Frankie Dettori a jelenkor lóversenyének ikonikus alakja, elért sikerei szinte semmihez sem foghatóak. A győzelmek száma mellett életútja is egészen fordulatos, tele mélységgel és magassággal, megannyi kalanddal és tanulsággal. A korábban Oscar-díjra is jelölt, Emmy- és háromszoros BAFTA-díjas rendező, Anthony Wonke filmvászonra is vitte, mi pedig néhány szilánkot kiemelve igyekszünk bemutatni a legendát.
Az örökölt lovas gén
Frankie Dettori 1970. december 15-én született Milánóban, és tulajdonképpen a tizenháromszoros olasz zsoké champion, Gianfranco Dettori fiaként a génjeibe van kódolva a lovaglás. A jelenleg 82 éves édesapja nemzetközi színtéren is maradandót alkotott, hiszen 1975-ben Bolkonski, míg 1976-ban Wollow nyergében megnyerte a 2000 Guineas Stakes-et, utóbbival ráadásul ugyanebben az évben az International Stakes elődjének számító, Benson & Hedges Gold Cup-on is csúcsra ért. Édesanyja, Mara cirkuszi előadóművész volt, akitől mindig is irigyelte azt a számát, amelyet egyszerre két ló hátán állva mutatott be. Hat hónapos korában Frankie szülei elváltak, előbb nővérével együtt az anyjuk nevelte ötéves koráig, majd az apjukkal és mostohaanyjukkal éltek. Milánó mellett egy farmon laktak, de semmiben sem szenvedtek hiányt, hiszen apja számára jól jövedelmezett a lovaglás, így nagy házuk és szép autójuk is volt a családi birtokon. Gondolhatnánk, hogy adott a követendő példa és a lovak iránti szeretet, a kis Frankie-t azonban az olasz gyerekek többségéhez hasonlóan, inkább a futball vonzotta.
A bőrlabdát és a stoplist akkor tette félre, amikor nyolcévesen az apja vett neki egy Silvia nevű palomino pónit. Dettorit annyira a bűvöletében tartotta a saját lova, hogy minden szabadidejét neki szentelte, egy évvel később pedig apja benevezte őket a San Siro Hippodromban megrendezett Póni Derby-re. Talán nem ilyen bemutatkozásra számítottak, mégis emlékezetesre sikerült a debütálás.
Dettori az utolsó helyen végzett és lehajtott fejjel ment át a célvonalon, így nem vette észre, hogy egyenesen egy nagy kerítés felé tartanak. Silvia meglátta és ösztönösen beleásta első lábait a földbe, Frankie pedig a nyeregből átrepült a feje fölött. Öt évvel később, első hivatalos versenye is kudarcba fulladt, My Charlotte nevű kancájával ismét sereghajtó lett a San Siro-ban.
Az apai szigor és a tökéletes tanítómester
Az egyébként csendes és visszahúzódó fiúra átragadt a nála nyolc évvel idősebb, akkora már javában lázadó kamaszkorát élő nővére természete és minden csínytevésben benne volt, de apja az első pillanattól fogva látta a benne rejlő tehetséget és hitt fiában, ezért szigorúan fogta. Mindig azt sulykolta belé, hogy bajnoknak kell lennie, ő pedig istenként nézett fel champion apjára. Frankie nem volt éltanuló az iskolában, egyes tantárgyakkal kifejezetten meggyűlt a baja, tanítás után pedig a farmon segédkezett, ahol sokszor órákig dolgoztatták: délutánonként például ő járt kandlival tejért a szomszédba. Frankie apja jól ismerte a newmarketi Bedford House istálló siker trénerét, Luca Cumanit – hiszen korábban az olasz mester apjánál dolgozott istállólovasként – és amikor Pisa-ban versenyeztek, rögvest bemutatta neki fiát, valamint megígérte neki, hogy a következő évben elküldi hozzá.
Luca Cumani hét klasszikus kiemelt versenyben adott győztes telivért, köztük Kahyasi (1988) és High-Rise (1998) révén két Epsom Derby nyerőt, valamint Barathea (1994) személyében Breeders’ Cup Mile diadalt ünnepelhetett. Nem mellesleg olyan későbbi klasszis zsokék nőttek ki a keze alatt, mint Jimmy Fortune vagy éppen Kieren Fallon, de évekig ténykedett mellette trénerasszisztensként Kirsty Milczarek és Christophe Clement is. Nem túlzás kijelenti, hogy a felcseperedő Frankie Dettori a legjobb helyen kezdhette bontogatni szárnyait, ugyanakkor a beilleszkedés nem ment olyan zökkenőmenetesen.
A nehézségeken áttörő tehetség gyümölcse
Eleinte idegenként kezelték a társai, nem beszélte a nyelvet és honvágy gyötörte. Bár katolikusként nevelkedett, az olaszok sokkal lazábbak és családcentrikusabbak, így nehéz volt megszoknia a fegyelmezett és szervezett angol tréningmunkát. Igazi kultúrsokkot jelentett számára némely étel és ital, így a Heinz ravioli konzerv és a narancsos squash (szirup). Frankie istállófiúként kezdett dolgozni, de gyorsan a szerencsejáték rabjává vált, így az egyébként is alacsony 87 fontos kezdő bére nem sokáig tette. Péntekenként kaptak fizetést, de előfordult, hogy már aznap este az utolsó fillérjeit számolgatta valamelyik fogadóirodában. Luca sosem adott előleget, így hétvégékén másoknak is dolgozott, hogy el tudja magát tartani. Ugyanakkor, Cumani meglátta a Dettoriban rejlő kivételes érzéket és apja belegyezésével, magánál tartotta lovas tanulóként. 1986/87 telére aztán mégis visszatért Olaszországba, mert túl fiatal volt még a brit licensz megszerzéséhez, így 1986 novemberében, Torinóban aratta első győzelmét. Ezzel pedig elindult a fényes jövő útján, 1987. június 9-én már első angliai sikerét ünnepelhette Goodwoodban, Lizzy Hare-t ülve, majd abban a szezonban még hét nyerőt lovagolt.
Kalifornia és az a bizonyos repülő leugrás
Dettori az 1987/88-as telet Kaliforniában töltötte Richard Cross idomár munkalovasaként. A kemény munka és fejlődés mellett, itt ismerkedett meg a Saratoga versenypályán tizenhárom évig legtöbb győzelemmel rendelkező Ángel Cordero Jr.-ral. A pályafutása során több mint 6000 versenyt nyerő ász zsoké háromszor győzött a Kentucky Derby-ben és ő lett az első puerto ricói, aki bekerült a Lóverseny Hírességek Csarnokába az Egyesült Államokban. Frankie-nek egyből megtetszett a sztár allűr, avagy a „repülő leugrás”, amelyet külön gyakorolt Cordero-val a pihenő ideje alatt. Azóta már mindannyian tudjuk, védjegyévé vált a mozdulat, és nincs Dettori győzelem leugrás nélkül.
A feltörekvő sztár és az aranyóra
Frankie Dettori karrierje innentől egyenesen felfelé ívelt, 1989-ben 75 győzelemmel lett az utánpótlás lovasok championja és első Group verseny diadala is megszületett, Legal Castle nyergében a goodwoodi Select Stakes-ben. 1990 tavaszától Cumani elsőszámú istállólovasaként helyezkedett el, akinek abban a szezonban nyolc Group I-es nyerőt ült, négyet pedig más trénereknek, köztük Henry Cecilnek. Markofdistinction révén Royal Ascotban is megszerezte első győzelmét, és a még mindig csak tizenkilenc éves Dettori, az első apprentice lovas lett a legendás Lester Piggott óta, aki több mint 100 versenyt nyert egy szezonban (összesen 149-et).
Ahogy Gianfranco látta fia felemelkedését, szerette volna még inkább motiválni. Volt egy féltve őrzött, fehérarany Piaget órája, amit egy nagyon gazdag versenyló tulajdonostól kapott ajándékba. Ez volt a büszkesége, a széfben tartotta és csak a Derby napra vagy egy fontos gálára vette fel. Egyszer Frankie elé lóbálta és azt mondta neki: „Egy nap ez a tiéd lesz…ha megnyered az Epsom Derby-t!”
Szinte az örökkévalóságba telt, de végül tizennégy próbálkozás után, 2007-ben Authorized nyergében sikerült elhódítani a Derby-t és vele az órát. Mert az apja tartotta a szavát és neki adta, azóta Frankie számára ez a felnövés és a Derby jelentőségének szimbóluma.
