükségük fehérjére.

Az egyik legfontosabb „táplálóanyag”, amit gyakran figyelmen kívül hagyunk, az a VÍZ.  Víz és elektrolitok hiányában a szervezet belső hűtése nem működik, túlmelegszik és a teljesítmény leáll. Korlátlan, tiszta vízhez való hozzáférés és nyalósó minden lónak szükséges. A víz azonban nehéz. Egyes felmérések szerint a ló teljes testsúlyának akár 25 %-át is képes kitenni a teljes takarmánnyal és vízzel feltöltött emésztőrendszer. Ezért rövid, gyors versenyek előtt felesleges feltölteni a ló szervezetét, úgysem lesz ideje használni a tápanyagokat. Hosszú távú versenyek esetén persze ez szükséges.

Maximális teljesítmény (a szervezet teljesítőképességéhez mérten) elvárása, versenynap esetén a legjobb a verseny előtt a lovat 4-5 órán keresztül böjtöltetni.  Lehet, hogy csúnyán hangzik, de inkább csak szénát kapjon, abrakot majd csak a verseny után. Ennek az az oka, hogy az abrak etetése után megemelkedik a vér glükóz szintje, ami magával hozza az inzulin szint emelkedését is. Ez pedig gátolja a zsír mobilizációt a szervezetben.

Az izzadsággal nem csak víz, de makro és mikroelemek is távoznak a szervezetből. Ezeket feltétlenül pótolni kell, mert a ló sokkal „töményebben” izzad, mint az ember. Az elektrolit deficitet feltétlenül pótolni kell, mert könnyen behatárolja a teljesítményt az alkotók hiánya. Az oxigén szállításhoz, az izomműködéshez feltétlenül szükség van ezen alkotók pótlására, ezeket az anyagokat a szervezet nem képes raktározni, mindig utólag kell pótolni.

Nem akkora ördöngösség, mint azt a lovasok feltételezik, sót és meszet kell biztosítani. (dolomitot, hogy a magnézium igény is kielégített legyen)

Vitaminok?

Alapvetően a sportlovak számára nélkülözhetetlenek az antioxidánsok, ezért az E vitamin és szelén kiegészítés feltétlenül szükséges, a többit elvileg a napi takarmány adag tartalmazza.

Összegzés:

  • A zab emészthető a legkönnyebben, majd a kukorica és végül az árpa.
  • A zab keményítőtartalma 84 %-ban, míg a kukorica csak 29 %-ban emésztődik.
  • 1 kg kukoricapehely = 1 kg zab keményítőjével.
  • A vízfelvétel a szénaetetést követő 2.-3. órában a legnagyobb. A fokozott nyál és emésztő enzimhez szükséges folyadék nagy része a vérplazmából származik, így annak mennyisége az etetést követően lecsökken.
  • Amennyiben nem megoldható a szén ad libitum etetése, akkor inkább az abrak etetése után 2-3 órával adjuk oda a lónak.
  • A zsír, azaz olaj etetése több vizet von el a szervezettől, mint az egyéb energia hordozók etetése.
  • A pattogatott kukorica keményítőjének emészthetősége 90 %-os, azonban ha hőkezelést nem végzünk, akkor nem javul sima roppantás vagy darálás hatására ez emésztési együttható, sem kukorica, sem árpa esetében.
  • Pataproblémák esetén minimum 6 hónap, de inkább 9 hónapon keresztül szükséges a biotin etetés. (15 – 20 mg / ló / nap) Emellett fontos lehet a methionin kiegészítés. Réz és cink fontos, 1 : 3 arányban a patára, de izületeknek, főleg csikóknál 1 : 4,5 ajánlott.
  • A pata átlagos növekedése 7 -9 mm havonta.