Imperiál apja Imi és anyja Hurry is jegytelen pej telivér volt. Imperiál sárga színnel született 1960. február 14-én Kisbér-Apátipusztán. Sárga színével és hatalmas nagy fehér jegyeivel olyan tarka volt, mint egy boci. Sokan meg is jegyezték ezt Barabás Sándornak a párosítási tervet készítő ménesi szakembernek.
Imperiál tenyésztője Rádoki József, a ménes akkori vezetője volt. Rádokit 1954-ben Apátipusztára vezényelték, ahol szinte a semmiből újraszervezte az egykori nagy múltú kisbéri ménest, ami három évvel később Nyeskenye-pusztával bővítették.
A kisbéri telivér ménes és a Méncsikó Idomító Telep a remek vezetői erényekkel rendelkező Rádokinak köszönhetően néhány év alatt kiemelkedő eredményt ért el a lótenyésztésben és a gazdálkodásban. Kidolgozta, és Kisbéren megvalósította a telivér csikók jártatópályán történő irányított felnevelési módszert – mellyel egy merőben új utat nyitott meg a fiatal lovak felnevelésében. A fokozatos terhelésű jártatás jó alapot adott a tréningbe kerülés előtt a másféléves yearling telivéreknek. Az így felnevelt lovak kiváló eredményeket értek el már kétévesen a lóversenypályán. Ezt támasztja alá, hogy volt olyan év mikor a huszonkét pályára került csikójukból húsz nyert versenyt már az első versenyévben.
Ennek a szisztematikus munkának a csúcspontjaként született meg Imi és Hurry után, a huszadik század legjobb magyar lova, Imperiál. „- Minden a véletlen műve” mondta mindig szerényen. A ménes az „aranyszűrű táltos” és trénerének Aperianovnak a sikereit, a 20 győzelmet, melyben két Derby siker is szerepelt már nem élhette meg. 1961-ben Kisbér is az indokolatlan és szakmaiatlan országos átszervezés áldozata lett, itt is felszámolták a lótenyésztést.
Dr. Bódai József, a Kisbéri Ménes fő-állatorvosának visszaemlékezése Imperiálról:
„A jókedvű csikó versenyző mivoltát hamar bizonyította. Jártatás alatt nem tűrt meg maga előtt csikót, rendszeresen megelőzte a vezető csikóst is. Erre figyeltünk fel, és ennek tudatában kapta a megfelelő gondozást és munkát. Így indult a század legjobb versenylovának a pályafutása.”
Ezeket a gondolatokat támasztotta alá az a tény, hogy csikójártatáskor mindig kiugrott a társai közül, elnyúlt a levegőben, mint egy versenyagár. Térölelő ugrásaival háromszor nagyobbat ugrott, mint a többi.
Képek forrása: Kincsem Park, Brenyó József
Forrás:
Hesp József – A magyar galoppsport története
Horváth József – Telivérek 1947-2007
Krebs András – Hippodrom és Lovarda