Írta: Kovács Botond.

Az Ascoti Míting második napján ismét pazar versenyeket láthattunk. Az időjárás az első napon nem igazán kedvezett a lovasoknak, szinte végig szakadt az eső. Szerdára sem volt rekkenő hőség, de legalább nem áztak a zsokék és a lovak.

A versenynap egyik nagydíja a Group 3-as besorolású Hampton Court Stakes volt. Nagy-Britanniában szívesen neveznek el kiemelt futamokat egy-egy kastélyról (St. James’s Palace Stakes, Windsor Castle Stakes etc.), így történt ez a mostani esetben is. A Hampton Court Palace az ország egyik ismert nevezetessége. Már 1236-ban megemlítik a krónikák az épületet, igaz, ekkor még a jeruzsálemi Szt. János máltai lovagok kis kúriájaként. Mai formáját részben akkor nyerte el, amikor Thomas Wosley, Anglia nagy hatalmú lordkancellárja, York érseke, VIII. Henrik legfőbb tanácsadója és barátja megvásárolta és átépíttette. Őeminenciája rendkívül szorgalmas és okos ember volt, polgári sorból emelkedett a legmagasabb politikai posztra. Természetesen, mindemellett a becsvágy is folyamatosan sarkallta, és addig-addig mesterkedett, míg elérte I. Ferenc francia királynál, hogy a francia bíborosok őt támogassák a vatikáni pápa választáson. A terv kudarcba fulladt, mert X. Leó lett a befutó, ennek ellenére a franciákkal megtartotta a jó kapcsolatot, sőt, tekintélyes összegeket tett zsebelt be tőlük annak érdekében, hogy az éppen aktuális brit és francia béketárgyalásokon kedvezőbb feltételeket kaphassanak a gallok.

Akárhogy is nézzük, ez bizony felségárulás. Az amúgy sem végtelen türelméről híres VIII. Henrik éktelen haragra gerjedt, és még akkor sem csillapodott, amikor az önkritikát és bűnbánatot gyakorló Wosley neki ajándékozta a Hampton Courtot. (Persze az is lehet, hogy az államosítás egy korai formája történt, és szó sem volt ajándékozásról.) A történelem során a palota híres lakói közé tartozott Oliver Cromwell, számos uralkodó és Michael Faraday, az elektrotechnika kiemelkedő alakja.

A 2000 méteres, hároméves és idősebb lovaknak kiírt Hampton Court Stakes története rendkívül szövevényes. Több néven és több távon futották, míg végre II. Erzsébet arany jubileuma alkalmából elnyerte mai formáját. (Hozzátartozik a teljes igazsághoz, hogy 2011 és 2017 között a Tercentenary Stakes névvel is próbálkoztak. Mára azonban már ez is történelem.)

A futam favoritja a II. Erzsébet tulajdonában álló First Receiver (9/4) volt. A hároméves mén egy kemptoni győzelem után életében először lépett pályára Black Type versenyben. O’Brien mester Russian Emperorja (100/30) Leopardstownban egyszer már megmutatta, hogy veszélyes ellenfél lehet, amikor éppen csak kikapott a Group 3-as Derby Trial Stakes-ben. Berlin Tango (4/1) mellett az szólt, hogy nyert már Group 3-at, és helyezései is voltak ugyanebben a kategóriában, valamint Listedben is. Juan Elcano (7/2) nagy dilemmát okozhatott sokaknak, hiszen a 2000 Guineas-ben szerzett ötödik helyezése után elképzelhető volt, hogy jobb lesz neki a hosszabb táv. Hasonló volt a helyzet New World Tapestry (50/1) és Kenzai Warrior (16/1) esetében is. Az Mascat (22/1) és a Listed-nyerő King Carney (40/1) nem mozgatta meg a játékosok fantáziáját.

Szinte teljesen a papírforma érvényesült idén a Hampton Court Stakes-ben. Juan Elcano vállalta a vezetést az indítás után, szorosan nyomában az erősen pullozó King Carney és Mascat galoppozott. Valamivel hátrébb Berlin Tango színei tűntek fel, First Receiver és Russian Emperor a mezőny végén helyezkedtek. Az első vágtaugrások után King Carney lovasa úgy döntött, meglóg üldözői elől, és az élre tört, vezető pozícióját a célegyenesig tudta tartani, amikor Juan Elcano visszavette tőle az elsőséget, Mindeközben First Receiver megindult hátulról, szorosan nyomában Russian Emperoral. 300 méterrel a cél előtt már Berlin Tango száguldott az élen, mögötte a magasabb sebességi fokozatra kapcsolt First Receiver és Russian Emperor, nem volt kétséges, hogy e három ló osztozik majd a helyezéseken. 100 méter volt már csupán hátra, amikor First Receiver nagy nehezen legyűrte Berlin Tangót, ám a fél hossznyira mögötte helyezkedő Russian Emperorban (2017 pm, Galileo – Atlantic Jewel, Fastmet Rock) több szpíd volt, és az utolsó métereken Ryan Moore-ral nyergében megelőzte a királynő lovát. Nemcsak két remek telivér csatáját láttuk a finisben, de két világklasszis zsokéét is. Ryan Moore és Frankie Dettori emberfeletti teljesítményről adtak tanúbizonyságot. Berlin Tango érkezett placcra, Juan Elcano még pont elcsípett egy pénzes helyezést.


Prince of Wales’s Stakes

A négyéves és idősebb lovak számára szintén 2000 méterre kiírt versenyt 1862-ben alapította a cím akkori birtokosa, a későbbi VII. Eduárd király. 1940 és 1967 között nem futották, ami tulajdonképpen nem teljesen meglepő, hiszen 1936 és 1958 között betöltetlenül állt Wales hercegi címe. Az első nyertes Carisbrook volt, míg Károly trónörökös walesi herceggé koronázása előtti évben, tehát 1968-ban, stílusosan Royal Palace hozta el a pálmát. (Ha nagyon akarták volna, persze megtarthatták volna a versenyt Duke of Cornwall Stakes-ként, vagy Earl of Chester Stakes-ként is, hiszen Károly születése óta birtokolja a Cornwall hercegi és a Chester grófi címet. A hagyományok azonban hagyományok angol földön, nincs apelláta. A hercegi koronázásra azért kellett 1969-ig várni, mert Charles akkor lett huszonegy esztendős.)

A rekorder nyerőket, akik mindnyájan kétszer győzedelmeskedtek a versenyben a XX. század adta: Connaught (1969, 1970), Mtoto (1987, 1988), Muhtarram (1994, 1995). A legsikeresebb zsoké a keddi beszámolóban már bemutatott Morny Cannon 1895-ben kezdte nyerni a díjakat, először Matchmakeren, majd ezt követte Shaddock (1896), Manners (1899), Simon Dale (1900), Rydal Head (1904), és végül Plum Centre (1905). John Porter idomárról is megemlékeztünk ugyanott, aki Ossory (1888), Watercress (1892), Matchmaker (1895), Shaddock (1896), Manners (1899), Simon Dale (1900), Rydal Head (1904), és Plum Centre (1905) nevű lovainak köszönhette a nyolc sikert.
A legeredményesebb tulajdonos családneve ismerősen cseng a lóverseny kedvelőknek. Derby grófjának hívták, sorrendben a tizenhetedik, és az Edward George Villiers Stanley névre is hallgatott. Ugyanennyi, azaz öt győzelmet könyvelhetett el eddig a Godolphin istálló is. Az elmúlt tíz év nyertes futtatói között ott találjuk Kharim Al Husseini herceget, akit IV. Aga Khan néven ismer a világ, a Magnier-Tabor-Smith triumvirátust, a Mohammed Al Maktoum sejket, a bárói rangra emelt Lord Andrew Lloyd-Webbert és egy másik bárót is, Georg von Ullmannt.

Idén a coolmore-i Japan (6/4) vezette a fogadási piacot, ami aligha meglepő, ha azt nézzük, hogy tavaly harmadik lett az Epsom Derbyben, Megnyerte az asoti King Edward VII Stakes-t, behúzta a Gran Prix de Paris-t, és Chrystal Ocean előtt fejhosszal ért célba a yorki International Stakes-ben. A Prix de l’Arc de Triomphe-ra már elfáradt, négy hosszas negyedik volt Waldgeist, Enable, és a Prix de Jockey Club-nyerő Sottsass mögött. Az idén Ausztráliában két Group 1-et nyerő Addeybb (7/2), Ahmed Al Maktoum sejk lova is remek esélyekkel állt starthoz. A csúcskategóriák mindegyikében tudott már győzni és helyezést szerezni, tizennyolc versenyéből kilencet nyert és ötször volt második vagy harmadik, e teljesítményével 1.5 millió fontot keresett futtatójának. Lord North (5/1) meglepően rövid odds-szal indult ahhoz képest, hogy ugyan kilenc futásából hatot megnyert, kétszer volt második, és egyszer nyolcadik, de pont ez a fiaskó Listedben született, és a győzelmek közül csupán egy Group 3 és egy Listed állt neve mellett.

Barney Roy viszont ahhoz képest, hogy megnyerte Meydanban a Group 1-es Jebel Hattát, és a Group 2-es Al Rashidiyát, valamint a Listed Prix de Montretout-t Lonchamp-ban, és a 2017. évi ascoti St. James’s Palace Stakes-t, meglepően hosszú, 8/1-es ráta körül mozgott a könyveseknél. A komoly Black Type skalpokat begyűjtő Headman (9/1), Mehdaayih (11/1) és Bangkok (25/1) jó szereplésére kevesen számítottak.

Bátran mondhatjuk, hogy meglepetés született idén a Prince Of Wales’s Stakesben. A start után Bangkok és Addeybb tűnt fel az élen, mögöttük Barney Roy és Lord North szaporázta, a mezőny végén Headman, Japan és Mehdaayih galoppozott. Lord North-t lovasa hamar visszavette a sereghajtók közé, Japan villámgyorsan felment a vezetők mellé, Headmant alig bírta fogni zsokéja. Bangkok, Addeybb, Japan sorrendben folyt a küzdelem a frontban, Barney Roy nem engedte, hogy túlzottan eltávolodjon tőle a trió. Féltávnál járva nem változott jelentősen a sorrend, Barney Roy hátrébb csúszott egyel, a mezőnyt Lord North zárta. A célegyenesre fordulva mindenki beindította a rakétákat. Bangkok állta a támadásokat, ám a távoszlophoz érve szó szerint az egész mezőny felfutott rá, a hét telivér szinte fej-fej mellett galoppozott. A rutinos, hidegvérű angol szpíkert elragadta a hév, amikor Lord North (2016 pher, Dubawi – Najoum, Giant’s Causeway) az élre tört és folyamatosan növelni kezdte előnyét, mad senkitől sem zavartatva, James Dolye irányításával, csodálatos stílusban nyerte a futamot. Mögötte Addeybb végig biztosan tartotta második helyét, a harmadik díjért ádáz csata folyt, amely során Barney Roy megelőzte Japant. A remekül futó Bangkok érkezett haza ötödikként, mögötte Mehdaayih és Headman zárta a sort.

Az alábbi linkekre kattintva megtekinthetik a két futamot:

Hampton Court Stakes:

Prince Of Wales’s Stakes:

Írta: Kovács Botond.

Amint megírtuk, a Királyi Míting történetében először rendezik közönség nélkül a futamokat Ascotban. Ismét elindult a versenysorozat, és ugyan a lelátókon nem sepert végig a szokásos hangorkán a finisben, a színvonalra nem lehetett panasz. A mai nyolc futamból kettőt szeretnénk kiemelni az alábbiakban.

King’s Stand Stakes

Különös, de a nagydíjat a kényszerűség szülte, ugyanis korábbi változatát, a Royal Stand Plate-et 1860-ban nem tudták volna lefutni az eredeti két mérföldes távon a júniusi nagy esőzések miatt. Sokan már a míting törlését is felvetették, Viktória királynő azonban nem hagyta, hogy a brit turf-barátok hoppon maradjanak, ezért a versenytér még viszonylag használható 1000 méteres részére tétette át a versenyt. Nyilván nem örült ennek mindenki, de az uralkodó akaratával nem mertek szembeszállni. Az így létrejövő futam a Queen’s Stand Plate nevet kapta, és elég stílszerűen a kétéves Queen Of The Vale nyerte pár héttel azután, hogy Giuseppe Garibaldi és az 1848/49-es szabadságharcban elévülhetetlen érdemeket szerző Tüköry Lajos partra szálltak a Bourbonok uralta Szicíliában, és megindultak Palermo elfoglalására. Felfejtve egy másik magyar szálat, azt is elmondjuk, hogy Queen Of The Vale apja, a nagyszerű King Tom a brit telivértenyésztés egyik legjelentősebb ménje volt. Tőle származott Batthyány Gusztáv herceg kancája, St. Angela, a fantasztikus St. Simon anyja.

A Queen’s Stand elnevezése újra megváltozott, amikor VII. Eduárd lépett trónra 1901-ben, azóta King’s Stand Stakes-ként emlegetjük. A futam története során triplázás vagy jobb eredmény még nem született, tizenkét duplát azonban dokumentáltak. Az első kettős siker a tíz szezont végigversenyző Woolsthorpe, a világhírű műgyűjtő Pjotr Szoltikov herceg lovának nevéhez fűződik (1895, 1897). Woolthorpe brit karrierje után Amerikában működött fedezőménként, tőle származik az 1910. évi Kentucky Derby nyertese, Donau. A címvédés legutóbb Mohamed sejk pej ménjének, a kiváló Blue Pointnak sikerült (2018, 2019).

A legeredményesebb lovas, a halhatatlan Lester Piggott kilenc győzelemmel: Right Boy 1957, Majority Rule 1963, Swing Easy 1971, Abergwaun 1973, Godswalk 1977, Solinus 1978, Never So Bold 1985. Trénerként Vincent O’Brient ünnepelték legtöbbször, szám szerint öt alkalommal: Cassarate 1962, Abergwaun 1973, Godswalk 1977, Solinus 1978, Bluebird 1987. A legsikeresebb tulajdonos egy bizonyos Jack Joel nevű úriember volt, ő négyszer vezethette vissza lovait győztesként: Sundridge 1903, 1904, Nice Prospect 1927, Tag End 1929. Leírtuk már ugyan párszor, és megígérhetjük, hogy továbbra is minden alkalommal megtesszük: a King’s Stand Stakes azért bír különös jelentőséggel minden magyar ember számára, mert világhírű lovunk, a szenzációs Overdose is indult 2011-ben, és ugyan csupán negyedik lett, de nagyon közel volt a nyerő Prohibithez.

A top-sprinterek közül idén az öreg Battaash (5/6) volt a fogadók kedvence Hamdan sejk istállójából. A kőkemény pej herélt húsz versenyéből tízet megnyert és ötször került dobogóra. Idén még nem futott, tavaly szép stílusban győzött a yorki Nunthorpe Stakes-ben és a goodwoodi King George Stakes-ben (ez utóbbit eddig háromszor nyerte). A korábbi évek sikerei között megtaláljuk a Temple Stakes-t, a The Sprint Stakes-t és a Prix de l’Abbey-t. Cseppet sem mellékes, hogy a világranglistán jelenleg a megosztott ötödik helyet foglalja el a Battaash brit Ghaiyyath, a japán Lys Gracieux, és az amerikai Vino Rosso mellet. Életnyereménye megközelíti a 1.5 millió fontot.
Nagy kihívója a tavalyi Prix de l’Abbey első helyezettje, Glass Slippers (13/2) volt, aki valósággal berobbant a felsőházba 2019 októberében, hiszen előtte voltak ugyan sikerei Group 3-ban és Listedben, de ezt leszámítva addig nem nyújtott csúcsteljesítményt. A hároméves Liberty Beach (4/1) egy jó Listed-győzelemmel lábában jelentkezett, kétéves eredményei alapján sokak titkos favoritja volt, akárcsak a februári Dubai Dash győztese és Meidan Sprint második helyezettje, az ötéves Equilateral (9/1).

Favorit győzelem született a King’s Standban. Baattash a start pillanatától fogva uralta a mezőnyt, Hit The Bid, Tis Marvellous és Liberty Beach is hamar talpon volt. Féltávnál semmi változás nem volt még az élen, a tizenegy telivér négy-öt hosszon belül száguldott a cél felé. Equilateral színei a sereghajtók között tűnt fel. A távoszlopnál Glass Slippers felkúszott a vezető mögé, Tis Marcellous és Liberty Beach még tartotta magát. Equilateralt megrázta lovasa, és elkezdett folyamatosan jönni kívülről. Az utolsó ötven méteren Glass Slippers elfáradt, Baattash (2014 pher, Dark Angel – Anna Law, Lawman) senkitől sem zavartatva három hosszas előnnyel érkezett célba Jim Crowley kezében, így szerezve meg Charles Hills mester első Group 1-es győzelmét a mítingen. Equilateral hihetetlen küzdőképességről téve tanúbizonyságot rövid fejhosszal legyűrte Liberty Beach-t, Tis Marvellous a negyedik, Glass Slippers az ötödik helyen ért célba.

King Edward VII Stakes

A versenynap másik izgalmas futama a magyarokkal rokonszenvező uralkodóról elnevezett nagydíj volt, amelyet hároméves és idősebb méneknek és herélteknek írt ki az ascoti versenytitkár másfél mérföldes távra, vagyis 2400 méterre. Az 1834-ben alapított versenyt 1926-ig Ascot Derby néven tartották számon, ám ezt megváltoztatták, így állítva emléket a derék Eduárd királynak. Általában az Epsom Derbyben futott lovak mérik össze ismét tudásukat a King Edwardban, így kapva lehetőséget a szépítésre. (Kivételesen ez nem igaz idén, hiszen a Kék Szalagért vívott harc még előttünk áll.) A hőskorban sem volt ez másként, hiszen 1876-ban, amikor Kisbér megszerezte a máig egyetlen epsomi győzelmünket, három hosszal mögötte Forerunner ért célba, aki később Ascotban pont itt nyerni tudott. Az 1877. évi Epsom és Ascot Derby nyerőjét, Silviót is érdemes megemlíteni, hiszen tulajdonosa, Lord Falmouth nagyon szerette volna, ha lova egy match-race alkalmával összemérné erejét Kisbérrel, ám erre sohasem került sor.

Nem távolodunk el a régmúlttól akkor sem, amikor a King Edward VII Stakes csúcstartóit nézzük. A legsikeresebb zsoké a hatszoros champion Morny Cannon volt, aki hét alkalommal diadalmaskodott: St. Simon of the Rock (1891), Matchmaker (1895), Conroy (1896), Frontier (1899), Osboch (1901), Flying Lemur (1902), Darley Dale (1904). Megjegyezzük, hogy a remek lovas a mai napig a legeredményesebb a newmarketi Craven Stakes-ben, és az ascoti Coronation Stakes-ben (nem összetévesztendő az espomi Coronation Cuppal) és Prince Of Wales’s Stakes-ben. Herbert Morington Cannon 1899-ben Hármas Koronát is nyert Flying Fox nyergében.

Az idomárok közül John Porter kilenc győzelemmel büszkélkedhetett: The Palmer (1867), Pero Gomez (1869), Shotover (1882), The Child of the Mist (1885), Matchmaker (1895), Conroy (1896), Frontier (1899), Flying Lemur (1902), Darley Dale (1904). Porter a viktoriánus éra legeredményesebb idomárja volt. Élete külön írást érdemel, most csak annyit említünk meg róla, hogy huszonhárom brit klasszikust nyertek idomítottjai, köztük hét (!) Epsom Derbyt. A Hármas Koronát háromszor hódította el: Ormonde (1886), Common (1891), Flying Fox (1899).

Idén Mogult jegyezték a legrövidebb odds-szal (10/11) a bukmékerek az indítás előtt. O’Brien mester lova első startjára készült Ascotban tavalyi kampánya után, amely során egy Group 2-es győzelem, és egy Group 1-es negyedik helyezés volt a legfigyelemreméltóbb teljesítménye. Mindkettő mérföldre történt, és talán túl nagynak tűnt az előrelépés, mégis sokan a Magnier-Smith-Tabor trió sikerében bíztak a leginkább. Az istállótárs Arthur’s Kingdom (9/2) sem volt rossz sansz, a Saint-Cloud-i Criteriumban szerzett második hely csábító ajánlás volt erre a futamra. Természetesen az is mellette szólt, Franciaországban jól állta 2000 méteres távot. Mohican Heights 7/2-es mutatóját az indokolta, hogy két futásából veretlen tudott maradni, és a legutóbbi sikert Listedben aratta. A 17/2-es kurzussal jegyzett Papa Power három korábbi megmérettetését all-weather felületen teljesítette, egy ötödik és két első hely állt neve mellett. Pyledrivert tavalyi Listed győzelme és idei all-weatherön elért Group 3-as második helye ellenére merészen 18/1-es rátával adták a könyvesek, és Sound Of Cannons esetében 40/1-ig merészkedtek a Group 1, Group 2 és Listed pénzes helyezések ellenére.

Borult a papírforma a King Edwardban. Az indítás után Sound Of Cannons vállalta magára a vezetést, szorosan nyomában Arthur’s Kingdom és Papa Power galoppoztak, Pyledrivert a kis mezőny végére fogta vissza lovasa. Féltávnál a vezető két telivér növelte előnyét üldözőikhez képest, ám mivel nem volt észveszejtő tempó, sejteni lehetett, hogy a taktika dönti majd el a futam végeredményét. A célegyenesre fordulva a frontban lévők előnye elfogyott, és a végig remek pozícióban versenyző Pyledriver egy szempillantás alatt átvette a vezetést. Arthur’s Kingdom szorosan a nyomában maradt, nem engedte eltávolodni a vezetőt, de képtelen volt visszatámadni. A távoszlop után a duó mögé megérkezett a mezőny végéről Mogul, és Mohikan Heights. A William Muir által idomított Pyledriver (2017 pm, Harbour Watch – La Pyle, Le Havre) azonban megközelíthetetlenül galoppozott át elsőként a célvonalon Martin Dwyerrel nyergében. Arthur’s Kingdom kéthosszas második, mögötte Mohikan Heights ért placcra ugyanennyivel, Mogul és a sokáig erős Sounf Of Cannons előtt.

Kiemelt képümkön: Garibaldi József.

Az alábbi linkekre kattintva mindkét verseny megtekinthető:

King’s Stand Stakes

King Edward VII Stakes