/ by /   Friss hírek, Hazai agár hírek / 0 comments

Szezonzáró Nagydíj

A szezon utolsó hivatalos versenyén 15-én szombaton, a Szezonzáró Nagydíjon nyolc kategória futam áll starthoz az agárpályán; öt sprint, három pedig 480 méteres távon.

Ezen versenynap eredményeivel az is eldől kik lesznek a 2025-ös év nyertesei az Év Agara, Év Sprintere, Év Trénere, Év Chamiopn Agara és az Év Champion Trénere címekre. Egyes címekért jelen pillanatban komoly holtverseny van, így ez a nap több nyíltosztályos futtatónk számára a szokottnál is izgalmasabb lesz.

Bár az idő már erősen novemberinek ígérkezik, sok szeretettel várunk minden kedves érdeklődőt a lelátón, nézzük végig élőben együtt a ’25-ös év utolsó versenynapját!

Kezdés 11:30

Részletes versenyprogram: https://mla.kincsempark.hu/racecards/greyhound/2025-11-15

Pénzdíjas helyek Marseille-ben

Várakozáson felül teljesítettek Bokori Tamás idomítottjai a Földközi-tenger partján szerda délután. Az előzetesen teljesen hanyagolt két hároméves, Got My Boogie On és Topaze Vendome végig jól tartották magukat Marseille Pont de Vivaux-ban egy nyeretlenek részére, 1500 méteren kiírt síkversenyben. Előbbi elment vezetni, utóbbi pedig várásból hajrázott, végül némileg pechesen, de szoros ötödik és hatodik helyet szereztek. Az első győzelmükre tehát még várni kell, de francia földön becsülettel helyt álltak.

/ by /   Friss hírek / 0 comments

„Ahogyan történt, ahogyan láttuk” – a Kincsem Park száz éve

„Ahogyan történt, ahogyan láttuk” – a Kincsem Park száz éve

A magyar lóversenysport története idén különleges mérföldkőhöz érkezett: száz éve nyitotta meg a kapuit a budapesti Kincsem Park, amely azóta is a hazai lóversenyzés elsőszámú otthona, sőt napjainkban sokszínű kulturális és szórakoztató események rangos helyszíne is egyben. Az évfordulóra – 100 éves a Kincsem Park címmel – egy nagyszabású, reprezentatív kötet látott napvilágot, amelyet szeptember elején mutattak be a Honvédelmi Minisztérium patinás márványtermében. A könyv igazi ünnepi ajándék a lóversenysportban résztvevőknek, a lóversenyzés iránt érdeklődőknek és mindazoknak, akik kíváncsiak arra, hogyan szőtte át e sportág a magyar kulturális és társadalmi élet szövetét az elmúlt kétszáz évben.

Krebs András, a kötet egyik szerkesztője találóan fogalmazott a bemutatón: a kiadvány nem enciklopédia, de enciklopédikus tudást tartalmaz. És valóban, a több mint háromszáz oldalas album egyaránt hordozza a hiteles forrásgyűjtés komolyságát és a személyes emlékek bensőségességét. Nem pusztán dokumentál, hanem elmesél: visszaadja a futamok izgalmát, a tribünök hangulatát, feleleveníti a legendás lovak, a futtatók, trénerek és zsokék emlékét.

A könyv három fő egységben vezeti végig az olvasót a száz év történetén. A nyitó fejezetben a közélet és a sportág vezető szereplői – miniszterek, államtitkárok, miniszteri biztosok és a magyar lóversenyügyhöz kapcsolódó szervezetek vezetői – a saját nézőpontjukból világítják meg, miért különleges és értékes a magyar lóversenyügy és a Kincsem Park hagyománya. Ez a rész már megalapozza és előrevetíti a kötet egészéből sugárzó gondolatot: a lóversenyzés nem csupán sport, hanem kulturális örökség is.

A második fejezet, az Ahogyan mi láttuk, ugyancsak személyes hangvételű írásokat tartalmaz. Itt 68 lósporthoz kötődő szerző vall a pályához fűződő élményeiről: van, aki gyermekkori emléket idéz fel, más egy felejthetetlen versenyt, vagy éppen a közösség erejét, amely a lóversenyek köré szerveződött. Ez a rész nemcsak nosztalgikus, hanem sokszínű mozaikja annak, mit is jelenthet a turf és a Kincsem Park a legkülönbözőbb emberek számára.

Az Ahogyan történt című harmadik egység a történeti részletesség „terepe”. A szerkesztők a visszatekintésben nem álltak meg 1925-nél, hanem visszanyúltak egészen a magyar lóversenyzés gyökereihez, amikor is 1827-ben a Soroksári úton megrendezték az első hivatalos futamot. Innen bontakozik ki a későbbi pályák krónikája: a városligeti, az alagi, a káposztásmegyeri és a tatai versenyterek története, majd a jubileumát ünneplő Új Lóversenytér, a mai Kincsem Park születése. Az ezt követő, ötéves ciklusokra bontott feldolgozás lehetővé teszi, hogy a pálya fejlődését, a galoppsport folyamatos változását és a mögötte zajló, azt formáló társadalmi, politikai változásokat is nyomon követhessük. Természetesen a könyv egészen a jelenkorig vezet, így nem marad ki a kétezres évek elején ide költöző ügetősport, az újabban meghonosodó agárversenyek, de még a Food Truck Show-k és a Derby-napokhoz kapcsolódó divatfesztiválok bemutatása sem. Ez is bizonyítja, hogy a Kincsem Park ma már nem pusztán sportlétesítmény, hanem pezsgő, multifunkcionális kulturális központ, amely képes megszólítani a legkülönfélébb közönséget.

A kötet értékét növeli, hogy nem csupán szöveges összefoglalókat, hanem több mint kétszáz, részben ritkán látott fotót, dokumentumot és korabeli sajtóbeszámolót is közöl, amelyeken keresztül a múlt élővé válik az olvasó számára.

A kiadvány gondos szerkesztői munkáját Brenyó József és Krebs András neve fémjelzi. Alapos, precíz, mégis élményszerű bemutatását adták egy olyan intézménynek, amely sokak számára egyszerre jelent tradíciót, szórakozást és közösségi élményt. Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter köszöntőben megfogalmazott reménye, hogy „a könyvet olvasva minél többen elmélyülnek a magyar lóversenykultúra és a százéves Kincsem Park lebilincselő világában”, minden bizonnyal teljesülni fog, hiszen ritkán születik olyan kötet, amely ennyire gazdag anyagot és ennyire szépen megformált kiállást egyesít magában.

Összességében elmondható, hogy a Kincsem Park 100 éves jubileumára készült album nem csupán méltó emléket állít egy legendás intézménynek, hanem valódi kapu is: belépőt kínál mindazoknak, akik szeretnék felfedezni a magyar lóversenyzés múltját és jelenét, vagy egyszerűen csak szeretnének elmerülni ebben a megannyi szenvedélyt, eleganciát és történelemformáló pillanatot magába sűrítő világban.

(100 éves a Kincsem Park. 1925–2025. Szerkesztette: Brenyó József, Krebs András. Zrínyi Kiadó. Budapest, 2025. 307 oldal)

                                                                                      Lőrincz Róbert – Száraz György

Marseille-ben a Molett Bloodstock lovai

November 12-én, szerdán, Marseille Pont de Vivaux-ban lép pályára  a Molett Bloodstock két háromévese, Topaze Vendome és Got My Boogie On. Bokori Tamás idomítottjai 16:32-kor, az első futamban, egy 15.600 euróval dotált, 1500 méterre nyeretleneknek kiírt versenyben méretik meg magukat, további kilenc ellenféllel szemben. Got My Boogie On májusban járt már itt, akkor kilencedik lett, egy hónappal ezelőtt pedig hasonlóan gyengén mutatkozott be itthon is. Ezúttal Axil Guilloteau lesz a társa, míg Topaze Vendome nyergében Manon Germain kisasszony ül majd. Ő a Szatmári Díjban ötödik lett, utána azonban Línekkel sem tudott előre lépni, talán a környezetváltás új lendületet hozhat neki. A futam része a nemzetközi fogadási ajánlatnak, így a hazai fogadók is játszhatnak rá a bet.lovi.hu oldalon.

Sok sikert kívánunk mindkettőjüknek!

Történelmi ezüst Olaszországban II.rész

A francia kapcsolat – Kurucz Attila útja az Európa-bajnoki ezüsthöz

– Hogyan kerültél kapcsolatba a francia szakemberekkel?

„Szeptember elején más okból utaztam Franciaországba, Párizsba. Minden alkalommal, amikor külföldön vagyok, igyekszem eljutni a helyi lóversenypályákra – most sem volt ez másképp. Egyik versenynapon megismerkedtem egy tulajdonos-idomárral, aki teljesen egyedül hozta a lovát versenyezni. Felajánlottam, hogy segítek neki aznap – ez volt az a pillanat, ami mindent elindított.”

-Franciaországban nem egyszerű bekerülni egy istállóba hajtónak, pláne nem a legjobbak közé. Hogyan nyílt meg előtted ez az ajtó?

„A nap végén azt mondta, ha van kedvem, menjek el hozzá Le Mans-ba, ahol van tizenöt versenylova. Sajnos először nem tudtam élni a lehetőséggel, mert egy hétre az ország másik végébe kellett utaznom. Ez idő alatt többször is hívott: beszélt rólam L.C. Abrivard sztártrénernek, aki kíváncsi lett rám. Felajánlotta, hogy először töltsek nála néhány hetet, ő felkészít, és ez idő alatt kipróbálhatom az összes lovát, utána bemutat neki. Ilyen lehetőség egyszer adódik az ember életében – nem is volt kérdés, hogy élek vele.”

Gondolom a franciaországi élmények maradandó benyomást tettek rád.

„Már az első trénernél, akinél jártam, lenyűgözött a környezet. Olyan volt, mintha egy privát Kincsem Parkba kerültem volna – saját traktorok, több tréningpálya, lóúsztató, minden a legmagasabb szinten. Pedig ez csak egy kisebb magánistálló volt, ahol mindössze három ember dolgozott. Látszott, hogy mennyire komolyan veszik a lovak felkészítését. A legjobb lovaikat még a 200 km-re lévő tengerpartra is elszállították gyorsmunkázni, hogy a vizes homokban edződjenek.”

Aztán jött az Abrivard Farm.

„Na, az már egészen más világ volt – ipari méretű működés, 100 versenyló egy idomárnál, hatalmas infrastruktúra, állandó mozgás. Ott tizenöt ember is kevésnek tűnt. Érdekesség, hogy minden versenyistállóban dolgoznak gyakornokok – Franciaországban ezt nagyon komolyan veszik, az utánpótlás ott tényleg rendszerszinten működik. Ez mindenkinek jó, a gyakornok bejuthat akár a legjobb istállókba is, az idomár pedig olcsó munkaerőt kap.”

Mit emelnél ki, ami lenyűgözött ebben az istállóban, milyen jó lovakkal találkoztál?

„Míg ott voltam, az egyik legjobb lovukat Inexess Bleu-t elvitték Svédországba, és az meg is nyerte a 99 millió Forintnak megfelelő első díjú nagyversenyt. Érdekesség, hogy az előző trénerem is indította a saját lovát Lovino Bello-t azon a napon, ő repülővel vitette át – de az sajnos nem ért el helyezést.”

Az ott töltött idő alatt Attila rengeteget tanult – nemcsak technikailag, hanem mentálisan is.

„Az Abrivard család neve fogalom Franciaországban. L.C. Abrivard az egyik legeredményesebb tréner, nagyon jók a lovai. Az idomítottjai minden évben 4-5 millió euró nyereményt érnek el. Persze ezért tenni is kell, rengeteg munka van mögötte. Részleteket nem mondhatok, mert mindenkivel titoktartási szerződést írattak alá. Mindkét idomárnál sok lehetőséget kaptam, szinte minden nap más lovat hajthattam. Többségében gyorsabb tréningekkel készülnek, mert Franciaországban minden nap vannak versenyek, sőt, egy nap több pályán is.
Szinte minden nap volt lehetőség gyorsmunkázó lovat hajtani. A közel 2500 győzelemmel rendelkező Alexandre Abrivard például direkt azzal fejlesztett, hogy mielőtt kimentünk, több lónál is előfordult, hogy az utolsó pillanatban átszerelte a ló fejét, és velem próbálta ki, hogy mit érzékelek. Azt mondta, ez segít abban, hogy a hajtó ne csak a kezével, hanem az ösztöneivel is figyeljen.”

– Mit adott neked ez a francia időszak az Európa bajnokságra való felkészülésben?

„Leginkább rutint és nyugalmat. Azt, hogy akkor is higgadt maradjak, ha a helyzet éles. Franciaországban naponta hajtottam különböző lovakat, és minden edzés más volt. Ez segített abban, hogy Palermóban is gyorsan alkalmazkodjak az idegen lovakhoz. Ott, ahol tíz perc alatt kell összeszokni egy új lóval, a rutin a legnagyobb kincs.
Azt hiszem, ha nincs ez a franciaországi időszak, nem jön össze az ezüst. Ott tanultam meg igazán, hogy minden apró részlet számít – és hogy a siker mindig a nyugalomból születik, mert akkor tudsz koncentrálni a versenyre és a lóval lévő kapocsra.

Amikor arról kérdezem, mi jön ezután, elmosolyodik:

„A cél most már egyértelmű, egyszer aranyat hozni haza. De addig is dolgozom tovább, tanulok, fejlődöm. Ez az ezüst azt bizonyítja, hogy Magyarország is ott lehet Európa élvonalában, ha van szív, munka és hit mögötte.”

Kurucz Attila története több, mint egy sporteredmény. Egy magyar ügetőhajtó, aki hitt az álmában, tanult a legjobbaktól, és bizonyította, hogy kitartással, alázattal és hittel a legjobbak között is helye lehet.”

Tíz éves a Talent Díj

Az elmúlt évek hagyományai alapján Talent Díjjal értékeljük és díjazzuk azt a fiatal versenylovast, aki a munkához, a sporthoz való hozzáállásával és a versenypályán elért eredményeivel példát mutat a kortársainak. A díjat Pörsök Péter futtató a 3P istálló tulajdonosa alapította, az odaítélésében ő és a versenyszervező, a Kincsem Nemzeti Kft. dönt. A címmel az erkölcsi elismerés mellett, értékes ajándék is társul, mellyel támogatni és ösztönözni kívánjuk a fiatal lovasok.

Az idei szezonban nyújtott teljesítménye alapján Ördög Alen lett a Díj nyertese.

2025 – Ördög Alen

2024 – Fézer Ramóna

2023 – Kelemen Zénó

2022 – Benkő Ádám

2021- Kolumbán Örs

2020 – Cserei Szabolcs

2019 – Makoviczki Ákos

2018 – Gönczi Rebeka

2017 – Kriskó Norbert

2016 – Mocsinka Vivien

2015 – Jozef Parigál

Fotó: Benedek Attila, BNDK

1 7 8 9 10 11 12 13 759