Írta: Kovács Botond.

Fellélegezhetnek a francia turf-barátok, úgy tűnik ugyanis, oszladoznak a sötét felhők az Hippodorome de Maisons-Laffitte felett.

Egészen különös helyzet alakult ki a Párizs szomszédságában álló versenytér körül. A France Galop 2018-ban bejelentette, hogy a pálya fenntartása veszteséges, és 2019 októberében beszüntette a versenyzést a komoly hagyományokkal rendelkező és évszázados múltra visszatekintő komplexumban. Óriási felháborodás kísérte a döntést, Jacques Myard, Maisons-Laffitte polgármestere személyes sértésnek vette az ügyet, és az országos tiltakozó mozgalom élére állt. A kezdeményezést a városi tanács is támogatta, rendkívüli ülésen teljhatalmat szavazott a korábban a nemzetgyűlésben mandátummal rendelkező Monsieur Myard-nak. (Azért nevezzük különösnek a helyzetet, mert láttunk már hasonlót, de akkor pont fordított szándékkal álltak a problémához az érintett felek.) A lánglelkű polgármester szavai mai is emlékezetesek: A France Galop kijátszott minket, hazudott nekünk, ezért teljesen hiteltelen a szervezet minden ezzel kapcsolatos korábbi megnyilvánulása. A kormány nyomására emberek ezreit akarják tönkretenni.

A kemény szavak, a társadalmi és szakszervezeti összefogás ellenére azonban a pálya két éve bezárta kapuit, és úgy tűnt sohasem nyeri vissza eredeti funkcióját. (1996-ban egyszer már elkerülte a szanálást, de akkor megmenekült, és az Evry versenytér kapujára került lakat.)

Régi mondás: Pénz beszél, kutya ugat. Ebben rejlik most is a megoldás. Történt ugyanis, hogy Maisons-Laffitte önkormányzata élére rakta a garast, befektetőt keresett, és addig mesterkedett, amíg a napokban 7.5 millió eurós vételi ajánlatot tett az ingatlanra. A France Galop egyelőre csak annyit mert nyilatkozni, hogy megfontolják az ügyet. A folytatást bízzuk az elhivatott helyiekre, és bár hosszú még az út a sikerig, egyelőre úgy tűnik, biztatóak a fejlemények, különösen annak ismeretében, hogy a továbbra is működő tréningközpont 1.5 millió eurót kapott a France Galop-tól tavaly. (Ez azonban jóindulattal is inkább csak állag megóvásnak, egyfajta ránc felvarrásnak tekinthető, az egyre romló állapotú versenyfelülethez hozzá sem nyúltak.)

A kilencvenkét hektáron elterülő, Szajna-parti Maisons-Laffitte versenytér 1878-ban nyitotta meg kapuit, alapítója Joseph Oller katalán származású üzletember, a totalizatőr rendszer feltalálója, aki nemcsak a zöld gyepen mozgott otthonosan, hanem a párizsi éjszakában is, hiszen Charles Zidler impresszárióval ő alapította a Moulin Rouge-t. A pályát Jacques Laffitte bankár egykori birtokán alakították ki, a kastély (a maisons) ma lóverseny múzeumnak ad otthont.

Komoly hagyományai voltak azonban már előtte is a lovak trenírozásának, főleg a birtok mesés vagyonnal rendelkező tulajdonosai révén. A kastély és az istállók René de Longueil megbízásából François Mansart építész (a mester nevét őrzi nyelvünkben a manzárdlakás/manzárdszoba kifejezés) tervei alapján készültek 1640-ben. Az első hivatalos francia futamot a szomszédos Achères egyik széles mezején futotta hét Angliából hozott ló 1740-ben. A maisons-t később XVI. Lajos öccse, a lóversenyzésért rajongó Károly Fülöp herceg, Artois grófja vásárolta meg. Ez azért fontos, mert a magát jakobinusnak nevező eszement csőcselék által kivégeztetett király után Artois grófjából később X. Károly néven uralkodó lett (egész pontosan XVIII. Lajos után). Mondanunk sem kell, az új rend hirdetői népi tulajdonba vették a kastélyt 1789-ben, és a nyilván remek kapcsolatokkal rendelkező Lanchère polgártárs vette át az irányítást a birtok felett. Mit ad Isten? Emberünk a forradalmi hadsereg lókupece volt, így a kialakított istállókat és a tréninglétesítményeket remekül használhatta összezabrált vagyona gyarapítására.

Miután Napóleon pacifikálta Franciaországot, a kastély és a birtok hűséges katonája, Jean Lannes marsall, Montebello hercegének tulajdonába kerül, aki húsz versenylovat tartott az istállókban. Lannes a császár egyik legelszántabb híve és személyes jó barátja volt, azon kevesek egyike, akik tegezhették az korzikai uralkodót. Miután Lannes tábornagy 1809-ben hősi halált halt Bécs közelében (a június 14-én vívott győri csatába már nem jutott el) özvegye egy darabig megtartotta a pompás lakhelyet és a hozzá tartozó mezőket és földeket, majd 1818-ban eladta Jacques Laffitte-nak.

A később miniszterelnökként és pénzügyminiszterként is szolgáló Laffitte, aki egy ács fiaként látta meg a napvilágot szenvedélyes lóverseny rajongó volt, és egyben alapító atyja a Francia Jockey Clubnak (eredeti, és Franciaországról lévén szó cseppet sem meglepően cirkalmas nevén: la société d’encouragement pour l’amélioration des races de chevaux en France – kb. francia lótenyésztést pártoló egylet). A birtokon ezután rendszeressé váltak a futamok, amelyek látogatottsága vetélkedett a Mars-mezei mítingekkel. A nagy hatalmú bankár-politikus, aki a Párizs-Rouen vasútvonal egyik fő támogatója volt, azt is elintézte, hogy a sínek Maissons-Laffitte felé kanyarodjanak. Nem hiába, minden szentnek maga felé hajlik a keze. Laffitte 1844-ben bekövetkezett halála után Pierre Paul Manceau lett a tulajdonos, folytatódtak a versenyek, de az igazi áttörés akkor történt, amikor Manceau örökösei eladták a birtokot a Société Allaire et Lévêque-nek. Tőlük szerzett megbízást a már fent említett Joseph Oller a pálya megépítésére, és az ő nevéhez fűződik a lelátók és az egyéb kiszolgáló létesítmények üzembe helyezése.

Oller rendkívül színes egyéniség volt. Szüleivel gyerekkorában települt gall földre, ám hamar honvágya lett, és visszatért szülőhazájába. Bilbaóban járt egyetemre, de a sok előadás között arra is volt ideje, hogy kakasviadalokra járjon. Hamar rájött, hogy szenvedélyéből hasznot is húzhat, ezért először kisebb, majd nagyobb téteket is elhelyezhettek nála a hazardírozó baszkok. Végül felcsapott bukmékernek, de különböző akadályokba ütközött, talán kissé forró is lett a lába alatt a talaj, ezért visszatért Franciaországba. Itt alkotta meg életművét, a totalizatőr rendszert, ami egykettőre elterjedt, és amelyet máig alkalmaznak világszerte. A forradalmi ötletet nem fogadták kitörő lelkesedéssel a hatóságok, Oller tizenöt napot töltött börtönben 1874-ben illegális fogadásszervezésért. (A találmányt később George Julius ausztrál mérnök automatizálta.) A turf izgalmaiba egyre jobban belefáradó Joseph Oller később a szórakoztató iparban látott nagyobb fantáziát, és számos párizsi mulató tulajdonosa lett. Nevéhez fűződik a Moulin Rouge meglapítása is.

Az egyre több idomárt vonzó pályán 1898-ban tréningközpont alakult, de ezt már a Jockey Club intézte. A szervezet 1891-ben vette át a hatalmat, onnantól fogva töretlen volt a folyamatos fejlődés és a versenyzés (leszámítva a német megszállás időszakát, mert a nácik valamiért sohasem kedvelték a lóversenyt) egészen 2019-ig. A maisons-laffitte-i pálya sajátossága, hogy a világon szinte egyedülállóan, jobb és bal kézre egyaránt tudnak futamokat rendezni. Szintén különlegességnek számít, hogy akár 2000 méterre is tudnak egyenes pályás versenyt futni.

A turf-krónikások úgy tartják számon, hogy a pálya legsikeresebb lovasa Olivier Peslier, aki 1307 itteni lovaglásából 307 alkalommal tudott nyerni. Őt Christophe Soumillon és Dominique Boeuf követi. Trénerek között Andrè Fabre-hoz kerülnek e tekintetben a babérok, 381 győzelmet arattak idomítottjai. Christiane Head asszony és Robert Collet álltak fel mellé a dobogóra. A futtatók közül a Wertheimer fivérek, a Chanel divatház tulajdonosai a legsikeresebbek, 123 elsőség az övék Aga Khan, Khalid Abdullah herceg, Mohamed Al Maktoum sejk és a Godolphin istálló előtt. A versenylovak közül Bien Entendu (1997 pher, Hernando – Entente Cordiale) érte el a legtöbb sikert a masions-laffitte-i zöld gyepen, nyolc futásából hatszor galoppozott át elsőként a célvonalon, többnyire eladó versenyekben vagy hendikepekben.

A pálya számos nagydíjnak adott otthont. Itt futották a Prix Eugène Adam-ot (Group 2, 2000 m), a Critérium de Maisons-Laffitte-et (Group 2, 1200 m), a Prix Robert Papint (Group 2, 1200 m), a La Coupe de Maisons-Laffitte-et (Group 3, 2000 m), a Prix Messidort (Group 3, 1600 m), a Prix Miesque-t (Group 3, 1400 m), a Prix Eclipse-t (Group 3, 1200 m) és a Prix de Seine-et-Oise-t (Group 3, 1200 m).

Őszintén reméljük, hogy hamarosan visszatérnek a versenyek és a látogatók a patinás pályára.