Írta: Kovács Botond.

Legutóbbi írásunkban az Ascot Chase-ben született meglepetés győzelemről esett szó, amely Riders Onthe Storm nevéhez fűződik, és arról is értesítettük kedves Olvasóinkat, hogy Cyrname ugyan felbukott, de kutyabaja, bár érezzük, e kifejezés használatakor kissé kilóg a lóláb. Mielőtt azonban végképp belezavarodnánk a mondanivalónkba, legyen elég annyi, hogy a remek telivér nem sérült meg, Nicholls mester istállójában várja az újabb tavaszi kihívást.

Az ugrószezon nemcsak Nagy-Britanniában dübörög, de egy szigettel arrébb is, az Ír-tenger túlsó partján. Írásunknak az ad apropos-t, hogy februárban már nem rendeznek több Grade 1-es futamot a zöld szigeten, így áttekinthetjük az eredményeket, és némi spekulálásba is bocsátkozhatunk a jövőt illetően, hiszen jegyzetünk megjelenésekor már csak alig egy hónap van hátra a Cheltenham Fesztiválig, az ugrósport világhírű ünnepéig.

Az alábbiakban áttekintendő hat futam mindegyikét Dublin egyik külvárosában, Leopardstownban (e. lepördsztáun) futották. Az egzotikus hangzású névről rögtön a fenséges megjelenésű leopárd (Panthera pardus) jut eszünkbe, hiszen nem lenne meglepő, hogy egy afrikai fajról neveznének el helységet Európában, ott van példának a felvidéki Felsőelefánt (Nyitra megye, mai nevén Horné Lefantovce). A valóság ennél azonban sokkal kiábrándítóbb, mert a település a leprásokról kapta a nevét, ugyanis ide száműzték Dublin bélpoklosait a középkorban. Nem tudunk ellenállni a kísértésnek, és megjegyezzük, hogy a leopárd elnevezés egy félreértésből fakad. Eleink azt gondolták, hogy a leopárd egy hibrid faj, amely az oroszlán (leo) és a párduc keresztezéséből jött létre, a régies magyar nyelv oroszlánpárdként is emlegette. Térjünk vissza azonban Leopardstownba!

A versenytér 1888 óta üzemel, és mára teljes mértékben az állami kézben lévő Horse Racing Ireland kezelésében működik. A szervezet éves költségvetése 80 millió euró. Az összeg a Horse and Greyhound Fundon keresztül áramlik a versenyüzembe, olyan formában, hogy 67.2 millióval a lósport gazdálkodik, a maradék 12.8 millióval az agarak. Leopardstownban évi huszonkét mítinget tartanak a sík és az ugró szakágban. A pályán több étterem és pub üzemel, de helyet kapott egy éjszakai klub is, és péntekenként a helybéli földművesek és kistermelők is értékesíthetik portékáikat. Itt rendezik a nyári Bulmers Live at Leapordstown zenei fesztivált.

A Dublin Racing Festival keretében megtartott futamok óriási érdeklődés mellett zajlottak a közelmúltban, a jó idő és a változatos szórakozási lehetőségek (élőzene, étel, ital, lóverseny fogadás, stb.) hatalmas tömegeket vonzottak a versenytérre. Elsőként a Dublin Chase (5 éves és idősebb lovaknak, 3400 méter, 11 akadály) startjánál sorakoztak fel a telivérek. Ott volt a 2018. és 2019. évi címvédő Min (2011 pher, Walk In The Park – Pheyca) is Willie Mullins lotjából, de csak a második helyezést tudta megszerezni közel négy hosszal istállótársa, Chacun Pour Soi (2012 pher, Policy Maker – Kruscyna) mögött. A páros Cheltenhamben ismét összecsaphat vagy a Queen Mother Champion Chase-ben vagy a Ryanair Chase-ben. Mindkét telivér megnyerte eddigi futásainak felét, Min húszból tízet, Chacun Pour Soi (e. sáken pur szoá) nyolcból négyet, és ketten együtt eddig közel 1 millió fonttal gazdagították tulajdonosukat. Nem mintha nagy szüksége lett volna erre Mrs. Susannah Riccinek, a milliárdos amerikai üzletember Rich Ricci feleségének, de zsebpénznek biztosan jól jött.

Az Arkle Novice Chase (5 éves és idősebb lovaknak, 3400 méter, 11 akadály) kiélezett küzdelmet követően hölgy győzelmet hozott, amikor a német tenyésztésű Notebook (2013 pher, Samum – Nova), Henry De Bromhead idomítottja, átgaloppozott a célvonalon. Michael O’Leary, a győztes ló és a Rynair légitársaság tulajdonosa nyilván megdicsérte Rachael Blackmore zsokét, és az is lehet, hogy neki ígérte a következő lovaglást a cheltenhami Arkle Challenge Trophyban. Nem lenne hazardírozás, hiszen Ms. Blackmore igen jó lovas, e szezonban 58 győzelemmel rendelkezik 412 futásból, tavaly 90/615 volt a statisztikája. Pénzdíjak tekintetében azonban már jelenleg majdnem utolérte tavalyi önmagát, 1.6 millió euróval örvendeztetve a tulajdonosokat. Ebből az adatból látszik, hogy egyre komolyabb versenyekben kap lehetőséget. Érdemes tudni, hogy a futamot Arkle-ról minden idők egyik legsikeresebb ír ugró lováról nevezték el, aki Tom Dreaper idomárnak és Anne Grosvenornak (e. grouvnör), Westminster hercegnőjének háromszor nyerte a Cheltenham Gold Cupot (1964-1966) és más komoly sikerek mellett az az Ír Grand Nationalben (1964) is sikerült megszereznie az első helyezést. A hercegnő idős férje negyedik felesége volt.

A románc plátóinak indult, de Nagy-Britannia egyik leggazdagabb embere, a rendkívül tiszteletre méltó, de a szebbik nemnek ellenállni képtelen Hugh Grosvenor herceg nem tudván, és nyilván nem is akarván szabadulni a fiatal hölgy bájaitól, megvásárolta a bakfis módos családja szomszédágában álló kúriát, és közvetítők útján felkérte a mit sem sejtő Anne-t hogy segítsen neki virágokat ültetni a kertben. A többi már történelem. Nem ez volt Hugh egyetlen ilyen húzása. Tíz évig volt a kedvese Gabrielle „Coco” Chanel, aki a párnája alá rejtett gyémántoktól kezdve egy teniszlabda méretű, csiszolatlan smaragdig megannyi gáláns ajándékot kapott a főrendtől, köztük a La Pausa nevű villáját is a francia Riviérán. Anne Grosvenor a későbbiekben elismert futtató lett, és az állatvédelem kiemelkedően bőkezű élharcosává vált.

Rachael Blackmore-nak, és De Bromhead mesternek állt a zászló az Irish Champion Hurdle-ben (4 éves és idősebb lovaknak, 3219 méter, 8 gát) is. Itt még szorosabb volt a verseny, mint az Arkle-ben, mert a szélső sanszként nyilvántartott Darver Star megszorongatta az elsőként hazaérő, topfavoritot, a veretlen Honeysuckle-t (2014 pk, Sulamani – First Royal). A komoly pénzekben játszó tulajdonos, Kenneth Alexander nyilván nem a Ladbrokes-nál vagy a Coralnál állt sorba tikettért, ugyanis mindkét brand az ő igazgatása alatt álló GVC Holding érdekeltségébe tartozik. Saját magától nem nyerhet pénzt az ember. Ez volt Honeysuckle harmadik Grade 1-es sikere, és van már egy Grade 3-as is, a további három győzelem alsóbb kategóriákban született. Nem lehet kérdés, hogy a következő állomás a brit Champion Hurdle lesz. Michael O’Leary lova, Petit Mouchoir a közeli harmadik helyet csípte el Davy Russellel, ami nem nagy meglepetés, hiszen ez volt a kőkemény telivér harmadik Irish Champion Hurdle-je, ráadásul 2017-ben nyerni tudott. Tavaly szintén harmadik lett, ám sokkal jobban kiszakadva istállótársa, Apple’s Jade mögött. Érdekesség, hogy a futamban hat ló indult, közülük négy O’Leary-színekben. Csoda, hogy nem ez lett utána a Ryanair új szlogenje: Velünk biztosan odaér. Az 1950 óta minden esztendőben megrendezett Irish Champion Hurdle kapcsán megemlítjük, hogy Hurrican Fly (2004 pher, Montjeu – Scandisk) öt alkalommal nyerte (2011-2015). Sokáig ő tartotta a Grade/Group 1 győzelmi rekordot, összesen huszonkét sikernek örülhetett Willie Mullins mester, és a tulajdonosok, George Creighton és Mrs. Rose Boyd. A rekordot Winx javította meg 2018-ban a Cox Plate újbóli elhódítása után (nála egyébként huszonötnél állt meg a számláló).

Szintén érdemes szólnunk Istabraq-ról (1992 pher, Sadler’s Wells – Betty’s Secret), aki Hamdan Al Maktoum sejk kék-fehér színeit vitte síkon, de mivel sem ő, sem a nagy John Gosden nem voltak megelégedve a 11 futásból elért 2 győzelmével és 4 második helyezésével, eladták John McManus-nak, aki 1996-ban Aidan O’Brienhez vitte tréningbe. Azonban nem síkon, hanem az ugrások felett folytatódott a ló karrierje. Kevésbé ismert, hogy O’Brien e szakágban is komoly sikerekkel rendelkezik. Istabraq megtáltosodott az akkora már háromszoros ugró champion idomár a keze alatt, félelmetes győzelmi sorozatba kezdett, és huszonkilenc futásból huszonhármat (!) megnyert új gazdájának, és emellett háromszor lett második. Négyszer nyerte az Irish Champion Hurdle-t (1998-2001), és háromszor az angol Champion Hurdle-t (1998-2000). Csak halkan jegyezzük meg, hogy a remek származású telivér egyik nagyapja Northern Dancer, a másik Secretariat volt.

Maradjunk McManus-nél és O’Brienéknél, bár nem az apánál, hanem a fiánál, Joseph-nél. Az ő idomításában álló A Wave of the Sea (2016 pher, Born To Sea – Je T’Adore) nyerte a Spring Juvenile Hurdle-t (4 éves lovaknak, 3200 méter, 8 gát) 5/4 hosszal Wolf Prince előtt. A futam favoritja a remek formában lévő Aspire Tower volt De Bromhead mester istállójából Ms. Blackmore-ral a nyeregben, de a páros felbukott az utolsó ugrásnál. A harmadik helyre az ifjú O’Brien másik lova, Cerberus érkezett. Joseph-nek fekszik ez a verseny, tavaly Mark Walsh nyerte neki Sir Erec-kel. Az ország egyik legnagyobb futtatójáról, John Patrick McManusról csak annyit, hogy ő is üzletember, egy időben a Manchester United résztulajdonosa volt, de eladta érdekeltségét miután összeveszett Sir Alex Fergusonnal (a skót mesteredző-lovag nem lehet egyszerű eset, John Magnier is összerúgta vele a port), és ő is szeret nagy pénzekben játszani. Ennek ellenére, azt állítja magáról, hogy csak néha tesz fel kisebb összegeket. Egyszer kiszivárgott, hogy 2012-ben 17.4 millió dollárt nyert az Egyesült Államokban. Ilyenkor szokás feltenni a kérdést, kinek mi számít nagynak. Mindez annak kapcsán került napvilágra, hogy az ír adóhatóság kopogtatott nála, és afelől érdeklődött, mikor óhajtja leróni a tekintélyes summára kivetett adót. A válaszon ők is meglepődtek, hiszen kiderült, hogy McManus ugyan ír állampolgár, de életvitel szerűen nem hazájában él, így a vonatkozó rendelkezések értelmében nem köteles befizetni egy huncut centet sem az ír kincstárnak. Az ismert futtató becsült vagyona 2.1 milliárd euró. A Wave of the Sea legközelebbi szereplése a cheltenhami Triumph Hurdle-ben várható.

Két favoritja (Joint Favourites) is volt a Dr. P. J. Moriarty Novice Chase-nek. Az egyik a remek Battleoverdoyen (2013 pher, Battle – Over Doyen), akinek látjuk, a nevén nem sokat törte a fejét Michael O’Leary. A másik a szintén 13/8-on álló győztes, az öreg, hűséges Faugheen (2008 pher, Germany – Miss Pickering) akiért a már említett Ricciék szurkoltak a legjobban. Nem sokon múlott azonban, hogy Paul Townend kezében lemaradt az első helyről, ugyanis Easy Game és Robbie Power csak fél hosszal értek célba mögöttük. Battleoverdoyen bukott az utolsó ugrásnál. Rachael Blackmore belevaló lány lehet, mert a két győzelem és egy bukás mellett e futamban egy eséssel bővültek dublini élményei, Dommage Pour Toi-ról pottyant le. Hadd jegyezzük meg, hogy a futam névadója nem Sherlock Holmes ősi ellensége, James Moriarty professzor, a bűnözés Napóleonja, hanem a néhai Dr. Paddy J. Moriarty, a Leopardstown Racecourse igazgatótanácsának tagja, aki emellett számos társadalmi tisztséget is magáénak tudhatott, az ír elektromos művek igazgatótanácsában éppúgy ott ült, mint az áruforgalmazók szakszervezetének tanácsában. Faugheen indulása a cheltenhami amatőr lovasoknak rendezett National Hunt Chase Challenge Cupban, a Novices’ Chase-ben vagy a Golden Miller Novices’ Chase-ben várható.

Végül az Irish Gold Cupról is szólunk néhány szót. Először azt, hogy írül Corn Óir na hÉrieann a neve, amelynek helyes kiejtése: korn ór ná héren. Persze csak akkor, ha Ulster környékén vagyunk, mert Connachtban már korön nír nu hérön-ként hivatkoznak a nagy viadalra. A 230 ezer euró összdíjazású futamot ötéves és idősebb telivérek futják 4800 méteren, és közben tizenhét akadályt kell leküzdeniük. A versenyt 1987-ben rendezték meg először, és Forgive ‘n Forget sikerének örülhetett a publikum. A legeredményesebb ló a nagyszerű Florida Pearl volt, aki négyszer győzött (199-2001, 2004), Willie Mullins mester tízszer nyert, Mark Dwyer négyszer lett első lovasként.
Az embert és lovat egyaránt próbára tévő versenyt Mr. O’Leary Delta Work (2013 pher, Network – Robbe) nevű hétévese nyerte Gordon Elliott mesternek, Jack Kennedy kezében. A 6 akadály, 2 gát és 1 sík győzelemmel rendelkező telivér eddigi életnyereménye meghaladja a 615 ezer eurót, és ha minden jól alakul a Ryanair Chase-ben láthatjuk legközelebb. Izgalom jutott itt is a végére, hiszen Delta Work az utolsó ugrás előtt ugyan átvette a vezetést, de hibázott, és ez kis híján a versenyébe került. A második helyre a favorit Kemboy (2012 pher, Voix Du Nord – Vitora) érkezett, aki a Gold Cupba van beírva.

Akárcsak még tizenkilenc másik ló, akik között írásunk lejegyzésekor még szerepel a címvédő Al Boum Photo, Bristol De Mai, Clan Des Obeaux (e. klan dézobó) és Lostintranslation. A visszaszámlálás megkezdődött, néhány hét múlva megtudjuk, ki lesz az idei míting hőse.