Agarat, mint kedvencet tartani egy dolog, de versenyezni is vele az már egy teljesen más téma. Mi vitt rá, hogy belekóstolj ebbe a világba?
Egy nyári hétvégén látogattam ki életemben először az Alsónémedi agárpályára és ott, akkor örökre beleszerettem ebbe az életformába. Még ki sem szálltam a kocsiból, de láttam, hogy Penny feszült izgalomban van. Ekkor már sejtettem, Ő nem először van itt. Ezután pedig csak sodródtam az eseményekkel, a kutya „vitt magával”.
Pár hónap elteltével, amolyan női megérzés alapján, jönnie kellet a következő agárnak, mert egy agár nem agár. Végül egy jól ismert közösségi oldal agaras csoportjában találtam rá, elajándékozásra várt. Mondanom sem kell, dobbant a szív és este már mentem is érte. Ő Diabolical Winter Soldier „Bucky” (Baszhan Parij Almost és Kengyelfutó Dalma kölyke). Biztosan sokan ismerik a régi gazdit és a kutya múltját is, de én hiszem, hogy ahogy véletlenek sincsenek úgy a kitartó munka, a személyre szabott figyelem, az állandó türelem, a kifogyhatatlan szeretet kombója csodákra képes. Még sok munka van előttünk, de reményeim szerint idén starthoz állhat. Hatalmas lehetőség, hogy egy világszínvonalú pályán edzhetünk a Kincsem Parkban, de alig várjuk, hogy más helyszínen megrendezésre kerülő versenyekre is elmehessünk. Csak aztán nehogy jöjjön az az újabb női megérzés és legyen egy harmadik „szerelem első látásra”…! Mondjuk egy sárga csoda, akit majd kölyökkorától nevelhetek és akivel a munkát a legelején kezdhetjük.
Hiszem, hogy mindenki annyi örömet talál az életben, amennyit hajlandó észrevenni, saját tapasztalatból pedig azt mondom, hogy lényegesen könnyebb, ha van legalább egy AGARUNK is!!! Boldog vagyok, hogy tagja lehetek ennek a nagy „agaras családnak” és hogy sok profi, segítőkész barátra találtam. Sokat köszönhetek nekik, amit ezúton is köszönök!
