LAKATOS CSABA

Mikor kerültél kapcsolatba a lovakkal és hogyan lett belőled tréner?
– Lovas családból származom a nagyszüleim és a szüleim révén, így egészen korán, már 2 éves koromban a lovak között mozogtam. Az első saját ügetőlovamat 1990-ben vásároltam meg, 92-ben pedig elkezdtem hajtani amatőrhajtóként. Nagyon sikeres voltam, rögtön a második évben – majd rá egy évvel is – Amatőr Champion lettem, volt olyan év, hogy 100 versenyt nyertem. Előttem ez csak három embernek sikerült a magyar lóversenyzés történelmében, így beírtam magamat a halhatatlanok névsorába.
1996-ban lettem profi hajtó, egyre több lovat képeztem ki, majd a kétezres években idomár lettem. Az utolsó évtizedben én voltam a legsikeresebb idomár, többször lettem idomár és hajtó champion.

Mit szeretsz a legjobban a munkádban?
– Magát az életformát, ezt csinálom 30 éve. Minden szeretek benne, a lovakat, a velük való foglalkozást, az idomítást, a versenyzést. Pályafutásom egyik csúcspontja volt mikor Vincennesben hajtottam egy nemzetközi versenyben.

Jelenleg hány lóval dolgozol?
– Körülbelül 10-15 lóval készülök az idei évre.

Mennyire vagy elégedett a 2018-as szezonnal, hogy sikerült?
– Maximálisan elégedett vagyok, annak ellenére, hogy csak pár lóval dolgoztam. Part Two az év első felében rendkívül sikeresen versenyzett, sajnos utána a tulajdonosai átvitték másik istállóba. A legtöbb versenyt Hajnal Tibor istállójában hajtottam, jó lovak, jó eredmények, sok győzelem, röviden így tudnám jellemezni.

Mely lovakat emelnéd ki pozitív vagy negatív értelemben a tavalyi évből?
– Part Twon kívül még a most három éves import kancát, Sugar Babe-t kell kiemelni. Karácsonykor rendkívül jó idővel, lenyűgöző stílusban nyerte a Nyeretlen Kétévesek Versenyét, már most látszik rajta, hogy kivételes képességű csikó, egy igazi klasszis.

Hány fiatal lovad van most és kik azok, akikhez nagy reményeket fűzöl?
– Idén leginkább Hajnal Tibor lovait fogom hajtani. Szerencsére rengeteg két-, három- és négyéves lovunk van és szinte mindegyik nagyon jól dolgozik, nagyon ígéretesek. A kétévesek is nagyon jól mozognak, a háromévesek közül négy olyan van, akiktől nagyon sokat remélek. Az előbb említett Sugar Babe pedig úgy gondolom, hogy 2019-ben meghatározó szereplője lehet a korosztályos versenyeknek. A négyévesek közül minimum 2-3 Derby lovunk is van, Zapato, Zséda és Zelida mindenképpen jó esélyt képviselnek.

Molnár Ágnes, a MEOESz Agárbírói Testület és az Agárverseny Sportbizottság elnöke, mellette pedig több agár boldog tulajdonosa. Vele beszélgettünk a versenyekről és az agarakról.

Szakemberként hogyan látod a magyarországi agárversenyzés helyzetét?
– Sajnos az elmúlt időszakban széthúzó tendenciát mutatott a hazai agarazás. A versenyek optimális lebonyolításához több tényezőnek kell összhangban lennie, mint például profi személyzet, szakmailag és agárversenyzésben jártas bírók, és ami a legfontosabb, a megfelelő nemzetközi szintű  agárpálya. Ezért is várjuk a Kincsem Parki agaras sportközpont elkészültét, mely az adottságai és infrastruktúrája által  egy kiemelt minőségű és volumenű létesítmény lesz, ahol megfelelő helyet lehet biztosítani az  FCI-MEOESz hazai és nemzetközi szintű agárversenyeinek és más kutyás rendezvényeinek is.

Ezek szerint az Agár Stadion központi hely lehet a kutyások számára?
– Igen, mindenképpen. Az agárversenyeken kívül szélesebb körű, más kutyás sportrendezvényeknek a lebonyolításában is nagy szerepe lehet a létesítménynek, például az agility, a flyball vagy az úgynevezett obedience azaz engedelmességi versenyek. Úgy gondolom, hogy tökélesen megfér egymás mellett a profi, nemzetközi angol agárversenyzés és az FCI, illetve más kutyás szervezetek rendezvényei külön időpontokban.

Nálad hogyan kezdődött a szerelem az agarakkal?
– Az 1990-es évek elején került hozzám az első agaram, Mohaházy Eliseba, az afgán agár. Sokáig csak afgánjaim voltak, velük először pályán kezdtem versenyezni, majd mivel Magyarországon egyre kevesebben tartották az általam kedvelt úgymond verseny típust ebből a fajtából, szinte lehetetlenné vált a pályaversenyzés, így áttértünk a coursingre. 2004-ben Belgiumban, 57 afgán agár közül el Benhazy Armani (Bencze Béla tenyészetéből) agaram nyerte meg a Coursing Európa Bajnokságot, amire azóta is nagyon büszke vagyok.
Viszont tény ami tény, aki magasabb szinten szeretne versenyezi, az előbb vagy utóbb angol agár tulajdonos lesz, így történt ez velem is. A többi, főleg a ritkább fajtáknál általában kicsi a létszám, kevés a nevező, néha egy mezőny sem jön össze a hazai versenyekre, meg kell említenem, hogy kivételt képez ez alól még a whippet.

Mikor jöttek az életedbe az angol agarak?
– 2006-ban vásároltam meg az első angolomat Tenczel Gábor tenyészetéből, Moonlight Hunter Tigrát, azaz Tigit. Ő egy fantasztikus agár volt, eredményesen versenyzett, Szuka Díjat és több versenyt nyert, de igazából nem a sportteljesítményével, hanem természetével, és jellemével véglegesen belopta magát az angol agarat, mint fajtát a szívembe.
Majd 2015-ben beköltözött hozzám Ganyecz Mihály által tenyésztett Stemgrove Unicom “Betty”, őt követte 2017 nyarán Somersby Max, max 2017 Karácsonyán Britany Eridanus Star “Bibi”. Utóbbi kettő már felnőttként érkezett.

Max története nem mindennapos, ő hogyan lett a Tiéd?
– Egyik versenyén komoly sérülést szenvedett és a gazdái lemondtak róla. Egy elképzelhető dolog jöhetett számításba, hazavittem, hiszen nem a kutya tehet arról, hogy milyen helyzetbe kerül. Legjobb tudásom szerint ápoltam őt és a megfelelő kezelés, etetés és felkészítés meghozta a gyümölcsét, hiszen tökéletesen meggyógyult, sőt, a Kincsem Parkban kétszer is nyert sprintversenyt, illetve többször volt 2. és 3. helyezett.

Te hogyan készíted az agaraidat a versenyre?
– A saját tapasztalataim alapján ahhoz, hogy eredményeket érjünk el, kell egy nagy adag szeretet, türelem, és odafigyelés,  egyénre szabott mozgatás, illetve edzés,  megfelelő étrend és táplálék kiegészítők. Hozzáteszem, minden agarasnak vannak saját praktikái.  Próbálok mindent maximálisan megadni nekik, szerencsésnek mondhatom magam, hiszen Sodin Abigéllel és Tenczel Gáborral együtt a tapasztalataink alapján sikerült kifejlesztenünk egy speciális, versenykutyáknak való, 100% természetes alapú termékcsaládot, a Royal Essences-t. Ez mindenképpen nagyban hozzájárul ahhoz, hogy az agarainkat sikeresen és főleg optimálisan tudjuk  felkészíteni a versenyekre.

Tervezel-e a közeljövőben újabb, vagy fiatal agarat venni?
– Mindhárom angol agaram aktív verseny korát éli, az elkövetkezendő két évben még  nem gondolkozom új agárban, viszont mivel – bár terrierekben – kiemelkedő tenyésztői múltam is van, elképzelhető, hogy pár év múlva, saját tenyésztésű kölykökkel folytatom majd a versenyzést, hiszen Britany és Betty is igen kimagasló felmenőkkel rendelkezik.

Jól tudom, hogy a lovak is közel állnak a szívedhez?
– Igen, körülbelül 15 éve vagyok közelebbi kapcsolatban a lovakkal,  8 éve vannak saját lovaim. A ló vagy lovak ugyan úgy az életem részei, az agarakkal nagyon jól kiegészítik egymást, mindkettő nemes állat  és csak nemes szívvel lehet őket tartani.