Kevés sportesemény büszkélkedhet olyan gazdag múlttal és hagyományokkal, mint az 1780-ban alapított Derby, amely nem csupán a brit klasszikusok legékesebb koronája, de a modern lóversenyzés legfontosabb mérföldköve is. Június 6-án, szombaton 247. alkalommal lépnek pályára a hároméves telivérek Epsom Downs hírhedt  emelkedőin az 1 mérföld 4 furlongos (kb. 2414 méter) távon. A “Blue Riband”, vagyis a kékszalagért vívott futam világszerte fogalommá vált és közel 250 év után is az egyik legizgalmasabb és legkiszámíthatatlanabb verseny. Az évszázadok során királyok, legendás trénerek, zsokék és kivételes képességű lovak írták be magukat a Derby történelemkönyvébe. Az alábbi összeállításunk a legjelentősebb rekordokat, érdekességeket és emlékezetes pillanatokat mutatja be.

Nézőszám és fogadási forgalom

A 19. század végén és a 20. század elején az Epsom Derby nem egyszerű sportesemény volt, hanem Nagy-Britannia egyik legnagyobb társadalmi rendezvénye. Korabeli becslések szerint egyes években 250–300 ezer ember is összegyűlhetett rajta. A tömeg jelentős része ingyenesen foglalt helyet a domboldalakon, ezért a pontos nézőszámokat soha nem lehetett hitelesen megállapítani. A viktoriánus korban különvonatok százai szállították Londonból a Derby közönségét.

Tavaly 22.312 néző látogatott ki a fesztiválra, amely 4500 fős csökkenést jelent a 2024-es 26.800-hoz képest. Ez a hanyatlás természetesen nem volt egységes a brit hippodromokon, a teljes látogatottság meghaladta az 5 milliót, amelyre 2019 óta nem volt példa. Az egy napra jutó átlagos részvétel 3,6%-kal, 3526-ra emelkedett, az utóbbi időszakban kifejezetten a Derby küzdött nehézségekkel, amely Epsomra jellemző kérdésekre mutat rá: a pálya elhelyezkedése, logisztikai és közlekedési nehézségek, valamint a szabadidős programok megújítása, bővítése. Ezt a kihívást Epsom Downs vezérigazgatója, Jim Allen is elismerte; nem véletlen hogy idén számos kreatív ötlettel igyekeznek fokozni a közönségélményt. A covid világjárvány felgyorsította ezt a negatív folyamatot, emlékezhetünk, hogy 2020-ban zárt kapuk mögött kellett megrendezni a legendás futamot, a helyreállás pedig lassú és hiányos volt. A legtöbben 2001-ben voltak kíváncsiak a háromévesekre, akkor több mint 50.000 néző követte a helyszínen a fantasztikus Galilelo és a későbbi háromszoros nyerő, ír zsokéfenomén, Michael Kinane sikerét. Ekkor talán még kevesek gondolták, hogy egy új éra nyílik a kékszalag történetében, itt jelent meg ugyanis első diadalával Aidan O’Brien, az azóta egyeduralkodóvá váló mágikus idomár.

A Derby évszázadokon keresztül a brit fogadási piac legfontosabb eseménye volt, a 19. század végén több száz bukméker dolgozott egyszerre az Epsom Downs lelátója előtt. A fogadások volumene olyan jelentős volt, hogy a korabeli sajtó gyakran a londoni tőzsdével hasonlította össze a fogadópiac mozgását. A modern korszakban az online fogadás átvette a vezető szerepet, a nemzetközi Totalizatőr-rendszer (World Pool) pedig rekordforgalmat jelentett a 2024-es Derby-fesztiválon: az Egyesült Királyságban 12 verseny több mint 38 millió fontot (kb 17,6 milliárd forint) generált.

A legkisebb és a legnagyobb mezőny

1794-ben állt starthoz minden idők legkisebb Derby-mezőnye, mindössze négy ló. A történet különösen érdekes, mert a nevezési listán eredetileg 49 ló szerepelt, ám végül 45 visszalépés történt. A viadal Daedalus győzelmét hozta, Frank Buckle ült a nyeregben, John Pratt idomár nyergelt, és a tulajdonos, Richard Grosvenor állta a vacsora költségeit. A szélsőséges méretű mezőnyök másik oldalát nézve, előre kell szaladnunk az időben 1862-ig, amikor harmincnégy telivér versengett az elsőségért. Caractacus-é lett a dicsőség, John Parsons lovagolta a Robert Smith idomította háromévest. Napjainkban már nem fordulhat elő, hogy ilyen népes Derby jöjjön össze, biztonsági okokra hivatkozva húsz lónál több nem indulhat. A szakértők szerint a 34 lovas Derby valószínűleg a verseny történetének legkaotikusabb futama lehetett. Az Epsom Downs szűkebb ívei, a lejtők és a híres Tattenham Corner ma is komoly kihívást jelentenek, egy ilyen méretű mezőnyben a helyezkedés önmagában is külön művészet lehetett.

Az újoncok

Ha visszatekintünk a XIX. század első felére találunk egyéb kuriózumot is. 1825-ben és 1838-ban olyan lovak indultak a klasszikus versenyen, akik még sohasem versenyeztek előtte. Ez nagy szó, de még meghökkentőbb az a tény, hogy utána sem, soha többé. Middletont, az 1825-ös nyerőt, az ötszörös Derby-győztes lovas Jem Robinson ülte, és az ugyanennyi kékszalag sikert halmozó idomár, James Edwards trenírozta. 1838 hőse, Amato hátán Jem Chapple ült, Ralph Sherwood volt az idomárja. Egy verseny, egy győzelem. George Child Viliers, Jersey IV. grófja és Sir Gilbert Heathcote tulajdonosok bizonyára osztották a „csúcson kell abbahagyni” mottót.

A legifjabb és a rangidős

A fent már említett 1862-es kiadás még egy szempontból emlékezetes maradt, hiszen ekkor lett John Parsons a valahol volt legfiatalabb nyerő zsoké, mindössze tizenhat évesen. Charles Snewingnek tulajdonosnak futott egy másik lova, Spite is, akire az istálló fő zsokéja, James Goatert ült. Bob Smith idomárnak így nem maradt más választása, mint a lovászát, Parsons-t feltenni Caractacus-ra, aki 40/1-es szorzóval óriási bravúrt ért el. Érdekes módon, a fiatal John később pályát váltott és soha többé nem lovagolt, teljesen eltűnt a lóverseny világából. Egyesek vitatják, hogy valóban ennyi idős volt-e John Parsons, abban viszont biztosak lehetünk, hogy Piggott mester tizennyolc évesen aratta le a babért 1954-ben. S ha már életkorról beszélünk, elevenítsük fel a legidősebb győztes zsokét is. John Forth 1829-ben Frederick nevű lován 60 évesen, idomárlovasként kápráztatta el képességeivel a közönséget. Ezzel egyébként azon kevesek közé tartozik, akik lovasként és trénerként is elhódították a kékszalagot, később még kétszer (1840, Little Wonder; 1845, The Merry Monarch) vezethetett vissza nyerőt.

Rekorderek: Lester Pigott, Aidan O’Brien valamint Sue Magnier és Michael Tabor

Lester Keith Piggott, a „magas srácként” elhíresült ösztönös és koraszkos zseni, közel fél évszázadon át uralta a galoppsportot, és máig ő tartja a megdönthetetlennek tűnő rekordot, kilenc Derby sikerrel. Pályafutása során több mint 4400 győzelmet aratott hazájában és 11-szer lett angol champion zsoké. 171 centijével magasnak számított a lovasok között, innen is kapta becenevét, ezért állandó harcot vívott a súlyával. Rendkívül hidegvérű és taktikus zsoké volt, aki egy saját stílust honosított meg a nyeregben, 30 brit klasszikus sikeréből is kitűnik a kilenc epsomi-i 1954 és 1983 között. Never Say Die nyergében mindössze 18 évesen szerezte első győzelmét, az utolsót pedig Teenoso társaként. Legemlékezetesebb az 1970-es diadalmenet a Vincent O’Brien által idomított Nijinsky hátán, amikor a kanadai tenyésztésű ménnel a Derby mellett a 2000 Guineas és a St. Leger trófeáját is megszerezte, ezzel elhódítva a „Hármas Koronát”. Ez az egyedülálló csúcsteljesítmény azóta sem sikerült senkinek. Amikor 2022-ben elhunyt, a lósport világa egyhangúlag minden idők legnagyobb zsokéjaként búcsúzott tőle.

Nade, ha Piggott a legnagyobb zsoké, akkor az idomárok között kétségtelenül Aidan O’Brien, az Epsom Derby modernkori királya. Az ír tréner a Ballydoyle istálló élén olyan dominanciát épített ki, amire a verseny több mint 240 éves történetében korábban soha nem volt példa. 2025-ben  Lambourn szállította számára az új rekordot jelentő 11. Derby-győzelmet, amivel minden idők legeredményesebb trénere lett. Talán a 2001-ben nyerő Galileo volt, aki mindent megváltoztatott, hiszen nem csak versenylóként lett korszakos egyéniség. Később minden idők egyik legjobb fedezőménjévé vált, és több O’Brien-féle Derby-győztes is az ő leszármazottja lett. Sok szakértő szerint Galileo nélkül a Ballydoyle–Coolmore birodalom nem érte volna el ezt a példátlan dominanciát. 2012 különleges pillanatot hozott, amikor a Kincsem vérű Camelot aratott diadalt. Ekkor ugyanis Joseph Patrick O’Brien ült a nyergében, így apa és fia együtt emelhette magasba a Derby-trófeát – ez az egyik legemlékezetesebb családi siker a verseny történetében. Nem egyedülálló azonban, hiszen két év múlva ezt megismételték, amikor a fantasztikus Australia-t vezették a csúcsra. Jospeh O’Brien azóta még letette az ostort és apja nyomdokaiba lépve idomárnak állt, a közelmúltban pedig eddig egyre eredményesebb lovak dolgoztak nála. Talán nem véletlen, hogy sokan attól tartanak, Ballydoyle végképp egyeduralkodóvá válik.

Márpedig azt a helyet valami misztérium lengi körbe, egykor a legendás Vincent O”Brien alapította, aki hat Derby-nyerőt trenírozott, köztük a II. világháború óta az egyetlen brit „Hármas Korona” nyerő Nijinsky-t. Kétszer volt idomár champion síkon és gáton is, ő az egyetlen a történelemben, aki mindkét szakágban bajnok lett. Aidan O’Brien nem harsány sztár. Mélyen vallásos ember, híres a munkafegyelméről, és arról, hogy hajnalban már az istállóban kezdi a napot. A Derby számára nem egyszerűen egy verseny, hanem a teljes Ballydoyle-program központi célja: a tenyésztéstől kezdve a csikók felkészítéséig, mindent ennek rendelnek alá. Nem véletlen, hogy hazájában is abszolút rekorder, tizenhét Ír Derby győzelemmel. A fogadók számára külön fejtörést okozott az „O’Brien rejtély”, hiszen gyakran három-négy, sőt öt lovat is indít ugyanazért a babérkoszorúért. A közvélemény így nehezen tudja kisakkozni, hogy melyik az istálló első számú favoritja, ilyenkor a legfontosabb támpont, hogy kit választ a sztárzsoké, Ryan Moore. O’Brien idén egy újabb rekordot állíthat fel sorozatban negyedik sikerével, amelyre eddig még egyetlen idomár sem volt képes.

A tulajdonosok között egy páros emelkedik toronymagasan a többiek közül, Sue Magnier és Michael Tabor, akik részben vagy egészben, tizenkét Derby-nyerő telivérben voltak érdekeltek. Sue Magnier a legendás Vincent O’Brien lánya és az ír üzleti mágnás, John Magnier felesége. A lovak nagy része az ő nevén vannak, de leginkább férje irányít mindent, így érdemesebb róla szót ejteni. John Magnier az 1987-es választások után, Charles Haughey ír miniszterelnök kormányában felsőházi szenátorként szolgált, később Tipperary megyébe költözött, hogy több millió eurós nemzetközi üzletté alakítsa a Coolmore ménest. 28,89%-os résztulajdonosa volt a Premier League-ben szereplő sztárcsapatnak, a Manchester United-nek, míg részvényeit el nem adta az amerikai Malcolm Glazernek. A „vörös ördögöknél” nagyon jó barátságot ápolt a legendás skót menedzserrel, Sir Alex Fergusonnal, akivel később Rock of Gibraltar révén a lóversenyben is társultak. És hogy felesége, Sue Magnier esete miért különleges? Bármennyire is ő a csúcstartó, ritkán tűnik fel a lelátón. City Of Troy 2024-es győzelmekor például, 12 év után először jelent meg egy brit versenypályán. Michael Barry a Coolmore partnereként egyike annak a négy versenyló tulajdonosnak, akik mind az Epsom Derby-t, mind a Kentucky Derby-t megnyerték. Tabor kiterjedt üzleti érdekeltségekkel rendelkezik a szálloda- és szórakoztatóiparban, az ingatlanpiacon, de a médiában is érdekelt egy rádió üzemeltetésével. Tabor gyakran szerepel a Sunday Times Rich List-jén, amely Nagy-Britannia leggazdagabb embereit tartja nyilván, magánvagyonát  kb. 800 millió fontra (közel 330 milliárd forint) becsülik. Azt talán kevesen tudják róla, hogy eleinte bukmékerként szerzett magának hírnevet és 1973-ban vásárolta az első lovát. A többi pedig, ahogy mondani szokás, már történelem.

A legfölényesebb és a legszorosabb győzelem

Egészen elképesztő történet fűződik a legsimább sikerhez, amelyet őfelsége IV. Aga Khan Michael Stoute idomításában álló klasszisa, Shergar aratott 1981-ben. Walter Swinburn-nel a nyergében a mezőny már a célegyenes elején képtelen volt tartani vele a tempót, végül a modern Derby-korszak legnagyobb különbségű, 10 hosszas győzelmét szerezték. Shergar későbbi sorsa tovább növelte legendáját: a 140-es Timeform számmal visszavonult klasszist 1983-ban a ménesből máig tisztázatlan körülmények között ismeretlen fegyveresek elrabolták, majd váltságdíjat követeltek érte, de mivel a ló létezését nem tudták bizonyítani, nem kapták meg, ami után végleg eltűntek. Elképesztő, rejtélyes történet, melyre a mai napig nincs magyarázat.

A legfölényesebb után pedig nézzük a legszorosabb ütközetet! A Derby történetében többször döntött célfotó a győzelemről, a modern korszak egyik legemlékezetesebb befutóját 1997-ben láthatták a nézők: Benny The Dip és Willie Ryan egy rövid fejhosszal tudott Silver Patriarch előtt célba érni. Ez volt egyébként Vincent O’Brien asszisztensének, az azóta ikonikussá váló John Gosdennek az első diadala.

A leggyorsabb

A Derby történetének hivatalos időrekordját Workforce állította fel 2010-ben, aki 2 perc 31.33 századmásodperc alatt teljesítette a 2400 méteres távot. A teljesítmény azért is figyelemre méltó, mert a jelentős szintkülönbségek és a technikás vonalvezetés általában lassabb versenyeket eredményeznek. Sir Michael Stoute idomítottját Ryan Moore lovagolta, nála nagyobb előnnyel pedig csak ketten nyertek: a már említett Shergar 10 hosszall és 1981-ben és Manna 8 hosszal.

A legnagyobb kontrák és drámák

A Derby történetében számos váratlan eredmény született, de három győztes különösen kiemelkedik. Jeddah (1898), Signorinetta (1908) és Aboyeur (1913). Mindhárom ló 100/1-es oddsszal nyerte meg a kékszalagot, amelyek máig a verseny történetének legnagyobb outsider-sikerei. Különösen Signorinetta története figyelemre méltó. A kanca előzetesen szinte semmilyen komoly támogatást nem kapott a fogadók részéről, mégis a nyáron a Derby mellett az Oaks-ot is begyűjtötte. Signorinetta mindössze a negyedik kanca lett, akit megkoszorúztak, azóta pedig ez a bravúr csak két másik kancának sikerült. Az excentrikus olasz Chevalier Edoardo Ginistrelli a Derby történetében Arthur Budgett az egyetlen személy, aki tenyésztőként, tulajdonosként és trénerként is ünnepelhetett.

Aboyeur története sajnos egészen más okból vált történelmivé, a Derby históriájának legnagyobb drámájával. 1913. június 4-én a női választójogért küzdő aktivista, Emily Wilding Davison a Tattenham Cornernél a pályára rohant és V. György király lova, Anmer elé vetette magát, így okozva annak bukását, s a maga vesztét. Súlyos sérüléseket szenvedett, majd néhány nappal később meghalt. A tragédia mellett tovább fokozta a feszültséget, hogy a nyerő Craganour-t a Derby-k történelmében először és utoljára, erősen vitatott döntés után diszkvalifikálták. És ha azt hinnénk, hogy ezt már nem lehet fokozni, keserűen tévedünk. Craganour tulajdonosa Joseph Bruce Ismay volt, aki joggal hihette, hogy rossz csillagzat alatt született. Ő volt ugyanis a White Star Line hajótársaság igazgatója, vagyis az 1912-ben elsüllyedt Titanic tulajdonosa. Az 1913-as győztes Aboyeur lett Edwin Piper-rel nyergében, a trénert Tom Lewis-nak hívták, s ha Alan Cunliffe tulajdonos csak egy font sterlinget is tett lovára, százat kapott vissza.