Hamarosan véget ér a párizsi téli-meeting, az Amérique Races sorozat utolsó nagy klasszikus erőpróbájával, a maratoni hosszúságú Prix de Paris-val. Európa legjobb ügetői extrém nehéz feladat elé állnak a 4000 méter feletti távon, amelyre előzetesen 31-en neveztek, közülük mostanra 14-re szűkült az indulók listája. A véglegessé váló névsorral és az esélyekkel részletesen is foglalkozunk majd, addig is íme néhány érdekesség a verseny történetéből.
Mérföldkövek
1942-ben alapították a legendás versenyt, melyet eredetileg 3400 méterre írtak ki, de a II. világháború utáni időszakban ideiglenesen Enghien adott otthon a párizsi versenyeknek, így a pálya adottságaihoz mérten 4000 méterre emelték fel a távot. A későbbi években is időnként meghosszabbították, majd csökkentették, végül az 1994-ben bekövetkező komoly változásoknak köszönhetően lett a máig érvényben lévő, 4150 méter az alaptáv. Egészen a közelmúltig önálló nagydíjként szerepelt az éves naptárban, 2020-tól vált az Amérique Races sorozat részéve, így teljessé téve a hat kvalifikációs futamból, a Prix d’Amérique-ből és a Prix de France sprintversenyből álló téli találkozót.
1995: Vourasie tudta, hogyan kell alkalmazkodni
A ’94-es radikális változások után a belga származású, francia legenda, Léopold Verroken idomítottja, Vourasie volt az első, aki az új távon nyerni tudott és egyben az egyetlen ló, aki korábban a régi kiírásnak megfelelően, 3200 méterre is hazaért, 1993-ban. Érdekesség, hogy 1995-ben a történelmi tripla is összejött a kancának – amelyre korábban 1955-57 között Gélinotte, majd 1975 és 1977 között Bellino II volt képes – méghozzá úgy, hogy 1:16.9-ben mindössze négy tizeddel maradt el a rövidebb távon elért győztes idejétől! Verroken mester egy év múlva a csúcson, hét győzelemmel rekordbajnokként vonult nyugdíjba, holtversenyben a másik korszakos egyéniséggel, Jean-René Gougeon-nal.
1989: Ourasi betölti az űrt
Az 1980-as évek és a francia ügetősport egyik legnagyobb alakja, a négyszeres Prix d’Amériqe és háromszoros Prix de France győztes Ourasi sokáig váratott, hogy az utolsó nagy trófeát is begyűjtse. Hozzá kell tenni, előtte egyáltalán nem is próbálkoztak vele a Prix de Paris-ban, 1989-ben pedig úgy szaladt neki, hogy előtte óriási meglepetésre kikapott a Pd’A döntőben és csak harmadik lett, a Prix de France-ot pedig a felkészülés jegyében kihagyta. A fantasztikus mén 9 évesen nyerte meg az 1989-es kiadást, az Ötévesek Kritériumát behúzó Rêve d’Udon előtt.
2007: Jardy mesterhármasa
A kétezres évek elején Jardy tudott még háromszor nyerni – máig utoljára – a jelenkor legnagyobb fenoménjával, Jean-Michel Bazire idomárhajtóval. JMB egyébként közel járt az egyedülálló dupla-tripla rekordhoz, Bélina Josselyn 2019-es és 2020-as győzelmét követően, azonban a fantasztikus kanca 10 évesen már nem indult. Jardy 2007-ben, nem sokkal a visszavonulása előtt ünnepelhetett utoljára, és azon kivételes klasszisok közé tartozott, akik nyereg alatt és sulkyban is képesek voltak a legmagasabb szinten tündökölni. A Wildenstein istálló klasszisa azt az egyedülálló bravúrt hajtotta végre, hogy miután mindhárom Group I-es ügetőlovagló klasszikust megnyerte (Saint-Léger des Trotteurs, Prix de Vincennes, Prix du Président de la République), sulkyban is csúcsra ért a legjobbak között. Korábban több olyan kivételes ló is volt, akik mindkét szakágban diadalmaskodtak a legmagasabb osztályban: Bird Parker , Roxane Griff , Prince Gede , Jag De Bellouet , Dream With Me , Vivier De Montfort és a már említett Bellino II.
2013: Ready Cash teljessé teszi a kollekcióját
Valamivel több mint tíz éve vonult vissza az új évezred egyik ikonikus ménje, az oly sok rajongó szívét megdobogtató, Ready Cash. Thierry Duvaldestin idomítottja a Prix d’Amérique tripla küszöbén állt 2013-ban, amikor óriási bravúrral Royal Dream megtörte egyeduralmát két siker után. Sokáig nem búslakodott, rögtön a Prix de France-ban visszavágott neki, majd Franck Nivard vezetésével a Prix de Paris serlegét is begyűjtötte, azt követően, hogy az előző évben Roxane Griff megverte, mögötte pedig a jelenlegi sztár, Idao de Tillard apja, Sévérino végzett.
2017: Bold Eagle hármas koronája
Sébastien Guarato trenírozottja azt a ritka tettet hajtott végre, hogy 2017-ben, zsinórban mindhárom nagy klasszikust megnyerte. Pierre Pilarski nagyágyúja lett a negyedik, akinek ez sikerült, korábban Gelinotte, Jamin és Bellino II volt képes ugyanabban az évben a hármas korona elhódítására. Azóta egyetlen bajnok sem követte a példáját.
2020: Belina Josselyn bűvöletében
Nem hiányozhat a történelmi áttekintésből az utolsó duplázó sem, Jean-Michel Bazire felejthetetlent alkotott Belina Jossely-nel. 2019 után tudta másodszor is győztesként lefutni a maratont, erre kancától 25 évvel ezt megelőzően volt példa utoljára, akkor a legendás Vourasie foglalta el a trónt, három szezonon keresztül. Belina Josselyn ezzel a győzelemmel búcsúzott a közönségtől, azóta ménesbe állítva a tenyésztést szolgálja.
2024: Hussard du Landret rekordja
Elérkeztünk a tavalyi évhez, mely szintén fontos mérföldkövet hozott a verseny történetében. Hussard Du Landret évek óta próbálkozott a legmagasabb szinten, de az igazi nagydíj siker nem akart neki összejön. Egészen 2024 februárjáig, amikor Benoît Robin üdvöskéje topformáját kihasználva nyerte meg a Prix de Paris-t, méghozzá nem is akárhogyan. A korábbi 1:13.3-as versenyrekordot majdnem másfél másodperccel megjavítva, 1:11.9-el diadalmaskodott, de érdekes, hogy az összes többi starthoz álló ló is a korábbi csúcson belül ért célba.
Hussard du Landret idén is ott van az indulónak adottak között, riválisokból pedig ezúttal sem lesz hiány. A kérdés csupán az, hogyan íródik tovább a történelem?
