Írta: Kovács Botond.

Nagyon eltérően reagálnak a Covid-19 járványra Európa versenyüzemei. Nagy-Britanniában úgy rendezték meg a Cheltenham Fesztivált, mintha mi sem történt volna. Az első két napon a szokottnál kissé kevesebb néző volt kíváncsi a világ legjobb ugró lovaira, de összességében negyed millió jegyet adtak el a négy nap alatt, ami hihetetlenül magas szám. Már értjük miért közmondásos az angol hidegvér. Soraink lejegyzésekor az Egyesült Királyság kormánya már elrendelte a labdarúgó, krikett stb. mérkőzések elhalasztását, de a lóversenyt ez nem érinti. Ennek ellenére hétfőn zárt kapuk mögötti versenynapra készülnek a skóciai Kelsóban. A Grand National megtartása egyelőre nincs veszélyben, úgy tűnik, legrosszabb esetben oda sem engedik be a nézőket, persze Cheltenham után az is lehet, hogy újabb népünnepélyre készülnek.

Franciaországban március 10-e óta látogatók nélkül folynak a futamok. A versenyterekre kizárólag az alábbi személyek léphetnek be: idomár, lovas, lovász, lószállító, pályamunkások, versenyközegek és média. A tulajdonosok és a tenyésztők már nem fértek fel a listára, ők a képernyőkről kénytelenek követni kedvenceik szereplését.

Németországban átesett a ló másik oldalára. A március 15-re Kölnbe kiírt versenyeket nem tartják meg, és Düsseldorfban is úgy döntöttek, hogy a március 29-én és április 19-én programra tűzött futamokat törlik.

Március 13-án Dundalkban (Írország) szintén zárt kapuk mögött folyt a versengés, és ehhez március 29-ig tartják magukat előreláthatólag. Egy ír turf-barát így számolt be élményeiről: – Nagyon ésszerű döntésnek tartom, hogy nem pánikoltunk be, és megtartották a futamokat. Ez az arany középút. Azt is hozzáteszem, hogy nem volt nagy változás a dundalki pályán. Péntek esti program lévén amúgy sem szoktak tolongani a lelátón, a nem túl nagy számú törzsközönség általában a fogadó hallból követi az eseményeket. Én egy fogadóirodából néztem a versenyeket a barátaimmal. Ronan Whelan zsoké így nyilatkozott: – Különös érzés így versenyezni, de el kell fogadnunk, hogy ez egy rendkívüli helyzet. Le a kalappal a pálya személyzete előtt, minden zökkenőmentesen ment, nem volt fennakadás, az emberek pontosan végezték a dolgukat.

Richard O’Brien idomár szerint: – Olyan helyzettel állunk szemben, amelyre egyáltalán nincs befolyásunk, el kell fogadnunk a döntéseket. A lehető legjobb határozat született, látszik, hogy a pálya menedzsmentje mindent megtett annak érdekében, hogy folytathassuk a szezont, és ne legyen fennakadás. Köszönet jár érte nekik. Remélem, a jövőben is így marad.

Tegnap óta mi is tudjuk, milyen élmény zárt kapus napot tartani a Kincsem Parkban. Indítóként e sorok írója is részt vett a szombati kilenc futamon. Az esemény zökkenőmentesen lezajlott, mindenki fegyelmezetten végezte a dolgát, a beléptetést Harazin Tibor és csapata szakszerűen levezényelte. Nem állt meg a száguldás a Kincsen Parkban, a szezon folytatódik.

Írta: Kovács Botond.

Csütörtökön újabb remek futamokkal folytatódott a Cheltenham Fesztivál. Egymást érték a színvonalas versenyek, amelyekből hármat ajánlunk olvasóink figyelmébe. A britek nem félnek a járványtól, ha valamelyest kisebb nézőszám mellett is, de az érdeklődés töretlen. Írországban már kissé óvatosabbak, a zöld szigeten március végéig egészen biztosan zárt kapuk mögött folynak majd a versenyek.

Rögtön a nap elején futották a Grade 1-es besorolású Golden Miller Novices’ Chase-t, amelyet ötéves és idősebb lovak számára rendeznek 3976 méteremn tizenhét akadály közbeiktatásával. A futamot a valaha élt legsikeresebb Gold Cup-nyerő lóról, Red Millerről nevezték el, aki 1932 és 1936 között öt alkalommal nyerte zsinórban nagydíjat. A Novices’s Chase viszonylag új eleme a programnak, 2011-ben írták ki először. Duplázó ló értelemszerűen nem volt, de Ruby Walsh háromszor is tudott nyerni (Vautour – 2015, Black Hercules – 2016, Yorkhill – 2017), és Willie Mullins sem panaszkodhat a maga négy győzelmével (Sir Des Champs – 2012, Vautour – 2015, Black Hercules – 2016, Yorkhill – 2017). Egyébként a nemrégiben visszavonult Walsh a Fesztivál valaha élt legsikeresebb lovasa ötvenkilenc győzelemmel, amelyet 1998 és 2019 között gyűjtött össze.

A Golden Millernek idén a fantasztikus Faugheen (2008 pher, Germany – Miss Pickering, Accordion) volt a favoritja, 3/1-en jegyezték a start előtt. A Rich és Susannah Ricci tulajdonában álló telivér Írország egyik legnépszerűbb lova, mindig számíthatnak rá a fogadók. Eddigi 26 startjából 17 alkalommal nyert, 3 második és 2 harmadik helyet gyűjtött be, miközben 1.1 millió font felett keresett befektetési bankár tulajdonosának és feleségének. Ez bizony kiugróan magas összeg, ha tudjuk, hogy választott csikóként csupán 4 ezer eurót kértek érte a Tattersall’s Irelandnél, és három évvel később a Goff’s aukcióján 12 ezerért cserélt gazdát. A Grade 1-es futamok nyerését 2014-ben kezdte meg Cheltenhamben a Baring Bigham Novices’ Hurdle-ben, azóta behúzott még tizet. Idén azonban nem termett neki babér a Prestbury Parkban, mert csak harmadik tudott lenni Samcro (2012 sher, Germany – Dun Dun, Saddler’s Hall) és Melon mögött.

Nagy volt a küzdelem, az első három ló egy hosszon belül ért célba. Samcro győzelme láttán nagy kő eshetett le Michael O’Leary szívéről, mert addig nem igazán jól muzsikáltak lovai a mítingen. A telivér első hét futása után veretlen volt, nyolcadik indulásakor bukott. 2018-ban, Írországban szerezte első Grade 1-es győzelmét, azóta nyert már egy Baring Bighamet, de semmi egyéb komolyat, csupán egy 8 ezer eurós akadályversenyt hazájában. Ennek ellenére nem merték 4/1-nél jobban elengedni a könyvesek, és jól tették, mert ingük-gatyájuk ráment volna Gordon Elliot mester lovának sikerére, akinek a nyergében a háromszoros ír champion és kétszeres Grand National-nyerő Davy Russel ült. Melon indítása némi merészségre vall, hiszen egy Grade 2-t ugyan már nyert, de a legfelsőbb kategóriában eddig hiába próbálkozott, igaz két második helyet sikerült begyűjtenie. A totalizatőr hármasbefutóba ő hozta a pénzt, 1 fontra 258.70-t fizettek.

Ricciék a Ryanair Chase-ben (eredeti nevén: The Festival Trophy) vigasztalódhattak, ahol a francia tenyésztésű és Willie Mullins tréningjében álló Min (2011 pher, Walk In The Park – Phemyka, Saint Estephe) Paul Townend kezében erős küzdelem után nyakhosszal verte Saint Calvados-t, aki mögött másfél hosszal a Cheveley Park Stud lova, A Plus Tard ért célba harmadikként. A címvédő Frodon negyedik lett Bryony Frosttal, a tavalyi Arkle Trophy-győztes Duc Des Genievres csak ötödik, a szponzor reményei Shattered Love-val összetörtek. Az 1988-ban egy sérülés miatt visszavonuló Venetia Williams, aki trénerként keresi kenyerét, a hetedikként végző Asót nyergelte, az Ascot Chase-ben brillírozó Riders Onthe Stormot feltartotta Sam Twiston-Davies. Az ötéves és idősebb telivéreknek kiírt 4139 méteres futam, amelyben tizenhét akadályt kellett leküzdeni, szintén nem tekint vissza nagy múltra, 2005-ben futották először. Albertas Run kétszer nyert (2010, 2011) Sir Anthony McCoy-jal, a legsikeresebb lovas itt is Ruby Walsh, aki négy győzelmet tudhat magáénak (Thisthatanother – 2005, Taranis – 2007, Vautour – 2016, Un De Sceaux – 2017), az idomárok közül Paul Nicholls-hoz kerülnek e tekintetben a babérok, három elsőséggel rendelkezik (Thisthatenother – 2005, Taranis – 2007, Frodon – 2019). A győztes Min esetében is megjegyezzük a vételárát, amely ismét bizonyítja, hogy lehet olcsón is jó lovat vásárolni. Kétévesen az Arqana őszi vegyes árverésén 6 ezer euróért vásárolták.

A Stayers’ Hurdle volt a nap utolsó Grade 1-es futama, amelyben tizenöt telivér állt starthoz, ám a favoritgyőzelem itt is elmaradt. A 6/4-en jegyzett címvédő Paisley Park messzi hetedik lett, pedig előző hét futása alkalmával a közelébe sem értek, annak ellenére, hogy csak a legmagasabb kategóriákban indították. A totó 28.381,06 fontos hármasbefutó osztaléka elsősorban az 50/1-es outsider Lisnagar Oscarnak (2013 pher, Oscar – Asta Belle, Astarabad) köszönhető, akit Adam Wedge lovagolt Rebecca Curtis istállójából, és akit a Racing For Fun (Kedvtelésből Futtató istálló) 105 ezer euróért vásárolt a Goff’s Aintree-ben rendezett Horses-in-Training aukcióján 2018-ban. Ez elsőre elég merész döntésnek tűnik, főleg úgy, hogy már tudjuk a Stayer’s Hurdle-ig csupán 59 ezret keresett három győzelemmel és pár helyezéssel, és ha azt is hozzátesszük, hogy Lisnagar Oscarnak egyetlen testvére van, aki futamgyőzelemmel rendelkezik (Don’t Shout egy alacsony összdíjazású herefordi gátversenyben volt sikeres) kifejezetten vakmerőnek tűnnek a Kedvtelésből Futtatók. A mérleg azonban pozitívba fordult csütörtökön az első Grade 1-es győzelem és a 182.877 fontos első díj bezsebelése után. A másodikként célba érő, 20/1-en játszott Ronald Pump helyezése is meglepetés, akárcsak a 33/1-es kurzusú Bacardys tikettre kerülése. Mr. O’Leary jobb szereplést várt Apple’s Jade-től, aki 2017-ben Mares’ Hurdle-t nyert Cheltenhamben, és ezen kívül tíz (!) Grade 1-es elsőséget szerzett. (Az ír milliárdos a nap végén, a Fulke Walwyn Kim Muir Challenge Cupban, az 5230 méteres amatőr akadályversenyben Milan Native és Mr. Rob James elsőségének is örülhetett.) A 2018. évi nyerő Penhill nem ért célba, Paul Townend feltartotta a harmadik ugrást követően.

Az első Stayers’ Hurdle-t 1912-ben futották, és bár többször levették a programról, ma ismét annak szerves része. Az első alkalommal 100 font jutott a győztes ló tulajdonosának, és 10 font a második helyezettnek. Tegyük hozzá, hogy egy takaros vidéki ház ára 235 font sterling volt, és 220 fontért már gépkocsit is lehetett vásárolni. A többieknek be kellett érniük a részvétel dicsőségével. Az első nyerő Aftermath volt, a legsikeresebb Big Buck’s (2009-2012). Nem meglepő, hogy itt is Ruby Walsh a legeredményesebb, Big Buck’s társaként négyszer nyert, és ehhez még hozzá jön egy győzelem Nichol’s Canyonon 2017-ben. Paul Nicholls szintén Big Buck’s-nak köszönheti, hogy ő a futam történetének legeredményesebb idomárja.

Péntekről két futamot említünk (a Gold Cupnak külön írást közlünk). A négyéves, vagyis kezdő telivéreknek kiírt Grade 1-es Triumph Hurdle-lel kezdődött a versenynap. A táv 3382 méter volt, és mindössze nyolc gát állta a mezőny útját. A futamot 1939-ben alapították, és 1965-ig a Surrey grófságbeli Hurst Parkban futották. A pálya azzal vonult be a kriminalisztika történetébe, hogy az Epsomban V. György lova elé ugró Emily Davison halálát úgy próbálták megbosszulni elvtársnői, Kitty Marion és Clara Elizabeth Giveen, hogy megpróbálták felgyújtani a lelátót. Csak halkan jegyezzük meg, hogy Epsom kb.14 kilométerre van az egykori Hurst Parktól. Nyilván eltévesztették a címet a lánglelkű szüfrazsettek. A merénylet egyébként sikertelen volt, a pálya 1962-ig működött. Itt érte el a Triumph Hurdle-ben húsz ugró sikere közül az egyiket Lester Piggott 1954-ben Prince Charlemagne nyergében. Érdekesség, hogy Sir Anthony McCoy egyszer sem tudta megnyerni a versenyt, és Ruby Walsh is csak egy alkalommal. Nem úgy, mint Barry Geraghty, akit ötször ünnepelhetett a közönség (Spectroscope – 2003, Zaynar – 2009, Soldatino – 2010, Peace And Co – 2015, Ivanovich Gorbatov – 2016), Nicky Hendersonnak hét idomári győzelem jutott (First Bout – 1985, Alone Success – 1987, Katarino – 1999, Zaynar – 2009. Soldatino – 2010, Peace And Co – 2015. Pentland Hills – 20019). A versenykiírás természetéből fakadóan csak egyszer lehet megnyerni a futamot, a nyerők általában a Champion Hurdle felé léphetnek tovább. A történelem során ez Clair Soleil, Persian War, Kribensis és Katchit négyesének sikerült csupán.

A Triumph Hurdle sem zárult favorit győzelemmel, és hátborzongató izgalmakat hozott az utolsó métereken. A 5/2-n adott legesélyesebb Goshen a célegyenesben tíz hosszal vezetett az utolsó gát előtt, de Jamie Moore a diadal küszöbén leesett lováról. A végig jól helyezkedő Burning Victory (2016 pk, Nathaniel – M’Oubliez Pas, El Corredor) zavartalanul nyerte élete első Grade 1-es futamát Willie Mullins mesternek Paul Townenddel Aspire Tower és Rachael Blackmore előtt, a harmadik helyet Allmankind szerezte meg. A francia tenyésztésű Burning Victory nem az olcsó lovak közül került ki, yearlingként 80 ezer euróért vásárolta tulajdonosa az Arqana októberi aukcióján.

Ismét juttatunk helyet az úrlovasoknak, amikor a Foxhunter Chase történetéről és eredményéről tudósítunk. Az 5294 méteres, huszonkét akadályt magába foglaló futam a Gold Cup mása, a táv és az erőkifejtések száma megegyezik. Sőt, a pálya is, ami csak akkor válik teljesen érthetővé, ha tudjuk, hogy Cheltenhamben két pályán futják a versenyeket, amelyeket egyszerűen Old Course (Régi pálya) és New Course (Új pálya) néven ismernek. Ez esetben az Új pályáról beszélünk. Mivel a két futamot teljesen azonos körülmények között futják, a Fox Huntert gyakran nevezik „Amatőr Gold Cupnak”. Általában nem szoktunk a szponzorokról beszélni, itt azonban megemlítünk egyet, mert egy időben a Country Gentleman’s Association (Vidéki Úriemberek Egyesülete) támogatta az eseményt. Ők nyilván nem hasznot reméltek a lóversenyzésből, úgy tűnik inkább csak költöttek rá. Még ilyet!

Térjünk vissza azonban a futamra. Számos remek úriember állt helyt az ugrások felett, mi mégis csak egyet emelünk ki közülük. Az 1948. évi viadalt Sir Harry Llewellyn nyerte saját idomításában álló, State Control nevű lován. A walesi származású lovas Olaszországban és Normandiában harcolt a II. világháborúban, Montgomery tábornagy szárnysegédje is volt egy időben. A béke beköszöntével a lovassport felé fordult, és 1948-ban bronzérmet szerzett az angol díjugrató válogatott tagjaként a londoni olimpián. Helsinkiben, 1952-ben ezen is túltett, amikor Foxhunter nevű lován megszerezte a britek egyetlen aranyérmét (a teljes brit olimpiai csapat egyetlen finn aranyérmét). Két fia volt, akik nem a lovas teljesítményükről váltak emlékezetessé. David notórius bohém volt, híres mondásainak egyike: Lehet, hogy sokan mihasznának gondolják a plyaboy-okat, de én nem így látom. Életem során nemcsak én éreztem jól magam, hanem általam mások is. Mentségére legyen mondva, hogy 1992-ben humanitárius segélyeket szállított közúton a háború sújtotta Jugoszláviába.

Öccse Roddy, aki kertészmérnökként és szakíróként vált ismertté arról is nevezetes, hogy nyolc éven át viszonya volt a boldogtalan házasságban élő Margit hercegnővel, II. Erzsébet húgával.

Az idei Cheltenham Fesztivál is Willie Mullins sikereitől volt hangos, ebben a futamban mégis be kellett érnie 11/4-en jegyzett favoritjának, Billaway-nek a második hellyel. A huszonegy lovas mezőnyben három hölgy lovas vállalta a kihívást a fiúk ellen, és nem kellett a szebbik nemnek szégyent vallania, hiszen Ms. Maxime O’Sullivan, édesapja, Eugene O’Sullivan idomítottját vitte sikerre. Családi dicsőségről beszélünk, hiszen a szélső esélyként, 66/1-en kínált It Came To Pass (2010 pher, Brian Boru – Satelite Dancer, Satco) tulajdonosa Mrs. Alurie O’Sullivan.

A hölgy alaposan elhúzta üldözői nótáját. Tíz hossz volt közte és a második helyezett között, tizenöt hosszal mögöttük Shantou Flyer ért célba. John P. McManus nagyágyúi, Staker Wallace és Minella Rocco negyedikként és ötödikként értek célba. A totalizatőr majdnem 14 ezer fontot fizetett a hármasra, befutóra 872 font volt az osztalék.

Írta: Kovács Botond.

A Cheltenhan Fesztivál záró napján futották a 625 ezer font összdíjazású Gold Cupot, amely verseny a brit ugrószezon legrangosabb eseménye, sokan az Epsom Derbyhez hasonlítják jelentőségét. A mezőnyben felvonult a brit és az ír sport színe-virága, a legjobb zsokék és a legeredményesebb idomárok álltak a jártatóban, és természetesen nem hiányoztak azok a telivérek sem, akikről csak szuperlatívuszokban tudunk beszélni.

A Kupát ötéves és idősebb lovaknak írják ki 1924 óta, a táv 5294 méter, amely során huszonkét akadályt kell leküzdeniük az indulóknak a New Course-on. Kevesen tudják, de a Gold Cup eredetileg síkverseny volt, és 1819-ben futották először a pálya szomszédságában álló Cleve Hill tövében 4800 méteren. Az 1920-as évek elején még nem a Gold Cup volt a fő attrakció Cheltenhamben, hanem a National Hunt Chase. Az előbbiben 600 font, az utóbbiban 1000 ütötte a győztes ló tulajdonosának markát. Az átlagkereset 133 font volt ebben az időben, és aki elég öreg, és emlékszik a You Rang, M’Lord? című angol sorozatban Wilson közrendőrre, és talán azt sem felejtette el, hogy azért merte megkérni Mrs. Lipton kezét, mert a 100 fontos éves nyugdíjából boldogan megélhettek kettecskén.

Az első nyerő Red Splash (1919 sher, Cooper Ore – La Manche, Wavelet’s Pride) volt. A sok győztes közül a legkiemelkedőbb Golden Miller (1927 sher, Goldcourt – Miller’s Pride, Wavelet’s Pride), aki ötször nyerte egymás után 1932 és 1936 a futamot között Dorothy Paget tulajdonosnak, akiről azt tartja a történelem, hogy rendkívül nehéz természetű futtató volt. Gyakran kereste telefonon idomárjait az éjszaka kellős közepén, és a négy Gold Cupot nyerő Basil Briscoe-val azért rúgta össze a patkót, mert Golden Miller nem nyerte meg a második Grand Nationelét. (Itt tesszük hozzá, rajta kívül soha egyetlen lónak sem sikerült Aintreeben és Cheltenhamben is nyerni.) Fulke Walwyntől azért vált meg, mert csak öt verseny tudott megnyerni lovaival a hatból egy borongós angol délutánon. A vénlány és egyben dúsgazdag Paget kisasszony megrögzött szerencsejátékos is volt, gyakran előfordult, hogy 10 ezer fontot tett kedvenc lovaira (ez mai értéken kb. 320 ezer fontnak felel meg). A legenda szerint a nagy bukmékerek külön alkalmazottat tartottak, hogy az éjszakai telefonjait is tudják fogadni, sőt, az is előfordult, hogy olyan versenyekre fogadhatott, amelyeket már lefutottak, mert előtte a szavát adta, hogy nem tudja az eredményt. Más idők voltak.

Cottage Rake (1939 pher, Cottage – Hartingo, Hartford) a II. világháború utáni első ász, 1948 és 1950 között háromszor nyert zsinórban, ő adta meg a kezdő lökést Vincent O’Briennek a világhír felé vezető úton. 1959-ben költözött át a futam a New Course-ra, és nem kellett sokat várni egy újabb szupersztárra. Arkle (1957 pher, Archive – Bright Cherry, Knight Of The Garter) 1964 és 1966 között nem talált legyőzőre. Utolsó diadala előtt 1/10 odds mellett kötöttek rá fogadást, ez minden idők legrövidebb nyerő kurzusa a Gold Cupban. Tulajdonosa a szigetország egyik leggazdagabb arisztokratája, az állatjóléti tevékenységéről híres Westminster hercegnője volt.

A verseny történetéről írva megemlítjük, hogy 1983-ban az első öt helyezett idomárja Michael Dickinson volt, amelynél szenzációsabb házibefutót aligha kívánhatunk. Íme a dicsőséges öt név: Bregawn, Captain John, Wayward Lad, Silver Buck és Ashley House. A leghosszabb odds-szal nyerő ló Norton’s Coin volt 1990-ben, akit 100/1-hez adtak a futam előtt a könyvesek. Az új évezredben Best Mate (1995 pher, Un Desperado – Katday, Miller’s Mate) hívta fel magára a figyelmet egy újabb triplával 2002 és 2004 között, és ne feledkezzünk meg Kauto Star (2000 pm, Village Star – Kauto Relka, Port Etienne) sikereiről sem 2007-ben és 2009-ben. Az első hölgy idomár, Jenny Pitman győzelmét 1991-ben jegyezték fel az évkönyvek, miután Garrison Savannah (1983 pher, Random Shot – Merry Coin, Current Coin) átgaloppozott a célvonalon.

Pat Taaffe a vezető lovas négy győzelemmel (Arkle 1964 – 1966 és Fort Leney – 1968). Mindez egyben Tom Dreaper sikere is volt, aki még egyet, Prince Regenttel is nyert 1946-ban trénerként. Egyetlen futtató sem tudta utolérni Dorothy Pagetet, aki Golden Miller fent említett diadalai mellett, magáénak tudhatta Roman Heckle (1940) és Mont Tremblant babérjait is.

Idén címvédés történt. Mrs. Joe Donelly lova, a Willie Mullins idomítása alatt álló Al Boum Photo (2012 pher, Buck’s Boum – Al Gane, Dom Alco) 100/30-as favoritként állt starthoz, de egyáltalán nem volt könnyű dolga. Egyrészt azért, mert tulajdonképpen nem mondható rutinos lónak, élete tizenötödik versenyére készült, amelyből ugyan hatot megnyert, de a tavalyi győzelme óta csupán egyszer futott. Az is nehezítette a dolgát, hogy fantasztikus kihívói között ott volt a kemptoni King George VI Chase nyerője, a tavalyi Gold Cupban ötödik Clan Des Obeaux, a 2019. évi Lancashire Chase első helyezettje Lostintranslation, az Irish Gold Cupban legjobban helytálló Delta Work, a 2018. évi Lancashire Chase nyerője, és ugyanebben a futamban tavaly második helyezett Bristol De Mai, aki ráadásul tavaly harmadik lett a Gold Cupban. Kemboy három Grade 1-es győzelemmel érkezett, Elegant Escape 2018-ban Welsh Grand Nationalt nyert.

Nehéz feladat várt Al Boum Photóra, és érezte a nyomást Paul Townend is, aki végig jól helyezkedett, és csak a célegyenesre fordulva kezdte agitálni lovát. Ekkorra azonban Lostintranslation és Santini is begyújtották a rakétákat, és Monaleet sem lehetett teljesen leírni. Öldöklő küzdelem kezdődött az utolsó métereken, ahol Lostintranslation esélyei szálltak el a leghamarabb, és egy pillanatra úgy tűnt, hogy az 5/1-hez adott Santini meglepetést okozhat. Al Boum Photóban azonban maradt annyi tartalék, hogy az utolsó vágtaugrásokon megtartsa törékeny előnyét, és nyakhosszal hamarabb ért célba.

A tömeg hatalmas ovációval ünnepelte a győzteseket, a Kupa Írországba került. Willie Mullins hetvenkettőre emelte a cheltenhami nyerései számát, és ezzel messze kimagaslik a valaha élt összes pályatársa közül. A harminc esztendős Paul Townend, aki 2010/2011-ben és 2018/2018 ír ugró champion volt, apprentisz kora óta lovagol Mullins mesternél, és Ruby Walsh visszavonulása óta az istálló első lovasa továbbra is az élvonalban marad, karrierje új magaslatok felé ível.