Írta: Hajdu Fanni
Az orosházi Bogárzói Lóversenypálya számos magas presztízsű sporteseménynek adott otthont az 1970-es évek elejétől, ide tartoztak például a nemzetközi lóversenyhétvégék amelyek háromnaposra nyúltak. A sík, gát és akadályversenyek mellett ügető és fogathajtó számokat is rendeztek, illetve a póniknak is adódott lehetőség az orosházi 1600 méteres gyeppályán. Orosháza lovas múltjának számos meghatározó alakja volt, és a legjelentősebbek közé sorolhatjuk Kiss Józsefet, aki sikereivel beírta magát az orosházi lósport történelmébe. A következőkben Kiss Józseffel beszélgetünk arról az útról, amely napjainkig vezette őt.
HF: Hogyan került először lovak közelébe?
KJ: Gyerekkorom óta voltak lovaink otthon, de ezeket a lovakat mezőgazdasági célokra használtuk, a lovaglás a későbbiekben vált az életem részévé.
HF: Mikor kezdett el lovagolni és mi volt a kiváltó oka amiért belekezdett?
KJ: 1980. augusztus 20-án látogattam ki az orosházi lóversenypályára, hiszen nemzetközi verseny volt. Ott volt a város apraja-nagyja. Tizenkét éves voltam ekkor, nagyon megtetszett a lóversenyzés, ezért megkérdeztem a helyszínen, hogy hol lehet beiratkozni lovagolni. Végül elirányítottak Plenter Béla bácsihoz, akinél az Új Élet MGTSZ -ben kezdtem a munkát napi szinten.
HF: Amikor naponta lovagolt, hogyan nézett ki a lovaglás elsajátítása, a sport melyik ágával ismerkedett meg először?
KJ: Plenter Béla bácsinál fedezőméneken tanultunk, voltizsálással kezdtük elsajátítani a lovaglás alapjait, majd fokozatosan haladtunk tovább. Azután a díjugratásban tevékenykedtem, és az is nagyon jó irányba haladt.
HF: Hobbi lovaglással indított, hogyan jutott el addig a pontig, hogy mást is szeretne kipróbálni a lósportban, illetve versenyezni szeretne?
KJ: 1981 tavaszán díjugratásban már versenyeztem egy Dévér (1968 szk, Nostradamus – Delfin, Falerno) nevű angol telivér kancával Orosházán, akivel második helyen végeztem, viszont miután Puskás József 1981-ben Pardubicében győzött Birok (1976 sm, Another Dream – Bihari lány, Iharos) nevű versenyfélvérével, elhatároztam, hogy én is kipróbálom magamat a zöld gyepen. Azonnal megtetszett a gát és akadály versenyzés, és megkérdeztem Puskás Józsefet 1981 őszén, hogy mehetek-e hozzá lovagolni. Azt mondta, természetesen mehetek. Kaptam egy másfél éves félvéer csikót, amivel 1982. május 1-jén indultam Orosházán, és megnyertem a versenyt. Ezután rengeteg pályáról lekerült telivérrel versenyeztem eredményesen.
HF: Az első galopp versenyét emelte ki jelentősebben, vissza tudna emlékezni milyen érzelmekkel töltötték el a start utáni pillanatok?
KJ: Az első galopp verseny…, nagyon jó volt! Rengetegen szurkoltak nekem, ami rendkívül felemelő érzés volt, és végül győztem. Életem egyik legemlékezetesebb élménye marad.
HF: Mint említette, hamar belelendült a versenyzésbe, és elindult a sikersorozat. Mi volt a cél, amit kitűzött maga elé?
KJ: Úgy gondolom egy pardubicei verseny is mindenképp nagy álma az embernek, és ugyan tényleg csupán álomnak indult, megadatott számomra, hogy hétszer induljak, 3200 méteres akadályversenytől egészen 5000 méteresig. Szinte minden versenyszámban starthoz álltam, kivéve a 6900 méteres Parubicei Nagy Akadályversenyt.
HF: A lóversenyzést Orosházán kezdte, viszont számos más pályát is meglátogatott. Hogyan alakult az út addig, hogy magasabb presztízsű versenyek résztvevője lett?
KJ: Ha a Pardubicébe minősülést nézzük, akkor az úgy zajlott, hogy a budapesti versenyeken gát, illetve az alagi akadályversenyen kvalifikáltunk Pardubicébe. Szerencsére nekem mindig sikerült ez a feladat hét éven keresztül. Kisebb-nagyobb eredményekkel zártam a pardubicei versenyeimet, a legeredményesebb futamom egy 3600 méteres negyedik helyezés volt Planéta (1985 pk, Artist Pagóda, Tribo) nevű lovammal. Quick arrow (1983 sm, Astec Boy – Quetta, Nemo kapitány) nevű telivéremmel kétszer voltam ötödik 5000 méteren, de ő nem szerette kimondottan Pardubicét, inkább a könnyebb gyeppályák váltak az erősségévé.
HF: A pardubicei hét év alatt még számos sikert aratott. Mi volt ezen kívül a legkiemelkedőbb eredménye 1981 és 1991 között, tehát a tíz éven át tartó versenyzés alatt?
KJ: Pályafutásom alatt háromszor voltam gát és akadály champion lovas, de a legnagyobb sikeremet 1989-ben arattam. Ekkor éppen katona voltam, és Pozsonyban a nemzetközi meetingen megnyertem az 5500 méteres Steeplechase-t, kilenc nemzet tizenkilenc indulója közül Quick arrow nevű lovammal. Quick arrow-val tizenegy győzelmet arattunk, emellett számos sikert értünk el Orosházán, illetve külföldön is például, a szlovákiai Somorján.
HF: Ezt a számos győzelmet hogyan élte meg, illetve a családja hogyan reagált az ön sikeres pályafutására?
KJ: Mindezt hatalmas örömmel éltem meg, hiszen rengeteg gratulációt kaptam, és a szüleim is nagyon boldogok voltak. Édesanyámban és édesapámban is nagy volt a lószeretet, ha távol voltam, a saját lovaimat ők gondozták.
HF: Tíz évig szerves része volt a versenyzés az életének, hogyan szakadt meg a folyamat?
KJ: Minden 1991-ben maradt abba, ennek pedig az volt az oka, hogy feloszlott az Orosházi Új Élet MGTSZ. Megmaradtak ugyan a saját lovaim, de inkább a tenyésztés felé fordult a figyelmem és az érdeklődésem.
HF: Leszállt ugyan a nyeregből, de a galoppsport jelentős szerepet játszik az éltében ma is, hiszen két éve idomárként is ismeri a szakma. Hogyan lett tréner?
KJ: Úgy lettem idomár, hogy Pörsök Péter barátom felajánlotta nekem, hogy futtassunk közösen lovat ekkor megvásároltam Expect No Mercyt (2017 szher, Tin Horse – Al Wasil, New Approach), és mivel a ló Orosházára került és itt tréningeztük, megkértem az idomári licencet, és hála Istennek sikeresen levizsgáztam.
HF: Expect No Mercy mellett treníroz-e más lovat az idei, illetve a jövő szezon futamaira?
KJ: Expect No Mercyt jövőre is futtatjuk, és ha minden jól megy, idén még egyszer starthoz áll. Van két Bábolnáról bérbe vett csikónk is, akik igen jónak ígérkeznek, illetve az újonnan vásárolt lovunk. Őket szeretnénk majd a jövő szezonban futtatni.
HF: Kevés információ hangzott el szakmai berkekben az újonnan vásárolt lóról, mondjon róla pár szót, kérem.
KJ: A neve Drusilla (2020 pk, Sommerabend – Azamaara, Azamour), francia tenyésztésű, még nem futott, a vásárlás után ültünk már rajta több alkalommal, nagyon nyugodt természetű, és jó mozgású, a többit majd megtudjuk a Kincsem Parkban.
HF: Ki segít önnek a lovak felkészítésében? A családja követi önt a telivérek világába?
KJ: A családom mindenben segít, és mellettem áll, hiszen a feleségem és a lányaim is nagyon szeretik a versenylovakat.
HF: A fiatalabbik lánya Renáta, gyakori indulója galoppversenyeknek, és ő is díjugratásban kezdte. Milyen érzés, hogy a lánya is azt a vonalat viszi tovább, amit ön?
KJ: A kisebbik lányom már egészen kicsi kora óta lovagol, hosszú évekig tanult és járt lovagolni mielőtt a versenyzésbe belekezdett, de mindig nagyon féltettem. Először díjugratásban versenyzett akárcsak én, de végül a galopphoz is húzott a szíve, emiatt is támogatom a törekvéseit. Először kicsit féltem, hiszen egy rendkívül veszélyes sportágról van szó, megmondom őszintén, le akartam róla beszélni. Láttam, hogy az ugróhoz nagyon jó érzéke van, de egyre csak erősködött. Most már örülök, hogy engedtem, de nem tagadom, hogy még így is féltem. Nagyon büszke vagyok rá, hogy élete első versenyét megnyerte a szürkénken.
HF: Hogyan motiválja a Renátát a versenyek előtt, milyen jó tanácsokkal, milyen elméleti segítséggel látja el?
KJ: Ha díjugrató versenyen vagyunk, mindig felhívom a figyelmét, hogy figyeljen a távolságokra és fordulókra. Mindig megbeszéljük, hogy mi az ő elképzelése és mi az enyém. A galoppnál is ugyanez a szisztéma, hiszen a lovakat együtt dolgozzuk, ezért mindketten látjuk, hogy mire számíthatunk.
HF: Nagyon köszönöm, hogy válaszolt e-Turf kérdéseire, gratulálunk minden elért sikeréhez, illetve a lánya eredményeihez is. Az orosházi lóversenyzés jó hírnevének öregbítéséhez hozzájárultak mindkettejük eredményei. Köszönöm szépen, hogy betekintést nyerhettünk mindabba, amit ma megosztott velünk.