Írta: Tom Park, Racing Post. Fordította és szerkesztette: Kovács Botond.

Az alábbi történet az utóbbi évek egyik leghűségesebb és legnépszerűbb telivéréről, Cue Cardról (2006 pher, King’s Theatre – Wicked Crack, King’s Ride) szól, aki kilenc Grade 1-es győzelemmel örvendeztette meg futtatóját, a szarvasmarha tenyésztő Mrs. Jean Bishopot. A lóról, aki 9 szezon alatt 47 futásból 16 győzelmet aratott, 11 második és két harmadik helyezés mellett, közel 1.5 millió fontot keresett, és közben belopta magát egy egész nemzet a szívébe.

A mindvégig Collin Tizzard idomításában álló Cue Card Fontwellben győzelemmel kezdte pályafutását 2010-ben, majd egy merész döntés eredményekét Cheltenhamben állt starthoz a Champion Bumperben, ahol a bukmékerek csupán 40/1-hez tartották győzelmi esélyeit. A hosszú odds az akkoriban szinte ismeretlen Tizzard mesternek is szólt.

– Az elejétől fogva különleges lónak tartottuk – emlékszik vissza Joe Tizzard, Cue Card lovasa, aki ma apjával együtt idomít a Venn Farmon. – Emlékszem, az érverésen, ahol 52.000 euróért vásárolta a tulajdonosa. Engem elegáns mozgása fogott meg a legjobban. Tréningben szinte repült, meg sem kottyant neki a nehéz munka, első futása felébresztette benne a versenyszellemet. Tudtuk, van keresnivalónk Cheltenhamben. Amikor a Champion Bumper előtt a jártatóban álltunk apámmal, és megláttuk Willie Mullins óriási lovait, ennyit mondott: Csak az számít, hogy hozd vissza egy darabban. A többi már történelem. Amikor összemarkoltam a szárat elhúzott a mezőnytől, és végül nyolc hosszal nyertünk.

A váratlan győzelem után három évet kellett várni a következő Grade 1-es sikerre, mert Cue Card nagyon komoly ellenfelekbe ütközött. Abban az időben jelent meg a Cheltenham Gold Cup-nyerő Bobs Worth és a Queen Mother Champion Chase-t kétszer is sikeresen abszolváló Sprinter Sacre.

Ezután 2012-ben hallatott ismét magáról komoly társaságban, az exeteri Haldon Gold Cupban, amikor huszonhat hosszt vert üldözőire. Meg sem kottyant neki a 3900 méter és a tizenkét erőkifejtés. A következő megmérettetésben, a karácsonykor futott King George VI Chase-ben nem jött ki a lépés, de a 4600 méteres Ascot Chase-ben kiköszörülte a csorbát, és favoritként hathosszas győzelmet aratott. A következő kihívás a Ryanair Chase volt Cheltenhamben, ahol a rettegett favoritot, First Liutentatet kellett megverni. Fényes, kilenchosszas siker született a szintén 4600 méteres, 17 ugrással nehezített nagydíjban.

– Cue Card kirobbanó formában volt aznap – idézi fel az eseményeket Joe Tizzard. – Úgy döntöttem, nem piszkálom, letettem a kezemet, és csak utaztam. Hamar élre álltunk, egyedül Champagne Court jelentett veszélyt, de végül gond nélkül nyertünk. Korábban erősen pullozott, de akkor kicserélt lóként versenyzett. Először akkor gondoltunk rá, hogy tovább növelhetjük a távot. Igazunk lett, mert 2013 novemberében megnyertük a három mérföldre kiírt Lancashire Chase-t (Betfair Chase) Haydockban. Úgy látszik ekkorra tanulta meg, hogy ne lője el az összes puskaport az elején. Onnantól fogva egy grammot sem húzott.

A második King George VI előtt Cue Card favoritként kentrézett a starthoz, és remekül alakult a verseny, két ugrással a vége előtt még utcahosszal vezetett, ám végül Silviniaco Conti bizonyult jobbnak. Egy sérülés miatt ki kellett hagynia a 2014. évi Gold Cupot, és az új szezonra új lovast is kapott Daryl Jacob személyében a visszavonuló Tizzard helyett.

A 2014/2015-ös szezon csapnivalóan sikerült (ha annak lehet nevezni a felsőházban szerzett egy második, három negyedik és egy ötödik helyezést).

– Sajnáltam Darylt, mert pont rosszkor kapott lehetőséget Cue Cardon – mondja Joe Tizzard. – A harmadik King George VI-n szerzett sérülés miatt ráadásul ismét le kellett venni a Gold Cupot a napirendről. Egy gégefedő műtétre is sor került. Egyik nap hirtelen borzalmas hangot adott ki munkában. Az állatorvos egyből tudta, mi a dolga. Még jó, hogy tréningben történt, mert elképzelhető, hogy sohasem erőltette volna meg magát annyira, ha minderre éles helyzetben kerül sor. 2015/2016-t Paddy Breannannel kezdtük, aki egy alkalmat leszámítva végig nekünk lovagolt. Ebben az évadban vált Cue Cardból igazi sztár, de szeretném kihangsúlyozni, ennek semmi köze sem volt a lovas váltáshoz.

– Első közös győzelmünk a Grade 2-es Charlie Hall Chase-ben született Wetherbyben – mondja Paddy Brennan. – Már előző évben is vártam, hogy szerződtetnek Cue Cardra, de amikor Daryl után Aidan Coleman pattant nyeregbe a Punchestown Gold Cupban, azt gondoltam magamban ez a hajó elúszott. Végül nyáron felhívott Bob Bishop, a tulajdonos férje, és felajánlotta a lehetőséget. Azonnal igent mondtam. Először munkában ültem fel síkon. Joe jött mellettem a hűséges Theatre Guide-on, és kétszázzal a vége előtt átkiabált, hogy engedjem el a ló fejét. Így tettem, és Cue Card elszállt, tizenöt hosszat vert a tréningtársára. Csak ámultam és bámultam.

Eljött Cue Card ideje. Hét hosszal Silviniaco Conti előtt behúzta második Lancashire Chase-jét, és negyedik próbálkozásra végre elhódította a King George VI-t. Ez volt élete egyik legnehezebb versenye, a startnál ott toporzékolt mellette a két ír trónkövetelő, Vautour és Don Cossack, a kétszeres győztes Silviniaco Conti és a Hennessy Gold Cup nyerője, Smad Place. A hátborzongató finisben csupán fejhossz választotta el Vautourtól Ruby Walsh kezében. A közönség hosszú percekig tombolt. A hivatalos befutási sorrend kihirdetését akadályozta a hangorkán, meg kellett várni, míg az emberek megnyugszanak. Cue Card ezzel megszerezte az ugró szakág Hármas Koronájának első két ágát. Maradt a legnagyobb kihívás, a Cheltenham Gold Cup.

– Sohasem felejtem Ruby arcát, mert érezte, hogy kikaptak. Azt sem idézném, mit mondott amikor erről végképp megbizonyosodott. Ennek ellenére természetesen nagyon sportszerűen viselkedett, régi barátok vagyunk – mondja Jacob mosolyogva.

A Hármas Korona és az ezzel járó 1 millió font bónusz karnyújtásnyi távolságba került. Az egész ország a Cheltenham Gold Cupot várta, ahol a kilenc lovat felvonultató mezőnyben 5/2-n állt Cue Card, közvetlenül a favorit Don Cossack (9/4) mögött. Minden jól ment, egészen a cél előtti harmadik ugrásig, ahol a közönség nagy kedvence felbukott. A futamot végül Don Cossack nyeret Djakadam előtt.

– Már szinte a kezemben éreztem a győzelmet. El kell ismernem, hibáztam. Négyen galoppoztunk az élen fej-fej mellett. Rosszkor indítottam, mert türelmetlen voltam. Két évembe telt, mire túltettem magamat a történteken, de a teher örök életemre velem marad, annak ellenére, hogy Imperial Commanderrel 2010-ben már megnyertem a Gold Cupot.

Cue Cardot nem viselte meg a bukás. Pár héttel később Aintreeben kilenc hosszal nyerte a Betway Bowlt (Betfred Bowl Chase), igaz, a Puncestown Gold Cupban csak negyedik lett. A 2016/2017. évi szezont egy harmadik helyezéssel nyitotta, majd következett a harmadik Lancashire Chase-győzelem. Az ötödik King George VI-ban második helyre szorult istállótársa, Thistlecrack mögött, rövid fejhosszal a nagy vetélytárs Silviniaco Conti előtt, akit fejhosszal Tea For Two követett.

Sokan azt hitték, a tizenegy éves Cue Card már nem tudja visszaverekedni magát a csúcsra, de az Ascot Chase-ben tizenöt hosszal ért célba Shantou Flyer előtt. Jöhetett az újabb Cheltenham Gold Cup, de a sors ismét közbeszólt, ráadásul ugyanannál az ugrásnál. A bukást három második hely követte (a Betway Bowlban Tea For Two, a Lancashire-ben Bristol De Mai, az Ascot Chase-ben Wainting Patiently verte). Utoljára 2018 márciusában állt starthoz, de a Ryanair Chase-t nem fejezte be, Brennan a tizenkettedik ugrás előtt feltartotta. A tribünhöz érve a közönség győztesnek járó üdvrivalgással fogadta. Mindenki érezte, többé nem látják a zöld gyepen. Ugyan az utolsó fellépés nem sikerült tökéletesen, de nem vert lóként távozott, és az emberek egy életre a szívükbe zárták a hűséges telivért. A megérdemelt pihenést Collin Tizzard tréningtelepén tölti, ahol Joe Tizzard felesége, Rachel ápolja és nyergeli olykor-olykor egy könnyű átmozgatás erejéig.

Írta: Peter Thomas, Racing Post. Fordította és szerkesztette: Kovács Botond.

Chris Wright a brit könnyűzenei élet ismert alakja. Az általa alapított Chrysalis Recods olyan világhírű együttesek pályáját egyengette, mint a Ten Years After, a Jethro Tull, az Ultravox vagy a Spandau Ballet. Talán itthon kevesen tudják, a zeneguru szenvedélyes turf-barát. A Queens Park Ragers Football Club és a Wasps Rugby Football Club egykori tulajdonosa, a Stratford Place Stud tulajdonosa az alábbiakban sikereiről és nehézségeiről beszél.

– Lincolnshire grófságban nőtten fel, a szüleim földműveléssel foglalkoztak, de semmi közöm nem volt a lovakhoz, mígnem egy barátom, Tony Stratton-Smith, a Charisma lemezkiadó igazgatója kivitt egyszer lóversenyre az 1970-es években. A cég szponzorálta Kemptonban a Charisma Gold Cupot. Nagyon megtetszett ez a világ, ezért vásároltam két ugrólovat, akiket Gay Kindersley-hez adtam tréningbe. Gay remek fickó volt. Arisztokrata családból származott, nagyapja Lord Kindersley volt. Etonben és Oxfordban tanult, végigharcolta a II. világháborút a 7. huszárezrednél, ezután Kanadában olajbányászként dolgozott. Amatőr lovas karrierje csúcsán huszonkét győzelemmel ugrólovas champion lett az 1959/1960. évi szezonban. Kétszer törte a gerincét, és csak kényszer hatása alatt hagyta abba a versenyzést. Ezután idomár lett, bár jelentős sikereket nem ért el. Jó barátságot ápolt Erzsébet anyakirálynéval, Dudlrey Moore-ra és Peter O’Toole-lal. Életében kétszer nősült, és számtalan szertője volt, mert ahogy mondta: Nem erényem a hűség. Egyszerűen nem tudok magamnak parancsolni, ha meglátok egy csinos nőt.

Gay mellett elkerültek a sikerek, ezért Fulke Walwynhez, az ötszörös champion idomárhoz vittem a lovaimat. Fulke mindent megnyert a lovaival, amit lehetett, négy Cheltemham Gold Cup (Mont Tremblant – 1952, Mandarin – 1962, Mill House – 1963, The Dikler – 1973), két Champion Hurdle (Anzio – 1962, Kirriemuir – 1965), öt King George VI Chase (Rowland Roy – 1947, Mandarin – 1957, 1959, Mill House – 1963, The Dikler – 1971), hét Hennessy Gold Cup (Mandarin – 1957, 1961, Taxidermist – 1958, Mill House – 1963, Man of the West – 1968, Charlie Potheen – 1972, Diamond Edge – 1981) és egy Grand National (Team Spirit – 1964) trófeái csillogtak a nappalijában. A Grand Nationalt amatőr lovasként is megnyerte (Reynoldstown – 1936). Az ő tiszteletére futják a The Fulke Walwyn Kim Muir Challenge Cupot.

Fulke már egy fokkal jobb munkát végzett a lovaimmal, de átütő sikerek nem születtek. Akkor kezdtem jobban belebonyolódni a telivérek világába, amikor pár kollégámmal együtt megvásároltunk egy istállót Lambournban. Ezután elmentünk Newmarketbe, és Tony Stratton-Smith barátom kiválasztott egy csinos kancát. Ő volt Crieme Of Passion, aki remek lónak bizonyult, és 1982-ben megnyerte a Cherry Hinton Stakest (ma Duches of Cambridge Stakes) Newmarketben, és második lett a Widaad mögött a Queen Mary Stakesben Ascotban. Jó lenne, ha ma is ilyen eredményeket érnénk el, de sajnos nem így van. Akkor még annyira az elején tartottunk, hogy nem fogtuk fel a siker jelentőségét. Mindegy, a Cherry Hinton után csengett a telefonom, és vételi ajánlatot kaptam a kancámra, 450 ezer fontot kínáltak érte. Abban az időben 600 font volt egy havi átlagbér. Az érdeklődő ügynök útján lépett velem kapcsolatba. Nem gondolkodtam sokat, visszautasítottam, mert megvoltak a magam elképzelései. Később megtudtam, a Maktoum család volt az ajánlattevő. Crime Of Passion ménesbe került és a tenyésztési programomban döntő szerepet játszott.

Voltak rossz pillanatok is. Culture Vulture megnyerte nekem a Fillies’ Mile-t Newmarketben (1991), és a longchamp-i Prix Marcel Boussac-t és a Poule d’Essai des Pouliches (1992), de kólikában kimúlt. Chriselliam szintén Fillies’ Mile és behúzta a Breeders’ Cup Juvenile Fillies’ Turföt, és nagyon rövid odss-szal jegyezték az 1000 Guineasben, de súlyos fertőzést kapott, és nem lehetett megmenteni.

Éppen ezért azt gondolom, a telivér futtatás kilencvenöt százalék csalódásból, négy százalék izgalomból és egy százalék örömből és ujjongásból áll. Például, amikor Bungle Inthejungle 2012-ben megnyerte a Molecomb Stakest Goodwoodban, vagy amikor Chriselliam győzött a Breeders’ Cup-mítingen Santa Anitában. Mondogatom néha a feleségemnek, hogy abbahagyom, mert már túl öreg vagyok a sok stresszhez, de ő mindig csak legyint. Mostanában két nagy reményű lovam is leszerepelt, pedig Black Type-várományosok voltak. De hogy jót is mondjak, saját tenyésztésű heréltem, Ken Colt tavaly nyert egy Listedet Chantilly-ban, utána a King George Stakesben is pénzért futott Goodwoodban. Battaash verhetetlennek bizonyult.

Foglalkoztam labdarúgással, rögbivel és pár egyéb sporttal, mégis a lóversenyzésnél kötöttem ki. Azért tetszik ez a világ, mert itt a tulajdonos is beleszólhat a döntésekbe. Persze, csak egy ésszerű határig. Azt is nagyon vonzónak tartom, hogy többen is összeállhatunk, és mini-szindikátusokat alapíthatunk. Összehozza az embereket a közös szenvedély, a sport, a remek programok és a szórakozás. Dark Angelt és Nicert a közismert néhai futtatóval, Catherine Coerbett-tel közösen versenyeztettük. Chiriselliam egyik társtulajdonosa az ötszörös zsoké champion Willie Carson volt. Bungle Inthejungle társtulajdonosai az Asprey család tagjai voltak, akik hét nemzedék óta London legnevesebb ékszerészei közé tartoznak. Ahogy mondani szoktam, a szindikátus ugyanolyan élvezetet nyújt töredék költséggel.

(Kiemelt képünkön a Jethro Tull együttes.)