Ménesek Díja
A Ménesek Díját 1957-ben írták ki először. Tulajdonképpen korábbi funkcióját, jelentőségét már elvesztette ez a verseny, hiszen a régi nagy ménesekből már csak Rádiháza maradt talpon, a többi kisebb tenyészetté zsugorodott, vagy megszűnt. Korábban nem voltak magántenyésztők, a versenylovak a ménesekből kerültek ki. A legnagyobb ménesek Mezőhegyesen, Somogysárdon, Rádiházán, Oros házán és Babócsán voltak. Ők ünnepeltek, rivalizáltak egymással ennek a futamnak a napján. Feljöttek a ménesi dolgozók, a ménesi amatőröknek is tartottak futamot. A verseny is nagy jelentőséggel bírt, hiszen pontverseny keretén belül került kihirdetésre a legjobban szereplő ménes. Verseny szempontjából azonban ma is igazi erőpróba, hiszen az egyik legjelentősebb évjárat összehasonlító futam. Háromezer méteres távja állóképességet, távbírást követel, de késői időpontja miatt már csak a legacélosabb klasszisok vesznek benne részt, hiszen a tavaszi, nyári, őszi tenyészverseny dömping után már csak a legjobbak és legerősebbek maradnak talpon télen. Éppen ezért ezt a versenyt mindig igazi klasszis nyeri, hiszen 3000 méteren véletlenül nem nagyon lehet győzni.
A patinás verseny története tehát 1957 óta íródik. Az első győztes Eros volt Ferge Lászlóval, egy évvel később pedig a nagyszerű Ezerjó sikerével zárult a nagydíj. A 60-as években Freskó és Kabala tudott duplázni, míg az elképesztően peches Ipse háromszor is kikapott. 1969-ben történelmi tettet láthattak a nézők, igaz akkor még nem tudhatták, hogy a hároméves Rocco a Ménesek Díja egyik legendás alakja lesz. A Somogysárdi tenyésztés 1969 után ’71-ben, majd ’74-ben is diadalmaskodott, ezzel a futam első háromszoros nyerője lett. A három elsőség között Tóbiás duplázott, egyszer Rocco-t verve. 1975-ben aztán jött a fenomén Api, aki szintén triplázott, ráadásul ’78-ban 23,9-et ügetett, amit 1993-ig csak megközelíteni tudtak, annak ellenére, hogy a nyerők listájára felkerült Csínom Palkó, City, Fickó, és Látszat is. Érdekesség, hogy City győzelme mellett háromszor is második lett. A XX. század végén Nebuló, majd Virágos és Vatikán tovább faragtak a rekordból, amit végül Belami döntött meg 1998-ban 21.7-ben. A kétezres évek elején aztán jött Elegant Lady, és elsőként 21,0 alá tudott kerülni. 2006-ban a zseniális Illetmény 19,5-ös ideje szenzációsnak volt mondható, ő egy évvel később sem talált legyőzőre. Az utóbbi években többször is duplázást láthattunk, Orlando Bloom három és négyévesen is hazaért, nem mellesleg 2012-ben a 19,3-ra módosította a versenyrekordot, mellette Radium Boy, valamint a nagyszerű Time To Say Goodbye, Villám Ville és a kiváló Zsenerőz is kétszer hódította el a trófeát, ráadásul második győzelmekor 2020-ban 18.6-ra módosította a versenyrekordot, amit a rá következő évben Borutka állított be. Tavaly Bonaparte Boss nyert, aki idén duplázásra készül. A hajtók között Fazekas Imre biztosan vezeti az erre vonatkozó ranglistát hét sikerrel, mögötte Marschall József és Menyhért Ferenc áll négy-négy győzelemmel, míg a jelenleg is aktívak közül Nagyváry Andrea van még közel három diadallal.
A szombati emlékversenyek névadói
A szombati napon hat kiemelkedő szakember emléke előtt tiszteleg az utókor az emlékversenyekkel. Közel azonos korúak voltak és párhuzamos pályát futottak be. Nehéz időkben is a szakma szabályai szerint rengeteg munkával fejlesztették az ügető-telivértenyésztést. A pályán az általuk tenyésztett lovak ellenfelek voltak, ők azonban egymás sikerének is tudtak örülni, szükség esetén pedig komoly segítséget nyújtottak annak, akinek éppen szüksége volt rá. Külön figyelemre méltó, hogy mindegyikük nagyon jól tudott bánni az emberekkel, a beosztottaikat partnerként kezelték, a munkájukhoz igyekeztek optimális körülményeket teremteni. Pályájuk, munkásságuk, a lóhoz való kötödésük, például szolgálhatnak az ifjú generációknak.
Laufer Imre
Laufer Imre 1929-ben született Babócsán, gyermekkorában megszerette az állatokat, különösen a lovakat. Ifjú korában, szülőfalujában belépett az akkor alakult termelőszövetkezetbe, első munkaköre fogatos volt. Néhány év után főiskolát végzett és ezt követően a szövetkezet elnökévé választották.
Néhány ügetőt vásárolt a Somogysárdi Ménesből, így megismerve a fajtát rájött, hogy milyen értelmes, könnyen kezelhető hasznos lovak. Ezzel vette kezdetét Babócsán az ügetőtenyésztés. Tekintettel arra, hogy abban az időben nem volt könnyű ügető kancákat vásárolni, a nagyobb ménesekből kikerülő kancákat vásárolta meg. Felismerte azt a törvényszerűséget, hogy a jó családból származó gyengébb teljesítményű kanca anyakancaként általában jó lovakat ad. A gyakorlat beigazolta a gondolatot. A ménes rövid időn belül méltó versenytársa lett a többi ügető ménesnek, az általa tenyésztett lovak közül 3 nyert Magyar Ügetőderbyt. A legjobb általa tenyésztett ügető az 1988-ban született Rianó 1.14,3 volt. A tenyészanyagot módszeresen fejlesztette, a jó kancaanyagra több kitűnő mént hozott az országba. Itt is igyekezett úgy választani, hogy az anyai háttér a lehető legjobb legyen, erre jó példa Adonis Hanover és Foreman Hanover is. Laufer Imre odaadó, áldozatos munkával létrehozott egy eredményes fejlődőképes ménest. Meg kell említeni, hogy vezetése alatt a szövetkezet minden területen elismerésre méltó eredményeket ért el. Nagy kár, hogy a rendszerváltozás után a lóversenyzés megváltozott helyzete és a mezőgazdaság átalakítása – mely nem volt kellően átgondolva – a ménesre katasztrófát hozott. Rövid időn belül megszűnt.
Laufer Imre 2001-ben hunyt el, személyében egy nyíltszívű segítőkész embert veszítettünk el, munkássága nyomot hagyott sok szakmabeliben, vannak tanítványai, akik igyekeznek alkalmazni a tőle tanultakat. Neve a magyar ügetőtenyésztés fejlesztői és előrevivői között található.
Rádoki József
Rádoki József 1924-ben született, kisgyermekként kapott egy lovat, mellyel szinte együtt nőtt fel. Ez a kezdet meghatározta pályáját, tudatosan készült a lovakkal való munkára, folyamatosan képezte magát, az elmélet terén és a gyakorlatban is. A II. világháború után a bőszénfai csikótelep vezetőjévé nevezték ki. Itt az újjáépítés volt a legfontosabb feladat, de a lovassporttal is komolyan elkötelezte magát. Kitűnő díjugrató volt, de akadályversenyekben is indult, megnyerte az Alagi Nagy Akadályversenyt és Pardubicében is lovagolt egy versenyben.
Vezetésével szervezték újjá 1954-ben a Kisbéri Ménest, itt bizonyította rátermettségét és komoly megalapozott ismereteit. A ménest romjaiból építette fel, és amit minden tenyésztő szeretne, ő megvalósította. Nála született a korszak legjobb telivérje, Imperiál. A ménesben emellett rendezett keretek közt folyt a gazdálkodás, komoly eredményeket értek el a növénytermesztésben és más állatfajok tenyésztésében is. A magyar lótenyésztés történetében szomorú esemény volt Kisbér újbóli megszüntetése, ez Rádoki József életében is törést jelentett. Egyértelműen ott volt a kiemelkedő eredményeknek az ígérete, ilyen felkészültséggel, ilyen odaadással, ügyszeretettel megalapozottan volt várható a siker. Ekkor került a Somogysárdi Ménes élére, ahol több mint 20 éven keresztül nyugdíjazásáig dolgozott. Itt került az ügetőkhöz, ebben a fajtában is komoly sikereket ért el, irányítása alatt a ménesben hét olyan ügető született, mely a Magyar Ügetőderbyben diadalmaskodott. Ezek közül a legjobb, korának legendás versenylova Api 1.18,8 volt. Api kiemelkedő értékét jelzi, hogy fia Jágó 1.19,3 szintén Derbynyerő volt.
Rádoki József 2011-ben hunyt el, személyében a múlt század egyik legsokoldalúbb lótenyésztőjét veszítettük el. Nagy tudású kiemelkedő képességű igényes vezető volt, munkásságával valódi értékeket teremtett az ideálistól messze lévő körülmények között is.
Török László
Török László 1928-ban született, kora gyermekkorától vonzódott a lovakhoz, már fiatalként komoly tapasztalatokra tett szert. Hivatásul az agrármérnöki pályát választotta. 1953. augusztus 15-én nevezték ki az akkori Rádiházi Ménes élére. Egészen nyugdíjazásáig szolgálta a lótenyésztést. Kitartó munkával építette a ménest, alakította a tenyésztést, teremtett egyre jobb körülményeket.
Aktív munkát végzett a tenyésztés és a sport terén is, a kezdeti években komoly sikereket ért el díjugratóként és amatőrhajtóként is számtalan futamban hajtott. A lovassportok szervezőjeként nagy munkát végzett, a Zala Megyei Lovas szövetség elnöke volt hosszú éveken át. A military szakágban is elévülhetetlen érdemeket szerzett. Megalapozott tenyésztői munkájának két csúcspontját kell kiemelni. Az egyik a pályája elején az akkori idők legjobb lova az 1960-ban született Kabala 1.19,3 volt, a másik pedig az általa kiválasztott Trotting Flame behozatal volt. 1978 őszén a három akkori állami ménes (Mezőhegyes, Rádiháza, Somogysárd) ügető kancák importját szervezte meg Amerikából. A lovak kiválasztására Török László utazott ki, ennek során választotta az amerikai viszonylatban is kiemelkedően jó családból származó Star Flower nevű kancát és annak kétéves lányát Trotting Flame-t. Star Flower sajnos csak egy csikót adott Rádiházán, viszont lánya adta Lady Flame-t a jelenleg egyik legjobb hazai kancacsalád alapítóját. Ezzel az importtal került Mezőhegyesre a nagy értékű anyakanca Tapi Yocum is. Az irányítása alá nem csak a lótenyésztés tartozott, hanem a környező gazdaság is, itt is példaszerű gazdálkodást végzett és kiemelkedő eredményeket ért el. Ki kell emelni, hogy nagy figyelmet fordított az ifjúság nevelésére, számtalan fiatal az ő irányításával kezdte meg a lóval való ismerkedést.
Török László 2013-ban hunyt el, személyében a XX. század második felének egyik legnagyobb tenyésztőjét vesztettük el. Alkotó munkássága eredményeként nagy értéket teremtett, mely az egész magyar lótenyésztés büszkesége, remélhetőleg az általa lerakott alapokon a jövőben is folytatják a magas szintű tenyésztést.
Gergely Imre
Gergely Imre 1930-ban született, már a szülői házban felfigyeltek lovak iránti vonzalmára, így a mezőgazdasági pályát választotta. A diploma megszerzése után egy rövid kitérőt leszámítva végig Mezőhegyesen dolgozott. A lótenyésztést 1961 óta irányította törzstenyésztőként 1990-ig – nyugdíjba vonulásáig.
Aktív évei során nehéz feladatokkal kellett szembesülnie, mivel a lótenyésztés folyamatosan háttérbe szorult, vesztett szerepéből. Továbbá a nagyüzem szervezeti struktúrája miatti átfedések is sokszor megoldhatatlan nehézségeket okoztak. 1962-ben a furioso-north star és a gidrán fajtát elvitték, csak a nóniuszból maradt néhány egyed, köszönhetően az ő ügyességének is. 1962-ben kettő új feladatot kapott Mezőhegyes, ezeknek ő volt az irányítója. Az egyik egy sportló fajta kialakítása, a másik pedig a Pusztaberényi Ménes anyagának az átvétele. Az ügető fajtát rövid idő alatt megismerte és megszerette. Fontos feladatának tartotta a kiemelkedő apamének megszerzését, ezért sokat tett. A kancacsaládokat is sikerült megőrizni és fejleszteni, az irányítása alatt a ménes 12 derby-nyerőt adott. Az ügetőt tenyésztő ménesek vezetőivel aktív kapcsolatot tartott, folyamatosan tájékoztatták egymást és igyekeztek segíteni. Az ügetőn a ménesi amatőrök versenyeiben is rendszeresen hajtott. Népszerű volt a lovas társadalomban, közvetlen barátságos természetével gyorsan tudott kapcsolatot teremteni bárkivel, ennek köszönhetően sok külföldi ismerőse is volt. Néhány mondatával minden társaságban garantált volt a jó hangulat.
A kilencvenes években és a kétezres évek elején szomorúan látta, hogy az általa és munkatársai által megőrzött és fejlesztett ügető tenyészanyag hogyan fogy napról-napra a lelketlen és felkészületlen hozzáállás eredményeként. 2010 után örült, hogy Mezőhegyes mégis újból beindította az ügetőtenyésztést.
Gergely Imre 2018-ban hunyt el, munkásságával beírta nevét nem csak a mezőhegyesi ménes, hanem a magyar lótenyésztés történetébe is.
Dr. Papp Tibor
Dr. Papp Tibor 1942-ben született, hivatásul a mezőgazdasági mérnöki pályát választotta. A Mezőhegyesi Állami Gazdaságban 1974-től dolgozott, először termelési igazgatóhelyettesként, majd a Mezőgazdasági Kombinát megbízott vezérigazgatója volt 1992-ig. A II. világháborút követően ő volt az első olyan vezető, aki a lótenyésztést nem megtűrt ágazatként kezelte. A ménes abban az időben három fajtával foglalkozott, ezek közül a sportlónak és az ügetőnek nagy szüksége volt a folyamatos vérfrissítésre, a tenyészanyag megújítására. Kiemelt figyelmet fordított az együttműködésre, gazdag kapcsolatrendszerét sok esetben használta föl a lótenyésztés céljaira.
Az ügető fajtában a nevéhez fűződnek a hetvenes évek végének és a nyolcvanas éveknek az importjai. Aktív szerepet vállalt a fedezőmének beszerzésében, a támogatására sok esetben nagy szükség volt. Így került Mezőhegyesre Prevailing Way, Seismic, Adonis Hanover, Optician és Surefire Lobell. A nemzetközi szinten is kiemelkedő apaméntől Reprise-tól pedig az ő közbenjárásával sikerült spermát behozni a Szovjetunióból. A kitűnő mezőhegyesi anyag az irányítása alatt tovább fejlődött, munkatársait ösztönözte a kancacsaládok fejlesztésére, így a kilencvenes évek elejére egy konszolidált kancaállomány állt rendelkezésre. A még Pusztaberényből jött jó családok folyamatosan adták a kiemelkedő képességű versenylovakat.
Megjegyezzük, hogy 1992 után sajnálatos módon az általa megóvott és fejlesztett anyagot nem megfelelően kezelték. Nagyon nagy kár, hogy az ügetőtenyésztést szinte teljesen elsorvasztották.
A mezőhegyesi tenyésztés fia, Pap István Tibor vezérigazgató irányításával 2011-től újjáéledt.
Laky Ferenc
Laky Ferenc 1914-ben született Dolhán, mely akkor Magyarországhoz tartozott, jelenleg Ukrajna. A mezőgazdasággal kora ifjúságától elkötelezte magát tekintettel arra, hogy édesapja mezőgazdász volt. Felsőfokú tanulmányait a Keszthelyi Akadémián végezte, a szakmán belül az állattenyésztés volt az, ami kifejezetten érdekelte, az állatokhoz nagyon jó szeme és különösen jó érzéke volt. Munkásságát a szarvasmarha tenyésztés területén kezdte, a tenyésztés irányításával és felügyeletével foglalkozott először Miskolcon, majd a Felvidéken, Léván. Miután Budapestre került 1948-ban a Minisztériumban a Lótenyésztési Főosztályon sikerült elhelyezkednie. A versenylótenyésztéssel ettől az időtől kezdett foglalkozni, az ő generációjának jutott az a feladat, hogy a szinte teljesen megsemmisült tenyésztést újból indítsák be. Pályatársaival néhány év alatt olyan anyagot tudtak összeszedni és olyan körülményeket tudtak teremteni, mely biztosította a kiemelkedő eredményeket, a hazai versenylótenyésztés ismét tényezővé lett a térségben. Laky Ferenc feladata volt a telivér- és az ügetőtenyésztés irányítása. Áldozatos munkájával meghatározó szerepe volt az eredményekben, ugyanakkor nem feledkezhetünk meg arról, ezek elérése sok esetben nem volt könnyű, mivel némely vezető a lótenyésztésre ferde szemmel nézett. Említsük meg, hogy szorgalma híres volt, folyamatosan a versenylótenyésztés és a lóversenyzés teóriájával és gyakorlatával foglalkozott, a pedigrisztikai tudását is napi szinten bővítette. Munkáját nagyban megkönnyítette, hogy több nyelven beszélt, szlovákul, lengyelül, oroszul, németül jól és még angolul is értett, így az információk gyors megszerzése egyszerű volt számára. Ezen túl a kapcsolatteremtés is könnyen ment, ez magyarázza, hogy miképpen tudott olyan sok jó lovat megszerezni a Szovjetunióból, Csehszlovákiából, Lengyelországból, NDK-ból. A kiemelkedő képességű lovak származását alaposan feldolgozta, cikkei folyamatosan jelentek meg a szakmai kiadványokban.
Az 1962-es átszervezés után a ménesek irányítása kikerült a feladatai közül, ettől fogva a méneskönyvi nyilvántartásokat vezette, az ehhez kapcsolódó munkákat irányította. Ugyanakkor nagy tapasztalatára ebben az időben is számítottak, több import behozatalában vett részt, a fiatal kezdő kollégákat mintaszerűen segítette, szinte bármikor lehetett hozzá tanácsért fordulni, a véleményét megkérdezni, illetve adatokat kérni tőle. Mindenkivel szerény volt a nálánál jóval fiatalabbakat is partnerként kezelte. Kiegyensúlyozott, csendes volt, üres szavakat nem használt, amikor mondott valamit annak súlya volt. A nyugállományba vonulása után sem szakadt el a lóversenyzéstől, a Somogysárdi Ménesnek szakmai tanácsokat adott, és a versenyintézőségben is komoly munkát végzett. Mindenki, aki hozzá fordult bölcs, hasznos és megalapozott tanácsokkal látta el.
Nevét a magyar versenylótenyésztés aranykönyvében tartják nyilván, együtt a legnagyobbakkal. Dolgos élete 1992. december 30-án ért véget.
