Joes Cody (Glenbrook Rose x Laughil Blake)

Szezonnyitó Nagydíj S0 – VI. hely, ideje 17.24
Izsó Lajos Emlékverseny S0 – I. hely, ideje 16.50
Júniusi Trófea A0 – Disq.
Augusztusi Díj S0 – IV. hely, ideje 16.94
Augusztusi Trófea – I. hely, ideje 16.76
Európa Derby Elődöntő Sprint – II. hely, ideje 17.10
Európa Derby Sprint Döntő – III. hely, ideje 16.80
Novemberi Trófea Open – I. hely, ideje 28.78
WGO Bajnokság AA0 – II. hely, ideje 28.78
Legjobb edzés ideje 280m-en: 16.54
Legjobb edzés ideje 480m-en: 28.64

2021-ben egy agárral, Joes Cody-val jártál a Kincsem Parkba versenyezni, ráadásul ekkor már saját tréningezésben. Miért döntöttél úgy, hogy megpróbálod magad az edzését?
Valóban, az év elején Joes Cody volt az egyedüli versenyagaram, de kezdő agarasként azt gondolom, nem is feltétlen kell több. Joe 2020 nyarán érkezett Írországból és tulajdonképpen az év hátralevő részét régi, ill. új sérülésekkel bajlódva töltötte, így abban az évben sajnos nem is tudtunk vele starthoz állni. A kezelések miatt majdnem többet volt otthon, mint az akkori trénerénél, így aztán ki is alakult köztünk az a kapocs, ami később elszakíthatatlannak bizonyult, ezért a gyógyulását követően vettem egy nagy levegőt és úgy döntöttem, együtt futunk neki a 2021-es évnek.

Kilencszer álltatok starthoz a tavalyi szezonban, ebből háromszor dobogón végeztetek. Hogyan értékeled az éveteket összességében szakmai szempontból mind magadat, mind Joe-t illetően?
Joe egy kiváló képességű rutinos, gyors agár. Elképesztő genetikája és agya van. Én magam is sokat tanultam tőle/általa. Rendkívül jó vele dolgozni a mindennapokban is, egyrészt, mert nagyon akar, másrészt, mert nagyon fekszik neki mind az aerob, mind az anaerob tréningmunka is. Igaz, hogy kellett hozzá néhány hónap, mire mindent sikerült finom hangolnom rajta, de azt hiszem, mára már teljesen kiismertük egymást. Szerettem volna több versenyen is elindulni vele, de így utólag azt mondom, minden úgy volt jó, ahogy volt, és a kevesebb néha több. Összességében tökéletes évet zártunk, és dacára annak, hogy „csak” háromszor áll a dobogón, minden más esetben is az élmezőnyben végzett, úgyhogy maximálisan elégedett vagyok a teljesítményét illetően.

Viszonylag sokáig volt téma berken belül, hogy a Júniusi Trófeán Joet “verekedés” miatt ki kellett zárni a futamból. Te, mint tulajdonosa és trénere, aki a legjobban ismered őt, minek tudod be a történteket, hisz se azelőtt, se azóta nem volt vele semmi probléma?
Megoszlanak a vélemények még berken belül is a történtekről, de igazság szerint, bárhogy is volt, vállaltam a kizárás mindennemű következményeit (a többes szám itt szándékos). Teljes mértékben saját magamat hibáztatom a történtekért, mert nem szabadott volna egyetlen 480-as edzést követően futamba raknom. És bár a 28,64-es futott edzésidő is arról tanuskodott, hogy fizikailag erős, sajnos fejben nem volt az. A történtek ellenére lelkes maradtam, és ahogy tavaly, úgy idén is – a 26 írországi és 9 hazai versennyel a hátunk mögött – természetesen folytatjuk a versenyzést, amig Joe egészsége engedi.

A tavalyi évben mindkét távon indítottad őt, melyiket találod megfelelőbbnek számára?
A sérüléseket követően óvatos voltam az indulással, ezért mi is csak 280m-en kezdtük az évet. Látható volt azonban, hogy már áprilisban jó formában volt és sorra futotta edzéseken a 16-os időket, amit aztán az Izsó Lajos Emlékversenyen egy 16,50-es versenyidővel meg is koronázott. Ekkor gondoltam átteni őt hosszúra, ami aztán sajnos balul sült el. A Júniusi Trófea 480m-es futását követően, ahol sikerült a célbaérés után még egy plussz kört futnia, másnapra egy elég komoly savasodással néztünk szembe. Kicsit sem volt könnyű ez az időszak számunkra, tulajdonképpen újra kellett őt építeni. Az igazat megvallva, nem így terveztem, de kitartó munkával, angyali segítséggel, sok türelemmel és végtelen szeretettel sikerült a felépülés, amit mi sem bizonyított jobban, mint a Novemberi Trófea, ahol egy gyönyörű tiszta futással megmutatta, hogy 4 éves kora ellenére, egy részleges leépülést követően is fel lehet még állni a dobogó legfelső fokára egy 28,78-as nem is akármilyen idővel.

Joe idén ősszel lesz 5 éves, és bár csak egy szezonotok volt együtt, ami nem sok, de azt végig az élmezőnyben versenyeztétek. Hogy érzed, ki tudtad hozni belőle a maximumot?
Voltunk lent és fent is, de mindent összegezve, azt hiszen kimaxoltuk az évet. Ebben ennyi volt, igen. Azt gondolom, Joe áprilistól november végig folyamatosan egyenletes teljesítményt nyújtott rövid és hosszú távon is, a futott edzés ill. verseny idejei között maximum 3 tized eltérés volt, szóval Ő egy csoda számomra.

Akkor ahogy fentebb már említetted idén is pályára álltok.
A már meglévő tapasztalatokkal és több rendkívüli baráti segítséggel a zsebemben természetesen nekifutunk ennek az évnek is, aztán majd a stopper megmutatja, miként megyünk tovább.

2020-ban, a legelső bemutatkozó interjúnkban arról beszélgettünk, hogy az angol agár és a versenyzés is szerelem volt neked “első látásra”, majd gyors egymásutánban követték egymást az események és az első két agarad is. Azt mondtad akkor: “Csak aztán nehogy jöjjön az az újabb női megérzés és legyen egy harmadik „szerelem első látásra”…! Mondjuk egy sárga csoda, akit majd kölyökkorától nevelhetek és akivel a munkát a legelején kezdhetjük.” 
Azóta sok minden történt, jött az a bizonyos harmadik – Joe -, majd pár héttel ezelőtt egy “kölyök csodával” bővült a család, bár ezúttal sem sárgával. Mesélj róla kérlek egy keveset ki ő és honnan van?
Valóban, Joe-t követően, ismét érkezett egy csoda Írországból, és az is igaz, hogy senki sem sárga, de minden más kívánságom valóra vált. Egy jó ideje figyeltem már az „agárpiacot”, aztán egyszer csak jött megint az a bizonyos női megérzés, hogy Ő kell, majd egy nagyon jó barátommal karöltve, akinek egyébként sok mindent köszönhetek az agárversenyzéssel kapcsolatban, megvásároltuk Outdoor Jill-t (Crash x Express Micro). Azt hiszem Crash-t senkinek sem kell bemutatnom, Micro pedig Zero Ten testvére.
Jill jelenleg még csak 10 hónapos, de már most olyan adottságokkal rendelkezik, amik biztatóak számunkra. Igazság szerint hamarabb is jöhetett volna, de az írországi körülmények olyan magas színvonalúak voltak, hogy szerettük volna, ha Jill minél tovább élvezi a többi kölyök társaságát, kedvükre szaladgálva a több hektáros mezőn. Szerintem ezek azok az alapok, amik később pótolhatatlanok.  A tenyésztővel is remek a kapcsolatunk, így, ha Jill itthon beváltja a hozzá fűzőtt reményeket, lesz lehetősége visszautazni és kint Írországban is megmérettetni magát.

Úgy érzed akkor, hogy vele teljesült a két évvel ezelőtti álmod?
Abszolút, ugyanis vallom, hogy ha nagyon erősen hiszünk az álmainkba, akkor annak nincs más esélye, mint megvalósulni.

Mikor kezded a beiskolázását?
Jill beiskolázása majd csak májusban kezdődik, hiszen akkor lesz egy éves, amit természetesen a Kincsem Parkba fogunk megkezdeni. Igazán szerencsésnek mondhatom magamat, hogy ilyen nagyszerű, kint megszerzett alapokra tudunk építkezni.

Hogy állsz a vadonatúj feladathoz, hiszen kölyök agárral még nem dolgoztál? Kihívás szakmailag számodra, vagy nem kimondottan a szakmaiság mozgat, hanem “csak” a sport iránti szenvedély? 
Annak ellenére, hogy még nem volt dolgom kölyök agárral, izgatottan várom a közös munkát. És bár a sport szerelmese is vagyok, úgy érzem, ez a feladat egyben szakmai kihívás is, hiszen mindig van hová fejlődni.

Melyik eredményetekre vagy a legbüszkébb Joeval, illetve melyik volt a legemlékezetesebb verseny a számodra, akár eredménytől függetlenül?
Számomra a versenyzés nem élet-halál kérdés, hanem egy szerelem, ennek okán, én az egész évre nagyon büszke vagyok. Minden pillanat, amit együtt töltök vele, akár a pályán, akár az edzéseken, vagy a mindennapokban, az maga a boldogság. Felemelő érzés a dobogó legfelső fokán állni vele, de hiszem, hogy a nagy győzelmekhez nagy ellenfelek is kellenek és néha van az úgy, hogy az utóbbiba tartozunk.

Tavaly azt írtad, kettősség van benned a pályával kapcsolatban a technikai hibák és sérülések miatt. Változott ez a kettősség valamerre?
Vannak dolgok igen, amik sosem változnak, de hála Istennek a pályával kapcsolatos dolgok nem tartoznak ezek közé. Ezúttal csakis szuperlatívuszokban tudok nyilatkozni. Maximálisan elégedett vagyok mindennel úgy a pálya, mint a management tekintetében. Illetve itt ragadnám meg az alkalmat, hogy megköszönjem az összes támogatást, segítséget, amit kezdő agarasként külön, személyre szabottan kaptam.

Ha jól tudom eddig két alom született Joe-tól, illetve több alomtervvel kapcsolatos megkeresést kaptál idén is.
Igen, két alom született eddig tőle. Iron Lady kölykei tavaly októberben voltak egy évesek – remélem idén minél többjüket láthatjuk majd a pályán -, Big Blood Lily kölykei pedig most három hónaposak. Külön öröm számomra, hogy mindkét tulajdonos tartott meg két-két kölyköt az alomból. Büszkén teszek említést az idénre tervezett itthoni és külföldi alomtervekről is, melyek közül külön kiemelném Deepark Bailey-t és Big Blood Amy-t. Azt hiszem, elég különbözőek ezek a szukák de egy valamiben hasonlítanak, hogy mindegyikük kivétel nélkül nagyszerű agár és remek versenyző. Nekem pedig nincs más dolgom, mint kíváncsian várni, milyenek lesznek a kölykök és teszem persze mindezt úgy, hogy pontosan tudom, nagyobb százalékban inkább az anyai vonal dominál.

Fotók: The Sighthound Photographer – Szilárd Simkó